Anarchia a finn iskolákban?

Akikben megnő az értelem - anarchia a finn iskolákban

Tóta W. Árpád

Mit látni a legendás finn iskolában? Hát a szomorú, döglött magyar jövőt. Irigységtől sárguló pillanatfelvétel Helsinkiből - Tóta W. Árpád riportja.

Hei, Kaisa! – szól oda egy hetedikes a Sakarinmäki általános iskola igazgatónőjének a folyosón. Valamit gyorsan meg akar beszélni, és mire végiggondolnám, hogy szedte-vette-teremtette, így kell-e egy tanulónak megszólítania az igazgatóját, már túl is vannak rajta, és mindketten mosolyognak.

© hvg.hu

Szerte az épületben kisebb-nagyobb gyerekek rohangálnak mindenféle játékszerekkel a kezükben. Távolságmérővel hadonásznak, plüssnyuszit hintáztatnak műanyag mérleg serpenyőjében, vagy egymás végtagjait méricskélik mérőszalaggal. Az osztálytermek ajtaja nyitva, ki-be szaladgálnak, mindenki zokniban. Máshol hármas-négyes csoportok ücsörögnek sarkokban és kuckókban, olvasnak, interneteznek vagy rajzolnak. Az udvaron kincskeresés folyik térképpel, amiből filmet csinálnak tabletekkel, egyébként angolul.

És nem szünet van, hanem tanítás.

Ez nem speciális, alternatív vagy alapítványi intézmény; ez az állami standard. A finnek különösen büszkék arra, hogy világszerte irigyelt oktatási rendszerük mindenkinek ugyanolyan esélyt ad: a helsinki ügyvéd gyerekének és a kisvárosban letelepedett szegény menekültnek is.

Az iskolai könyvtár nemcsak a tanulókat, hanem az egész környező lakosságot kiszolgálja, így a suli szerves része a közösségnek. Az egyik számítógépnél kilencéves kislány ügyködik, épp elkészült a kedvenc sportolóiról szóló Powerpoint-prezentációval. Neki még nem lenne kötelező érteni a géphez, de ezt a megoldást választotta a gyűjtőmunkához – ugyanis a legtöbb feladat olyan, hogy nekik kell döntést hozniuk arról, hogyan és pontosan mit fognak csinálni. Például annyi a téma, hogy Helsinki, és akkor van, aki a templomokról forgat videót, más meg a hamburgerezőket térképezi fel, vagy éppen a történelméből készít prezit. Végül az egészből rendeznek egy kiállítást. Nem az a lényeg, hogy pontosan milyen információkat gyűjtenek és szerkesztenek össze, hanem hogy képessé váljanak erről dönteni a saját ízlésük és képességeik szerint, aztán pedig megvalósítani, amit kitaláltak.

A Powerpointtal varázsoló kislány angolul az iskolában tanult meg, szerinte nem túl jól, mert másoknak több pontjuk van (osztályzat ebben a korban még nem létezik). Igazából gond nélkül értjük egymást, tolmácsot nem kér. Legszívesebben összepuszilnám, de azt lehet, hogy félreértenék, és a diákbíróság előtt kötnék ki.

Te szülj nekünk rendet

– Hogyan kezelik a kihágásokat? – kérdezem ebéd közben az igazgatótól, mert még nem dolgoztam fel, ahogy odafüttyentett neki az a neveletlen suhanc. – Megbeszélni, megbeszélni! – ez az első lépés mindenben. Az enyhébb szabálysértéseket a gyerekek saját esküdtszéke bírálja el, szankció nélkül, megállapítva, hogy ki miben volt hibás. Ha ez nem elég, bevonnak pszichológustól a szülőkig mindenkit a konfliktuskezelésbe, de ha szükséges, akkor délutáni elzárás következik, pont mint száz éve. A rendszer határai tágak, de azokat ugyanúgy kényszerítő eszközökkel őrzi, ahogy a demokráciák a közrendet.

Egy angolóra és a Pac-Man szerelemgyermeke

Az ebéd különben lazacos krumpli és saláta. Helyben főznek, de az oktatási hivatal rendszeresen ellenőrzi a minőséget, legutóbb csak két pontot vesztettek 44-ből, és erre igen büszkék. De nem ez az elsődleges szabályozó, hanem a tisztelt fogyasztók. Működik ugyanis egy gyerekekből álló Élelmezési Bizottság, amely megtervezi a menüt, és a népszerűtlen fogásokat egyszerűen leszavazza. Ettől megint kedvem támad összepuszilni azt, aki ezt kitalálta. Ezek a gyerekek nemhogy demokráciát tanulnak, hanemképviseleti demokráciát, ami nem túl egyszerű fogalom, a magyarok többsége például jó esetben félreérti, de inkább egyáltalán nem. És nem tantárgyként sajátítják el, hanem gyakorlatban. Abban nőnek fel, hogy a parlament meg a döntéshozatal, eleve a politika nem a felnőttek vagy az elit unalmas és életidegen szórakozása, hanem az ő ügyük. A diákparlament a költségvetés egy részéről is határoz: most éppen pingpongasztal és csocsó beszerzését szavazták meg, miután megvitatták a javaslatokat.

Az összes teremben ott a falon az interaktív tábla, használják is minden tantárgyhoz. A digitális átállás még nem teljes: a könyvek néhány év múlva tűnnek majd el, amikor az e-tananyagok átveszik a helyüket. Ősztől változik a tanterv, annak már elsőtől része lesz a programozás, de nem külön tantárgyként, hanem más témákba integrálva, eszközként és ami fontosabb: gondolkodásmódként. Természetesen az oktatási minisztérium tudja, hogy erre nincs minden tanár felkészülve, és nem is egyedül akarják megoldani, hanem együttműködve IT-cégekkel meg azokkal a pedagógusokkal, akik értenek ehhez. Ők dolgozzák ki az anyagokat, szoftvereket, módszertanokat, aztán abból lehet válogatni. Az informatika fontos eszköze annak, hogy izgalmas és élvezetes lehessen a tanulás, de nemcsak ezen múlik.

Lengéscsillapító eleven gyerekekhez

Mindenekelőtt a tanárokon. Mikki földrajzot és biológiát tanít, kérdés nélkül orrunkra köti a lényeget: nem állhat ki az osztály elé azzal, hogy ő itt a tanár, és irgumburgum, tessék figyelni. - Érdekesnek kell lennem - mondja, az ő házi feladata nem a dolgozatjavítás, hanem annak megtervezése, hogy milyen játékkal teszi fogyaszthatóvá a következő óra anyagát. Most éppen a geoguessr.com kvízeit veti be az okostáblán. Mások más technikákat használnak, illetve lesnek el egymástól.

Ami ott történik, az innovációk, ötletek százainak a párlata. Nem egyetlen nagy elmélet hajtja a finn oktatást. A finn iskolás, ha netán hiperaktív, kap egy rugós széket maga alá, ami felemészti a mozgási energiája egy részét, és így oda tud figyelni. Amúgy is rengeteget mozog a feladatok miatt, és ezzel mellékesen kiváltja a mindennapi tornaórát is. A kisebbeknél még gyakori, hogy hiányolják anyukájuk hasát meg az ölelést, bizonytalanok a nagy nyitott terekben. Erre találta fel egy finn tanár a zöld, hordozható személyes teret, amit az ilyen szorongó gyerekek háta mögé lehet kanyarítani. Mégis van itt egy nagy eszme: az, hogy minden jó ötlet előtt nyitva a pálya, és ehhez nem kell se párttagság, se lojalitás. Csak úgy oda lehet szólni, hogy hei, szerintem ezt így kéne.

Hol szabadság van, ott szabadság van

Kétségtelen, hogy egy ilyen iskola – és főleg a hozzá tartozó tanári állomány – több pénzt emészt fel fajlagosan, mint a magyar megfelelője. Ha úgy tetszik, mi gazdaságosabban oldjuk meg ugyanazt.

De nem tetszik így. És nem ugyanazt oldjuk meg vele.

Hordozható személyes tér, egyben paraván bábozáshoz

Ezen kívül pedig nem igaz, hogy nekünk erre nem telik. A ráfordítás különbsége néhány százmilliárd forint. Ott van a stadionban és a hozzá vezető luxusvonatban, ott van az alapítványában, uncsitesók bankocskáiban. Nem pénzkérdés.

– Micsoda anarchia – mondják a viccben a szovjet diplomaták, amikor kiderül, hogy Nyugaton nem kell útvonalengedély, ha át akarnak autózni az országon. Pont ilyen szokatlan a finn iskola annak, aki magyar iskolába járt, és oda hordja a gyerekét.

Ezek a gyerekek szemmel láthatóan szeretnek itt lenni, egyébként ezt el is mondják ékes angolsággal. De vajon arra való-e az iskola, hogy ott jól érezzék magukat, vagy éppen az a feladata, hogy betörje a rakoncátlan lurkókat? Ma egyértelműen az utóbbi megfejtés uralkodik Magyarországon, nagy ívű tirádák hangzanak el arról, hogy a nevelés igenis az iskola, sőt az állam dolga. Nevelés alatt pedig fegyelmezést értünk, és azt, hogy a kíváncsian tapogatózó gyerekcsápokat marokra fogjuk és rángatni kezdjük egy irányba, hiszen mi már tudjuk, merre van az igazság.

Az erről folytatott filozófiai vita amúgy tök felesleges, az oktatási rendszerek hatékonysága ugyanis mérhető, ahogy a plüssnyuszi súlya. A mérés pedig azt mutatja, hogy mi zuhanunk, a finn módszer meg működik. Boldogabb, sikeresebb embereket eredményez, és másféle társadalmat. Valljuk be: jobbat. Emberségesebbet, okosabbat, demagógiára kevésbé fogékonyat; alkalmazkodó, kreatív, civilizált nemzetet. Hatásszünet: most lehet fújolni. Méghogy a magyarok rosszabbak lennének bárkinél? Hát igen, ezzel kezdődik a sikeres népek útja, azzal, hogy belátják, lehetne jobban csinálni. Sőt, amikor már jobban csinálják, akkor se gondolják, hogy nincs már mit javítani.

Az már igaz, hogy az az emberséges, okos, civilizált társadalom halálos veszélyt jelentene azokra, akik miatt nálunk az van, ami. Nem tudnának megülni egy olyan ország nyergében, amelyet gyerekkorától gondolkodásra és választásra tanítottak. Először beszélni próbálnánk velük, aztán bevonni pszichológust és szülőt, de ha az se használ, akkor maradna az elzárás.

Nem egyeznek az érdekeik az országéval. Ez a Sakarinmäki iskola földig érő ablakaiból tisztán látszik.

(Forrás. hvg.hu)

Tanuljunk harmincon túl is!

Visszaülni az iskolapadba, vagy a munkánk révén több év kihagyás után új ismeretekre szert tenni nem egyszerű feladat. Könnyen érezhetjük úgy, hogy az agyunk lassabban, nehezebben veszi az akadályt. Dr. Deák Anita, a PTE Pszichológiai Tanszékének egyetemi adjunktusa számolt be arról, hogyan is működik az agyunk, amikor tanulunk.

– Máshogy működik az agyunk, ha több év kihagyás után szeretnénk ismét intenzíven tanulni, új ismereteket elsajátítani?
– Az agy nem felejt el tanulni  az életkor előrehaladtával, viszont számos kognitív, vagyis megismerési folyamat megváltozik. Elsőként azt kell megérteni, mi történik tanuláskor: az új ismeretek elsajátításához szükség van az észlelési folyamatokra, a figyelemre, az emlékezetre és a végrehajtó funkciókra egyaránt. Az új információ valamilyen csatornán keresztül, például látás, hallás útján vagy több csatornán egyszerre (multimodálisan) bekerül egy agyi feldolgozó rendszerbe. Figyelmi folyamatok segítségével – figyelem, odafigyelés – kiszűrjük a fontos elemeket, különböző következtetési és gondolkodási műveletek segítségével az új információt beillesztjük a meglévő ismeretrendszerünkbe, az emlékezet segítségével tároljuk és előhívjuk az ismereteket, a végrehajtó funkciók segítségével pedig bonyolultabb feladatokat is megoldunk.

A tanulás képessége és alapfolyamata nem változik, hiszen a tanulás arról szól, hogy új ismereteket rögzítünk és előhívunk, kapcsolatokat fedezünk fel tudáselemek között, új szemlélettel tekintünk egy korábbi helyzetre, új készséget gyakorlunk, ismeretlen helyzetekkel “barátkozunk”. A hosszú kihagyás következtében azonban előfordulhat, hogy az információkat más módon tárják elénk (pl. tankönyvek helyett elektronikus tananyagból kell megszerezni az ismereteket), a statikus illusztráció (pl. egy kép) helyett rövid “pörgős” videókkal szemléltetnek egy-egy jelenséget, ebből következik, hogy az információáram túl gyorsnak tűnhet az észlelési rendszerünk és az információ-feldolgozási folyamatok számára.

– Melyek a legfőbb változások, amelyekre számítanunk kell?
– A kognitív funkciók közül a figyelem és a memória hanyatlásával kell számolni az életkor előrehaladtával. Nézzük először a figyelmi folyamatokat: a kutatások ellentmondásos eredményt mutatnak azzal kapcsolatban, hogy a fontos információ kiszűrése, valamint a kevésbé fontos információ figyelmen kívül hagyása változik-e. Az viszont biztos, hogy ebben a szelektív figyelmi folyamatban lassulás történik, ahogy egyre idősödünk.
Szintén lassulásra lehet számítani olyan feladatoknál, amikor az egyik információról a másikra kell váltani, vagy egyszerre több dologra kell egyidejűleg figyelni.
A rövid-távú memória (RTM) kapacitása nem változik az életkor előrehaladtával. (Az RTM segítségével jegyzünk meg például egy telefonszámot tárcsázásig.)

Az információ szervezése, újraszervezése, integrálása azonban nehezebb lehet: nehezebb kiszűrni a nem fontos elemeket, nehezebb előhívni a kapcsolódó ismereteket, a korábban megtanult elemek zavarhatják az új ismeretek rögzítését. Ezt interferencia-jelenségnek hívjuk.
Az általános ismeretekért felelős szemantikus emlékezet kevésbé változik az életkor előrehaladtával, bár az előhívás lassabb lehet. Ennek a memória-folyamatnak a segítségével “tudjuk”, hogy az orchidea egy virág, a motor működéséhez szükség van olajra, Pécs pedig a Mecsek lábánál fekvő város.
Emellett meg kell említeni az előremutató (prospektív) emlékezetünket is. Ez azt jelenti, hogy emlékszünk arra, hogy a jövőben valamit meg kell tennünk (pl. könyvtári könyvet visszavinni, gyógyszert bevenni). Az emlékezeti működések e típusa ugyan mutathat némi romlást az életkor előrehaladtával, de különböző eszközökkel,  feljegyzésekkel  (pl. határidőnapló, naptár, mobil-alkalmazás) áthidalhatók a hanyatlás okozta nehézségek.

– Bioboltokban és számos más helyen találkozunk különböző kiegészítőkkel, amelyek az agy működését, a memóriát javítják, vagy segítenek a koncentrációban, megelőzik, hogy könnyen elfáradjunk. Ajánlott-e ilyen típusú serkentőket szedni?
– Valóban nagy számban kínál a piac különféle szereket. Kérdéses azonban, hogy valóban kifejtik-e az ígért hatást? Kutatási eredmények alátámasztják-e a hatékonyságot? Végeztek-e egyáltalán ilyen jellegű hatékonyság-vizsgálatokat? Sok esetben működik a placebo-hatás, azaz előfordul teljesítmény-növekedés hatóanyagot nem tartalmazó szerek esetében is pusztán amiatt, hogy a személy hisz a szer működésében, hatásosságában.

– Ön mint szakértő, mit javasolna a “felnőtt diákoknak”?
– Általánosságban elmondható, hogy a kognitív folyamatok lassulnak az életkor előrehaladtával, emiatt előfordulhat, hogy összetett feladatokat esetenként kevésbé hatékonyan oldunk meg, de van egy ennél fontosabb tényezője is annak, ha valaki arra vállalkozik, hogy 30 felett is tanulni szeretne: ez pedig a motiváció! Arra bátorítom a “felnőtt diákokat”, hogy adjanak teret a kíváncsiságuknak, legyenek nyitottak az új ismeretek és készségek elsajátítására. Ráadásul, a kitartó gyakorlás és a testmozgás által késleltethető, csökkenthető a kognitív hanyatlás.

Tóth Eszter

(Forrás: pecsma.hu)

“Ne vágjuk le a pipacsokat!” (Ranschburg Jenő utolsó előadása)

A néhány éve elhunyt Dr. Ranschburg Jenő először állami felkérésre kezdett foglalkozni a tehetségekkel a 70-es években, de – ahogy fogalmazott – a kétévnyi hivatalos kutatás alatt teljesen megfertőződött tehetségkutatással. Utolsó nyilvános előadásán többek között a következőket mondta:

A gepárd és a zseni

„Bár a gepárd a föld leggyorsabb állata (a potenciális gyorsaság képességével születik), csak akkor fog valóban 110–120 km/óra sebességgel futni, ha antilopokat kell kergetnie ahhoz, hogy jóllakhasson. Ha ez a gepárd egy állatkertben születik, és nyuszikat kap, akkor csak 30 km/órával fog futni, sosem gyorsabban, hiszen ilyen sebesség mellett is elkapja a zsákmányt, és jóllakik. Ez azt jelenti, hogy azokat, akikben születésük óta benne van a zsenialitás, úgy kell nevelni, hogy elérhessék a „legnagyobb sebességet”. Ha egy nyolcéves gyerek a négy évvel idősebbek szintjén tudja a matekot, akkor vétek a második osztályba járatni, helyette az ötödikbe való.

Most akkor okos ez a gyerek, vagy buta?

Einstein sem volt jó tanuló, és Churchill is kénytelen volt osztályt ismételni, szinte végigbukdácsolta az iskolát. Amikor Szentágothai Jánost (akiből később a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett) iskolába adták, akkor tanárai értelmi fogyatékosnak tartották, és „gyogyóba” akarták helyezni. Csak szülei tiltakozása mentette meg ettől. A kilencéves Edison édesanyjának azt mondták, hogy nem érdemes sokat várni a gyerektől, tanuljon szakmát, mert úgysem viszi sokra.

Ez a kérdés néha joggal felmerülhet a tehetséges gyereket nevelő szülőkben, tán még a pedagógusokban is, mivel az igazán tehetséges gyerek egyik legjellemzőbb vonása, hogy szinte kivétel nélkül egyenetlenül fejlődik. Ettől nehéz tehetséges gyereket nevelni, a szülő ugyanis azt tapasztalja, hogy az ilyen gyerek „problémás” . A zseninek tele van akadályokkal az élete, mert bár valamiben kiemelkedik kortársai közül, egyes területeken átlagosan, vagy jóval átlag alatt teljesít!

Kilóg a sorból

A Családi kör forgatókönyvírója egy ízben tanácsot kért a pszichológustól. Gyereke az iskolában folyton hármasokat hozott rajzból, ami azért volt furcsa, mert az óvodában még nagyon tehetségesnek tartották. Amikor az édesapa megkérdezte a fiát, hogy miért kap mindig hármasokat, akkor a gyerek válasza az volt:„azért, mert mindig kimegyek a vonalból”.

A tehetséges gyerekek alapvető problémája, hogy átvitt és valódi értelemben is kimennek a vonalból.

Az iskolában – mindenhol a világon – húznak egy vonalat lent és egyet fent. A pedagógusok arra törekednek, hogy a gyerekeket a két vonal közé tereljék. Ha valaki a vonal alatt teljesít, akkor az a feladat, hogy fel kell hozni a középszintre. Ha valaki fölötte teljesít, nos, akkor – persze nem szándékosan – ütögetik a gyerek fejecskéjét, és nyomják vissza, hiszen kifelé megy a vonalból. 

Egy ír mondás szerint, „ha azt akarod, hogy gyönyörű pipacsmeződ legyen, akkor a kiemelkedő, kilógó pipacsok fejét le kell vágni – így lesz szép, egyenletes a látvány.”

Ezzel a szemlélettel sajnos a tehetség ellen dolgozik a pedagógia, hiszen arra ösztönzik a gyereket, hogy a tehetséges tárgy rovására foglalkozzon azzal, amiben rossz. Mi lesz ennek az eredménye?

A rossz tárgyból talán kicsit jobb lesz – ám amiben tehetséges, abban nem engedik kibontakozni, és egy idő után a tehetség is eltűnhet.”

Szülőként tehát érdemes vigyázni arra, nehogy valaki levágja a szárba szökkenő kis pipacsainkat…

(Forrás: nlcafe.hu)

Demencia: időskori szellemi hanyatlás

A demencia orvosi szakszó, jelentése időskori szellemi hanyatlás. Fő jellemzője az elégtelen emlékezőtehetség, a koncentrációkészség csökkenése, és az intellektuális teljesítőképesség olyan szintű romlása, amely már a mindennapi életben is jelentős problémákat okoz. Az életkor előrehaladtával a demencia egyre gyakoribbá válik: a 65-74 év közötti személyek 3 százaléka szenved a demencia valamilyen formájában, míg a 85 éves kor felettieknek már 47 százalékuk érintett. Az átlagéletkor emelkedésével a demencia egyre gyakoribb betegséggé válik.

Sokféle oka lehet

Demenciát többféle betegség is okozhat, amelyek között vannak könnyebben és nehezebben kezelhetőek is. Világszerte a leggyakoribb ok az Alzheimer-betegség, ezt követi a vaszkuláris demencia, amely az elégtelen agyi vérellátás miatt kialakuló szellemi hanyatlást jelenti. Gyakori a fenti kettő keveréke, a kevert típusú demencia. Jó tudni, hogy a vaszkuláris demencciák egy része megelőzhető lenne: a dohányzás, a kezeletlen vagy rosszul beállított magas vérnyomás, az elhanyagolt cukorbetegség és magas koleszterinszint ugyanis egyaránt növeli a vaszkuláris demencia kialakulásának esélyét.

Demenciát okozhat a krónikus, rendszeres alkoholfogyasztás, egyes drogok, és még számtalan neurológiai betegség is (például Levy-testes demencia, frontotemporális demenciák). Ritkán az is előfordul, hogy a demenciát olyan állapotok okozzák, amelyek megfelelő kezeléssel teljesen visszafordíthatóak: ilyen például a pajzsmirigy-alulműködés vagy a B-vitamin hiány.

Változatos tünetek

A demencia tünetei általában fokozatosan alakulnak ki és az évek során egyre kifejezettebbé válnak. A leggyakoribb tünetek a memóriazavar, a koncentrációképesség csökkenése, a nyelvi készségek zavara, a térbeli tájékozódás és a problémamegoldás zavara – azaz a demenciában szenvedő idős emberek már nem képesek úgy gondolkodni, figyelni, beszélni és emlékezni,  ahogyan fiatal korukban. Ami a memóriazavart illeti, ez nem mindig csupán feledékenységet jelent, hanem egyéb típusú memóriaproblémák is jelentkezhetnek: például a páciens úgy emlékszik, hogy egy esemény már megtörtént, pedig nem; régi eseményekre újként emlékszik vagy összekeveri a történetekben szereplő személyeket – például azt gondolja, hogy tegnap este jártak itt a második világháború utolsó éveiben érkező orosz katonák és elrabolták nemrég született dédunokáját, vagy hogy reggel még beszélgetett a szomszédasszonnyal, aki a valóságban már tíz éve elhunyt.

Bár a fő tünet minden esetben a szellemi hanyatlás, a különböző eredetű demenciák tüneteikben is különbözhetnek kissé. Az Alzheimer-betegség igen tipikus tünetei a rövid távú memória zavara, a szótalálási nehézség és a térbeli tájékozódás zavara, vagyis a gyakori eltévedés. Az Alzheimer-kóros betegek gyakran nincsenek tudatában tüneteiknek, csupán környezetük észleli azokat. A vaszkuláris, vagyis az elégtelen vérellátás okozta demenciák tünetei változatosak, attól függően, melyik agyi ereket érinti leginkább a betegség, de gyakran társul hozzájuk kísérőtünet, például szédülés vagy egyensúlyzavar.

A demencia fenti, tipikus tüneteihez gyakran másfajta tünetek is társulnak, amelyek tovább rontják a páciens állapotát és nehezítik az ilyen betegek gondozását is. Gyakori kísérő tünet például az ingerlékenység, lobbanékonység és nyugtalanság. A lehangoltság és a szorongás körülbelül minden ötödik demens beteget érint. Egyes esetekben a demenciában szenvedő betegnek látomásai vannak vagy hangokat hall a fejében, esetleg különös, téves meggyőződéseket táplál – igen gyakori például az a téveszme, hogy valakik megfigyelik vagy meglopják az illetőt.

A kivizsgálás menete

A demencia gyanúja esetén a páciens kivizsgálása során megállapítják a demencia okát és annak súlyossági fokát. Bár a betegek és a hozzátartozók gyakran nagyon várják és nagy fontosságot tulajdonítanak a vérvételeknek és a különböző agyi képalkotó vizsgálatoknak (CT, MRI vizsgálat), a legtöbb információt általában nem ezek, hanem az úgynevezett neuropszichológiai tesztek nyújtják.

A tesztek közül is sokféle létezik: általában az első szűrővizsgálat egy rövid, 5-10 perces teszttel kezdődik, amelyet akár a háziorvos is felvehet a beteggel. Fontos információforrás a beteg hozzátartozója is, aki sok adatot megadhat a páciens napi tevékenységeivel kapcsolatban. Amennyiben a fentiek alapján felmerül a demencia, a beteget többnyire pszichológus vagy neuropszichológus vizsgálja meg, aki különféle speciális, a memória egyes formáit, a koncentrációt, figyelmet, szókincset, a nyelvi és a problémamegoldó készségeket mérő teszteket vesz fel.

A demencia kivizsgálása során általában vérvételre is szükség van, de fontos tudni, hogy sem az Alzheimer-, sem a vaszkuláris demenciáknak nincs vérből kimutatható jele. A vérvétel ezekben az esetekben csupán arra szolgál, hogy az esetleges visszafordítható okokat (pajzsmirigy-betegség, vitaminhiány) és a társuló betegségeket (például elégtelen étkezés miatti fehérjehiány vagy kiszáradás) kiszűrjék.

A koponya CT vagy MRI-vizsgálatával felismerhető a vaszkuláris demencia, a SPECT-vizsgálat segítségével pedig elkülöníthető egymástól az Alzheimer-kór, a vaszkuláris demecia és még néhány ritkább demencia-forma. Ezek a vizsgálatok azonban csak kiegészítésként használatosak, hiszen a betegség típusát és különösen a súlyosságát és esetleges időbeli romlását elsősorban a tünetek és a neuropszichológiai tesztek alapján határozzák meg.

Mit tehetünk?

A demencia kezelésében nagyon fontos a páciens és a hozzátartozók megfelelő támogatása. A hozzátartozóknak sok mindent meg kell tanulniuk a betegségről és arról, hogyan küzdhetnek meg vele a mindennapokban – erre a célra önsegítő csoportok is elérhetőek, ahol demens betegek hozzátartozói osztják meg tapasztalataikat egymással. A páciens számára is létezik hasznos pszichológiai támogatás: ilyenek a tájékozódást és a mindennapok szervezését javító egyszerű technikák elsajátítása, valamint a memóriagyakorlatok, a művészetterápiák, állatterápiák, zeneterápiák. A fentiek nem gyógyítják meg a betegségek, de könnyebbé teszik a mindennapokat és javítják a páciens kísérő tüneteit, azaz a lehangoltságot, szorongást, nyugtalanságot. Egyes esetekben a gyógyszeres kezelés is hatékony lehet: bizonyos demenciatípusokban rendelkezésre állnak a betegség előrehaladását lassító, a romlást megállító gyógyszerek. 

(Forrás:demencia-info.hu)

Óvoda az idősek otthonában?

 A gyerekek és az idősek is boldogabbak, mint valaha…

Az Amerikai Egyesült Államokban, Seattle városában hosszú várólistára kerül az a gyerek, akit szülei be akarnak íratni a Providence Mount St. Vincent idősek otthonában működő óvodába. Úgy tűnik, magányos idősek és kisgyerekek nagyon jól megértik egymást.

Az Intergenerational Learning Center (‘generációk közti tanulási központ’) dolgozta ki azt a módszert, amelyet a seattle-i Providence Mount St. Vincent elnevezésű, részben az Isteni Gondviselés nővérei által működtetett idősek otthona valósított meg. Az otthonban 400 ember él, az átlagéletkoruk 92 év. Az óvodába 125, három és öt év közti gyermek jár.

Az időseknek és a gyerekeknek mindennap vannak közös programjaik: zenehallgatás, tánc, művészeti, kézműves foglalkozások, mesehallgatás, emellett együtt is ebédelnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a programban részt vevő idősek optimistábbak, jobb az emlékezetük, több kapcsolatot alakítanak ki, jobban adnak magukra és nem érzik olyan haszontalannak magukat. A gyerekeknek fejlettebbek lesznek a szociális készségeik, könnyebben néznek szembe a növekedéssel és öregedéssel járó folyamatokkal és megtanulják a gyengébbek tiszteletét.

Az intézményt nagyon megszerették a családok, hosszú a várólista. Több díjat is kaptak már, és egy filmrendező is felfigyelt a különleges kezdeményezésre. Evan Briggs Present Perfect címmel dokumentumfilmet forgatott az idősek otthona élettel teli szobáiban. A rendező azt tapasztalta, hogy az ott lakó idősek teljesen átalakultak a gyerekek jelenlétében.

„A gyerekek érkezése előtt félholtnak tűntek, de legalábbis félálomban voltak. Elég nyomasztó képet nyújtottak. Ám alig léptek be a kicsik, alig kezdtek bele valamilyen tevékenységbe, az idősek rögtön összeszedték magukat, életre keltek” – ezekkel a szavakkal írta le Briggs, amit látott.

A Providence Health & Services ma Washington állam legnagyobb nonprofit szervezete, amely kórházakat, egészségközpontokat működtet. Az Isteni Gondviselés nővérei által 155 évvel ezelőtt elindított karitatív szolgálatból nőtt ki a szerteágazó rendszer, amely igyekszik hű maradni alapítói lelkületéhez. Mindenki számára elérhető, színvonalas szolgáltatást nyújtanak, úgy tartják, hogy a megfelelő egészségügyi ellátás alapvető emberi jog. Seattle-ben az idősek otthonát a Providence Health & Services és az Isteni Gondviselés nővérei közösen működtetik.

(Forrás: 108.hu /  magyarkurir.hu)

Meglepő, de lábadról következtethetsz az egészségedre

A boka, a lábfej és a talp sokféle szervünkkel kapcsolatban áll. Elszíneződések, apró bőrkinövések, tapintható elváltozások árulkodnak egyes betegségekről. A láb előbb jelez, mint hogy a jellegzetes tünetek megjelennének. Ezért fontos, hogy figyelj a legkisebb eltérésekre is. Megjelenésük utalhat mozgásszervi, szív- és érrendszeri panaszokra, de emésztésed és immunrendszered állapotára is következtethetsz. Így még a panaszok kifejlődése előtt időben megkezdheted a kezelést.

Színes kérdések

Az egészséges láb egyenletesen halvány rózsaszínű. Lábad bármely területén tapasztalhatsz kisebb-nagyobb elszíneződéseket. Ha a teljes lábfejed és talpad vöröses, gyulladásos betegségek gyanúja áll fenn. Ez érintheti az ízületeket, reumatoid artritisz, krónikus vékony- vagy vastagbélgyulladás jele is lehet. A kisebb területen észlelhető vöröses szín bőrbetegségre, allergiára utal.

Ezzel szemben a fehér foltok, vagy a teljes láb fehérsége energiahiányt jelent. Elképzelhető, hogy testi-lelki kimerültségről árulkodik. Ilyenkor fokozod a problémát, ha nem veszed figyelembe szervezeted jelzését, és nem adsz időt magadnak a kellő pihenésre.

A lábfejen vagy a talpon jelentkező kékeslila elszíneződések a keringési betegségek, szívpanaszok jellegzetes tünetei. Figyeld meg, nem kapcsolódik-e ehhez nehézlégzés, fulladás, esti lábduzzadás! Ha a lila színt a belső bokád felett észleled, a kismedencéd egészségére érdemes figyelned. Lehet, hogy felfázásra való hajlamod erős, de egyes nőgyógyászati problémák jele is lehet.

A jobb talpad felső harmadában látható sárgulás májpanaszokra figyelmeztet. Mivel a máj fontos méregtelenítő szerv, az erősen feldolgozott, sok adalékanyagot tartalmazó táplálék miatt túlterhelheted. Erősíti a gyanút, ha a nagylábujjad körme is sárgás színű. Ha lábad bármely részén zöldes vagy barna jeleket látsz, a méreganyagok felhalmozódása még valószínűbb. Ideje a salaktalanító kúrának, a lúgosító étrend bevezetésének.

Formás válaszok

A ránézésre is észrevehető jelzések mellett fontos, hogy tapintással is időről időre megvizsgáld lábadat. A gyakran nedves lábfej és talp gyulladást jelez. A tünet még azelőtt megjelenhet, hogy mozgásszervi vagy emésztési panaszok is társulnának hozzá. A meleg vagy forró lábfej gyakori az anyagcsere-betegségeknél. Kezdődő diabéteszre, pajzsmirigy-túltengésre, köszvényre gyanakodhatsz. Laborvizsgálat ad pontos választ, és megkezdődhet a célzott kezelés.

Gyakori probléma a hideg láb, mely nem csak télen okoz kellemetlenséget. Főként soványabb, fáradékony embereknél alakul ki. Általános energiahiányra utal, emellett vérkeringési zavarok, idegrendszeri problémák, feldolgozatlan feszültségek is okozhatják.

Az érdes, berepedezett bőr mellékpajzsmirigyed betegségeire figyelmeztet. Ennek a szervnek a hormonja szabályozza a kalcium-anyagcserét, felelős a fogak, csontok egészségéért. A szabályozás zavara nemcsak csontritkulást, de veseproblémákat, szívpanaszokat is okoz. A bőrszárazság azonban enyhébb problémára, elégtelen folyadékbevitelre, az esszenciális zsírsavak és az A-vitamin hiányára is utalhat.

A puha, petyhüdt lábfej és talp esetén vizsgáld meg az étrendedet: valószínűleg túl sok finomlisztes péksüteményt, hántolt rizst, édességet fogyasztasz.

Nézz a körmödre is!

A lábujjkörmök színe, alakja is sokféle jelzést tartogat. Gyakori jelenség a hosszanti barázdák kialakulása. Általános vitamin- és ásványianyag-hiányra következtethetsz. Lehet, hogy étrended kiegyensúlyozott, ám a felszívódással gond van. Érdemes probiotikum-készítményt szedned. Az erőteljes, függőleges barázdáltság a májfunkciók gyengeségét jelzi.

Ha a körmeid, különösen a nagylábujjon, erősen domborúak és karomszerűen hajlanak a lábujjra, légzőrendszered egészsége gyengült. Az ehhez társuló gyakori megfázások, légcsőhurut mindenképp immunerősítő étrendet igényel.

Fogyassz emellett hársfa-, bodza- és kakukkfűteát kúraszerűen. Ezzel szemben, ha lábkörmeid inkább felfelé hajlanak homorúan, ez alacsony vérnyomást jelezhet. Bár nem veszélyes állapot, a gyakori megszédülés, energiahiány, hideg végtagok miatt ajánlott kezelni. A gyömbér, a spirulina alga természetes megoldások, de szedhetsz niacin étrend-kiegészítőt is, és ne feledkezz meg a reggeli hideg-meleg váltózuhanyról sem.

Gyakoribb panasz a magas vérnyomás, erre utal, ha feltűnően négyszögletes formájúak a lábkörmeid. Csökkentsd a telített zsírok fogyasztását, és a fokozatos, de rendszeres aerob mozgás, a gyors gyaloglás, szobakerékpár is segít megelőzni a komolyabb betegséget.

Lábad megfigyelése természetesen nem ad pontos diagnózist, de segít, hogy időben orvoshoz fordulhass. A láb és a belső szervek kapcsolatát már az ókorban ismerték – hasznos segítség egészséged védelmében.

Galgóczi Dóra

(Forrás:nemzeti.net / otvenentul.hu)

Ballagás: nem fért bele a kritika

Azt kérték a fővárosi gimnazistától, ne mondja el az oktatás helyzetével is foglalkozó versét az ünnepségen.

Nem hangozhatott el az iskolai ballagáson egy budapesti diák verse, mert a „leépített oktatási rendszert” emlegette benne. A Veres Pálné Gimnázium igazgatóhelyettese szerint ilyesmi nem való ballagási ünnepségre.

Imre Ábris tizenhét éves, a Veres Pálné Gimnázium diákja. A hét végén kereste meg lapunkat az iskolai ballagáson történtek miatt. Imre Ábris a ballagási ünnepségre tanári kérésre írta át Erdős Virág Ezt is elviszem magammal című versét. Az ő verse arról szól, hogy mi mindent visznek magukkal a középiskolából a ballagó diákok.

A verset felolvasni viszont már nem volt lehetősége. A fiatal szerzőtől azt kérték, hogy változtasson a szövegen, amit visszautasított, ezért a műve kimaradt a műsorból. Az iskola igazgatóhelyettesének, Korompay Bálintnak a „leépített oktatási rendszer” kifejezéssel volt problémája.

– Ahogy elmondtam Ábrisnak a ballagási ünnepély reggelén, egyetértek azzal, hogy az oktatási rendszer sok sebből vérzik Magyarországon. Nagyon örülök, hogy érett fiatalemberként hangot tud adni markáns véleményének. Kérésem csupán az volt, hogy ezt ne a ballagáson tegye meg. Véleményem szerint a ballagás az iskola életének egy olyan bensőséges rituáléja, amit nem kell oktatáspolitikai kontextusba helyezni egy búcsúszöveg egyetlenegy sorában sem. Épp annyira furcsának tartanám, ha a karácsonyi ünnepélyünkön is a szakma gondjait vennénk számba, és azokra irányulna a figyelmünk. Az ünnepen sem szabad hátat fordítani a hétköznapoknak, de azokat kellő távolságból, kellő magasságból is lehet szemlélni. Én legalábbis így gondolom – mondta lapunknak a pedagógus.

A költő és slammer (úgynevezett slam poetry, azaz kifejezetten élőszóban előadott versek vagy ritmikus próza szerzője) Imre Ábris elmondta: azért kereste meg a sajtót, mert ez már a második ilyen eset volt. Legutóbb, amikor Horváth Kristóf „Színész Bob” slammer egyik szövegét szavalta egy iskolai rendezvényen, kikapcsolták a mikrofonját.

Úgy gondolja: ez a történet nemcsak róla és a szövegéről szól, hanem arról, ahogyan ma Magyarországon élünk és gondolkodunk. Nem érti, hogy egy diákokról szóló szövegben miért ne lehetne megemlíteni közügyeket; olyan problémákat, amelyekkel nap mint nap szembesülnek a diákok. Elvégre tőle saját művet és saját véleményt vártak a tanárai. Bár később ők is megpróbálták lebeszélni néhány szövegrészről: az oktatással kapcsolatos részen kívül a „majdnem kiölt tudásvágy” kitételről is, mert úgy gondolták, az sértheti a tanárokat. Pedig ilyen szándéka nem volt a szerzőnek: egyszerűen tényleg úgy gondolja, hogy túl sok lexikális tudást követel az oktatási rendszer, és kevés teret hagy a kreativitásnak. Imre Ábris elküldte nekünk a versét, amit itt közlünk:

Aki ma elmegy, az holnap jöhet

(Erdős Virág Ezt is elviszem magammal című verse alapján)

Aki ma eljött, az talán holnap mehet. 
De viszem a Kálvin meg a Fővám teret. 
Ezernyi véglet közül a győztest. 
Viszem a Petri meg az Ady Endre összest. 
Viszem a vizsgák utáni „talán”-t. 
Meg az ezerévnyi padban ülő magányt. 
Az aulát, azt a zsivajgástól zengőt. 
Elviszem a rózsaszín párducos csengőt. 
Viszem a kondit, viszem a bástyát. 
Viszem a tankönyvekkel telepakolt iskolatáskát. 
Viszem a Marcsit, viszem a Jancsit. 
Elviszem Alsóbélatelepig a Balcsit. 
Meg viszem a tutit, viszem a gagyit. 
Elviszem a „pótolt” anyagot, ha órán nem vagy itt. 
Viszem, hogy „nem én”, viszem, hogy „másik”, 
Elviszem a portát meg a Gyuri bácsit. 
Mind az 50 óra köz’munka szabványt. 
Viszem magammal a decemberi kampányt. 
És viszem az ovit, viszem a temetőt, 
Viszem az összes gimnazista szeretőt. 
Kicsit az okost, kicsit a gügyét. 
Elviszem Margit nénit meg a büfét. 
Viszem a termet, viszem a táblát, 
Elviszem az összes magyar diák álmát. 
Viszem, hogy tanulok, csak az utcára ne tegyenek. 
Viszek a menzai ebédhez vagy öt szelet kenyeret. 
Viszem, hogy magamért kiállni mindig legyen merszem. 
Viszem a késésekből összegyűlt 270 percem. 
Viszem a kitűnőt, a jelest, a kettest, a bukást. 
Elviszem a fejembe gyömöszölt lexikális tudást. 
Hisz viszek egy szívet, viszek egy májat. 
De viszek egy majdnem kiölt tudásvágyat. 
Viszem a szertárt, az összes kémiai vegyszert. 
Elviszek egy leépített oktatási rendszert. 
De viszek egy maggal bevetett földet. 
Viszem a pirosat, a fehéret, a zöldet. 
Hisz mit bánom úgyis, elviszem lazán. 
Elviszem gond nélkül a hátamon a hazám. 
Aki ma elmegy, az holnap jöhet. 
Viszek egy mindig újra fel-feldobott követ.

(Forrás: mno.hu)