Trabant-balesetnek mondja, ma diszkóbalesetnek neveznénk. Négy fiatal ült a Trabantban, amikor valami történt. Ketten az ajtón estek ki, Mányik Richárd a kocsi tetejét szakította át.
Richárd nem érzett különösebb sérülést, kicsit fájt a nyaktájéka, a fűben ájultan heverő barátját ő húzta ki az árokból, autót is stoppolt, hogy kórházba menjenek. Utólag tudta meg, az lett volna jó, ha nem csinál semmit, de ő segíteni akart.
Ami a baleset utáni percekben alig fájt, az az ötödik és a hatodik csigolya roppanása volt, s mivel erőltette a mozgást, a gerincvelő is sérült. Alig 17 évesen, 1989-ben Richárd lebénult, kerekes székbe került, majd műtétek sorozata után egy évvel újra megtanult járni. Pár boldog év telt el két lábon – akik nem tudták mi történt vele, észre sem vették, hogy bármi gondja lenne – majd újra elkezdett romlani az állapota. – A gerincvelősérültek öt százalékánál fordul ez elő, én beleestem ebbe a csoportba – mondja a jelenleg a Pest megyei Vasadon élő Richárd.
A két lábon járást felváltotta a botladozós, mankózós közlekedés, majd újra eljött a kerekes székes stádium. Immáron másodszor. 1995-től ez az állapota. És örül, hogy csak ennyi, mert bármikor folytatódhat a visszaesés, a kezei is lebénulhatnak, légzési nehézségei lehetnek. Megelőzésképpen orvosi vizsgálatok, műtétek, gyógytornák szorgalmas résztvevője volt, az utolsó operációja után azonban úgy érezte, minek strapálja magát, ha úgysincs semmi értelme. Akkor egy söntöt ültettek be, amire azt mondták, lehet, hogy egy napig jó, lehet, hogy tíz évig. Úgy döntött, nem keres több megoldást, ha akar, majd a segítség talál rá.
Ekkor jött Filip az életébe, utána Bence, majd a Tánccsoport.
A sorsfordító mozzanat németországi operációja alatt érkezett – ekkor látott először mozgássérültet segítő kutyát. Tudta, neki is kell egy kutya. Keresett és talált. Amióta kutyázik, nem romlik az állapota. Nem azt mondja, hogy jól van, de megelégszik a nem romlással. Aki ilyen helyzetbe kerül, az két irányba indulhat el. Az egyik, hogy elfogadja az állapotát, és abból hozza ki a legtöbbet. A másik: tétlenül várja, hogy az orvostudomány megoldást talál a problémájára. Ő az első mellett döntött.
Előtte is szerette az ebeket, de nem úgy, ahogy azóta. Felvette a kapcsolatot a mozgássérült-segítő kutyákat kiképző „Kutyával az Emberért” Alapítvánnyal. Tőlük kapta Filipet, a belga juhászkutyát, aki csendesen átformálta az életét. A többi között elhitette vele, hogy „ért” a kutyakiképzéshez, tud írni, egy kutyás magazinban Filip naplóját több éven át publikálta. És még arra is rábírta, hogy beálljon táncolni. Olyan kalandokba sodródtak, amiket korábban elképzelni sem tudott.
Egymásból hozták ki a maximumot. Például a paragilityben. Ez olyan mint a lovas akadályverseny, csak éppen kutyáknak – szlalom, hinta, kúszás, ugrás, palánk leküzdése a feladat. A gazda irányítja, vezeti a négylábút. Nagyjából ugyanazok az akadályok várnak rájuk minden versenyen, csak éppen különböző módon elhelyezve.
Jól csinálták. 2004 óta négyszer nyert kerekes székes kategóriában paragility világbajnokságot Richárd és Filip – az ötödik címet az időközben eltávozott Filip utódjával, Cooperrel szerezte meg. Ehhez a vonulathoz tartozik a kutyafrizbi – idén hazánk rendezi az Európa-bajnokságot – és a terelőverseny is. Versenyek, ahol bizonyítani lehet. S ha ennyi nem lenne elég: kiegészítőként ott a kerekes székes tánc. Eleinte csak két dolog zavarta, a zene és a ritmus, de idővel ezekhez is hozzászokott a Paradance tánccsoportban. Ma már élvezi a fellépéseket. Hamarosan a dog dancinggel, a kutyás kerekes székes tánccal is fellépnek. Az állapota miatt nagyon nagy célokat nem tűz maga elé.
Három évvel ezelőtt többedmagával alapította meg a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületet. Céljuk a fogyatékossággal élők érdekképviselete, társadalmi beilleszkedésének elősegítése speciálisan képzett segítőkutyákkal. A munkatársak nagy része sérült, de négylábú segítőtárssal rendelkező szakember, akik a saját példáikon keresztül tudják, hogy egy adott típusú sérült embernek mire van szüksége.
A hallássérülteket segítő kutyák például maguktól jelzik, ha csörög a telefon, bekapcsol a riasztó, kopogtatnak az ajtón. Mozgássérültet segítő kutyának ilyet nem kell tudni, neki a gazda szavára kell hallgatni – odavinni valamit például. Jelenleg egy autista kislány életét segítő négylábút tanítanak be. Minden feladat eltérő habitusú kutyát igényel, de fegyelmezettebbnek kell lenniük, mint a családi kutyáknak. Eddig húsz kutyát képeztek ki. Húsz embernek biztosítottak új életminőséget.
Egy kutya kiképzése egy-két évig tart. A képzés végén egy életmódot is átadnak. A kutyát ugyanis ki kell vinni a szabadba, ezzel a gazdi is többet lesz kint. A kutyás kerekes székes könnyebben létesít másokkal kapcsolatot – „hamarabb néznek a szemünkbe, gyorsabban elfogadnak embernek” –, mint aki eb nélkül megy ki az utcára. Azt mondja, hogy minden mozgássérültnek fel kellene írni egy kutyát, neki pedig le kell beszélnie az embereket a kutyákról. Mert egy kutya gonddal jár. Sokba kerül az etetés, az orvosi ellátás és sok időt igényel a kutya tartása. Ezért csak az kapjon kutyát, aki nem csak magára gondol. Aki ezt bevállalja, megérdemli a kutyust.
Örök gond, hogy hova mehetnek be és hova nem ezek a szigorú képzésen betanított kutyák. – Magyarországon rendelet szabályozza ezt a kérdést, gyakorlatilag a biztonsági őrön múlik, hogy a fényképes személyi azonosítóval is rendelkező eb hova kísérheti el a gazdáját. Németországban nincs rendelet, de ott mindenhova mehetnek a kutyák – jelzi a 42 éves, életvidám férfi, hogy nem a törvény a lényeg, hanem az emberség.
Életének az igazi nagy adománya azonban a most tizenkét éves Bence fia. Nem volt egyszerű a gyermekáldás, orvostudományi bravúr kellett, de sikerült. Richárd mindent megtesz azért, hogy kerekes székesként is teljes értékű apa legyen. Hiteles és teljes értékű. Csak ez számít. És persze a kutyák, akikből három is van. (Forrás: terapiasallatok.hu)
(Forrás: rehabportal.hu )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése