2014. január 17., péntek

Az 5 szeretetnyelv (Gary Chapman nyomán)

Chapman 5 szeretetnyelvet definiál:

  1. testi érintés
  2. elismerő szavakGary Chapman és Ross Campbell "Gyerekekre hangolva"
  3. minőségi idő
  4. ajándékozás
  5. szívességek
Bármennyire is próbálok a könyvhöz hű maradni, a kedves olvasó mégis a saját tapasztalataim alapján értelmezett 5 szeretetnyelvet lesz kénytelen megismerni :-).

Aki kíváncsi az eredeti műre, az olvassa el Gary Chapman és Ross Campbell "Gyerekekre hangolva" című művét.


1. Testi érintés

A kisgyermek babusgatása szinte ösztönösen jön, és a szeretet egyik legerőteljesebb kifejezőeszköze. Nem új felfedezés, hogy a kisgyermekek számára fontos a testi érintés, és a testközelségnek még regeneráló, gyógyító ereje is van.
(A régi gyermekorvosunk, aki egy középkorú, tekintélyt követelő doktorbácsi volt, mesélte az első család-látogatásai egyikén - amikor én azt ecseteltem neki, hogy Emma csak rajtunk alszik el, és ha hasgörcse van, akkor magunkhoz szorítva órákon át sétálni kell vele -, hogy bizony az a kismajom, akit kísérletképpen egy mű-anya nevelt, aki etette, de nem tudta magához ölelni, sorvadni kezdett, és alig tudták az állatgondozók visszahozni a halál torkából. Tehát igenis alapigényünk a testi kontaktus.)
Azért ez az első szeretetnyelv, mert hiába nem ez a gyermekünk elsődleges nyelve, a testi érintésre mindenképpen szüksége van. Ez nem jelenti azt, hogy kisgyermekkorban ugyanannyit kell rajtunk csüngenie, mint csecsemőkorában, de érzelmi fejlődése szempontjából létfontosságú, hogy naponta többször megöleljük, megpusziljuk, felvegyük a hátunkra, vállunkra, birkózzunk velük, kézen fogva sétáljunk vagy csak ölünkben üldögélve olvassunk, beszélgessünk.
És nemcsak a lányoknak, de a fiúknak is szükségük van a testi érintésre. Nem kell attól félni, hogy elnőiesedik a fiúnk, ha ölelgetjük, puszilgatjuk. Éppen ellenkezőleg, így fejlődik a legegészségesebben ki az önértékelése és a nemi identitása.

Másik megfigyelés - talán saját tapasztalat -,  hogy az apák jobban ódzkódnak attól, hogy megérintsék, puszilgassák a gyermekeiket. Nem feltétlenül kell ezekhez az érintésekhez folyamodni, mi például sokat birkóztunk apámmal, és egy vállveregetés is érintésnek minősül.

Az érintések egyértelműen közvetítik szeretetünket. Ha viszont fegyverként használjuk olyankor, amikor dühösek vagyunk, akkor azzal mélyen megsebezhetjük gyermekünket. Ahogy Chapman írja, a pofon minden gyermeket sért, de megsemmisítő erejű lehet annak, akinek a „testi érintés” az elsődleges szeretet-nyelve.

Egy gyengéd ölelés szeretetet közvetít minden gyermek felé, de alapvető érzelmi szükséglet annak a gyermeknek, akinek ez a szeretetnyelve.

2. Elismerő szavak

A csecsemő látása az első hetekben nem tökéletes, mégis értelmezni tudja a mosolygó anya arckifejezését, a szerető duruzsolást, a hanglejtését. Minden szülő beszél a gyermekéhez, még akkor is, ha tudja, hogy az a szavait nem érti, csak a hangszínből, a testi közelségből, a tekintetből ért.
Számára maga a "szeretlek" szó még nem jelent semmit, mert nem tud elvontan gondolkozni, ezért ajánlott ezt a szót öleléssel, simogatással társítani.
De nem elég a "szeretlek" szót szajkózni.
Dicsérjük is meg. Dicsérettel azért illessük, amit tesz. Valamely teljesítményéhez vagy magatartásáért kötődjön, amiben saját tudatos döntésének is szerepe van.
De ne vigyük túlzásba és ne éljünk üres dicséretekkel, mert a gyermek úgyis tudja, hogy nem vagyunk őszinték, csupán hízelgünk neki.
Elismerésünk mellett bátorítsuk is őket. A kicsiknek nagy bátorságra van szükségük, hogy megtanulják az élet dolgait: járni, biciklizni, beszélni, a játékait megosztani mással, stb. Szavainkkal segíteni tudjuk őket ebben is.
Minden gyermeknek szüksége van útmutatásra. Ahhoz, hogy útmutatást tudjunk adni, fel kell ismernünk gyermekünk valódi érdeklődését és képességeit. Élete minden területén szeretetteljes, szóbeli útmutatással kell ellátnunk őket.
Az útmutatás egyik legjobb példája a mintaadás.
Emma a korához képest igencsak szabálykövető, pedig soha nem fenyítettük, és csak elvétve kell határozottabb hangon rászólni. Mindig magyarázunk, tudja, hogy mit miért kell így vagy úgy tenni, és elfogadja, mert látja, hogy mi is úgy cselekszünk, ahogy őt tanítjuk.
Azt sem szégyellem, hogy ha valami "rosszat" teszek, durvább hangszínen szólok rá, bocsánatot kérjek tőle. És beismerjem, hogy most neki volt igaza, én emlékeztem/tettem valamit "rosszul".

3. Minőségi idő

A minőségi idő azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szánunk valakire. Amikor minőségi időt töltünk a gyermekünkkel, azzal azt közvetítjük a számára, hogy egyedülállóan fontos nekünk, szívesen vagyunk vele.
Minden életszakaszban más-mást jelent a velük eltöltött minőségi idő:
  • amikor mászni kezd, üljünk le mellé a szőnyegre, és élvezzük mi is a teljesítményét. Így, lentről szemlélődve, legalább közelebb kerülünk ahhoz a világképhez is, amiben őneki része van;
  • amikor feláll és járni kezd, legyünk mellette és biztassuk őt;
  • a játszótérre ne beszélgetni menjünk, hanem üljünk be a homokozóba és tanítsuk meg várat építeni, labdázni, stb.
Ahogy nő, egyre nehezebb mellette lenni, és minőségi időt szerezni kettőnk számára, de azért mindig kísérjük figyelemmel amikor kitágul a világa, és iskolába, sportolni, közösségbe kezd járni. A minőségi idő nem maga a tevékenység, hanem az együttlét.
Beszélgessünk egymás közelében ülve, olvassunk fel neki, meséljünk a saját gyermekkorunkról, menjünk el sétálni együtt, labdázni, stb.

Emlékszem, amikor Lina megszületett, heteken át, heti egy-két alkalommal elmentünk sétálni Emmával (a férjemmel külön-külön is) játszóra, fagyizni. Hogy érezze, hogy ugyanolyan fontos számunkra, mint korábban. És amikor Lina aludt, olyankor is intenzíven Emmáztunk, hogy ne ürüljön ki a kis szeretet-tankja, és ne legyen féltékeny a kishúgára, amiért ellopja tőle a velünk tötlhető értékes idejét.

Chapman kiemeli, hogy mennyire fontos a szemkontaktus: az együtt töltött idő fontos része, hogy szeretetteljesen gyermekünk szemébe nézzünk.

Jó példa erre a mai reggelizésünk: Emma apja ölében üldögélt reggeli után, velük szemben én, Linával az ölemben, és állat-barchobát játszottunk. Csendesen, mintegy magamnak azt mondtam Emmának, hogy milyen szép ma reggel, mire azt válaszolta, hogy "Anya, én is szeretlek!". Nem értette, hogy mit mondtam, de a szememből kiolvasta, hogy valami szeretetteljes dolgot mondtam neki. (Még mielőtt bárki azzal gyanúsítana meg, hogy nárcisztikus gyermekké akarom nevelni, elárulom, hogy nem az arca szépségére gondoltam, hanem a teljes lényének a kisugárzására. De ő ezt megértette a nézésemből.)

Ha gyermekünk elsődleges nyelve a minőségi idő, akkor elegendő minőségi idő és összpontosított figyelem odaszentelése nélkül a gyermeket állandó szorongás fogja gyötörni, mert bármennyire nem igaz, de azt fogja érezni, hogy a szülei nem szeretik eléggé.

4. Ajándékozás

Ki ne szeretne ajándékot kapni?
De az igazi ajándék nem valami ellenszolgáltatás, hanem a szeretet önkéntes és ingyenes kifejezése. Ezért, ha a rendrakásért cserébe meglepjük egy ajándékkal, az valójában nem ajándék, hanem fizetség. Ha csendben marad, ameddig befejezed a munkádat, és ezért csokit adsz neki, az újra csak megvesztegetés, és csak a gyermek manipulációjáról van szó. És ne felejtsük el, hogy a gyermekek mennyire okosak: nem ismeri ezen szavak jelentését, de a lényegét korán felismeri.
Ahogyan azt is felismerik, ha a saját szeretetnyelvük gyakorlása helyett ajándékkal próbáljuk pótolni az űrt. Minőségi idő, a saját jelenlétünk helyett például tárgyakat adunk nekik.
Minden gyermek örül az ajándéknak. De teljesen másképp fogadják az ajándékot azok a gyermekek, akiknek ez az elsődleges szeretet-nyelve: külön örül annak, ha becsomagoljuk, és ünnepélyes keretek között adjuk át; óvatosan bontogatja ki a papírt, megcsodálja a szalagot; kitüntetett személynek érzi magát és azt igényli, hogy maradéktalanul ráfigyeljünk. Miután kibontotta, a nyakunkba borul és túláradó örömmel mond köszönetet, mert úgy tekint az ajándékra, mintha magunkat adtuk volna.
Az ajándékot magát éppen ezért az ajándékozás után is nagy becsben tartja, függetlenül attól, hogy vásároltuk-e neki vagy mi magunk készítettük.

5. Szívességek

Chapman szerint sok gyermek számára a szolgálatkészség cselekedetei jelentik a szeretetet. A szülői hivatás eleve egy szolgálat, mely fizikailag és érzelmileg is igénybe vesz minket. Természetesen szüntelenül gyermekünk szolgálatára kell állnunk, de nem azért, hogy minden kívánságát teljesítsük.
Úgy kell megtöltenünk gyermekünk szeretet-tankját, hogy közben azt tartsuk szem előtt, ami neki a legjobb. Például ne adjunk neki 3 nyalókát ebéd előtt csak azért, mert ő ezt kéri tőlünk, mert ezzel nem a javát szolgáljuk. Az sem megoldás, ha mindent megteszünk helyettük, mert ezzel önállótlanná válnak.
Bölcsen kell ezt a szeretnyelvet használnunk. Amikor szeretetünket a szívességek nyelvén fejezzük ki, és abban segítünk, amit ő még nem tud egyedül elvégezni, azzal példát is mutatunk számára. Arra neveljük, hogy ő is odafigyeljen másokra, és segítőkész legyen: miközben gyermekeinket szolgáljuk, megtanítjuk őket saját magukat és másokat szolgálni.

Ha a fentiekkel tudunk azonosulni, akkor többé szolgának sem kell éreznünk magunkat azért, mert életünkön át a családunkat szolgáljuk. A szerető szolgálat sohasem rabszolgaság, mert egy belső vágy motiválja!
Ismerjük fel, ha gyermekünk elsődleges szeretet-nyelve a szolgálatkészség. Ha az ilyen gyermek megkér, hogy varrd meg a baba elszakadt ruháját vagy javítsd meg a biciklijét, azzal nem csupán segítségedet kéri, hanem szeretetre vágyik.
Nem kell minden szavára ugranunk, ellenben fel kell ismernünk azokat a kéréseit, melyek mögött szeretetvágya áll.

Hogyan ismerjük fel egy gyermek  szeretet-nyelvét?
Olvasd tovább sorozatunk következő cikkét a linkre kattintva.

A könyv olvasása közben, alig vártam, hogy feltegyem a kérdést Emmának, hogy tudja-e, hogy szeretem? A választ egyből rávágta: persze. Hogy honnan tudja, arra háromszor is azt mondta, hogy tudja, és kész. De utána magától elgondolkodott ezen a kérdésen, és azt mondta, hogy onnan tudja, mert sokszor mondjuk egymásnak, hogy nagyon szeretlek. Meg onnan is tudja, hogy....... és ekkor a nyakamba borult, és megpuszilt, mondva, hogy onnan is tudja, hogy sokszor megölelem, és puszilgatom.
Mindezt egy 4 évet még nem betöltött gyerek is meg tudta fogalmazni!
Ebből arra következtethetnék, hogy ő kétnyelvű: az elsődleges szeretetnyelve a szóbeli megerősítés és a testi érintés. Azonban a tapasztalatom, és az alaposabb megfigyelés a Chapman-módszer alapján inkább abban erősít meg, amit a cikk elején írtam, hogy Emma szeretetnyelvei a testi érintés és a minőségi idő. Kiegészítve a szóbeli megerősítéssel.

(Forrás: szulokiskolaja)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése