Szabó Éva, a Magyar Pszichológiai Társaság iskolapszichológiai szekciójának elnöke szerint Nyilas Misitől A Pál utcai fiúkig irodalmi példák is bizonyítják, hogy az iskolákban mindig is jelen volt a kortársak közötti erőszak. Ez a közösségek sajátossága, és tinédzserkorban fel is értékelődik. Ilyenkor a fiatalok szókimondóbbak lesznek, ugyanakkor mindennél jobban vágynak a kortárscsoport megerősítésére, tehát sokkal sérülékenyebbek is. „Az, hogy a tinédzserek a hormonrendszerük változása miatt türelmetlenebbek, agresszívebbek lehetnek, abban nincs semmi újdonság – mondta Szabó Éva. – Arról pedig nem létezik átfogó kutatás, hogy régen vagy ma volt nagyobb az agresszivitás bennük. Az azonban bizonyos, hogy a mai tinédzserek sokkal több, lelkileg megterhelő, szűretlen információhoz jutnak hozzá, és ezzel jobban magukra vannak hagyva, mint bármikor. Másrészt sokkal több eszközük van az agresszivitásuk kiélésére, akár arctalanul is, amihez fizikai fölény sem kell. Gyakori tehát, hogy az iskolai folyosói zaklatás, délután a neten folytatódik, még durvábban, hiszen ott nincs felnőtt, aki ezt leszabályozhatná.”
Minden változás figyelmeztet
A pszichológus szerint mivel kamaszkorban amúgy is gyakori a személyiségváltozás, csak akkor van esélye a szülőnek, ha sokat beszélget a gyerekével és őszinte a kapcsolatuk. Magatartásváltozásból, testi-lelki tünetekből veheti észre, ha áldozat, vagy diktátor lett a gyermek. Másként öltözik, elhanyagolja magát, vagy kivirul, zárkózott lesz, harsányabban kommunikál, hirtelen nem szeret iskolába menni, nem mozdul ki otthonról, vagy sosincs otthon - ezek mind figyelmeztető jelek. Az áldozati vagy diktátor szerepet is a félelem alakítja, ezért a szorongás tünetei is legyenek gyanúsak.A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek manapság 11‑12 éves koruk után interaktív kommunikációra használják az internetet. Nagyon fontos a számukra, hogy ebből az online térből és közösségből milyen visszajelzés érkezik magukról, mennyire sikeresek ott. Ebből következik, hogy nagyon megviseli őket, ha valami negatív visszacsatolással találkoznak, főként ha ez ismétlődik. Ennek rengeteg formája létezik, nagyon találékonyak. Ahogy az is megszokott, hogy erről nem beszélnek. Részben, mert szégyellik, részben, azért mert úgy gondolják, hogy nem is értik a szüleik és a felnőttek, hogy miről van szó? Erre ráerősít, hogy ha mégis panaszkodnak, a felnőttek valóban nem a súlyuknak megfelelően kezelik ezeket az eseteket, és rájuk hagyják, oldják meg, ahogy tudják. Ez azért veszélyes, mert nagyon elfajulhat, ahogy erre rengeteg példát ismerünk.” Mi a megoldás? Parti Katalin szerint semmiképpen sem az, hogy a szülők eltiltják a gyereket az internetezéstől és elveszik a mobiltelefonját. Sokszor éppen az ettől való félelem miatt nem beszélnek nyíltan az ilyen problémáikról.
„Ez egy ördögi kör – mondta Parti Katalin. – Azon túl, hogy nagyon szégyellik magukat, attól is félnek ilyenkor, hogy ha kitiltják őket ebből az online térből, mindenről lemaradnak. Az életüknek ugyanis meghatározó része zajlik ebben a virtuális világban, így az valódi kiközösítés és ugyancsak szégyen, ha valaki abból kimarad. Valóban nehezen kezelhető a helyzet, őszinte jó kapcsolat és a partnerség nélkül nem megy. Én most Massachusettsben dolgozom és kutatok két ösztöndíjnak köszönhetően, ebben a témában. Azért jöttem éppen ide, mert ez volt az első állam Amerikában, ahol törvénybe foglalták, hogy minden iskolának rendelkeznie kell anti-bullying, vagyis zaklatás ellenes programmal, aminek része az internetes zaklatás elleni fellépés is. Nem arról van szó, hogy a zaklatást és az internetes zaklatást is büntetik. Az, 2008 óta Magyarországon is bűncselekmény és 14 éves kortól meg is lehet büntetni érte bárkit. Többről van szó. Arról, hogy itt pontos és hatékony akcióterve és programja van az oktatási intézményeknek arra, hogy ha ilyen esetek gyanúja felmerül, azt hogyan kell kezelni és mi a teendő.” Szabó Éva azt mondta: jelenleg a középiskolák körülbelül 20, az általános iskolák 25 százalékában dolgozik iskolapszichológus Magyarországon, pedig egy tavaly augusztusi kormányrendeletnek köszönhetően már mindenhol kötelező lenne. Ez nem csupán az egyéni problémák megoldásában segíthet, de a társas kapcsolati és szociális készségek fejlesztéséért, a közösségépítésért is biztosan sokat tehet, ami segíthet a konfliktusokat kezelni, az agressziót csökkenteni és a toleranciát növelni az intézményekben.
A tinik már menekülnek a Facebookról
A Facebook egyik legkomolyabb problémájává nőtte ki magát az utóbbi egy-két évben, hogy a közösségi oldal egyre kevésbé népszerű a fiatalok körében. 2011-et a Facebook közel 147 millió aktív amerikai felhasználóval kezdte, míg 2014-et kerek 180 millióval. A korcsoportoknál a három évvel ezelőtti adatsorhoz képest a 18 éven aluliak száma 13 millióról 10 millió alá csökkent, az eggyel efölötti korcsoportban (18–24 év) pedig 45 millióról 42 millióra. Ennek az az oka, hogy túl sikeres. Parti Katalin szerint a tizenéveseknek egyszerűen ciki oda tartozni, ahol túl sokan vannak, amit már mindenki ismer. Főleg azért, mert „túlszaporodnak” a felnőttek. Ahol pedig a szüleikkel, sőt nagyszüleikkel lehet összefutni, az nem menő hely. Ebben azonban nincs semmi újdonság, az elkülönülés ennek az életkornak a sajátja, csak néhány generációval ezelőtt nem a közösségi térből tűntek el a tinik, az is elég volt, ha csak magukra zárták az ajtót.Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése