Egy bennfentes vallomásai a gyógyszeripar működéséről.
Egyszerű földi halandó számára felfoghatatlan méretű korrupcióról, hivatalnokok megvesztegetéséről, hivatalok és betegek szisztematikus félrevezetéséről, elhallgatott életveszélyes mellékhatásokról, mondvacsinált betegségekről. Gyermekek, mint óriási piac megcélzásáról a szülők szándékos rémítgetésével.
Nem utolsó sorban pedig az orvosok megkörnyékezéséről, úgymond érdekeltté tételéről, hogy minél több gyógyszert írjanak fel, ha kell, ha nem. És persze lehetőleg az adott gyártó drágább készítményeiből.
Ír a hatalmas kártérítési összegekről, amelyeket azért fizetnek ki gyógyszereik által tönkretett betegeknek, hogy eltusolják a tényeket, amelyek egy bírósági eljárásban napvilágra kerülhetnének.
Megerősíti, amit eddig is nagyrészt tudtunk, a gyógyszeripar érdeke nem a betegek gyógyításában, hanem a lehető legnagyobb haszon megszerzésében van. Ezért van az, hogy a készítményeket nem csak az adott betegségre ajánlják, hanem minél szélesebb körben, akár megelőzésre is.
?Kétségtelenül hasznos dolog a megfázás megelőzéséül zoknit húzni. Az viszont elmebajos ötlet, ha valaki egy meghatározatlan pszichiátriai betegséget vagy viselkedést akar megelőzni, mert némelyek nemkívánatosnak minősítették?
Tipikusan ilyen a gyermekekre kitalált ?hiperaktivitás?, amelyet ma már tömegesen "kezelnek" tudatmódosító szerekkel. Régen ezt a tanárok és szülők elintézték egy "seggrepacsival", vagy egy körmössel. Na, de abban mi az üzlet?
A könyv csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlható. Bár tetten érhető benne a szerző sértettsége, mellőzése miatt, de ha csak a töredéke igaz annak, amit ír, az is több mint felháborító.
(Pálinkás Miklós)
(Forrás: net)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése