"Az erőszakos filmeket rendszeresen néző gyerekek maguk is agresszívakká válhatnak.
A gyerekek ugyanis hét-nyolcesztendős korukig nehezen tesznek különbséget a valóság és a képzelet,
a valóság és az álom között.
Az ilyen korú gyermek agyában a kétfajta tér - a valóság és a televízió játéktere - is összemosódik.
Az erőszakos filmek így nem csak azt az esélyt hordozzák, hogy a gyerek maga is agresszívvé válik,
de azt is, hogy a televízió játékterében rendszeresen tapasztalt veszélyforrásokat valós,
saját életét és biztonságát komolyan fenyegető veszélyekként éli át.
Gerbner 'gonosz világ-szindrómának' nevezi ezt a jelenséget:
a gyerek az erőszakos filmek hatására szorongani kezd,
esténként háromszor is megkérdezi szüleit, hogy jól bezárták-e az ajtót,
nehezen alszik el, és éjszaka felriad, mert rémekről álmodik.
Gerbner kutatásai szerint egyébként azok a felnőttek, akik naponta több órát ülnek a képernyő előtt,
szintén jobban félnek a világtól, mint a ritkábban televíziózók.
Harminc éve mondom: az agresszió olyan, mint a fregolikabát:
ha kifelé fordítom, erőszak,
ha befelé: szorongás."
(Dr. Ranschburg Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése