Érzelmi intelligencia (EQ) I.
Napjainkban az érzelmi intelligencia (EQ) gyakran hangoztatott, „divatos” kifejezéssé vált. De mit is jelent ez a fogalom valójában? Pásztor Dóra tanulmányából megtudhatjuk a választ.Előzmények
A médiából egyre riasztóbb hírek zúdulnak ránk, a bűnözés, az alkohol-, a drogfogyasztás, táplálkozással kapcsolatos zavarok (bulimia, anorexia), depresszió és egyéb „civilizációs betegségek” térhódításáról.
Az okok egy része társadalmi mulasztásokra vezethető vissza: gyermekeink számára nem biztosítottuk az empátia, az érzelmi kompetencia, érzelmi eszköztáruk kialakítását, a pozitív konfliktusmegoldás mikéntjét, az indulati kontroll és a haragkezelés fejlesztését. A tudatos érzelmi nevelés iránt egyre nagyobb az érdeklődés, mégis a legtöbbünk a létezéséről sem tud.
Vajon miért tapasztaljuk egyre gyakrabban, hogy nagyjából azonos iskolázottsággal, lehetőséggel, körülményekkel és kilátásokkal rendelkező személyek életpályája, sikeressége annyira különbözik? Egyáltalán nem biztos, hogy a korábbi iskola-elsők jól viselik majd az élet viszontagságait. Ezért is fordul manapság kiemelt figyelem az érzelmi intelligencia felé. Napjainkban az érzelmi intelligencia (EQ) gyakran hangoztatott, „divatos” kifejezéssé vált. De mit is jelent ez a fogalom valójában? Pusztán mesterségesen kreált szóösszetétel, vagy az „érzelmileg intelligens” viselkedés valóban olyan fontos mindennapi életünkben?
Mit jelent az EQ?
Az érzelmi intelligencia, mint fogalom először John D. Mayer és Peter Salovey tanulmányaiban jelenik meg 1990-ben. Az ő modelljük szerint egyéni eredményességünk és sikerességünk legmeghatározóbb tényezője az érzelmi információk megértése és az érzelmekkel való érvelés képessége.
Daniel Goleman kutatásában[1] [2] arról olvashatunk, hogy az egyén sikerességét, eredményességét, az elvárásnak való megfelelését csupán 20 százalékban határozza meg a magas IQ érték. A fennmaradó nyolcvan százalék a gazdasági-társadalmi helyzeten és egyéb tényezőkön kívül elsősorban az érzelmek intelligenciáján múlik. Vagyis az érzelmek intelligens használatának képességén, azon, hogy az adott személy képes legyen az adott szituációnak megfelelő érzelmeit a megfelelő emberre a megfelelő intenzitással, módon és célból irányítani. Ez a 15-20 év kutatás alapján kialakuló elméleti megállapítás elgondolkodtató, azonban abszolút tényekkel való igazolásával a szakirodalomban nem találkozunk. Tényként kell megállapítanunk ugyanakkor, hogy az érzelmi intelligencia jelentősen előmozdítja a munka hatékonyságát, a személyes kapcsolatok minőségét, a munkahely és a magánszféra egyensúlyának kialakítását, megőrzését. Azt is tényként fogadhatjuk el, hogy magunk és mások érzelmi indítékainak megismerése/ismerete nagyobb biztonságot jelent egymás elfogadásában, illetve tevékenységeink végzésében.
Goleman szerint az IQ-hoz és a szakértelemhez viszonyítva az érzelmi kompetencia kétszer annyit nyom a latban. Az érzelmi intelligencia egyes területein való gyengeség esélyt sem ad az eredményességre, hiába rendelkezik az egyén magas intelligencia-hányadossal és megfelelő szakképzettséggel. A munkahelyi hierarchiában felfelé haladva, egyre fontosabbá válnak az érzelmi intelligencián alapuló, személyes és szociális kompetenciák. Ugyanakkor kevésbé lényegesek a szakmai ismeretekhez és a hagyományos intelligenciához kötődő képességek, készségek.
Az intelligencia tágabb értelemben vett megfogalmazása szerint az életrevalóság az érzelmeken áll vagy bukik, azaz az érzelmeink feletti uralkodás képességének meglétén és fokán. Az érzelmi kiegyensúlyozottságunk a szakmai sikerek elérése mellett hozzásegít, sőt nélkülözhetetlen egészségünk és jó közérzetünk megtartásában is.
Intelligencián általánosságban az agy problémamegoldó képességét értjük, de ma már tudjuk, hogy agyunk az érzelmeink irányításában is szerepet játszik. Az érzelmi intelligencia valójában nem más, mint az érzelmekkel való bánás képessége. Az a képesség, amivel saját és embertársaink érzelmeit felismerjük, megértjük, kezeljük. Az értelem és az érzelem közötti átjárás, agyunk racionális és érzelmi központjai között létrejövő kommunikáció. Az érzelmi intelligencia olyan képességek összessége, mint önmagunk ösztönzése, a minket érő frusztrációk ellenére is fenntartott kitartás, hangulataink pozitív irányba történő eltolása, indulataink fékezése, a vágykielégítés késleltetése és az empátia.
Az EQ négy fő területe
A szakemberek már feltárták az érzelmek kinyilvánításának biológiai összetevőit, habár az érzelmi szabályozás területén végzett neuropszichológiai kutatások még hiányosak. Az emberi agyon belül van egy limbikus rendszernek nevezett strukturális alakzat, melynek fő alkotói az amigdala és a hippokampusz. Ezt a területét az agynak úgy is szokták nevezni, hogy „érzelmi agy”, mely kapcsolatban áll a frontális kéreggel. Amikor ez a kapcsolat akár félelem, büntetés elszenvedése, vagy stressz miatt sérül, sérül a kognitív teljesítmény is, mivel ez a tanulás érzelmi háttere.
Az érzelmi életünk többnyire tudattalan. Érzelmeinket akkor észleljük, amikor a frontális kéreg regisztrálta azokat. Az észlelési küszöb alatti érzelmek a percepcióinkra és reakcióinkra hatnak. Érzelmi rezdüléseink csak akkor törnek be a tudatunkba, ha egy megfelelő szintet érnek el. Egyes emberek feltételezhetően neurológiai okokból veszik észre hamarabb az érzelmi jeleket másoknál (például a félelmet, a bánatot, az örömöt).
Az érzelmi intelligencia 4 fő területét ismerjük (Bradberry/Greaves[3]):
Személyes kompetencia:
Éntudatosság: Környezetünkben elfoglalt helyünket és saját viselkedésünket akkor értjük meg, ha képesek vagyunk önmagunkat helyesen észlelni. Az éntudatosság az egyén önmagára történő reflektálásának a folyamata, mely az élet korai szakaszától kezdve a felnőttkorig fokozatosan alakul ki. Saját érzelmeink felismerése, azonnali tudatosítása alapvetően fontos, különben ki vagyunk szolgáltatva nekik. Tudnunk kell, hogy valójában miként is viszonyulunk személyes döntéseinkhez, épp ezért döntő jelentőségű önmagunk megismerése szempontjából, hogy képesek legyünk nyomon követni érzelmeinket. Éntudatosságunk azt is jelenti, hogy képesek vagyunk érzékelni érzelmeinket és értjük, hogy bizonyos helyzetekben miért az adott módon viselkedünk. Szükség esetén uralkodni tudunk magunkon, tisztában vagyunk önmagunkkal és a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból, azokból a képességekből amikkel rendelkezünk. Az érzelmeink által közvetített információt viselkedésünk alakításában is felhasználjuk. Az érzelmek kezelése, igazítása, módosítása, lecsillapítása az öntudaton alapul, és igen fontos az életben adódó kudarcok, válságok mielőbbi leküzdésében.
Az önmenedzselés azt jelenti, hogy saját magunkat tudatosan irányítjuk, azaz céljainkat magunk határozzuk meg. Rendszerezetten és ésszerűen tervezzük meg életünket és szakmai tevékenységünket; hatékonyan és eredményesen osztjuk be az energiánkat és a rendelkezésre álló időnket. Bár önmaga menedzselése mindenki számára elengedhetetlen, még sem tekinthető csodaszernek, amely minden szakmai és személyes problémára megoldást kínál. Életünk átgondolt szervezésével azonban a problémák száma jelentősen csökkenthető. Az önmenedzselés kapcsán felvetődik az önkontroll fogalma is. Az önkontroll különösen fontos viselkedésünkkel és teljesítményünkkel összefüggésben, hiszen először magunkat kell tudnunk kontrollálni ahhoz, hogy később a munkánkra, a céljainkra tudjunk összpontosítani. Ha nem vagyunk képesek uralni érzelmeinket, akkor képtelenek leszünk racionálisan gondolkodni és cselekedni. Az önmenedzselés körébe tartozik az önmotiválás, azaz érzelmeink célra orientált mozgósítása is, mely elengedhetetlen a figyelemösszpontosításhoz, a kiváló teljesítményhez és a kreativitáshoz. Az érzelmi önkontroll a vágyteljesítés késleltetése, a késztetések cél érdekében történő megfékezése előfeltétele bármiféle teljesítménynek.
Az interperszonális intelligencia embertársaink megértésének és kapcsolataink alakításának képessége. Annak képessége, hogy megértjük mi hajtja, motiválja őket, hogyan dolgoznak, hogyan lehet velük a lehető leghatékonyabban együttműködni, milyen a hangulatuk, vérmérsékletük, mire vágynak. Ha megértjük őket, képesek vagyunk erre megfelelően reagálni, a megszerzett információkat kapcsolataink szolgálatába állítani, viselkedésünket ezeknek megfelelően kialakítani. Emberi kapcsolataink minősége attól függ, hogy mennyire értünk meg másokat, hogyan kezeljük őket és milyen közös emlékekkel rendelkezünk.
Társas kompetencia:
- A társas tudatosság magában foglalja a másik ember belső állapotának érzékelését, érzelmeinek és gondolatainak megértését, majd a társas helyzetekbe bonyolódást. Az azonos hullámhossz kialakítása lehetővé teszi, hogy felismerjük mások érzéseit, gondjait és megfelelően reagáljunk rájuk. Az empátia szintén az érzelmi tudatosságra épül, az emberekkel való bánásmód alapja. Empátia birtokában észrevesszük azokat a társas jelzéseket, melyek mások igényeit, vágyait közvetítik. Az összhang egyik jelzője a kölcsönös empátia. A figyelmen túl kell a jó érzés, amit a hangszín és az arckifejezés hív elő.
- Kapcsolat-menedzselés: Mások érzelmeinek, indítékainak, érdekeinek felismerése és továbbgondolása hozzásegít a kapcsolatteremtéshez, azonosuláshoz. A kapcsolatkezelés-tartás "művészete" nagyrészt abból áll, hogy hatni tudjunk mások érzéseire. Ez a szociális hatékonyság szükséges a népszerűséghez, és a vezetői adottságok fontos eleme. Az összhangteremtés a hatékony kommunikáció és közös nyereség stratégia bázisa. A kapcsolat megteremtésének, kialakításának és fenntartásának alapja. Nélküle nincs igazán kommunikáció, dialógus, csak monológ. Ez természetesen nagy gyakorlatot és megosztott figyelmet igényel részünkről.
Felnőttkorunkra meg kell tanulnunk, hogy minden érzésünk jogos, azonban míg bizonyos viselkedésmódok megengedettek, mások nem. Az érzelmeink lényegükben az evolúció által belénk táplált minták. Leginkább csak a "civilizált" felnőtteknél fordul elő, hogy a cselekvésre szólító érzelmek és a szemmel látható reakciók különválnak. Az érzelmeinket kialakító evolúciós tényezők mintegy egymillió év alatt végezték el munkájukat, így nincs mit csodálkoznunk azon, ha mai dilemmáinkat ösztönös érzelmi beprogramozással közelítjük meg.
Jó hír az, hogy az érzelmi intelligenciánk fejleszthető; bár ez nagyon lassú és igen sok munkát igényel. EQ-nk fejlesztése egyrészt tudatosítás útján, majd az azt követő kontrollált, rendszeres, ismétlésen alapuló gyakorlás eredményeként olyan pozitív változásokat hozhat életünkben, melyekről korábban álmodni sem mertünk.
Szerző: Pásztor Dóra
[1] Daniel Goleman: Emotional Intelligence, 1995; magyar nyelven Érzelmi intelligencia (Háttérkiadó, 1997)
[2] Daniel Goleman: Social intelligence. The New Science of Human Relationships, 2006; magyar nyelven Társas Intelligencia. Az emberi kapcsolatok új tudománya (Nyitott könyvműhely, 2007)
[3] Travis Bradberry/Jean Greaves: The Emotional Intelligence Quick Book, 2005; magyar nyelven: Érzelmi intelligencia sikerkalauz (Bagolyvár Könyvkiadó 2007)
(Forrás: erthetoen.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése