Nagyon nehéz egyetlen mondatban visszaadni az intelligencia lényegét, talán ez az oka annak, hogy a szakirodalmakban több definícióval is találkozhatunk. Az egyik legegyszerűbb és legszellemesebb meghatározás szerint az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek. Ez a meghatározás azonban nem sokat árul el arról az intellektuális képességről, amit intelligenciának nevezünk.
Az intelligenciával foglalkozó szakemberek két csoportra oszlanak az intelligencia fogalmi megközelítését tekintve: a „szingularisták” és a pluralisták” csoportjára.
A szingularisták a vizsgálataik során kapott adatok elemzéseiből arra a következtetésre jutottak, hogy létezik egy általános intelligencia (G-faktor), amely a részképességekből felépülő hierarchia csúcsán helyezkedik el.
A szingularisták szerint tehát az intelligencia egy egységes képesség, amely a többi intellektuális képességünket is meghatározza. Ha valaki tehát kiváló intelligenciával rendelkezik, ez általában más képességeiben is megmutatkozik. A szingulariták táborába tartozik Wechsler, akinek intelligenciatesztjét (MAWI), amelynek használata még ma is elterjedt a klinikumban. Wechsler meghatározása szerint az intelligencia „az egyénnek az az összesített, vagy globális képessége, amely lehetővé teszi a célszerű cselekvést, a racionális gondolkodást és a környezettel való eredményes bánást.” A definíció hangsúlyozza, hogy az intelligencia összetett képesség, vagyis több mentális képesség sajátos mintázata alkotja.
A szingularista felfogás másik képviselője Spearman, akinek a kétfaktoros intelligencia elmélet fűződik a nevéhez. Az elmélet elkülönít egy általános faktort (G-faktor), amely közös minden intellektuális teljesítményben és egy speciális faktort (S-faktor), amely ráépül az általános intelligenciára.
A pluralista felfogás szerint többféle, egymástól független intellektuális képességünk van. Ezt az elvet vallja Gardner, aki hétféle értelmet különböztet meg: szóbeli, logikai, térbeli, zenei, kinetikus (mozgásos), interperszonális (személyközi) és intraperszonális (személyen belüli) képességeket. Feltételezése szerint ezekben a képességekben mindenki elér egy bizonyos szintet, csak a szintek mértékét és mintázatát tekintve különbözünk egymástól.
Sternberg háromoldalú intelligenciaelmélete az intelligencia alábbi összetevőit különíti el:
- Az ismeretszerzési komponensek feladata az új információk felvétele és tárolása a memóriában.
- A teljesítménykomponensek az adott feladat végrehajtásában játszanak szerepet.
- A metakomponensek a teljesítménykomponensek működésében és szabályozásában játszanak szerepet.
Cattel kétféle intelligenciát különít el: hajlékony és rögzült intelligenciát. A hajlékony intelligencia a szokatlan helyzetekhez való rugalmas alkalmazkodást, a rögzült intelligenciával pedig a már megszerzett tudás és ismeretek alkalmazását jellemzi.
Összegezve az intelligencia legfontosabb jellegzetességei az alábbiakban mutatkozik meg:
- Az értelmi képességek rendszere, amely lehetővé teszi a sikeres megoldásokat és ezáltal a környezetünkhöz való sikeresebb alkalmazkodást.
- A megismerési folyamatok által meghatározza a képességek rendszerének belső struktúráját.
- Segítségével leküzdhetők a nehézségek, megoldhatók a problémák és feladatok.
- Meghatározza az általános és speciális képességek függvényében megjelenő teljesítményt.
- Nem azonos tények, ismeretek birtoklásával, a lexikális tudással, de mutatja, hogy milyen mértékben vagyunk képesek alkalmazni tudásunkat.
- A tevékenység gyakorlatiasságában mutatkozik meg.
- Fejleszthető.
Az intelligencia mérése
Az intelligencia mérése tesztekkel történik. Az első intelligencia tesztet 1905-ben Simon és Binet dolgozta ki Franciaországban. A teszt iskoláskorú gyermekek számára készült, azzal a céllal, hogy segítségével kiszűrjék azokat a gyerekeket, akik nem alkalmasak beiskolázásra. Egy intelligencia teszt sok különböző típusú feladatsorból áll. (analógiás gondolkodást mérő feladatok, szabályfelismerés, számolási feladtok stb.)
A tesztek értékelése révén kapjuk meg az IQ-t (intelligenciakvócienst).
Az átlagos intelligenciával rendelkezők IQ-ja 90-110 között van.
90 alatt az átlag alatti intelligenciáról, majd enyhe, középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékosságról beszélünk.
A 110 től magasabb értékek átlag fölötti intelligenciát mutatnak.
140 fölötti IQ esetén a szuperintelligensek következnek.
A lakosság mintegy 1-2 %-a tartozik a nagyon magas és a nagyon alacsony intelligencia övezetbe.
(Forrás: ektf.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése