A MAGYAROK TÖRTÉNETE (Prof. Badiny Jós Ferenc)

AZ IGAZI GYŐZELEM - The True Victory

CSAK HALLGASS MEG

Agnes Beguin: Figyelj, és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,

és Te tanácsot adsz,

nem teljesíted kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet,

és Te elmagyarázod, miért rossz, hogy így érzek,

akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,

és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,

hogy a problémám megoldódjon,

bocsáss meg, de úgy érzem,

hogy süket vagy.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám,

és hallgass meg.

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,

nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen,

csak gyönge és elesett.

Amikor teszel valamit helyettem,

amit nekem kell megtennem,

csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,

még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,

lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam,

és értelmet adjak az érthetetlennek.

Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik,

és tanácsra nincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság,

mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,

figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát: Te is, kérlek, figyelj rám, és hallgass meg.

Ha szólni akarsz, várj egy ideig,

és akkor már én is tudok Rád figyelni.

ÁLLOK AZ ŐSZBEN

Kocsis József:

ÁLLOK AZ ŐSZBEN

Hej, ez a szél, ez a hetyke legény

beletúr, s hajamat, nézd, a cudar, de

                                                          cibálja!

Szerterepül az ezüst fonadék:

valahány lebegő, könnyű, őszi ökörnyál.

Állok véled az őszben, hirtelen

visszafeketülten, hetyke legény, 

messze virít lobogó apacsingem,

s ifjú-bolondul

két mogorva ránc a szám szögletén

mosolyra csikordul.

(Kocsis József: Belső tájakon

Héthatár, Pécs, 2011)

Az emberjavító szenteltvíz

Hogy az egyik asszonynak nagyon rossz vót az ura. Hát mán elment a paphó gyónni.
 -Jaj, plébános úr, hát az ollyan rossz az az ember! Hát ennek má semmi esze nincs! Ez verekedik, ez mindent csinál. Veszekedik! Hát mit tegyek mán? - aszongya. - Adjon mán a plébános úr valami tanácsot!
-Misét mondassak vagy imádkozzak, vagy micsináljanak?
 Hát a szegény pap is nagy gondba vót, mer akart vóna segíteni rajta, sajnálta az asszont ugye, segíteni akart. Hát aszongya:
 - Ördögűzés ellen - úgy hallotta -, hát ebbe az emberbe akkor biztos az ördög van benne - aszongya -, ha ennyire rossz, hogy az ellen jó a szentöltvíz.
 Hát az akkor oszt mán örült neki, hogy eszibe jutott valami, mondja az asszonnak, hogy:
 - Ide hallgasson: vigyen - aszongya -jócskán szentöltvizet haza - aszongya -. oszt mikor az ember mán közelít haza, mikor megy mán haza, akkor vegye a szájába, oszt míg le nem fekszik, addig ne köpje ki a szentöltvizet, addig legyen a szájába! - az asszony szájába a szenteltvíz.
 - Vegyen jócskán - aszongya -. oszt tartsa a szájába. Míg az ember le nem fekszik.

 Hát úgy is vót. Az asszony szentöltvizet vett a szájába. Hát úgy látszik, használt az ördög ellen, mer az ember egy szót se szólt. Lefeküdt az olyan csöndben, békességben. Hát használt neki a szenteltvíz. Mer az asszony nem szólalt meg. akkor az ember se adott választ...

 (Magyar Zoltán: A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó, Budapest - 2004)

http://www.nepmese.hu/

ELVESZETT ÁLMOK...

Több millió éhező ember él a Földön. 
Értük szól ez a dal, és értük készült ez a videó.

Horváth Piroska

Hűség

I.

Kartonpapírágyon, elnyűtt pokróc alatt,
Már álmodni sem mer, szíve fáj - meghasadt.
Kopott, ócska rongyok melengetik testét,
Rég nem látott álmot - nem várja az estét.

Aluljáró hideg, bűzös világában,
Nem hisz már az álmok nyíló virágában.
Megosztja csöpp lénnyel - rideg valóságot,
Emberek közt átélt gonosz gyarlóságot.

Város szélén lelte ágrólszakadt társát,
Loncsos volt, és ázott - felvette az árvát.
Óvta és vigyázta teste melegével,
Megvédte, ha kellett, minden erejével.

Apró kis szőrgombóc, úgy sírt egymagában,
Magához ölelte - nem él majd magányban.
Meleg-barna szemű, zsemleszínű jószág,
Három éve már, hogy útjuk együtt róják.

Vad zivatar tombolt, mindig együtt áztak,
Csontot rágó fagyban összebújva fáztak.
Nyári forróságban üde lombok között,
Bárányfelhőt lesték - rideg világ fölött.

Jó volna repülni habos fodrok hátán,
Nem törődni rosszal, elnyúlni ott kábán!
Forró fürdő után, illatos ruhában -
Nem nyakig merülni ragadós kukában.

Így merengett némán szelíd társa mellett -
Milyen szutykos szegény, ragacsos és vedlett.
Megfürdetné őt is, kikefélné szőrét -
Nagyot nyel, kortyolgat - rossz tablettás lőrét.

Három szikkadt kifli - vasárnapi ebéd,
Ő, jó gazdi lévén - odaadja felét.
Falatoznak némán, aztán összebújnak,
Kartonpapírágyon röpke órák múlnak.

Olvadozó világ - szíve görcsbe rándul,
Minden gondolata keservesen fájdul!
Mi lesz barátjával, ki viseli gondját,
Ki ad neki enni, ki oltja a szomját?

II.

Test a tepsi mélyén - idegenek jöttek.
Elvitték Őt tőle - otthonukba törtek!
Sintér megragadta - tűrte bátran, csendben,
Gazdája sem mozdul - nem hagyhatja cserben.

Ketrecek közt némán - nem vonyít, nem tombol,
Bárányfelhők fodros varázsára gondol.
Érzi még a szagát! - Nincs itt, nem szereti?
Ott egy tányér étel - nem ő adta neki.

Hiánya fájdalmas - nincs már életösztön,
Bűzös, csípős szagok, beton, rácsos börtön.
Menhely rácsa között kopott ajtót leste,
Elnyúlik ott némán - elgyengült a teste.

Eltűnt a jó illat - nem érez már semmit,
Tudja, nem jöhet már - nem is vár már senkit.
Lehunyja a szemét, angyalszárnnyal reppen,
Gazdijához siet - fenn a fellegekkel.

Egy hajléktalan és társa emlékére

http://www.poet.hu/vers/89292

A magyar egészségügyről - Riport Dr. Papp Lajossal

Reményik Sándor: Templom és iskola

Őszi hangulatban

A tanító tanítása (Elizabeth Silance Ballard)

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. „Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: „Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: „Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: „Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: „Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: „Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, „Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, „Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.

(Forrás: szepi.hu)

A Csendes-óceán veszélyeztetett madárvilága

Ez a videó a Csendes-óceán egyik, csak madarak által lakott szigetén készült, 
3.200 km-re bármelyik szárazföldtől...

http://www.midwayfilm.com

,

Fogyatékkal élők önérvényesítési lehetőségei