Élet egy londoni iskolában - magyar tanárnő szemszögéből
"That's a minute off your Golden Time!" -- avagy élet egy londoni iskolában
"That`s a minute off!" --ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat abban az általános iskolában, ahol lassan 16 hónapja tanítok, Londonban.
Ez a bejegyzes azoknak szól, akik szeretnék megfejteni, hogy ez a fenyegető mondat mit is jelent, es egyáltalán, többet megtudni arról, mi is folyik egy átlagos angol állami általános iskolában.
A tanév
Rögtön az elején egy olyan dolog, amivel bosszúságot válthatok ki otthoni tanártársaimból és diákokból. Itt ugyanis a tanév 3 harmadévből áll és összességében több a szünetünk, mivel minden harmadév (őszi, tavaszi és nyári) után tartunk egy kéthetes (!) szünetet, ami a nyári végén egyenesen 6 hetesre nyúlik. És hogy egy harmadév se legyen túl fárasztó, mindegyik közepén megpihenünk további egy hétre. Magániskolákban pedig még ennél is több a szünet.
Ez persze nagyon jól hangzik (az is :-), csakúgy, mint az otthoni fizetés kb 5-6szorosa, amit az itteni tanárok visznek haza, de az írásból az is kiderül majd, milyen nehézségekkel is találkozhat, aki angliai tanításra vállalkozik, hiszen itt szinte minden más, és ez nem mindig jelenti azt, hogy jobb is.
Az alapanyag, vagyis a gyerekek
Itt 6 vagy 7 évfolyam tartozik az általános iskolához (a 7. igazából már középsuli, de aki akar, maradhat), ehhez hozzácsapják még alulról az óvodát 2 évfolyammal (ezeket Nursery es Reception fedőnévvel látják el), vagyis nálunk a legkisebbek 4 évesek, a hetedikesek pedig átlagban 12 évesek.
A Londont egy kicsit is ismerők számára egyáltalán nem lesz meglepő: rendkívül színes a társaság! :-)
Nálunk alapvetően a munkás- és középosztály képviselteti magát, de abból aztán ezerféle nácio! A brit szülők Nagy-Britanniában született gyerekei mellett főleg indiai, szomáliai, pakisztáni es afgán diákjaink vannak, de van itt észak- és dél-amerikai, afrikai, kínai, koreai, lengyel, albán, német, sőt még egy félig magyar fiú is!
A sokszínűség itt teljesen megszokott jelenség, ritka a rasszista megjegyzés, vagy bármilyen utalás a másik származására. A szüntelen bevándorlás miatt szinte kéthetente érkezik új gyerek a suliba, gyakran nagyon kevés, vagy NULLA angollal. Néhány hete pl. felvett a suli egy 3-os kínai kisfiút, aki egész pontosan SEMMIT nem beszél, de nem is ért angolul. A vicces az, hogy ezen senki nem ütközött meg vagy kezdett miatta pánikolni, az anyukája leírta neki egy cetlire kínaiul, hogy WC, a gyerek erre mutogatott, ha ki kellett mennie, a fennmaradó időben pedig próbált felzárkózni a többiekhez, akik éppen a különböző fogtípusokat tanulták ANGOLUL. :-)
Semmi gond, gyorsan ragad rájuk a nyelv, egyébként pedig heti néhány órában külön tanár tart angol nyelvórát ezeknek a gyerekeknek.
Ami még érdekesebbé teszi ezt a multikulti helyzetet, az a diákok különböző vallása: keresztyén, hindu, zsidó, muszlim, buddhista, ésígytovább... Különösebb fennakadást ez sem okoz, csak tudni kell, melyik gyerek éppen mikor böjtöl, és akkor kicsit elnézőbbnek lenni vele, ha délután már kókadtabb :-)
Karácsonykor pedig, amikor az ünnepre készülve hetekig csak dalokat tanulunk, képeslapokat rajzolunk es írunk, Mikulást színezünk, angyalkát hajtogatunk, akkor a "Tegye fel a kezét, aki nem ünnepli a Karácsonyt!" mondattal indítunk, hogy ők más feladatot kapjanak arra az időre.
Ami még fontos: a sulinkba gyengénlátó, nagyothalló, süketnéma es enyhén autista gyerekek is járnak, nem külön osztályba, hanem szétszórva egyesével-kettesével az osztályokba, róluk általában egy külön segítő gondoskodik a tanár mellett, de mindenben ugyanúgy részt vesznek, mint az egészséges gyerekek.
Van azért valami, ami egységesebbé teszi a sokszínű társaságot: az egyenruha, amit mindenkinek mindennap viselnie kell, ezt nagyon komolyan is veszik. Nálunk fehér póló vagy ing, fekete nadrág vagy szoknya fekete cipővel (sportcipő nem lehet), es egy piros pulcsi a suli logójával az uniformis, csak évente 1-2 napot kapnak ajándékba, amikor saját ruhájukat vehetik fel, ilyenkor aztán teljes az őrület! :-)
Az egyenruhával csak annyi a gond, hogy sok szülő sajnálja rá a pénzt, így pulcsiból, nadrágból vagy cipőből tanévenként csak egy darabot vesznek, na és azt el lehet képzelni, hogy pár hónap után ezek hogy néznek ki... szakadt, koszos, büdös... de szerencsére akadnak igényesebb kivételek.
Az írás folytatását is érdemes elolvasni, itt: http://londoners.blog.hu/2009/02/12/elet_egy_londoni_iskolaban_magyar_tanarno_szemszogebol
"That`s a minute off!" --ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat abban az általános iskolában, ahol lassan 16 hónapja tanítok, Londonban.
Ez a bejegyzes azoknak szól, akik szeretnék megfejteni, hogy ez a fenyegető mondat mit is jelent, es egyáltalán, többet megtudni arról, mi is folyik egy átlagos angol állami általános iskolában.
A tanév
Rögtön az elején egy olyan dolog, amivel bosszúságot válthatok ki otthoni tanártársaimból és diákokból. Itt ugyanis a tanév 3 harmadévből áll és összességében több a szünetünk, mivel minden harmadév (őszi, tavaszi és nyári) után tartunk egy kéthetes (!) szünetet, ami a nyári végén egyenesen 6 hetesre nyúlik. És hogy egy harmadév se legyen túl fárasztó, mindegyik közepén megpihenünk további egy hétre. Magániskolákban pedig még ennél is több a szünet.
Ez persze nagyon jól hangzik (az is :-), csakúgy, mint az otthoni fizetés kb 5-6szorosa, amit az itteni tanárok visznek haza, de az írásból az is kiderül majd, milyen nehézségekkel is találkozhat, aki angliai tanításra vállalkozik, hiszen itt szinte minden más, és ez nem mindig jelenti azt, hogy jobb is.
Az alapanyag, vagyis a gyerekek
Itt 6 vagy 7 évfolyam tartozik az általános iskolához (a 7. igazából már középsuli, de aki akar, maradhat), ehhez hozzácsapják még alulról az óvodát 2 évfolyammal (ezeket Nursery es Reception fedőnévvel látják el), vagyis nálunk a legkisebbek 4 évesek, a hetedikesek pedig átlagban 12 évesek.
A Londont egy kicsit is ismerők számára egyáltalán nem lesz meglepő: rendkívül színes a társaság! :-)
Nálunk alapvetően a munkás- és középosztály képviselteti magát, de abból aztán ezerféle nácio! A brit szülők Nagy-Britanniában született gyerekei mellett főleg indiai, szomáliai, pakisztáni es afgán diákjaink vannak, de van itt észak- és dél-amerikai, afrikai, kínai, koreai, lengyel, albán, német, sőt még egy félig magyar fiú is!
A sokszínűség itt teljesen megszokott jelenség, ritka a rasszista megjegyzés, vagy bármilyen utalás a másik származására. A szüntelen bevándorlás miatt szinte kéthetente érkezik új gyerek a suliba, gyakran nagyon kevés, vagy NULLA angollal. Néhány hete pl. felvett a suli egy 3-os kínai kisfiút, aki egész pontosan SEMMIT nem beszél, de nem is ért angolul. A vicces az, hogy ezen senki nem ütközött meg vagy kezdett miatta pánikolni, az anyukája leírta neki egy cetlire kínaiul, hogy WC, a gyerek erre mutogatott, ha ki kellett mennie, a fennmaradó időben pedig próbált felzárkózni a többiekhez, akik éppen a különböző fogtípusokat tanulták ANGOLUL. :-)
Semmi gond, gyorsan ragad rájuk a nyelv, egyébként pedig heti néhány órában külön tanár tart angol nyelvórát ezeknek a gyerekeknek.
Ami még érdekesebbé teszi ezt a multikulti helyzetet, az a diákok különböző vallása: keresztyén, hindu, zsidó, muszlim, buddhista, ésígytovább... Különösebb fennakadást ez sem okoz, csak tudni kell, melyik gyerek éppen mikor böjtöl, és akkor kicsit elnézőbbnek lenni vele, ha délután már kókadtabb :-)
Karácsonykor pedig, amikor az ünnepre készülve hetekig csak dalokat tanulunk, képeslapokat rajzolunk es írunk, Mikulást színezünk, angyalkát hajtogatunk, akkor a "Tegye fel a kezét, aki nem ünnepli a Karácsonyt!" mondattal indítunk, hogy ők más feladatot kapjanak arra az időre.
Ami még fontos: a sulinkba gyengénlátó, nagyothalló, süketnéma es enyhén autista gyerekek is járnak, nem külön osztályba, hanem szétszórva egyesével-kettesével az osztályokba, róluk általában egy külön segítő gondoskodik a tanár mellett, de mindenben ugyanúgy részt vesznek, mint az egészséges gyerekek.
Van azért valami, ami egységesebbé teszi a sokszínű társaságot: az egyenruha, amit mindenkinek mindennap viselnie kell, ezt nagyon komolyan is veszik. Nálunk fehér póló vagy ing, fekete nadrág vagy szoknya fekete cipővel (sportcipő nem lehet), es egy piros pulcsi a suli logójával az uniformis, csak évente 1-2 napot kapnak ajándékba, amikor saját ruhájukat vehetik fel, ilyenkor aztán teljes az őrület! :-)
Az egyenruhával csak annyi a gond, hogy sok szülő sajnálja rá a pénzt, így pulcsiból, nadrágból vagy cipőből tanévenként csak egy darabot vesznek, na és azt el lehet képzelni, hogy pár hónap után ezek hogy néznek ki... szakadt, koszos, büdös... de szerencsére akadnak igényesebb kivételek.
Az írás folytatását is érdemes elolvasni, itt: http://londoners.blog.hu/2009/02/12/elet_egy_londoni_iskolaban_magyar_tanarno_szemszogebol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése