Sokszor mondják, hogy az iskolának haladnia kell a korral, hogy a digitális korban egészen más jelentést és új formákat kap a tanulás és a tanítás. Az online tanulás különböző formáinak megjelenésével nemcsak a tankönyvekre, de magukra az iskolákra is másképp kell tekintenünk. MostIngvi Hrannar oktatási blogján olvashatunk egy összeállítást arról, hogy mi az a 14 dolog, ami igazán elavultnak számít ma egy iskolában. Mi ebből ötöt választottunk.
1. A számítógépterem
Talán meglepő, de első helyen az izolált számítógéptermek szerepelnek az elavult dolgok listáján. Ezek azok a frontális oktatási formára berendezett termek, amelyekben a diákok hatalmas monitorok mögött ülnek egy valószínűleg már régen elavult számítógépen gyakorolják a szövegszerkesztő használatát.
Mára az ilyen termek és ezek a tevékenységek teljesen fölöslegessé váltak: a számítógép-használat integráns részét kell, hogy képezze minden egyes tantárgynak. Tehát nincs szükség külön számítógépes teremre, hanem minden teremnek olyannak kell lenni, hogy lehetőség legyen a számítógépek használatára.
2. Zárt tantermek
A tantermek hagyományosan kétféle értelemben is zártak. Egyrészt zártak olyan értelemben, hogy a tanáron és az éppen órán ülő gyerekeken kívül más normál esetben nincs a tanteremben. Amikor az óra elkezdődik, a tanterem ajtaja bezáródik, és ami bent történik, ahhoz senkinek semmi köze: se a kollégáknak, se a szülőknek. Van ennek a zártságnak egy szimbolikusabb értelme is: a tanterem négy fala az iskolai tudás zártságát is jelképezi.
A zártság azonban mind a két értelmében idejétmúlt. Le kell bontani a tantermek és az iskolai tudás falait – csak így lehetséges bármiféle innováció. A nyitott tanterembe bejárásuk van a kollégáknak, így az órákon egymástól is tanulhatnak, de bemehetnek a szülők is. Az iskola világa és a való világ nem válnának el így egymástól.
3. Tanárok, akiknek a munkája nem nyilvános
Még ma is sok tanár „csöndben” dolgozik olyan értelemben, hogy az anyagaik, az órájuk nem nyilvánosak, nem osztják meg őket a nyilvánossággal. Ma már egy tanár nem lokálisan, egy adott iskolában, egyes osztályokban dolgozik, egyre inkább globálisnak kell lennie. Ehhez pedig elengedhetetlen a tanári tudásának a széles körű elérhetővé tétele.
A nyilvánosság pedig azt is jelenti, hogy a tanároknak nemcsak tanítaniuk, de tanulniuk is kell állandóan. Blogoljanak, tweeteljenek – osszák meg egymással a jó és a rossz tapasztalataikat is. Ezáltal folyamatosan reflektálnak a munkájukra, és tanulhatnak egymástól.
4. A 8 órai iskolakezdés kamaszoknak
Ma már kutatások sora bizonyítja: a kamaszok jobban teljesítenek és jobban érzik magukat, ha később kezdődik a tanítás. Kár lenne tagadni, hogy ha 50 perccel később kezdődik a tanítás, és csak 30 perccel tart tovább, az hatékonyabb – ahogyan azt a felmérések is megerősítik. A későbbi kezdés a tanároknak is jó lehet: kényelmesen elő tudják készíteni a reggeli első órájukat...
5. Minden diák ugyanazt tanulja
A diákokat ma aszerint tanítják, hogy ki melyik évben született. Az azonos évben születettek kerülnek egy osztályba. Holott elég régen tudvalevő, hogy az egyidős diákok fejlettségi szintje között akár több évnyi különbség is lehet. Ha a diákok szükségleteit figyelembe akarjuk venni – márpedig egy 21. századi iskola nem tehet mást –, akkor nem taníthatjuk mindannyiuknak ugyanazt.
Akár egyénre is szabott differenciálásra van szükség ahhoz, hogy minden diák magához képest fejlődhessen. Ehhez pedig a tanmenetek, a helyi programok szabadságára van szükség, nem pedig egy központosított, egységesítő és előíró tantervre.
Aki kíváncsi, hogy mi mindent tart még elavultnak Ingvi Hrannar,megtalálhatja a szerző blogbejegyzésében. Az azonban az idézettekből is jól látható, hogy a magyar oktatásügy igen messze van még attól, hogy 21. századinak lehessen nevezni, és úgy tűnik, az utóbbi időben még egy kicsit távolabb került tőle.
(Forrás: nyest.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése