Találékony magyarok

A magyar ember látott egy reklámfilmet a hazájáról, ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László, 1931), felírta, hogy "Találékony magyarok", majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó, 1929), utána  gyufával (Irinyi János, 1836) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott és nézegette a hologramos matricát a borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint (Szent-Györgyi Albert, 1931). 

Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar, 1878).

Még volt egy kis ideje, ezért játszott kicsit a komputerén (Neumann János, 1944), elmélázott azon, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (Kemény János, 1964), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (Simonyi Károly, 1974).

Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még  egy  3D-s szemüveggel (Rátai Dániel, 2010) sem tudta megoldani. A kudarc után  feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (Goldmark Károly, 1948), és bekapcsolta a tv-t is (Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (Goldmark Károly, 1948).

Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, ő készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics Ferenc, kb. 1960), majd még indulás előtt, megpróbálta kirakni a Rubik kockát (Rubik Ernő, 1976).

Már  semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat kezdett nézegetni. Ezért magához vette az automata fényképezőgépét (Mihályi József, 1938). Dilemmázott kicsit azon, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József, 1928), vagy a lágy anyagú kontaktlencséjét (Győrffy István, 1959) használja-e? 

Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József, 1908), aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc, 1983), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebességváltója volt (Bíró László, 1932). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira megtetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János, 1893). De hamar rájött, hogy neki a bicikli marad, hazamenve  meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos, 1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (Asbóth Oszkár, 1928). 

Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer-díjas (Pulitzer József, 1917)  újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásának fázisait (Losonczi Áron, 2001). Magát, a betont, sajnos nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt sem sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta,  régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (Bródy Imre, 1930), megivott egy pohár szódát (Jedlik Ányos, 1940), és mivel megfájdult a feje, keresett magának egy gyógyszert is. Meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (Richter Gedeon, 1912).
Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán, 1929) Psalmus Hungaricust.

http://youtu.be/yhaW7aTWM1Q