„Minden ember szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van.” (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata)
- De mennyire vagyunk tájékozottak az alapvető jogainkat illetően? Mennyire fontos ezek ismerete? Mekkora a bizalom a joggal foglalkozó emberek és szervezetek iránt?
A Századvég Alapítvány kutatása az emberi jogok világnapja alkalmából
Az emberi jogok első nemzetközi katalógusát, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát az Egye sület Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1948-ban fogadta el. Azóta de cember 10-ét az emberi jogok világnapjaként ünnepeljük. Emberi jogoknak eredetileg a minden embert megillető jo gokat nevezték. Az Emberi Jo gok Egyetemes Nyilatkozatának első cikke is így kezdődik: „Min den ember szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van.” A Biblia értékrendje is az ember személyi méltóságára épül, amelyben a szabadság és a felelősség elválaszthatatlanok egymástól. Ebből az értékrendből egyenesen levezethetőek az em beri jogok. Az emberi jogokra utal az ószövetségi Teremtés Könyve: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmá sunkra, magunkhoz hasonlóvá.”Vagyis Isten minden férfit és nőt – faji, nemi, értelmi és vallási korlátozás nélkül – saját képmására teremtett. Michael Horowitz amerikai jogász szerint ez a történelem leg forradal mibb mondata. Pál apostol ugyanezt a gondolatot így fogalmazta meg: „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert min dannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.“ A Biblia másutt is utal az ember jogaira, ha úgy tetszik: az emberi jogokra. Például amikor Isten kinyilatkoztatta, hogy senkit, még a legna gyobb bű nözőt sem lehet megfosztani emberi méltóságától.
A jogtörténetben is több évszázados hagyományai vannak az emberi jogoknak. Az angol parlament ál tal 1679-ben kiadott Habeas Cor pus Act például hangsúlyozta, hogy az em berek szabadnak születnek és egyenlők. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) pedig első ízben bizto sította az ember jogát az élethez, a szabadsághoz és az egyenlőség hez. Az 1791-es francia alkotmány is kimondta: az embernek elévülhe tetlen joga van a szabadsághoz, a biztonsághoz, a „szent és sérthetetlen” tulajdonhoz. Az 1848-as francia alkotmány már védte a magánlak sérthetetlen ségét, megtiltotta a halálbünte tést politikai ügyekben, és deklarálta a közteherviselést.
A második világháború után nem csak az ENSZ, hanem az Európa Tanács tagálla mai is elfogadtak egy emberi jogi chartát. A tagálla mok képviselői 1950. november 4-én írták alá az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelyet Magyarország csak jó négy évtizeddel később, 1992. november 5-én ratifikált. Így, ha kissé megkésve, de hazánk is kötelezett séget vállalt, hogy az emberi jogokat az egyezményben meg határozott módon és tarta lommal biztosítja a joghatósága alatt álló szemé lyeknek.
Magyarország 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvénye a Szabadság és felelősség címet viselő fejezetben tartalmazza az alapjogokra vonatkozó alkotmányos szintű szabályokat. A klasszikus politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok mellett több új, korábban nem nevesített alapjogot is felsorol. Újdonságként tartalmazza például a fogyasztók, a fogyatékkal élők védelmét, a klónozás tilalmát, a megfelelő hatósági ügyintézéshez való jogot, illetve a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát. Az Alaptörvény védi a jövő nemzedékek jogait, és előírja a természeti erőforrások védelmének kötelezettségét is.
A Századvég Alapítvány – hasonlóan az előző évhez – idén is közvélemény-kutatást végzett, amelyben azt vizsgálta, hogy a magyar állampolgároknak mennyire fontosak az alapvető jogi ismeretek, milyen élethelyzetekben igényelnek jogi tájékozottságot, és mekkora bizalommal vannak a joggal foglakozó emberek és szervezetek iránt. A telefonos kérdőíves közvélemény-kutatás októberben készült, amelynek során több mint háromezer, véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztek meg.
Az eredmények azt tükrözik, hogy az átlagemberek nem kizárólag a jogtudományi értelemben legjelentősebbnek gondolt jogokat tekintik emberi jogoknak. A jogi hierarchiában elfoglalt helytől függetlenül gyakran neveznek meg olyan jogokat, amelyek a mindennapi életüket közvetlenül érintik. A válaszokban előfordul többek között az árvák védelme, a büntetőjog, a békében egymás mellett élés, a bántalmazott nők védelme, az ingyenes orvosi ellátás, a szabad orvosválasztás, a közbiztonság, az ember becsülete és segítségre jogosultsága, a normális élethez való jog, a tiszta levegőhöz való jog, a tisztességes megélhetéshez való jog, a nyugdíjhoz való jog, az „élhetőség” joga, a szórakozáshoz való jog, a táplálkozáshoz való jog, a demokrácia és a testvériség mint emberi jog is.
A válaszadók több mint fele (54 százalék) szükségesnek tartja az alapvető jogi ismereteket, és mindössze 15 százalék az aránya azoknak, akik ezeket nem tartják fontosnak. Csaknem harmaduk bizonytalan a választ illetően, amely mögött – az iskolázottsági és más szociális jellemzők alapján – leginkább az ismeretlentől való általános idegenkedés állhat.
A társadalom többségének fontos, hogy a mindennapokban előforduló élethelyzeteikben tisztában legyenek az alapvető jogi ismeretekkel – állapítja meg a Századvég Alapítvány kutatása. A leggyakrabban előforduló ilyen élethelyzetek közé tartoznak a munkaviszonyok, a családi viszonyok, a szerződéses viszonyok, a pénzügyi szolgáltatások, az ingatlan- és gépjármű-ügyek, valamint a bírósági és közigazgatási eljárások.
A kutatók rákérdeztek arra is, hogy hol, milyen viszonyokban használják a mindennapi
életben a jogi ismereteket. A bírósági és hatósági eljárások esetében a felső- és a középosztály használja leggyakrabban a jogi tudást. Kiderült, hogy leginkább családi és munkahelyi viszonyokban kerülnek elő a mindennapok során a jogi ismeretek. Ugyancsak magas értéket képviselnek a szerződéses viszonyok, illetve a bírósági és hatósági eljárások.
Az egyes élethelyzetekhez kapcsolódó részletes jogi ismeretekről a polgárok alapvetően tájékoztatáson keresztül szereznek tudomást, így fontos lehet a tájékoztatás személyének és tárgyának forrása egyaránt. A válaszadók legkisebb mértékben a vállalkozók és a szolgáltatók által nyújtott tájékoztatásban bíznak, a munkáltatók már valamivel nagyobb értéket kaptak. Az állami szervek valamivel még nagyobb értéket kaptak, hatósági eljárásokban ugyanis törvényi kötelezettség az ügyfelek tájékoztatása jogaikról és kötelességeikről. Összességében azonban – mintegy 70 százalékos bizalmi-értékkel – az ügyvédek, jogtanácsosok és közjegyzők tanácsadásai a legmegbízhatóbbak.
A megkérdezettek több mint felének a személyes tájékoztatás a leghatékonyabb forma, hiszen így lehetőségük van a teljes tényállás ismertetésére, illetve a jogalkalmazónak is könnyebb a releváns kérdésekre fókuszálni. Ezt követik az elektronikus jogi kiadványok és a szakkönyvek, ezek ugyanis általában az esetjogot is feldolgozzák, így a hasonló korábbi bírói precedensek, példák segítséget nyújtanak. A közérthető kiadványok alacsonyabb értéket képviselnek, valószínűleg mivel túlzottan általános a tartalmuk, az egyedi élethelyzetekben felmerülő problémákra kevésbé található válasz bennük. A válaszadók szerint legkevésbé a telefonos és az online tájékoztatás hatékony.
A Századvég Alapítvány kutatói szerint a jogi ismeretek fontosságához és a tájékoztatáshoz szorosan kapcsolódik, hogy melyek azok az élethelyzetek, ahol további jogi ismereteket várna a lakosság. A gazdasági válság, a devizahitelek és a bankok elszámoltatása következtében nem meglepő, hogy a legtöbben (52 %) a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban igényelnek részletesebb tájékoztatást. Itt további probléma, hogy a szakzsargon is bonyolult, számos idegen kifejezés szerepel az ügyintéző tájékoztatásában és a pénzügyi szerződésekben is. Sokan említették az ingatlan és gépjármű ügyeket (49 %), ami összefügg azzal, hogy ezekhez sok esetben pénzügyi szolgáltatások (kölcsön, jelzálog, lízing) kapcsolódnak. Több mint 40 százalék jelölte meg a közigazgatási és bírósági ügyintézést. Miközben a mindennapokban a magánéleti, családi (43 %), illetve a munkaviszonyokban (46 %) használják legtöbben a jogi ismereteket, a szükséges tájékoztatási igény mégis viszonylag alacsony (28 % és 38 %).
(Forrás: jogiforum.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése