Ők nevelik a világ legboldogabb gyerekeit – Mi a holland szülők titka?

Számos nemzetközi felmérés kimutatta már, hogy a holland gyerekek a legboldogabbak a világon, és nemcsak, azért mert jó életkörülmények között élnek, megfelelő oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz jutnak, de ők maguk is úgy érzik, tényleg boldogok.

A kétgyermekes, amerikai Rina Mae Acosta évekkel ezelőtt holland férjét követve telepedett le Hollandiában. Mint kisgyerekes anyukának, hamar feltűnt neki, mennyivel boldogabbak a holland gyerekek és a szülők is, mint például az Egyesült Államokban. Rájött, hogy amerikaiként sok mindent tanulhatna tőlük, és Finding Dutchland címen blogot kezdett írni a holland gyereknevelésről.

Egyik bejegyzése, A világ legboldogabb gyerekeinek 8 titka kétmilliós oldalmegtekintést és nemzetközi figyelmet kapott, számos külföldi televíziós csatorna is meginterjúvolta a témában. Ezután a szintén Hollandiában élő kétgyerekes édesanyával, az angol Michele Hutchinsonnal együtt megírták A világ legboldogabb gyerekei (The Happiest Kids in the World, How Dutch Parenst help their Kids by doing less) című könyvet, amit ma már számos nyelvre lefordítottak.

A könyv alapján összefoglaltuk, miben is áll a holland szülők sikerének titka.

A híres-neves boldoggá tévő dán életérzésnek, a hyggének van egy holland megfelelője is: gezelligheid, amit talán úgy írhatnánk körül, mint nyugalom, melegség, szeretet, összetartozás. De talán még találóbb az egyik szerző, Michelle Hutchinson leírása, aki szerint a gezelligheid az, amikor forró csoki vagy borsóleves gőzölög az asztalon, kellemes beszélgetés hangja szűrődik ki a nappaliból, ahol a kinti séta után vizes anorákok száradnak. Ez a kis hangulatkép nemcsak remekül leírja a hollandéletérzést, hanem a gyereknevelési filozófiájukról is sokat elmond.

NINCS SZÜKSÉGÜK MGKÜLÖNBÖZTETŐ JELZÉSRE. A HOLLAND HERCEGI CSALÁD EGY ÁTLAGOS HÉTKÖZNAPJA. (FOTÓ: MARK RENDERS/GETTY IMAGES)

A részmunkaidő bajnokainak a családra is jut idejük

A szerzőpáros szerint a világ egyik legliberálisabb országának lakói valójában inkább konzervatívak és nagyon családcentrikusak, akik számára a gyermekek abszolút az első helyen állnak. A holland szülők külön egyéniségként tekintenek a gyerekeikre, és nem a saját meg nem valósult álmaik beteljesítőit látják bennük. Számukra a siker ott kezdődik, ha gyermekeik és ők is boldogok. Úgy vélik, a teljesítmény nem feltétlenül vezet boldogsághoz, a boldogság azonban biztos magával hozza a teljesítményt is.

A holland nők megtalálták a tökéletes egyensúlyt a munka és a magánélet között, melynek kulcsa, hogy 68%-uk részmunkaidőben dolgozik. Egyébként egész Európában a hollandok dolgoznak a legkevesebbet, a férfiak átlagosan 36 órát, nők 26-ot egy héten. A gyermeknevelésből a holland apák ugyanúgy kiveszik a részüket, mint az anyák. Elterjedt gyakorlat, hogy az apák négy napot dolgoznak teljes munkaidőben, egy nap pedig az ún. apanap, amit a gyerekeikkel tudnak tölteni.

Stresszmentes iskola

A holland gyerekek szeretnek iskolába járni, ahol nem stresszelik őket agyon, nem kapnak házi feladatot, vagy csak alig, így sok idejük marad az iskola utáni játékra. A gyerekek négyéves koruktól járnak iskolába, de formális oktatásban csak hat-hétéves koruktól, 3. osztálytól van részük. A holland szülők nem siettetik a gyerekeiket, nem akarják, hogy már háromévesen számoljanak, hatévesen sakkbajnokok vagy zongoravirtuózok legyenek. Nem ültetik le pár hónapos babáikat, hogy fejlesztő DVD-t nézzenek, és nem hordják őket babaangolra. Hagyják őket gyereknek lenni, még akkor is, ha olykor ez azt jelenti, hogy a gyerekek üvöltve rohangálnak körbe-körbe az étteremben.

A gyerekektől elvárják, hogy barátságosak és segítőkészek legyenek az idősebbekkel, ahogy azt is, hogy ha arra van szükség, kiálljanak magukért és a véleményükért is. A holland tinédzserekre nem jellemző a lázadás. Mert nem is igazán van mi ellen, hisz szinte mindent szabad nekik. De épp emiatt, amit szabad, már nem is igazán izgalmas számukra. Például hamar megengedik nekik, hogy egymásnál aludjanak, ennek ellenére a világon itt a legalacsonyabb a tinédzserterhességek aránya.

Esőben is lehet kint játszani

A hollandok is úgy tartják, a finnekhez hasonlóan, hogy nincs rossz idő, csak rosszul felöltözött ember. A gyerekek esőben is simán kint játszanak az utcán, és sporteseményeket is csak a legritkább esetben törölnek a rossz idő miatt. A gyerekektől elvárják, hogy reálisan fel tudják mérni a veszélyeket, legyenek edzettek, szívósak és önállóak, vagyis nem baj, ha sárosak lesznek, de aztán mossák ki a ruháikat.A holland gyerekek nagy szabadságban élnek, egyedül járnak bicajjal iskolába, akár már az 5 évesek is, felügyelet nélkül játszhatnak kint az utcán vagy a parkban, és iskola után átugorhatnak a barátaikhoz. Ehhez persze kell egy olyan társadalom, mint a holland, akik a gyerekek védelme érdekében olyan intézkedéseket hoztak, melyeknek köszönhetően jelentősen csökkent az autók száma az utakon, és jóval biztonságosabb lett a közlekedés.

Az iskolai táborok már alsó tagozattól belépnek a gyerekek életébe, és mire tinédzserek lesznek, megszokják, hogy egy hétre távol kerülnek nemcsak a szülőktől, de az elektronikus kütyüiktől is, amiket otthon kell hagyni a tábor idejére. Az egyik blogposztban Michelle 13 éves fia táborozási élményeiről írt, akinek már az első napon be kellett bizonyítania, mennyire önálló. A tanárok ugyanis 4-5 fős csoportokban kirakták a gyerekeket valahol vidéken, és egyedül kellett odatalálniuk a tábor helyszínére.

Közös reggeli, csokireszelékkel

Egy 2013-as felmérés szerint, a 11, 13 és 15 éves holland gyerekek 85 %-a a családjával reggelizik. Míg a hollandoknál a reggeli szent, sok más országban a napindító, nagy rohanás közben nem marad idő a közös étkezésre. Pedig a közös reggeli a kutatások szerint segít elkerülni azt, hogy a gyerekek napközben mindenféle junk-fooddal tömjék magukat, de az iskolában is sokkal jobban tudnak koncentrálni egy kiadós reggeli után.

Még akkor is így van ez, ha a hollandokról nem mondhatjuk el, hogy nagyon egészségesen reggeliznének. Itt van mindjárt a klasszikus holland reggeli, a csokireszelékkel szórt fehér kenyér, amire a dietetikusok valószínűleg hevesen ingatnák a fejüket. De a reggeli esetükben nem is elsősorban a tartalmával járul hozzá a holland gyerekek boldogságához, hanem azzal, hogy még szorosabbá teszi a köteléket a családtagok között.

Rina Mae egyik blogposztjában a holland szülők 5 szokását ajánlotta amerikai honfitársai figyelmébe, de ezek szerintem a világ bármely részén hasznos tanácsok lehetnek.

1. Éljünk olyan aktívan, mint a hollandok, bringázzunk, sétáljunk, töltsünk sok időt a szabadban a gyerekekkel, és hagyjunk számukra minél több strukturálatlan időt a szabad játékra.

2. Próbáljuk meg legalább a reggelit és a vacsorát közösen elkölteni. Az ebédlőasztal körül lehet a legjobbakat beszélgetni

3. Hollandiában egyre elterjedtebb trend, hogy míg az anyukák kevesebb házimunkát végeznek, az apukák egyre többet vállalnak a háztartással kapcsolatos teendőkből.

4. A holland gyerekek már korán megtanulnak felelősséget vállalni saját tetteikért, és a házimunkából is kiveszik a részüket. Például egy holland négyéves már simán elkészíti magának a szendvicsét, ha anyukája kikészíti a hozzávalókat

5. A holland szülők szigorú napirendet tartanak, melynek egyik legfontosabb része a szabad játékra szánt idő. A korai lefekvést is szigorúan veszik, hogy mind a gyerekeknek, mind a szülőknek elegendő idő jusson a pihenésre.
(Forrás:nlcafe.hu)

„Az első gyereket az anyósodnak szülöd!” – Roma közösségek, férfi-női szerepek

Ilona gyerekkorában sokszor éhezett. Az általános iskolát nagyrészt „C” osztályokban végezte el, utána mégis egyértelmű volt a gimnázium, érettségi után pedig az egyetem. Modern cigány nőnek tartja magát, akit bármiről lehet kérdezni a romákkal kapcsolatban. Igen, a kifejezetten kényesnek számító témákról is.

Teológus, kulturális antropológus, szülésznő és újságíró-szerkesztő is vagy. Hosszú út vezetett idáig?

Nagyon hosszú. Hétgyermekes cigány családból származom, Gödöllőn nőttem fel, egy cigánytelepen. Tizenhárom éves koromtól az anyám nevelt minket, akkora szegénységben, amekkorát a legvadabb filmekben lehet látni. A leghidegebb teleken egyetlen szobában tudtunk mindössze fűteni. Ez egy furcsa kettősség, mert közben cseppet sem éreztem magam hátrányos helyzetűnek. Tudod, az ember nem fogja fel, hogy éhezik. Emlékszem, kamaszkoromban be kellett mennem egy hivatalba. Sápadt lehettem és csontsovány, mert az egyik ember rögtön ezt kérdezte: „Nagyon sokat éheztél?” Teljesen megbotránkoztam. Pedig akkoriban sokat veszekedtünk anyámmal azon, hogy miért a legkisebb testvéremnek adja az utolsó falat kenyeret, amikor én sokkal nagyobb vagyok, több energiára van szükségem, a kicsiket is én viszem az iskolába. Mégsem tudatosult bennem, hogy éhezem. Minden nehézség ellenére kifejezetten boldognak éreztem magam.

Nótár Ilona (teológus, kulturális antropológus és szülésznő) 2006 óta tart előadásokat a SOTE-n, az ELTE-n, a BME-n, a Corvinus Egyetemen és a Feldmár Intézetben (interkulturális kommunikáció, helyzetgyakorlatok, konfliktuskezelés). 2010 óta a Tudatos Életre nevelés Program vezetője. Számos civil kezdeményezésben dolgozik önkéntesként, trénerként. Mindegyik középpontjában az emberi jogok, a hátrányos helyzetű gyerekek megsegítése áll. Két könyve jelent meg: Amit a nő kíván, illetve Váratlanul címmel. Elvált, két kamaszlány édesanyja. 

Mi minden tett boldoggá?

A kultúránk, az élet szeretete, a közösség, ami egymást támogatta mindenben. Ahogy az iskolából együtt jöttünk haza a telepen élő gyerekekkel. Egyáltalán nem csak azért, mert egy helyen laktunk. A közösség védelmet jelentett, a szüleink is mindig kérték, hogy együtt közlekedjünk. Hazafelé egy egész világokat eljátszottunk botokkal, kavicsokkal. Jó volt, hogy mindenkit ismerek, hogy mindenkit a családomnak tekinthetek.

Akkoriban jóval nagyobb volt a szegregáció az oktatásban, mint ma…

Én két iskolába is jártam, az egyikben külön oktatták a romákat, ott egyedül én tanulhattam együtt a többségi gyerekekkel. Anyám tudta, hogy okos vagyok, ezért még mielőtt elsős lettem, bement az iskolába, és közölte az igazgatóval, hogy semmiképp nem tehetnek be a cigány osztályba. Elég nagy felfordulást csinált, később mégis jó kapcsolata lett mindenkivel. Attól kezdve egyébként egy Nótár sem járt a „C” osztályba.

Úgy képzeljem el a reggeleket, hogy beléptetek az iskola kapuján, majd te jobbra mentél, a többi roma gyerek pedig balra?

Igen, iskola után pedig megvártuk egymást a kapuban, és együtt mentünk haza.

Egy hatéves gyerek érzi, hogy ez így nincs rendben?

Egy hatéves még nem, de egy tízéves már igen. Nem értettem, igazságtalannak tartottam, a cigányok előtt szégyelltem magam, a nem cigányokra pedig nagyon haragudtam.

Hogyan kezelte ezt a helyzetet a többi gyerek?

A cigány társaimmal bandába verődtünk, és egyfajta védőfalat húztunk magunk köré. A nem romák részben kihasználták a tudásomat, részben kiközösítettek. Egy barátom sem volt köztük.

Édesanyád háromgenerációs munkanélküli családból származik. Mit szólt, amikor elé álltál, hogy gimnáziumba akarsz menni?

Hatalmas felháborodást és félelmet keltett benne, de nem azért, mert rosszat akart. Sírt, hogy hogyan tehetek vele ilyet, hiszen a telepen kívül egyedül leszek, senki nem tud megvédeni, ő sem. Folyton azt kérdezte: „Hogy engedjelek el? Miért nem jó neked ez a hely, ahol elfogadnak, szeretnek, ahol biztonságban vagy? Nincs cipő a lábadra, honnan vegyek? Miért nem maradsz itt, és segítesz nekünk, miért nem mész el dolgozni, miért választod inkább a gádzsókat?” Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy én már a földrajz- és a törióráról tudom, hogy a világ sokkal nagyobb annál, mint amit mi, romák hiszünk. Anyám erre azt mondta: „Én is tudom, de nem nekünk.” „Dehogynem, mondtam. Nem hiszem, hogy annyi lehet csak az életem, hogy megszületek, felnövök, gyereket szülök, kiszolgálom a férjemet, felnevelem a gyerekeimet, majd meghalok.” 

Elengedett, vagy el kellett szökni?

El, de majdnem belehaltunk. A szegénységre viszont nem volt megoldás, hozzá kellett járulnom a családunk megélhetéséhez. Az egész gimit végigdolgoztam, hol gyárban, hol szórólapokat, pattogatott kukoricát árulva, hétvégén, vagy épp hétköznap este.

Beszélgettem egyszer a CEU egyik kutatójával, dr. Rédai Dorottyával, aki kamaszok szexuális szokásait kutatta. Roma és nem roma gimnazistákkal készített interjút, a kutatásának pedig az volt az egyik konklúziója, hogy a randizás-kérdés kultúrspecifikus is, a romáknál ugyanis sokkal szigorúbban veszik a lányok szüzességének elvesztését, mint a nem roma családokban. Téged is nehezen engedtek el a randikra?

Természetesen. Tizenkilenc évesen ismertem meg a későbbi férjem, és elképzelhetetlen volt, hogy ne hozzá, és ne szűzen menjek férjhez. Húszéves voltam, amikor összeházasodtunk. Huszonegy évesen született meg az első gyermekem, három évvel később a második.

A családalapítással kapcsolatban az egyik legelterjedtebb sztereotípia szerint a roma nők átlagosan több gyermeket szülnek a nem romáknál. Az ezt feltételezőktől sokszor hallani olyan véleményt, miszerint ez valamiféle megélhetési forrás lenne. Miközben persze tudjuk, hogy egy gyermek felnevelése minimális szinten is nagyobb költséggel jár, mint amit a tizenkétezer forintnyi családi pótlék fedezni lenne képes. Te mit szoktál válaszolni erre?

Azt, hogy én egy hétgyermekes családban születtem, de hatalmas szegénységben nőttem fel. Mégis, végtelenül hálás vagyok az anyámnak, hogy a világra hozott. És hogy kamaszkorom óta másra sem vágyom, mint arra, hogy én is anya legyek. Mert azt hozom otthonról, a közösségemből, hogy a legnagyobb érték, áldás és csoda az anyaság és a gyerek. Nálunk a nők és férfiak szerepét az határozza meg, hogy hány gyerekkel járultak hozzá a közösség fennmaradásához, nem pedig az, hogy ezért mennyi családi pótlékot ad az állam. 

A nagycsalád iránti vággyal nem összeegyeztethető a tudatos családtervezés? Többször találkoztam olyan mélyszegénységben élő nőkkel, akik harmincéves korukra sok gyereket neveltek, és ez nagyon megterhelte őket, főként fizikailag. Miközben elmondták, nem volt náluk tudatos családtervezés.

Értem, amit mondasz. Szükség lenne megfelelő prevencióra, ezért kezdtem el a Tudatos Életre Nevelés Programot. Ugyanakkor a kérdésedben van egy nagy összemosás. Nem azonosíthatjuk a mélyszegénységben élőket a romákkal. Nem csak romák élnek mélyszegénységben.

Miért vannak ekkora hiányosságok a felvilágosítás terén?

Elsősorban azért, mert a szexualitás még mindig hatalmas tabunak számít. Ráadásul a felvilágosítás ezekben a közösségekben csak úgy működik, ha romák, vagy a roma közösség számára hiteles és elfogadott személyek beszélnek erről a kérdésről.

Amikor férjhez mentél, már egyetemre jártál. Miért pont a teológia szakot választottad?

Egyrészt szerettem volna olyan irányban továbbtanulni, amivel másokon segíthetek. Másrészt ez lehetővé tette, hogy minden elvárásnak megfeleljek. A férjem szülei elvárásainak is.

Nem nézték jó szemmel, ha egy nő továbbtanul?

Ezt így nem lehet kijelenteni. Elsősorban nem a továbbtanulással van a romáknak problémájuk, ez egyben a lány védelméről, tisztességéről is szól. 

Meghiúsult volna a házasság, ha a férjed szülei nemet mondanak a tanulásodra?

Persze. A férj szülei a roma közösségekben olyannyira dominánsak, hogy szülés után nekünk is a férjem szüleinél kellett élnünk. A tradíciók alapján az anyós tanítja ugyanis meg a nőt az anyaságra. Az oláh cigányoknál van is egy ilyen mondás, hogy az első gyereket az anyósodnak szülöd. Ezek kőbe vésett dolgok. Nálunk is így történt, a saját anyám is azt mondta, hogy ez így helyes.

Hogyan nézett ez ki a gyakorlatban?

Az első kislányunk születése után az anyósom fogta őt először kézbe, utána jött a férjem, és csak utána én. Ez egyébként az indiaiaknál is pontosan így van. Én, mint anya még pelenkázni sem pelenkázhattam Hannát egyedül. Nem hagyhattam sírni, és amikor már nem szoptattam, nem etethettem az anyósom nélkül.

Nem lázadtál fel?

(Nevet.) De igen, öthónapos volt Hanna, amikor levittem őt a szemben lévő parkba, egyedül. Az anyósom azonnal telefonált a férjemnek, aki a munkaideje közepén hazarohant, számonkérve.

Megnyerted ezt a csatát?

Ezt meg, attól kezdve elvihettem a gyerekemet egyedül a parkba. Viszont sok minden kavargott közben bennem. Szerettem a férjem, ezért meg akartam felelni neki is, a családjának is. Nem tudtam, hogyan lehetnék a legjobb anya. Ha olyanná válok, amilyennek ők szeretnének, vagy amilyennek a szívem súgja?

Félt, hogy a nem romák majd megváltoztatnak. Hogy elvesztem az identitásomat. Csak akkor nyugodott meg, amikor megjelent az első könyvem, és azt elolvasva megértette, hogy én örökre az ő cigány lánya maradok.Közben elvégezted a teológia szakot, majd szinte azonnal jött az újságírás, amit a szülésznő képzés követett. Mit szólt mindehhez az édesanyád, aki már a középiskolás évek előtt is féltett a többségi társadalomtól?

Gyakori, hogy egy roma értelmiségi megtagadja az identitását?

Tapasztalataim szerint igen. Ennek nagyon egyszerű oka van. A legtöbben úgy érzik, hogy muszáj hátrahagyniuk a gyökereiket, különben nem tudnak érvényesülni. Legyünk őszinték, a nem roma emberek többségének a szemében a roma származás kizárólag negatív sztereotípiákkal jár. Nehezen tudnak mit kezdeni azokkal, akik nem férnek bele ebbe a dobozba. Azért, hogy a mélyen gyökerező ellenszenvükön ne kelljen változtatniuk, általában átteszik őket a „fehérek” dobozába.

Nem abba a dobozba, amelyikben nem számít a származás?

Bárcsak így lenne, de legtöbbször nem így történik. Egy sikeres és tanult cigányról általában azt gondolják, hogy nem lehet roma. Ez akkor is így van, ha egyértelműen látszik rajta a származása. Van például egy roma orvos ismerősöm, aki kizárólag velem beszélt az identitásáról. Minden alkalommal a lelkemre kötötte, nehogy bárkinek elmondjam, hogy ő roma. Sötét bőre és haja volt, mindenki sejthette, hogy roma, a többségi társadalom mégsem kezelte őt annak, többek között azért, mert ő sem kezelte magát annak. Amikor rákérdeztem az okokra, ő is azt mondta, amit sok értelmiségi romától hallottam: kizárólag így lehet érvényesülni a nem romák között.

Tudathasadásos állapot lehet.

Nemcsak neki, az egész társadalomnak az.

Meséltél a férjed és családjának dominanciáról. Ez az összes roma csoportban hasonló?

A férfi-női szerepeket meglehetősen különválasztják mindegyik közösségben, de azért akad némi eltérés. A legnyitottabbnak a magyar cigányok számítanak, a legkonzervatívabbnak az oláh népcsoport. A beás cigányok is ragaszkodnak a hagyományos nemi szerepekhez, de érdekes módon közülük kerül ki a legtöbb diplomás nő. 

Mennyire nézik jó szemmel a romák, ha valaki nem roma társat választ?

Jobban tolerálják, mint ha egy másik közösségből származó romával kötne házasságot. Az eleve kiutasítást jelent mindkét közösség részéről.

A férjed mit szólt ahhoz, hogy folyamatosan kerested az utadat?

Elfogadta, részben azért, mert neki is volt két diplomája, de ettől még otthon mindent én csináltam, a háznak pedig muszáj volt ragyognia. De mondok egy másik példát a régi és a modern szerepek konfliktusaira. Az egyik virrasztáson átmentem a férjemhez megkérdezni, hogy van (a romáknál a mai napig külön virrasztanak a nők és a férfiak). Szóba került a férfiak között a politika, amire sajnos én hosszasan reagáltam. „Vedd a kabátod, kérlek” – mondta a férjem. „Hazamegyünk.” Többet efféle szertartásokon nem próbálkoztam megtörni a hagyományokat. 

A virrasztáson kívül melyek azok a szertartások, amiket minden roma közösség megőrzött a mai napig?

A házasság vagy szöktetés, a születés és a gyász szertartása.

Ez független attól, hogy vidéki vagy városi a környezet?

Igen, az említett virrasztás is Óbudán volt.

Mi történik akkor, ha valaki nem tartja be a szabályokat?

Ez fel sem merül senkiben.

A házasságon belüli hagyományos szerepek ellen sem emelik fel hangjukat azok a nők, akiket ez érint?

Nem igazán, annak ellenére, hogy ez fontos kérdés nekik. Az egyik kutatásomban tíz, magát értelmiséginek valló roma nő életét követtem, egy éven keresztül. Ott voltam minden fontos családi eseményen. Négyen voltak közülük elégedettek az életükkel, ketten azonos roma közösségből származó férj mellett, egy nem azonos roma közösségből származó férfi és egy nem roma férfi feleségeként. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a boldogságukhoz kellett az is, hogy a hagyományos értékrend változzon, vagyis hogy a férjük mellett otthon is megélhessék a teljes egyenlőséget.

Franciaországban és Svédországban létezik egy muzulmán női mozgalom, amelynek neve Se nem kurva, se nem szolga. Tagjai olyan nők, akik tiltakoznak a velük kapcsolatos többségi sztereotípiák ellen, és szembeszegülnek a saját közösségük férfitagjaival is. Magyarországon van bármilyen ehhez hasonló szervezet, vagy legalább szerveződés a roma nők körében?

(Gondolkodik.) Tudtommal nincsenek. Csak egyedi kezdeményezések vannak. Magyarországon ma egy roma ember számára az egyetlen biztos pont a roma közösség. Ha annak értékeivel, hagyományaival valaki szembemegy, a kiközösítést kockáztatja. Ez a nőkre fokozottabban igaz.

Te is szembementél a hagyományokkal, mégis tagja maradtál a közösségednek.

Tiszteltem és elfogadtam, ahogyan a családom élt. Mindössze egy másik világ részese is akartam lenni. Tény, hogy ennek a húszas éveimben jó néhány magányos év volt az ára, amikor sem itt, sem ott nem fogadtak be teljesen. És bizonyos témákról a mai napig nem lehet beszélni roma nők között. Ilyen például a feminizmus.

Ha a feminizmusról beszélni sem lehet, akkor hogyan lesz ebből egyenjogúság?

A változás eljön, ebben biztos vagyok. Olyan ez, mint egy lassan csobogó patak. A roma nők éppúgy kivívják majd maguknak az egyenlőséget, mint ahogy a világ más tradicionális közösségeiben élő nők megtették, vagy teszik napjainkban is. 

(Forrás: NLCafé)

Mit csinál egy online troll?

Az online troll célja sokféle lehet, azonban a rosszindulat, a bántó, megalázó viselkedés jellemzi minden cselekedetét. Mik a leggyakoribb módszerei?

• Felzaklat, megzavar, feszültséget gerjeszt.
• Választ és reakciót akar kicsikarni a többiekből.
• Személyeskedik, kifiguráz, fenyeget.

Talán te is ismered azt a mondást, hogy az „interneten minden fent van, és annak az ellenkezője is”. Mivel információban és véleményben nem szenvedünk hiányt, a legfontosabb ezek megszűrése lett. Csoportok alakulnak ki és ezek időnként komoly harcokat vívnak egymással. Elég csak egy cikk hozzászólásait vagy egy fórumot végiggörgetni, és látni fogod, hogy sokszor a vitázás elszabadult, a hangulat pedig ellenséges.

Hogyan maradhatunk ilyen közegben vitaképesek?

Először is jó tudatosítani azt, mi áll a trollkodás hátterében. Komoly személyiségtorzulástól kezdve az unatkozás is táptalaja lehet annak, hogy ilyen destruktív viselkedésbe merül valaki. Az anonimitás és az a tudat, hogy online nincsen a tetteinknek következménye, mind megerősíti azt a viselkedést, hogy mehet, ami csak a csövön – vagyis a billentyűzeten – kifér. Emellett a feszültség levezetése, az önigazolás és a hatalomtudat megélése is a vezető okok között vannak. Online másképp működnek az érzelmi „fékeink” is, így hamar elharapózik egy vita, vagy bele se gondolunk, hogy egy másik emberi lényt fenyegetünk vagy gyalázunk épp.

Ne etesd a trollt!

Itt kerül előtérbe ismét a trollkodás kérdése – a káros és destruktív véleményalkotás témája. Nem hiába a figyelmeztetés, hogy nem szabad etetni a trollt. Vagyis a reakció és a vitába bonyolódás pont azt erősíti meg, amiért a másik odajött. Figyelmet, érzelmi töltetet kap, és örömmel töltheti el, hogy problémát okozott, kibillentett másokat a nyugalmukból. Nem szükséges, hogy igazad legyen minden alkalommal. Annak belátása, hogy parttalan küzdelembe bocsátkoznál, ha leállnál vele vitázni, sokkal hasznosabb. Ha érzelmektől fűtve reagálsz, akkor arra a színvonalra csúszhatsz le, ahonnan a támadás vagy a kritika is érkezett.

Ha a feszültségkeltés és a káosz növelése a troll célja, akkor abból nem lesz békés beszélgetés, akkor sem, ha mindent bevetve próbálkozol. Ehhez ugyanis a másik fél is kellene. Ilyenkor a letiltás a jelentés vagy a figyelmen kívül hagyás (ignorálás) marad csak, ha meg akarod magadat vagy a családodat védeni. Ez egyfajta digitális, online önvédelem, amire a gyerekeket, a fiatalokat is meg kell tanítani. Ennek és a trollok elleni kiállás felelőssége a szülőké: határhúzás és példamutatás egyszerre.

(Forrás: digitaliscsalad.hu)

Így tisztíthatod meg a nyirokrendszered 3 nap alatt, és szabadulhatsz meg számos betegségtől!

A nyirokrendszernek nagyon fontos szerepe van a szervezetünk egészséges működésében. A nyirokfolyadék tápanyagokat, oxigént szállít a sejtekig, és megszabadítja a méreganyagoktól, kórokozóktól. Ezért nagyon fontos, hogy tiszta legyen a nyirokrendszerünk, és jól működjön.

Évente legalább 1-2 alkalommal méregteleníteni kell a nyirokrendszert, hogy megszabaduljunk a felhalmozódott méreganyagtól.

Ha túl sokat dohányzunk, túl sok alkoholt, vagy rengeteg húst-, és tejterméket fogyasztunk, nem iszunk elég vizet, ha felhalmozódnak a növényvédő szerek, és vegyszerek a szervezetünkben, de a vírus betegségek következtében is problémák adódhatnak a nyirokkeringéssel.

Tisztítási módszer:

1.A tisztítás 3 napig tart

2. Reggel és este meg kell inni 1-1 liter mezei zsurló teát! Ha lehetséges cukor nélkül fogyasszuk, de, ha mégsem tudnánk így meginni, akkor egy kevés mézet adhatunk hozzá.

3. Ne együnk semmit a nap folyamán, csupán az alábbi keveréket fogyasszuk el.

• 2 liter víz
• 1 liter grapefruit lé
• 150 ml citromlé
• 750 ml narancslé

Összességében több, mint 4 liter folyadékot juttatunk be naponta a szervezetünkbe, de ezenkívül korlátlan mennyiségben ihatunk tiszta, szénsavmentes vizet is.

A nagy mennyiségű folyadék átmossa az egész szervezetünk, melynek következtében kb. 12 liter felhalmozódott méreganyag fog kiürülni. A tisztítókúra után sokkal energikusabbnak, könnyebbnek, karcsúbbnak, és egészségesebbnek fogjuk érezni magunk.

Jó, ha egy hosszú hétvégére tudjuk beiktatni ezt a tisztítókúrát, ugyanis nagyon sokszor kell majd a vécére menjünk, és ez igen kényelmetlen lehet egy átlagos munkanapon. A tisztítókúra 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

(Forrás:tudasfaja.com)

A természet ereje (Dráma magyarul)

Skóciában az életre nevel az iskola

Skóciában a gyerekeknek nincs osztályzat az iskolában, és nem kötelezőek az oltások sem

Játszva tanulnak, miközben az életre nevelik őket. Nem cipelnek könyveket, viszont sportolnak, zenélnek, és a kicsiket is segítik.

Brigi és férje több mint tíz éve él Skóciában. Nem véglegesnek szánták a kintlétüket, de gyermekeik megszületése után úgy érezték, hogy jobb, ha maradnak. A kezdetekről, a munkájukról, a hétköznapokról és örömökről előző írásunkban olvashattok
.https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/beleszerettunk-stirlingbe-es-tudtuk-hogy-itt-szeretnenk-majd-letelepedni/

Most arról beszélgettünk, hogy milyen az élete a gyerekeknek, milyen az ellátásuk, hogyan működik az iskolarendszer, mik a követelmények. Meg arról is, hogy miképp működik az egészségügy, mi a helyzet az oltásokkal, a kórházi ellátással, mit tehet a szülő a beteg gyerekkel.

Magyarul beszélünk a gyerekekkel

Andrissal mind a ketten csak magyarul beszélünk a három gyerekünkkel. Ennek meg is volt az eredménye, mert három éves korukra nagyon szépen beszéltek magyarul. Az ovikezdés után tértek át az angolra, és azóta ez lett a nyelvük.

Egymással és velünk is angolul beszélnek, de mi magyarul válaszolunk nekik. Szeretem hallgatni őket, mert igen erős skót akcentusuk van. Ha hazalátogatunk, akkor a nagyszüleikkel magyarul társalognak, az elején akadozva, és akcentussal, de pár nap után belejönnek, és megint jól megy nekik a magyar nyelvű beszélgetés. Ilyenkor velünk is átváltanak magyarra.

A kétnyelvű közeg miatt mikor beszélni kezdtek, vegyesen használták a magyar és az angol szavakat a mondatokban, attól függően, hogy melyik jutott előbb az eszükbe. Mára a két nagyobb már szépen olvas magyarul, nagylányom pedig már elég jól tud írni is.

Az ovi nem kötelező

Három és öt éves kor között járhatnak óvodába a gyerekek, de nem kötelező. A csoportok vegyesek, nincsenek életkor szerint szétválasztva.

A kisgyerekekre egyébként is odafigyelnek. Például van egy olyan szabály, hogy amelyik pubba öt év alatti gyerekek is bemehetnek, ott kötelező pelenkázót kialakítani.

Az iskola hét osztályos és nincs osztályzás

Az iskolát – a magyar szülőknek tán furcsa – ötévesen kezdik meg a gyerekek. Az általános iskola itt 7 osztályos. A januárban, februárban született gyerekeket vissza lehet tartani, de aki decemberben tölti be az ötödik életévét, annak kötelező megkezdeni az iskolát augusztus végén.

Emese lányom januári, de én nem akartam, hogy évvesztes legyen, ezért négy és fél évesen került iskolába. Persze a suli itt más, mint Magyarországon.

Sokkal lazább, kevesebb a tananyag. A gyerekeknek nincs tankönyvük, a hátizsákjukban határidő napló van, amiben a szülők és a tanárok kommunikálnak egymással.

A munkafüzetüket sem hozzák haza, az is az iskolában marad.

A tanárok változnak, minden évben más tanítja az osztályt. A tananyag is másképp áll össze, negyedévenként más-más témát dolgoznak fel. Emese hatodikos, ő például most a viktoriánus korról tanul. Boti negyedikes, ő a skót Maryvel és a Tudorokkal foglalkozik. Attila elsős, az osztályuk egy skót meséről tanul, amelynek a főszereplője egy kislány, Katie Morag.

Minden évben téma az egészséges életmód, amit a karácsonyi szünet előtt tárgyalnak, benne például a test tudattal is foglalkoznak. Amúgy az iskola környéke is "egészséges", egy erdő szélén áll, van egy nagy füves pályájuk is, ahol a sportnapot is tartják. Az udvaron pedig el van kerítve a kicsik helye, ezzel is védve őket.

A suliban nincs osztályzat, nem jegyekért tanulnak és nem is buktatják meg a diákokat.

Szinteket mérnek, a gyerek tudását nézik. Minden tanuló a saját szintjének megfelelő csoportba van beosztva, ahol együtt dolgoznak.

Van egy elvárás, hogy hányadikos gyerek melyik szintet kell, hogy elérje. Ha lemaradna, akkor segítik felzárkózni, speciális tanárok foglalkoznak azokkal, akiknek erre szükségük van.

Az év végi bizonyítványban nem osztályzatok vannak, hanem írásbeli értékelés. Ehhez hozzáteszik azt, hogy miben kell még fejlődnie a diáknak. Ez támpontot ad a szülőknek és motiválja a gyereket is.

Külön érdekesség, hogy minden év elején minden osztály ír egy saját szerződést, a diákok és a tanárok együtt belefogalmazzák a tudnivalókat. Olyasmi, mint egy házirend. A gyerekek pedig ennek alapján fel tudják sorolni, hogy mit várnak el tőlük, hogyan kell viselkedniük. És ugyanígy ők is megfogalmazzák, hogy mit szeretnének a tanároktól. A végén pedig mindenki aláírja, és kiteszik a falra. Az elsősök - mivel nem tudnak még írni - a kézlenyomatukkal "hitelesítik" a szerződést.

Játszva tanulnak

A gyerekek így játszva, élményeket szerezve tanulnak, és ezekre később is emlékeznek. Az iskola fő célja, hogy felelősségteljes állampolgárokat neveljenek.

Az itt végzett diákok magabiztosak, sok dicséretet és matricát kapnak. Az iskola „életszagú”, az életre nevel.

Például Emese már háromszor is jelentkezett külön feladatra, ahol olyan kérdéseket kapott, mint egy rendes állásinterjún. Az egyiknél még szóbeli interjú is volt.

A kisebbek segítését is megtanulják. Minden elsős mellé beosztanak egy hetedikes diákot, aki egész évben a társa lesz. Az ő feladata, hogy segítse a kicsit beilleszkedni az iskolai életbe, vagy akár együtt játszanak.

A szülők is segítenek

Az iskolának van egy szülői közössége, és különféle módon segítik a sulit jobbá tenni. Többféle ötletre gyűjtenek pénzt, a bevételből pedig hasznos dolgokat finanszíroznak. Így jutott például minden osztálynak egy-egy laptop. Az iskolában vásárokat, családi társasjátékokat, mozi esteket is rendeznek.

A gimnáziumot 16 évesen végzik el

Itt továbbtanulni csak gimnáziumban lehet, és a diákok a lakóhelyük szerinti gimibe kerülnek 11-12 évesen. Négy év után végeznek, azaz 16 éves korig kötelező az oktatás. Ha valaki tovább szeretne tanulni, annak még további két évet kell tanulnia, és egy magasabb szintű vizsgát tesz le, ami a felvételihez szükséges.

A felsőoktatás általában ingyenes

A felsőoktatás az itt élőknek általában ingyenes, de vannak fizetős szakok is. A tanuláshoz lehet diákhitelt felvenni, amit csak akkor kell visszafizetni, ha a munkába álláskor egy bizonyos szint fölötti a fizetése, tehát szociális alapon működik ez is. Ha valaki diákhitelt vett fel, annak gyerekfelügyeletet is biztosítanak ingyenesen.

A legnépszerűbb különóra a sport, a zene és a dráma

A szülők sokféle különórára járatják a gyerekeket, de ezek nem korrepetálások. Főleg sport, zene és dráma foglalkozásokra járnak, ezek a legnépszerűbbek. A sporton belül a foci, a golf, a rögbi és az úszás a legnépszerűbb, ide járnak a legtöbben.

Mi is mind a három gyerekünket beírattuk úszni. Boti drámára is jár, Emese pedig jégkorizik és táncol.

A sport amúgy is népszerű Skóciában. Minden júniusban külön sportnapot is tartanak az iskolákban, ahol a gyerekeken kívül a tanárok és a szülők is részt vesznek.

Kötelező az egyenruha

Az iskolákban kötelező az egyenruha. Minden iskolának saját színe és logója van. Az alacsonyabb jövedelmű családok ingyen kapják meg a ruhát.

Háromféle menü van a menzán

A menzán is figyelembe veszik a jövedelmi viszonyokat. Negyediktől kell fizetni érte, de a rászorulók ingyen kapják. A mi megyékben a menzán háromféle menüből lehet választani – ez területenként változik, de nagyjából azonos az elv. Minden héten eldöntheti a család, hogy melyik nap kér menzát, és milyen ételt. Ha a gyerek nem ott eszik, akkor bevisz magának saját uzsonnát.

Menzafelelős ötödiktől lehet a gyerek, erre írásbeli interjúval lehet jelentkezni. Ők segítenek a kisebbeknek, eligazítják őket, kiviszik a tálcájukat. Ők adják ki a desszertet, az italokat.

Az iskolai szünetek változóak

Az iskolai szünetek is változóak, nyáron általában 6, 7 vagy ritkán 8 hétig tart. Ezen kívül februárban és októberben van egy-egy hét, áprilisban és karácsonykor két-két hét szünet, de ezek terjedelme, időpontja is megyénként eltérhet, ahogy a munkaszüneti napokban is van eltérés.

Az oltás nem kötelező, de beadatják a gyerekeknek

Az Egyesült Királyságban az oltások a gyerekek számára nem kötelezőek, rutin oltásnak hívják ezeket, és még senkivel nem találkoztam, aki ne adatta volna be a gyerekének a szükséges oltásokat.

A rutin oltások ráadásul ingyenesek.

Az első oltást két hónaposan kapják, majd három és négy hónaposan. Utána jön az egy éves kori, a következő három és fél évesen jár. Végül kamaszkorban van még oltás.

Az ajánlottak közül a legnépszerűbb az influenza elleni védőoltás, amit a 16 év alattiak, a 65 év felettiek, a kismamák, és az egészségügyi problémával küzdők ingyen kapnak meg. Az öt év alatti gyerekeket időpontra lehet vinni az orvosi rendelőbe, és úgy oltják őket, a nagyobbaknak az iskolában szervezik meg az oltást.

A beteg gyerekkel szabadságra mehet a szülő

Ha a gyerek beteg, arra nem jár külön táppénz. A szülő viszont elmehet szabadságra. A munkavállalók az első három hónapot kivéve 28 hétig kaphatnak táppénzt.

Ha egy gyerekkel kórházba kell menni, akkor egyre több helyen van rá lehetőség, hogy a szülő bent aludhasson a gyerekével egy szobában. Ez nem csak a gyerekkórházakban van így, hanem a felnőtt intézményekben is.

A szülésnél itt is bent lehet az apuka, ha szeretné. Nekem „anyukás” szülésem volt, mert a férjem helyett ő jött be velem a szülőszobára az első gyereknél. A következőknél is velünk volt, de akkor már a gyerekekre vigyázott.

Gyes, szabadság és nyugdíj a felnőtteknek

A gyerekes családoknál a gyes az első 6 hét bruttó átlagfizetésének a 90 százaléka. A következő 33 hétben 141 font jár, vagy a heti fizetés 90 százaléka.

A dolgozóknak öt hét plusz három nap fizetett szabadság jár, amivel szabadon rendelkezhet. Én is magam döntök arról, hogy mikor megyek szabadságra. Andrisnak négy hét szabija van, mert neki az ünnepnapok is járnak, és ő szintén maga dönthetett eddig is arról, hogy mikor kéri ki a szabadságát.

A nyugdíjkorhatár a férfiaknál 65 év, a nőknél 60-65 év között van. 2020-ra egységesen 66 évre emelik fel, fokozatosan. Az állami nyugdíj összege kb. a fele a bruttó minimál bérnek. Az államnak viszont van egy programja, amellyel támogat. Ha a fizetésből valaki egy bizonyos százalékkal hozzájárul a nyugdíjához, akkor az állam ugyan annyit ad hozzá. Sokan fizetnek maguknak egy külön magán nyugdíjpénztárba is.

(Forrás:.szeretlekmagyarorszag.hu)