Hiába próbálkozom, nem tudok javítani a kapcsolatunkon.
Mit tegyek, hagyjam az egészet, vagy próbálkozzak még?
A közelmúltban egy kedves olvasóm ezzel a kérdéssel fordult hozzám, és amit neki válaszoltam, azt megosztom itt is, mert sokan küzdenek hasonló nehézséggel. Egy rokonáról volt szó, de a kérdés más esetben is aktuális, legyen szó párkapcsolatról, barátságról, vagy bármilyen más emberi kapcsolatról, ahol a másik fél fontos számunkra. Biztos vagyok benne, hogy Te is kerültél már ilyen helyzetbe: úgy érzed, Te mindent megtettél, hogy javíts a kapcsolatotokon, folyamatosan gesztusokat teszel a másik ember felé, aki viszont mintha ezt tudatosan semmibe venné, vagy egyáltalán észre sem venné. Zsákutca. Fussak vagy maradjak?
Futni nem jó. Illetve nagyon jó, ha azt sportolás céljából teszed – minden más esetben nem jó. Vannak helyzetek, amikor menni kell, és persze előfordul az is, hogy nem tehetsz mást, mint szaladsz, különben elüt a villamos, rád omlik az égő ház, vagy a fenekedbe harap egy rottweiler. De az emberi kapcsolatok máshogyan működnek. Ott nem jó szaladni, bármi is van.
Valóban vannak olyan mérgező kapcsolatok, melyekből ki kell lépni, ha nem akarod, hogy rámenjen az életed. Van, hogy épp a rokonod az, aki nem fér – nem férhet – bele az életedbe. Vagy a munkatársad, a párod, egy barátodnak hitt ember, és folytathatnám még a sort. Kizárni egy embert az életedből komoly döntés és a legtöbbször nagyon nehéz megtenni, de sokan már ott elakadnak, hogy vajon kizárják-e egyáltalán, vagy megpróbálják még egyszer, amit már annyiszor megpróbáltak.
A választ nem én fogom megadni erre, hanem Te. Kívülről nem lehet, és nem is szabad ítélkezni egyetlen emberi kapcsolatról sem. Te, aki benne vagy, eldöntöd, hogy mennyit ér számodra. De ehhez előbb nem magát a kapcsolatot kell jobban megvizsgálnod, hanem önmagadat. Mert gyakran nem is a másik emberrel van az igazi probléma, hanem saját magunk hiányérzetét, frusztrációját, tehetetlenségét vetítjük ki másokra. Igen, talán megpróbáltad százszor, ezerszer… Talán úgy érzed, mindent megtettél. Talán tényleg bele is adtál mindent, amit csak tudtál. De talán nem is a másik emberrel van a probléma, hanem saját magaddal – leginkább a hozzáállásoddal.
Tegyük fel ugyanis, hogy a szeretet valamilyen formája él benned a másik ember iránt. Ha már ez a feltevés is elbukott, akkor persze egyértelmű a helyzet: hátra arc, vissza se nézz! De ha kicsit is fontos számodra a másik ember, és valóban jelen van a szeretet, akkor ennek a szeretetnek tisztának, görcsösségtől mentesnek kell lennie. Ha erőlteted, nem fog működni – sem a másik ember részéről, sem saját magad részéről. Próbálkozhatsz görcsösen újra és újra, de ezzel a hozzáállással csak annyit fogsz elérni, amennyit eddig is. Inkább mondok egy hatékonyabbat.
Biztosan sokszor ültél már tábortűz mellett életed során. Ha fáztál, közelebb ültél a tűzhöz, ha pedig túl meleg volt, távolabb húzódtál. De bármit is tettél, a tüzet nem érdekelte, milyen közel ülsz, ugyanúgy árasztotta a meleget. Az, hogy mennyit kaptál belőle, rajtad múlt. Pontosan így működnek az emberi kapcsolatok is – illetve kizárólag így képesek jól működni. Az, hogy Te mit sugárzol a másik ember felé, az a Te dolgod. Ezért felelsz Te, és ezen tudsz változtatni, ha szükséges. Az viszont, hogy mások hogyan értékelik, amit Tőled kapnak, már az ő dolguk. Ehhez Neked semmi közöd, olyan értelemben, hogy nem fogsz tudni kierőszakolni olyan reakciót, amit a másik ember nem akar, vagy amire nem képes. Ha ezen görcsölsz, akkor egyrészt magadat rombolod belülről, másrészt eleve ellehetetleníted a kapcsolatot. Minden értékes kapcsolat ugyanis feltétel nélküli szereteten alapul. Adsz, de nem vársz érte semmit cserébe. Ha kapsz is, akkor megvan az egyensúly és működőképes a kapcsolat. Ha nem kapsz semmit, akkor nincs jövője a kapcsolatnak. De el nem várhatod, hogy bármit is kapj, mert azzal feltételhez kötötted a saját szeretetedet – és ezáltal meg is ölted annak őszinteségét.
Ha bajban vagy és nem tudod eldönteni, mit tegyél, gondolj a tűzre. Ne szaladj, mert nincs miért szaladnod. A múlton már nem tudsz változtatni, lépj tovább azon. Csak a jelen pillanat a Tiéd, ezért hozd ki belőle a legtöbbet. Legyél tisztában a saját értékeiddel – mert rengeteg van –, sugározd magadból a pozitív érzéseket és gondolatokat, és ne legyenek kapcsolódó feltételeid vagy elvárásaid. Akinek elég fontos vagy, az közelebb fog kerülni hozzád, akinek pedig nem kell a szereteted, az úgyis eltávolodik. Te csak a saját részeddel foglalkozz: legyél tűz! 
(Forrás:hasznaldfel.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése