Pintér Béla - Sohase nézd a bőre színét...

Kamaszoknak: Párkapcsolat erőszak nélkül

http://gyermekbantalmazas.hu/celcsoportok/kamaszoknak/item/kamaszoknak-1#

Krassó Péter: Katicabogár

Elgondolkoztál már, kicsi lelkem, azon

Katicabogárnak miért hét pettye vagyon?

No, ha nem, hát én most elmesélem néked

Nehogy a tudásból legyen veszteséged!

Csodás egy bogár az, kiderül majd nyomban

Hogyha képességét rendben mind elmondtam

Meglátod majd akkor, nincsen párja neki

Szárnyával az eget, ahogy által szeli

No, de hogy megérthesd, s kellőképpen ámulj

El kell még mondanom egy s mást e világrul

Mert ha ezt nem tenném, nem érthetnéd soha

Hírvivő katicánk hogy száll ide-oda

Tudd meg hát, hogy mint van felépítve Földünk

Melyen mi hangyákként szerepet betöltünk:

Kerek a világunk, közepén egy nagy fa

Nem látja mindenki, táltos jut csak arra!

Ágain felmászni egyedül ők tudnak

A fának hollétét megtartják maguknak...

Nem egyszerű fa az, nehogy annak higgyed

Minden egyes ága mérföldekre biggyed!

Hét hatalmas ága van ezen óriásnak

Minden ágán jut hely kerek egy világnak!

Mienk a legalsó, marad ottan még hat

Álmunkban a lelkünk, ahova eljuthat

Mert bár, ahogy mondtam, csak a táltos látja

Minden ember ott jár éjjente álmába’

Csakhogy mire ébred, útját elfelejti

Lelke azt előle gondosan elrejti

(Ebben áll a táltos becses mestersége

Éberen álmodni: ez kötelessége)

De térjünk csak vissza maradék hat ágra

Hol ezernyi lélek otthonra talála:

A hatalmas fának második ágára

Nem szívesen mennél arra a tájára!

Elkárhozott lelkek kornyadoznak ottan

Bűneik súlyától nyomorba sújtottan

A harmadik ág már szebb vidéket hordoz

Ide kerül mind, ki életében szorgos

Munkáját jó szívvel, ahogy bevégezte

Élte után annak itt ébred föl teste

Negyedik ágon a vitézek lakoznak

Harci játék után vígan mulatoznak

Itten lakik Toldi, János vitéz mellett

Ez malomkőt dobál, az meg sárkányt kerget!

Az ötödik ág a művészeknek hona

Egyfolytában szól itt a jó zenebona

Szépséges képekből, amit lefestének

Valósága abból termett e vidéknek

A hatodik ágon bölcseknek lett helye

Kiknek elmélkedni bőven jut ideje

Csend honol e tájon, s mindenhol fény árad

Szemed ha meglátja, menten könnybe lábad!

S legfelül lakik Ő, mosolyog a szája:

Arany Atyácskának van ott palotája

Onnan tekint szerte Hetedhét Országon

Tudja ő, hogy minden Egy az egész tájon

(Egy annak az egész, aki oda felmegy

Mert biz a "hetedhét" kiszámolva pont Egy)

Ottan trónol tehát, s néz le a világra

A sok élőlényben mindben Magát látja...

S mi köze mindehhez a kis katicának?

Ő lett a hírnöke széles e világnak:

Ahogy az Atyácska művével elkészült

Aranyos trónjába megpihenni béült

Kész volt már a nagy fa, palota is állott

Minden élőlényre külön szerep szállott

Azt hitte Atyácskánk, vége a munkának

Jól esett pihenni vénséges csontjának

Hátradőlt a trónján, nyújtóztatta lábát

Majd parancsba adta: ne zavarják álmát!

Lehunyta a szemét, s már-már aludt volna

Hanem ekkor szörnyen viszketni kezd orra!

Bosszúsan odanyúl, s lám! Egy pici bogárt

Tapintott ott ujja, ahogy odatalált

Kinyitja hát szemét, nem érti a dolgot

Nyűgös volt a kedve, zsörtölődve morgott:

"Ej, te kis mihaszna! Nem megmondtam dolgod?

Orromon henyélve álmomat mit rontod?"

A kis piros bogár ijedten felröppent

De egy kört megtéve újra visszaszökkent

Oda, hol előbb volt, Atyácska orrára

Kérdőn néz szemébe, szárnyát ott kitárja

Megértette ekkor a Mindenség Atyja,

Hogy szegény bogárkát az előbb kihagyta

Nem jutott feladat a piros kis lénynek

Azért kell körözni előtte szegénynek...

Mosolyog az öreg, elszállt nyűgös kedve

Hibáját javítva ekképp szól nevetve:

"Nocsak, kicsi bogár, hát te kimaradtál?"

Mire az előtte izgatott kis kört száll

"Node tudom is már, mi lesz a te dolgod:

Világomnak eztán híreit te hordod

Nyisd ki jól a szemed, hallgass figyelmesen

S hozzad a hírt nekem, jó széllel sebesen!"

Így szólt, majd hívatta hét kicsi szolgáját

S elküldte sebtiben, szedte mind a lábát!

"Hozzatok most földet mindegyik világból

Hozzá egy kis vizet mindnek forrásából!"

Így hangzott a kérés, és már ott sem voltak

Táltos paripákon fürgén lovagoltak

Nem telt sok időbe, jött már a hét szolga

Átadták amit kért, mélyen meghajolva

Összegyúrta ekkor a talajt a vízzel

Hét festéket habart varázslatos ívvel:

Csuda egy festék az, nem csak holmi tinta

Katicának hátán abból lett a minta!

(Mert addig üres volt a bogárnak szárnya

Nem volt azon semmi, ami különválna)

Cseppent a bogárra mind a hét festékbül

Ily módon katicánk hét pettyel megszépül

Nyitogatja szárnyát, büszkén nézegeti

Tetszettek a pettyek igen-nagyon neki!

Hát még mikor rájött, hogy mire szolgálnak!

Hej lett nagy öröme a kis katicának!

Mert azok a pettyek kapuk a számára

Ha rágondol egyre, magát ott találja:

Amelyik világból származott a pettye

Festékét az öreg amelyikből vette

Ott tud ő teremni szempillantás alatt

Elég rágondolni, máris odahaladt!

Ez hát e bogárnak csodás képessége

Hírt vinni ágak közt, ez a küldetése

Sürögnek is szépen, ide-oda szállnak

Atyának fülébe súgják amit láttak...

Ha tehát katicát látsz utadon menve

Köszöntsed illendőn kalapod emelve

Köszöntésed ekképp eljut legfelülre

S áldásként száll vissza fedetlen fejedre!

Wonderful Life - panflute

Relaxing Music (HD)

Delfinek és a tenger (Celine Dion gyönyörű énekével)

BANKI (PÉNZÜGYI) FOGALMAK

http://www.fuzesabonyi-hirhatar.hu/hirek/felvilagosodni-szandekozo-kezdo-kuzdoknek

Óvóbácsik (Teljes film)

Mi lenne, ha... (Teljes film)

STÁCIÓK (Kocsis József)

STÁCIÓK   

(Részletek)

1.

Mécsel a Hold karéja.

Messze van még a holnap.

Tiszta kút zöld vizében

csillagok fuldokolnak.

....

6.

Nincs remény. Az égi jel sehol.

Vert szívem megváltóra vár.

Uram, ha megszületnél mégis,

meglehet: késő volna már.

....

10.

Elárultan

elárvultam.

....

19.

Fölénk hajolt, közel az ég,

a fák kitárt ága hegyén.

Az út végén kristály forrás,

madárfütty csillámlik vízén.

....

24.

Az ablakoddal szemközt

jegenyefa ha volnék,

ág-karom feléd tárva

állnék az esti csendben,

s kezembe kapva a Holdat, 

ujjaim közül sóvárgó

fénnyel az arcod, kedves,

cirógatnám becézve.

(Kocsis József: Belső tájakon

Héthatár, Pécs, 2011)

BELSŐ TÁJAKON

REGGEL LESZ MÉGIS

Jázminágakra verebek ülnek.

illatfelhőben elmerülnek.

*

Redőnyök résén

sötét szivárog.

attól e sűrű,

kialvatlan éj.

Pipacsok állnak

a kinti csendben,

nézd csak: mindenütt

piros tócsákban.

*

Verebek röppennek jázminágról,

ébred a világ rossz álmából.

IDILL

Fényes mosolygás ül a dombokon,

pipacsok pirosló nevetése,

szelíd füvek s hűséges lombok közt

örvendő kis neszek fakadnak,

szende akácfák borzas kontyát

viháncoló szél ráncigálja,

és sugdos szöghajú fenyők fülébe

aprócska, kedves titkokat,

- és mindenütt kitárt karokkal áll

a tiszta tekintetű katáng.

(Kocsis József: Belső tájakon

Héthatár, Pécs, 2011)