A projekt a Grenn Bronx Machine, egy olyan úttörő projekt, ami mostanra világméretű elismerést és hatalmas visszhangot váltott ki, segítve ezzel máshol is elindítani hasonló programokat az iskolákban.
Ezek a programok egészséges táplálkozást, környezettudatosságot és életvezetési tanácsokat adnak a gyerekeknek.
Stephan Ritz azt állítja a program sikere a véletlennek köszönhető
Egy nagyon rossz hírű iskolában, jellemzően rossz családi környezetből érkező diákokkal foglalkozott, akikre talán a legenyhébb kifejezés a diszfunkcionális volt. Amikor valaki küldött neki egy doboz nárcisz hagymát, ami a radiátor mögött, a gőz és az egyenletes hőmérséklet hatására kikelt. Ekkor keletkezett az isteni szikra a fejében, hogy valami gyökeresen újjal próbálkozik meg.
- Ekkor jöttem rá, hogy közösen létre tudtunk hozni valami igazán nagyot. Az elhagyott telkeken elkezdtünk kerteket építeni, amitől a sivár utcakép forradalmi változásokon esett át. Jellemezően olyan helyeket igyekeztünk megszépíteni, mely nagy látogatottságú a közösség részéről, ahol igazi közösségi élményt teremthetünk.
És persze folytatjuk az iskola körül a ''függőleges kert'' programmal is, na de mi az a''függőleges kert''?
- Ez egy biológiai szertárral kombinált technológia, minden helyet kihasználva, elkezdtünk felfelé terjeszkedni. Egyszerűen szükség volt rá, hiszen nőttek az igények. Egyrészt az iskolai menzára szállítunk, ahol a szegény sorsú gyerekek nem csak enni kapnak, de a munkafolyamatok során egy kis belelátást is a közösségi életbe, és még némi biológiai ismeretet is elsajátíthatnak, nem beszélve a munkafegyelemről.
Eközben pedig, remélhetőleg, még jól is érzik magukat, és végre találtak egy okot, amiért szeretnek iskolába járni.
Ez úgy tűnik, sikerül is, hiszen a tanár úr óráinak látogatottsága 43%-ról felugrott 93%-ra.
A gyerekek iskolába akarnak jönni, hogy lássák növekedni a saját kezük munkáját.
Az így motivált gyerekek felnőve pedig, a társadalom hasznos tagjává válhat, és talán még a környék is megállítható az 50-es évek óta tartó lecsúszásban.
Ritz tovább meséli a nem mindennapi történetet.
- Ez annyira új, annyira más, hogy éreztük, sikerülnie kell. A kudarc nem volt alternatíva a számomra. Én mindezt a saját zsebemből finanszíroztam. Könnyebb egy gyermeket formálni, mint egy rossz szokásaiban megcsontosodott felnőttet, azonkívülminden gyerek megérdemel egy esélyt az élettől. Eltökélt szándékom, hogy legalább egy növény legyen minden osztályteremben, egész New Yorkban, és úgy vélem, hogy ez megvalósítható az én szerény eszközeimmel is.
Amikor a gyerekek megismerik és megértik a környezetüket, megváltozik a világnézetük is
- A legtöbb bronx-i srác borzalmasan étkezik, olcsó, gyors de annál egészségtelenebb ételeket fogyasztva, ez pedig az egyik fontos oka a kerület pocsék egészségügyi statisztikáinak, és közvetve az elnéptelenedésnek is.
Mikor elkezdtem ezt a programot, jellemzően a nagyobb gyerekekkel dolgoztam, most már szeretek dolgozni a kicsikkel is, mert könnyebb jó szokásokat létrehozni, mint javítani a már meglevő rosszakat.
A társadalmi felelősségtudat csak a gyerekként kialakított egyéni felelősség tudaton keresztül érhető el.
A gyerekeim eljutottak oda, hogy fogyasztóból termelővé váltak
- Mi már eladásra is termelünk, áruházaknak eladva a termékeinket, mások számára is hozzáférhetővé tesszük az egészséges élelmiszereket. Ez a munka türelemre és állhatatosságra tanít, nem mellékesen pedig a természettudományok elsajátításában is segít. Mindenki a saját jövőjének sáfára.
A gyerekek kapnak egy olyan jövőképet, amely sok esetben túlmutat családjuk nem túl tág horizontján. Talán nem mindegyikőjükből lesz farmer, de a projekteken dolgozva, mindnyájan kapnak valami kis pluszt. Hogy mennyire képesek ezzel élni, ez még a jövő kérdése. Ha szerencsénk van, létrehoztuk a jövő szakembereit.
Meg kell érteni, ez csak részben szól a gyerekekről. Ez az egész mindeközben egy élhetőbb városról, és egy tudatosabb közösségről is szól.
Vagyis rólunk, mindnyájunkról.
(Forrás: Pozitív Nap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése