Egy német óvoda a magyar óvónő szemével

Alkalmam adódott rá, hogy kérdéseket tehessek fel egy magyar óvónőnek, aki Németországban dolgozik. 

Nagyon örültem őszinte és elgondolkodtató válaszainak, amelyek szerintem sokak számára érdekesek lehetnek. 

Pedagógusoknak, akik külföldi munkavállalást fontolgatnak, szülőknek, akik kisgyerekekkel Németországba vagy Ausztriába készülnek költözni és tulajdonképpen mindenkinek, aki valódi történeteket szeretne hallani valódi emberektől. 

Kedves Németh Zoltánné Komoróczy Erika, köszönjük az élménybeszámolót!

Hogy lettél óvónő Németországban? Vannak / voltak-e nyelvi nehézségeid?

A személyes történetemmel nem foglalkoznék, mindenesetre erre mondják azt, hogy kiimádkoztuk....a történteket. 

Egy kis faluban vagyok óvónő, csodálatos, modern, 2 éve felújított ill. átépített oviban, amelyben 3 ovis csoport és egy bölcsis csapat van. 

Tavaly július elsejével kezdtem el itt dolgozni, de nemcsak én, hanem számos új kolléganőm, sőt a vezető is más lett. 

Csak bajor munkatársaim vannak, egymagam vagyok külföldi.

Nyelvi nehézségeim voltak és vannak is:))nemcsak a bajor tájszólás miatt, hanem amiatt is, mert az élő beszéd teljesen más mint amit az iskolában tanultam...viszont nagyon nagyon kedvesek, türelmesek velem, szívesen elmagyaráznak mindent. A második nap a vezető óvónő-egyébként fantasztikus ember-magyarul szólt hozzám:

-én szeretlek téged....-gondolhatod, egyből elkezdtem a sírást:)képes volt megtanulni!

Neki a szavajárása: Kein Stress, keine Panik:)))és valóban, nagyon jó emberismerő és vezető is egyben, empatikus, és mivel láttam a gyerekek között azt mondhatom-bizony nagyon ügyes óvónő.

Milyen meglepetések értek, mennyire más egy német óvodában dolgozni, mint egy magyarban?

Nagyon más....otthon 9 évig dolgoztam katolikus oviban, és 5 évig nevelőszülői tanácsadóként a gyermekvédelemben. 

A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy - habár jóval szabadabbak, kötetlenebbek a délelőttök - , a gyerekeknek jóval több beleszólásuk van a programok szervezésébe, a napi ritmusba, mégis nyugodtabbak, mint nálunk. 

Kevesebb fegyelmezés és jóval több megbeszélés, kevesebb korlát, de nagyobb önállóság, kevesebb sürgetés, elvárás, és jóval több fantázia, egyéni leleményesség.

Mi a napunkat kötött  meglehetősen rugalmatlan napirend szerint töltöttük otthon, ún. játékba ágyazott foglalkozásokat tartottunk. 

Itt Németországban is van nyilván napirend, de mindig előre megbeszélik a gyerekekkel, mi fog történni. 

Minden nap van valamilyen tevékenység, amelyekre nem kezdeményez, hanem természetes módon szervez az óvónő, és attól függően, mi az, minden gyermek részt vesz rajta.

Az otthon sokszor  számonkért, keveslett szabad játék itt tényleg szabad játék tud lenni, mert nem szakítja meg semmi. 

Pl. Reggel 9-ig játék, 9-kor reggeli kör imával, gyertyagyújtással,a  napi teendők megbeszélésével, a gyermekek hiányzó és jelen lévő tagjainak megszámlálásával, megnevezésével, az időjárás, dátum, nap, óra gyakorlásával-nyilván játékosan. 9-11-ig játék, tízórai, közben elmehetnek a labdaszobába, festeni, a meseszobába, a folyosóra a golyókkal játszani vagy a mágneses építővel, sőt van egy kis szobácska aki nyugalomra vágyik hintaszékkel, csendes zenével:)

Egy a lényeg, szólnia kell hogy elmegy, hiszen az óvónőnek tudnia kell róla, ill. ha pont torna vagy az iskolába készülőknek feladatok vannak ott fogják keresni.

11-kor szék-körnek nevezett éneklés, csoportos játék kezdődik.kb. fél 12 körül mennek ki az udvarra játszani. 

Hetente kétszer van a nagyoknak feladatlapos külön foglalkozás, egyszer torna - külön a kicsiknek és a nagyobbaknak, de nekik is csoportbontásban, minden nap mese, ének, barkácsolás.

Mi az, amit ott szerinted jobban csinálnak, és van-e olyan, ami szerinted itthon működik jobban?

Az otthoni iskolai elvárások miatt az óvodai nevelésnek is sajnos kötöttebbnek kell lennie,főleg nagycsoportban....ez nagyon szomorú. 

Gyakorlatilag nincs átmenet az iskola és az ovi között, és már az első osztályban félévkor olvasni tudó gyermekkel büszkélkedő pedagógus - már aki az - nem is sejti talán milyen ára van ennek. Nemcsak az iskolában, már az óvodában is....

Kevesebb kreativitás, több stressz-nyilván ez abból is fakad, hogy a szülők egész nap dolgoznak, sokszor sietnek, a gyerekeknek muszáj napi 7-8 órát ha nem többet egy olyan intézményben lenni, ahol rajta kívül még 25-29 másik is van....

Itt a legtöbb gyerek 8-9-re jön oviba, és délben megy haza. 

Ne firtassuk, miért, ez van, és ha csak a gyerek szempontjából nézzük, ez csuda kényelmes és barátságos helyzet. A csoportjában max. 24 gyerek van rajta kívül, egész délelőtt 2 felnőttel, ill. ha másik teremben talál elfoglaltságot, ott is óvónő fogadja, segíti.

Gyakorlatilag játékidőben sokszor a csoportszobában 8-10 kisgyerek van.

Ami otthon jobban működik szerintem, az ének - hála Kodálynak és Forrai Kati néninek:). 

Tisztábban énekeltek az otthoni gyerekek, itt sokszor igen nagy hangterjedelmű - ám mindig vidám, lendületes énekeket tanulnak. 

A másik, ami hirtelen eszembe jut az evés...nálunk a terített asztal, a szalvéta használata, az evés kultúrája már egész kicsi korban fontos.

Ami itt jobban tetszik, az pl. a szervezés. 

A németek híresek a precizitásukról, és ez így is van. Ha van egy ünnepség, értekezlet, program, azt időben tudja mindenki, a pontos tervvel, feladattal együtt. Mindig időben kész is minden.

Még valami: otthon jóval kevesebb a biztató szó az elismerés, ami a felnőtt pedagógusokat illeti. annyira jólesik, és annyira sokat jelent, néha csak egy mondat a kolléganőktől, a vezetőtől...Itt jöttem rá arra is, hogy én milyen fukarul bántam ezekkel a dicséretekkel. Vajon miért is???

Már bánom, mert itt tapasztaltam meg, hogy szárnyakat ad. A vezető óvónő, amikor arról kérdeztem, hogy mit tegyek , hogy jobban beilleszkedjek, azt válaszolta: Semmit. Hozd magad, a magyarságod, az egyéniséged, és gazdagítsd vele a közösségünket. 

Énekeltem már magyarul, nem is egyszer....sőt a Csip-csip csóka a kedvencük a gyerekeknek. 

Gondoltam, elmondom németül nekik, miről szól, de a vak varjúnál megakadtam:)))

Vannak-e nem német anyanyelvű "gyerekeid"? Hogy sikerül beilleszkedniük? 

Mit tesz az óvoda, annak érdekében, hogy minél simábban menjenek a dolgok?

Igen, van egy orosz és egy bolgár kislány, akik egy szót sem tudtak németül, amikor idejöttek. 

Nem könnyű nekik, hiába gyerekek, és aki azt állítja, hogy pár hónap alatt folyékonyan beszél a gyermeke németül, holott előtte semmit nem tudott, az enyhén szólva is túloz.
Bizony, itt is eltelik fél év, amíg érti, majd újból fél, amíg bátran beszéli is a nyelvet. 

A néhány szó, vagy versike mondogatása még nem használható nyelvtudás... 

Vigaszként mondom, játszani azért egymással párhuzamosan is remekül tudnak a gyerekek:)

Ma pl. a bolgár kislány folyékonyan beszélt az anyanyelvén, miközben építettünk, és két német kisgyerek, vele építve, németül beszélt hozzá::) Nagyon aranyosak voltak. Néha egymásra néztek, mindenki kommunikált valamit, aztán bólogatva tovább játszottak:)))

Mit tanácsolnál azoknak a magyar szülőknek, akik azt fontolgatják, hogy német nyelvterületre költöznek, és ottani oviba járatják a gyereküket? 

Készülhetnek-e előre a dologra, illetve mire számítsanak?

Az otthoni ovikhoz képest itt szabadabb a légkör, de nem kell aggódni, az iskola is szabadabb:) Maximálisan figyelembe veszik a gyerekek kívánságát, itt találkoztam először valódi gyermekcentrikus óvodai neveléssel. amikor nem az a fontos én mit terveztem el, hanem hogy a gyermek úgy érezze jól magát, hogy közben értéket adok át, észrevétlenül tanul.

A kedvenc mondatom pl. ez: egy kisfiú összeragasztott papírokat hozott nekem, és nagy büszkén mutatta meg. 

Erre én: mi ez? mit készítettél? erre ő összeráncolta a szemöldökét és így válaszolt: hát nem látod ? ALKOTTAM! 

No, én ekkor értettem meg, mennyire fontos a gyakorlás, a mozzanat, az elmélyült alkotás - és nem a végtermék.... Még egy kedves momentum:nemrégiben arra kért egy kolléganőm, írjam le neki magyarul a szülinapi köszöntő dal szövegét, mert szeretné több nyelven is elénekelni a gyerekeknek, tanítva őket az elfogadásra, a nemzetek nyelvi kultúrájának érdekességeire. Leírtam. Pár nap múlva hallom a labdaszobából, ahogy éneklik, csak úgy zeng: boldog szülinápot! Mondjam, hogy teli lett a szemem könnyel?

(Forrás: gyereknemet.blog.hu)