Derdák Tiborral, a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola igazgatójával Knausz Imre beszélgetett.
Az interjú 2011. október 25-én készült.
"Ez valóban egy gimnázium, mert mi úgy látjuk, hogy azokon a területeken, ahol nagy létszámban élnek olyan fiatalok, akik különben tengenek-lengenek, nincsenek az iskolarendszerben, ott szükség van valamiféle oktatási szolgáltatásra. Mi abban hiszünk, hogy ez az oktatási szolgáltatás kell, hogy tartalmazza az angol nyelvet, a helyesírást mindenképpen, a matematikát mindenképpen, tehát mindazt, amit az érettségi úgy is kér. Nem azt gondoljuk, hogy mindenkinek érettségizettnek kell lenni, vagy mindenkinek egyetemre kell menni, de azt kell tanítani, amit Magyarországon az érettségi mér egyedül hitelesen, mert a szakmunkásvizsgák nem alkotnak egy olyan egységes rendszert, mint az érettségi."
"Mi itt egy tipikus iskolai karrier?
Több típus is van. Számomra a legszívmelengetőbb azoknak a lányoknak, asszonyoknak a csoportja, akik karon ülő gyerekkel jelennek meg itt a tanórán, vagy már akkor jönnek, amikor a gyereket nem kell már pelenkázni, és esetleg az óvoda fölveszi – mert azért itt nem 3 évesen veszik föl a gyerekeket, hanem 5 évesen –, de mindenképpen elhatározták, hogy nem akarnak abban a helyzetben maradni, mint amiben voltak az iskola megalapítása előtt. Tehát ez egy tipikus iskolai karrier. Ez persze egy lassabb karrier, mint egy átlagos, ilyen kötelezettségekkel nem bíró fiatalnak a karrierje. Nyilvánvaló, hogy karon ülő gyerekekkel négy év alatt nem lehet leérettségizni. De nem is kell, mi itt maradunk öt év múlva is, hat év múlva is. Tehát ez egy típus. Egy másik típus – maradjunk még mindig a nőknél – azoknak az asszonyoknak a csoportja, akik már az unokáikra kíváncsiak, amikor bejönnek ide az iskolába, és itt ragadnak, mert ők is szeretnének tanulni. Általában nincs meg a nyolc osztályuk. És ez egy nagyon érdekes helyzet: én mint pesti fiatalember nem tudtam volna elképzelni, hogy a nagyanyám bejöjjön a gimnáziumunkba, és ott esetleg ő is tanulni akarjon, nagyon rosszul éreztem volna magam ettől. Ezek a fiatalok pedig pont ettől érzik magukat biztonságban. Ezt tapasztaljuk: kifejezetten segítenek a nagymamájuknak, hogy bejussanak abba az iskolába, ahova ők is járnak."
"Kezdjük az aktualitásokkal. Az iskola fenntartója a Dzsaj Bhím Buddhista Közösség. Hogy sikerül átvészelni az új egyházügyi törvény okozta bajokat?
Ezek a veszedelmek nem újdonságok a számunkra. A velünk szembeni előítéletesség már 15 évvel a közösségünk hivatalos megalakulása előtt is ismerős volt a cigány buddhisták számára. Ha jól emlékszem, 93-ban már törvényjavaslat formáját öltötte az a konzervatív keresztény törekvés, hogy szigorítsák az egyház-alapítási követelményeket. Ezt akkor nagyon sokan ellenezték, nyilván elsősorban a Hit Gyülekezete részéről. Azóta eltelt majdnem húsz év, a Hit Gyülekezete végül is bejegyzést nyert, és sokkal kisebb egyházak maradtak a periférián, amelyek sokkal nehezebben védik meg magukat az ilyen törekvésekkel szemben. Most a pillanatnyi helyzet az, hogy tizennégy egyházat jegyzett be az új egyházügyi törvény, ami a gyakorlatban csak tíz: katolikus, református, evangélikus, ortodox, három zsidó szervezet, baptisták, unitáriusok, hitesek. De már például az adventisták vagy a Jehova Tanúi – olyan ismert, régi vallási szerveződések, amelyeknek a nevét mindenki ismeri, még ha nem is olyan nagyok –, ezek nem kerültek bejegyzésre. És mi sem. Tehát egyetlen hindu, egyetlen buddhista, egyetlen muszlim szervezet nem nyert bejegyzést. Nyilván a helyzet nem maradhat így, azt világosan látja a kormányzat, hogy ezt korrigálni kell, és segítenek a nemzetközi szervezetek. Mi az Európai Buddhista Uniónak a tagszervezete vagyunk, tehát ez nyilván fel fogja hívni a kormány figyelmét arra, hogy a vallásszabadságot biztosítani kell, és a felekezetek egyenjogúságát is."
A teljes interjú itt olvasható: http://www.tani-tani.info/valasztasi_lehetoseget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése