Békés, boldog új évet kívánok!

Emberi jogok ma

„Minden ember szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van.”                                               (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) 

- De mennyire vagyunk tájékozottak az alapvető jogainkat illetően? Mennyire fontos ezek ismerete? Mekkora a bizalom a joggal foglalkozó emberek és szervezetek iránt?     

A Századvég Alapítvány kutatása az emberi jogok világnapja alkalmából

Az emberi jogok első nemzetközi katalógusát, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát az Egye sület Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1948-ban fogadta el. Azóta de cember 10-ét az emberi jogok világnapjaként ünnepeljük. Emberi jogoknak eredetileg a minden embert megillető jo gokat nevezték. Az Emberi Jo gok Egyetemes Nyilatkozatának első cikke is így kezdődik: „Min den ember szabadnak születik és egyenlő méltósága és joga van.” A Biblia értékrendje is az ember személyi méltóságára épül, amelyben a szabadság és a felelősség elválaszthatatlanok egymástól. Ebből az értékrendből egyenesen levezethetőek az em beri jogok. Az emberi jogokra utal az ószövetségi Teremtés Könyve: „Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmá sunkra, magunkhoz hasonlóvá.”Vagyis Isten minden férfit és nőt – faji, nemi, értelmi és vallási korlátozás nélkül – saját képmására teremtett. Michael Horowitz amerikai jogász szerint ez a történelem leg forradal mibb mondata. Pál apostol ugyanezt a gondolatot így fogalmazta meg: „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert min dannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.“ A Biblia másutt is utal az ember jogaira, ha úgy tetszik: az emberi jogokra. Például amikor Isten kinyilatkoztatta, hogy senkit, még a legna gyobb bű nözőt sem lehet megfosztani emberi méltóságától.

A jogtörténetben is több évszázados hagyományai vannak az emberi jogoknak. Az angol parlament ál tal 1679-ben kiadott Habeas Cor pus Act például hangsúlyozta, hogy az em berek szabadnak születnek és egyenlők. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) pedig első ízben bizto sította az ember jogát az élethez, a szabadsághoz és az egyenlőség hez. Az 1791-es francia alkotmány is kimondta: az embernek elévülhe tetlen joga van a szabadsághoz, a biztonsághoz, a „szent és sérthetetlen” tulajdonhoz. Az 1848-as francia alkotmány már védte a magánlak sérthetetlen ségét, megtiltotta a halálbünte tést politikai ügyekben, és deklarálta a közteherviselést.

A második világháború után nem csak az ENSZ, hanem az Európa Tanács tagálla mai is elfogadtak egy emberi jogi chartát. A tagálla mok képviselői 1950. november 4-én írták alá az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amelyet Magyarország csak jó négy évtizeddel később, 1992. november 5-én ratifikált. Így, ha kissé megkésve, de hazánk is kötelezett séget vállalt, hogy az emberi jogokat az egyezményben meg határozott módon és tarta lommal biztosítja a joghatósága alatt álló szemé lyeknek.

Magyarország 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvénye a Szabadság és felelősség címet viselő fejezetben tartalmazza az alapjogokra vonatkozó alkotmányos szintű szabályokat. A klasszikus politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok mellett több új, korábban nem nevesített alapjogot is felsorol. Újdonságként tartalmazza például a fogyasztók, a fogyatékkal élők védelmét, a klónozás tilalmát, a megfelelő hatósági ügyintézéshez való jogot, illetve a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát. Az Alaptörvény védi a jövő nemzedékek jogait, és előírja a természeti erőforrások védelmének kötelezettségét is.

A Századvég Alapítvány – hasonlóan az előző évhez – idén is közvélemény-kutatást végzett, amelyben azt vizsgálta, hogy a magyar állampolgároknak mennyire fontosak az alapvető jogi ismeretek, milyen élethelyzetekben igényelnek jogi tájékozottságot, és mekkora bizalommal vannak a joggal foglakozó emberek és szervezetek iránt. A telefonos kérdőíves közvélemény-kutatás októberben készült, amelynek során több mint háromezer, véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdeztek meg.

Az eredmények azt tükrözik, hogy az átlagemberek nem kizárólag a jogtudományi értelemben legjelentősebbnek gondolt jogokat tekintik emberi jogoknak. A jogi hierarchiában elfoglalt helytől függetlenül gyakran neveznek meg olyan jogokat, amelyek a mindennapi életüket közvetlenül érintik. A válaszokban előfordul többek között az árvák védelme, a büntetőjog, a békében egymás mellett élés, a bántalmazott nők védelme, az ingyenes orvosi ellátás, a szabad orvosválasztás, a közbiztonság, az ember becsülete és segítségre jogosultsága, a normális élethez való jog, a tiszta levegőhöz való jog, a tisztességes megélhetéshez való jog, a nyugdíjhoz való jog, az „élhetőség” joga, a szórakozáshoz való jog, a táplálkozáshoz való jog, a demokrácia és a testvériség mint emberi jog is.

A válaszadók több mint fele (54 százalék) szükségesnek tartja az alapvető jogi ismereteket, és mindössze 15 százalék az aránya azoknak, akik ezeket nem tartják fontosnak. Csaknem harmaduk bizonytalan a választ illetően, amely mögött – az iskolázottsági és más szociális jellemzők alapján – leginkább az ismeretlentől való általános idegenkedés állhat.

A társadalom többségének fontos, hogy a mindennapokban előforduló élethelyzeteikben tisztában legyenek az alapvető jogi ismeretekkel – állapítja meg a Századvég Alapítvány kutatása. A leggyakrabban előforduló ilyen élethelyzetek közé tartoznak a munkaviszonyok, a családi viszonyok, a szerződéses viszonyok, a pénzügyi szolgáltatások, az ingatlan- és gépjármű-ügyek, valamint a bírósági és közigazgatási eljárások.

A kutatók rákérdeztek arra is, hogy hol, milyen viszonyokban használják a mindennapi
 életben a jogi ismereteket. A bírósági és hatósági eljárások esetében a felső- és a középosztály használja leggyakrabban a jogi tudást. Kiderült, hogy leginkább családi és munkahelyi viszonyokban kerülnek elő a mindennapok során a jogi ismeretek. Ugyancsak magas értéket képviselnek a szerződéses viszonyok, illetve a bírósági és hatósági eljárások.

Az egyes élethelyzetekhez kapcsolódó részletes jogi ismeretekről a polgárok alapvetően tájékoztatáson keresztül szereznek tudomást, így fontos lehet a tájékoztatás személyének és tárgyának forrása egyaránt. A válaszadók legkisebb mértékben a vállalkozók és a szolgáltatók által nyújtott tájékoztatásban bíznak, a munkáltatók már valamivel nagyobb értéket kaptak. Az állami szervek valamivel még nagyobb értéket kaptak, hatósági eljárásokban ugyanis törvényi kötelezettség az ügyfelek tájékoztatása jogaikról és kötelességeikről. Összességében azonban – mintegy 70 százalékos bizalmi-értékkel – az ügyvédek, jogtanácsosok és közjegyzők tanácsadásai a legmegbízhatóbbak.

A megkérdezettek több mint felének a személyes tájékoztatás a leghatékonyabb forma, hiszen így lehetőségük van a teljes tényállás ismertetésére, illetve a jogalkalmazónak is könnyebb a releváns kérdésekre fókuszálni. Ezt követik az elektronikus jogi kiadványok és a szakkönyvek, ezek ugyanis általában az esetjogot is feldolgozzák, így a hasonló korábbi bírói precedensek, példák segítséget nyújtanak. A közérthető kiadványok alacsonyabb értéket képviselnek, valószínűleg mivel túlzottan általános a tartalmuk, az egyedi élethelyzetekben felmerülő problémákra kevésbé található válasz bennük. A válaszadók szerint legkevésbé a telefonos és az online tájékoztatás hatékony.

A Századvég Alapítvány kutatói szerint a jogi ismeretek fontosságához és a tájékoztatáshoz szorosan kapcsolódik, hogy melyek azok az élethelyzetek, ahol további jogi ismereteket várna a lakosság. A gazdasági válság, a devizahitelek és a bankok elszámoltatása következtében nem meglepő, hogy a legtöbben (52 %) a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban igényelnek részletesebb tájékoztatást. Itt további probléma, hogy a szakzsargon is bonyolult, számos idegen kifejezés szerepel az ügyintéző tájékoztatásában és a pénzügyi szerződésekben is. Sokan említették az ingatlan és gépjármű ügyeket (49 %), ami összefügg azzal, hogy ezekhez sok esetben pénzügyi szolgáltatások (kölcsön, jelzálog, lízing) kapcsolódnak. Több mint 40 százalék jelölte meg a közigazgatási és bírósági ügyintézést. Miközben a mindennapokban a magánéleti, családi (43 %), illetve a munkaviszonyokban (46 %) használják legtöbben a jogi ismereteket, a szükséges tájékoztatási igény mégis viszonylag alacsony (28 % és 38 %).

(Forrás: jogiforum.hu)

A cserdi csoda (Szegények segítettek a szegényeknek)

http://www.hir24.hu/belfold/2014/12/24/szegenyek-segitettek-a-szegenyeknek/

"Az adományt a baranyai zsákfalu közmunkásai termesztették, a zöldségféléket a Budapest Bike Maffiával juttatták el a nyolcadik kerületi rászorulóknak. "

"Cserdiben, ahol Bogdán László a polgármester, mellesleg roma, sikerült  munkába állítani a falu 99%-át. Igaz, közmunkások, de Cserdiben a közmunka nem ugyanaz, mint máshol... Ebben a faluban békében élnek a romák és nem romák.  Ahogyan az egyik nő fogalmaz: "mint egy nagy család". A romakérdés nem megoldhatatlan, a romák dolgozni akarnak és tudnak! Csak megfelelő politikai szándékra van szükség, nem pedig arra, hogy a település vezetői csak problémának gondolják a szegény embereket, köztük sok romát. (Részlet a 'Cserdi csillagok' című filmből)"

"Viselkedési zavarok vannak a cigány társadalomban, de nem az a módszer ennek kezelésére, hogy hülyének néznek minket - ezt Bogdán László mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában." 

"Mindenki tanulhatna ettől a derék embertől!
Szigorú, de rendkívül emberséges, mindemellett következetes, nem enged a negyvennyolcból. ÉL, de nem VISSZAél a nép által ráruházott hatalommal!
Bár minden magyarországi polgármester ilyen lenne!
Akár még országos vezetőnek is fényesen megfelelne!"

Együtt egymásért -- az esélyegyenlőségért (Szilvi - Weisz Fanni - Gitano)

A világon egyedülálló produkcióhoz forgatott klipet az esélyegyenlőség jegyében három ismert, népszerű fiatal. Gitano Nagy Laci dalszerző-gitáros legújabb, Boldogan élj! című dalát Agárdi Szilvi, a TV2 The Voice című műsorában feltűnt vak lány énekli, a szöveget pedig Weisz Fanni siket szépségkirálynő, az MTVA műsorvezetője jelbeszéddel tolmácsolja.

Nézzétek meg a klipet:

 

A nem mindennapi videó munkálatai Törökbálinton zajlottak az elmúlt hetekben. A tehetséges fiatal zenész, Gitano Nagy Laci legújabb, Boldogan élj! című dalát hárman adják elő az esélyegyenlőség jegyében. A dalszerző ezúttal csak gitározik, ugyanis az éneket meghagyta Agárdi Szilvinek. A bájos, vak énekesnőt egy ország szerette meg, amikor a TV2 The Voice című zenei tehetségkutatóban szerepelt.

Gitano és Szilvi előadásához Weisz Fanni siket szépségkirálynő, az MTVA „Ég, föld, férfi, nő” című magazinjának műsorvezetője is csatlakozik, aki jelnyelvvel tolmácsolja a dalszöveget. Az alkotók tudomása szerint korábban még soha, sehol nem készült olyan produkció, amelyben egy vak lány énekel, egy siket lány jelel és egy halló muzsikus gitározik, ráadásul a dalt Laci irányításával közösen komponálták.

Weisz Fanni 

(fotó: Baráti Vince)

Agárdi Szilvi 

(Fotó: Simon Kyra)

Az alkotók azt is figyelembe vették, hogy a szöveg könnyen jelelhető legyen, vagyis az üzenetet a halló és a siket közönség egyaránt értse és élvezze, ezért Lombos Márton dalszövegíró munkáját egy jeltolmács is segítette. 

A Boldogan élj! című dal videóklipjét az elmúlt hetekben több részletben forgatta a Clapper's Creative csapata Törökbálint különböző részein, egyebek mellett a tavaly átadott Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola épületében. A főszereplőkön kívül a városban élő gyerekek is feltűnnek a klipben, például a Vivien Dance nevű tánccsoport tagjai.

Az önkormányzat a kezdetektől elkötelezetten támogatta Csapó Ádám rendező elképzeléseit, ugyanis a település idén lett „A Csend Hangja Klaszter” pártoló tagja. Magyarország első társadalmi célú klaszterének célja, hogy felhívja a figyelmet a siketek, nagyothallók és más fogyatékkal élők helyzetére, valamint hogy aktív szerepvállalásra ösztönözze a társadalmi és gazdasági élet szereplőit. Weisz Fanni a kampány keretében esélyegyenlőségi aktivistaként járja az országot, és előadásokat tart iskolákban, rendezvényeken.

Gitano

A Gitano zenéjére, Agárdi Szilvi közreműködésével elkészült klip is ennek a kezdeményezésnek a része. A Boldogan élj! című dal a Music Fashion Kiadó gondozásában jelent meg, és hamarosan letölthető lesz az ismert weboldalakról. Ez a szerzemény ráadásul csak a kezdet, hiszen további közös dalok is készülőben vannak.

Bővebben infókat Gitano, Szilvi, Fanni, illetve a klip megjelenését menedzselő Clappers Creative oldalán találtok.
(Forrás: Szeretlek Magyarország)

Sting 7 tanácsa a harmonikus élethez

1; Ne pazarold az időd a nem megfelelő emberekre! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekkel töltsd el, akik elszívják tőled az energiádat és az életkedvet. Ha valaki szeretné, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Ne erőltesd magad olyasvalakire, aki nem veszi észre a nagyszerűséged!

2; Légy minden helyzetben igaz magadhoz, sose hazudj önmagadnak! Más embert sem szép dolog becsapni, hát még önmagadat!

3; Ne fordíts hátat a problémáidnak, mert megbosszulják magukat! Nem kell azonnal az összeset megoldani, ráér apránként is, lépésről lépésre. Egy dolgot nem lehet velük megtenni, a szőnyeg alá söpörni őket! Végső soron a megoldott problémáid a te javadat szolgálják: erőssé és elszánttá tesznek.

4; Minden emberi kapcsolatnak célja van, így minden találkozás okkal történik. Észre fogod venni az életed során, hogy kivel miért találkoztál, kitől mit tanultál. Ezért ne utasíts el senkit, mert nem tudhatod, hogy mi célból toppant az életedbe!

5; Hagyd az önsajnálatot és a panaszkodást is! Vagy talán te ismersz olyan embert, aki az önsajnálatnak és a panaszkodásnak köszönheti a sikereit az életében?

6; Nyugodtan beismerheted, ha valami fáj, vagy nem úgy sikerült, ahogyan eltervezted. Attól nem leszel sem kevesebb, sem rosszabb ember.

7; Ahelyett, hogy arra koncentrálnál, ami hiányzik az életedből, gondolja arra, amid már megvan! Akkor majd meglátod, hogy a gazdagságnak nem feltétlenül a pénz a mérőeszköze.

(Forrás:eszmeletlenvilag)

A szeretet mindent legyőz

Ez a megható történet egy vak kisfiúról szól, aki egy kis madárfiókát ment meg a macska karmai közül.

Rudolf, a rénszarvas (Teljes film)

 Rudolf, a kis rénszarvas piros orral születik. Emiatt sokat csúfolják. 

Hiába nyer szánhúzó versenyt, a díjat más kapja. Elbújdosik, és barátokat talál. 

A kisróka és a jegesmaci segítségével legyőzi, 

sőt jószívűvé változtatja Mikulás ősi ellenségét, Viharellát. 

Hóvihar miatt csak ő vezetheti a Mikulás szánhúzóit, 

mivel sokat csúfolt orra messzire világít. 

A karácsony így meg lett mentve és Rudi hős lett.

http://youtu.be/oHHtZi6B4sc

A megbocsátás ereje

Úgy döntöttem, megbocsátok… fiam gyilkosának – ezzel a címmel jelent meg Dianne B. Collard hiánypótló könyve a Harmat Kiadó gondozásában. A Collard házaspár 23 éves fiát, Timothy-t egy féltékeny férj 1992-ben tévedésből meggyilkolta és megcsonkította. Timothy halála után két nappal született meg a kislánya, akinek így apa nélkül kellett felnőnie. Timothy húga tíz éven át poszttraumás stressz-zavarokkal küzdött. Az édesanya 2010-ben írta meg könyvét, melyben személyesen vall arról a napi döntések által szegélyezett hosszú útról, amely a sérelmek, fájdalmak, a megtorlás és az elégtétel-keresés zárt világából elvezethet a szabadságra és a békességre. A szerző elöljáróban leszögezi: könyvét nem teológiai értekezésnek szánja, csak el akarja mesélni, hogyan munkálkodott Isten az életében. Férje, fia és lánya a maguk módján mindnyájan végigjárták ezt az utat, aminek eredményeképp lánya megszabadult a pánikrohamoktól, és ma már férjével együtt traumatizált embereket segít. Timothy gyilkosa, miután a börtönben elolvasta Dianne könyvét, hitre jutott, és engedélyt kért tőle arra, hogy a könyv segítségével a rabtársai felé szolgálhasson. A Collard házaspár, aki a megbocsátás üzenetével járja a világot, a könyv magyar kiadása alkalmából nemrég hazánkba is ellátogatott, s ez alkalomból a szerzőnő interjút adott a Heteknek.



Könyvében azt írja: Isten iránti engedelmességből és az élni akarás miatt döntött úgy, hogy megbocsát fia gyilkosának. Egy nem hívő embernek vajon milyen út vezethet a megbocsátásig?

– Azt látni, hogy ez az alapelv mindenkinél egyformán működik, akár hívő az illető, akár nem. A motivációk azonban eltérők lehetnek, és hiányozhat a megbocsátáshoz szükséges erő is annak az életében, aki nem hisz. Viszont a megbocsátás hiánya mindenkinek egyformán súlyos károkat okoz érzelmileg és fizikailag is, ami az egész hátralévő életét, kapcsolatait tönkreteheti. De ha valaki eldönti, hogy megbocsát, akkor felszabadul a negatív következmények alól. Ez a probléma egyéni és közösségi szinten is megfigyelhető, nem véletlen, hogy a megbocsátás ma egy nagyon népszerű téma lett mind a keresztény, mind a világi pszichológusok körében.

Említene olyan pszichológiai kutatásokat, amelyek alátámasztják a megbocsátás jótékony hatását?

– Számtalan kutatást végeztek már a holokauszttúlélők körében, börtönviselt emberek körében, vagy például Dél-Afrikában az apartheidrendszer felszámolása után a megbocsátásról, hogy ez miként működik, hogyan vezet el a szabadsághoz.

Mi volt a titka Ön szerint a holokauszttúlélőknek, min múlt az újrakezdési képesség?

– A legkomolyabb kutatást a témában Viktor Frankl osztrák pszichiáter végezte. Ő azonosította be a különbséget a túlélők között: egyesek lelkileg meghaltak, mások életben maradtak belül is, és ez attól függ, hogy megvolt-e bennük a megbocsátásra való készség, illetve hajlandók voltak-e megbocsátani. Akik a megbocsátás révén túl tudtak lépni az áldozattudatukon, és nem hagyták, hogy az megsemmisítse őket, azok a hátralévő életükben teljes életet tudtak élni.

És mitől tudtak megbocsátani azok, akik hajlandók voltak erre?

– A megbocsátás végül is döntés kérdése, független az aktuális érzéseinktől, vagy mások viselkedésétől. Azt a szabadságot ugyanis senki sem veheti el tőlünk, hogy eldöntsük, miként viszonyulunk egy helyzethez. Számomra ez annak a választása volt, hogy egy másik ember bűnének a következményeivel élek együtt egész életemben, vagy továbblépek.

Tehát az akaratnak van nagy szerepe, és ez lesz hatással majd a lelkemre és végül az egész életemre?

– Ez így van, de úgy hiszem, hogy a keresztények esetében van egy spirituális összetevője is, mivel ott van Isten kegyelme is, amivel ezt meg lehet tenni. Ez a kettő együttesen fontos: az elhatározás és a szellemi kapcsolat Istennel.

Ön szerint mi a legfontosabb a megbocsátásban?

– Nekem a legfontosabb az volt, hogy nem tudtam volna Isten segítsége nélkül tovább élni azzal a tudattal, hogy meghalt a fiam. Ahhoz viszont, hogy az Istennel való kapcsolatot ne veszítsem el, engedelmeskednem kellett az Ő beszédének, miszerint meg kell bocsátani, és hittem abban, hogy Ő jót akar nekem ezzel. A másik, amit még nagyon megtanultam a megbocsátás kapcsán, hogy azt a kárt, amit az okozott volna, ha nem bocsátok meg, azt nem a fiam gyilkosa szenvedte volna el igazán, hanem én és a családom. Hogy ezt megakadályozzam, elhatároztam, hogy meg kell bocsátanom, számomra ez élet-halál kérdés volt.

Mi az akadálya annak, hogy valaki meg tudjon bocsátani?

– A fő akadályok a megbocsátással kapcsolatos tévhitek, amelyek hívőknél és nem hívőknél egyformán jellemzők. Az első tipikus félreértés az, hogy ha megbocsátok, akkor bagatellizálom a bűnt, amit ellenem elkövettek. Másik tévhit, hogy ha megbocsátok, akkor az elkövetőt felmentem a tettének súlya alól. Ez nincs így, hiszen a vetés-aratás törvénye mindenkinek az életében működik, a fiam gyilkosát is börtönbe zárták. Isten sem azt mondja a bűnre, hogy „á, nem történt semmi”, hanem azt, hogy „megbocsátok”. Harmadik tévhit: ha megbocsát valaki, akkor a sérelmet automatikusan el kell, hogy felejtse, ki kell, hogy verje a fejéből, nem szabad rá emlékeznie. Én minduntalan szembesülök azzal, hogy a fiamat meggyilkolták, de mindannyiszor átélem a megbocsátást is. Negyedik tévhit, hogy ha megbocsátok, akkor jóban kell lennem az elkövetővel. A megbocsátáshoz egyedül én kellek, ez az én döntésem, a megbékélés más, ahhoz ketten kellenek.

Hosszú távon miért káros az áldozattudat? Hogyan lehet belőle kijönni?

– Ha nem mondunk le a haragról, az keserűséget és neheztelést szül, ami felemészti az ember egészségét és életerejét. A folyamatos sérelemérzettől megkeményedik az ember szíve, ami egyértelműen látszik olyan tünetekből, hogy valaki depressziós, vagy kezelhetetlen dührohamokat kap, amikről nem tudja, honnan erednek. Ez egyértelműen mutatja, hogy feldolgozatlan problémák vannak az életében. Az édesapám gyülekezetet vezetett, de otthon nagyon kegyetlen ember volt, és ha nem tudtam volna neki megbocsátani, akkor én is így bántam volna a saját gyerekeimmel. Kutatások mutatják, hogy azok, akik nem dolgozzák fel a gyerekkorban őket ért sérelmeket, nem bocsátanak meg, azok könnyen válnak maguk is bántalmazókká.

Önnek mikor sikerült megbocsátania a kereszténynek mondott apjának?

– Igazából az mentett meg, hogy gyerekkoromtól fogva volt Istennel egy személyes és valódi kapcsolatom. A testvéreim is aktív hívők, és kérdezték is tőlünk sokan, hogy ezt hogyan bírtuk ki, hogy ilyen szintű képmutatást láttunk ennyire hosszú ideig. Annak ellenére, hogy az apánk minden modellt és példát lerombolt előttünk, az Istennel való kapcsolatunk egyre valóságosabb lett. Később kaptam segítséget is, a harmincas éveim közepén egy keresztény szolgálóval végigmentünk azokon a pontokon, ahol apám leginkább befolyásolta az életemet. Ez segítette a dolgok mélyebb megértését, és azt is, hogy megbocsássak. De lényegében a motivációm ugyanaz volt,  mint ami miatt megbocsátottam a fiam gyilkosának is, hogy az Istennel való kapcsolatomat teljes mértékben meg tudjam élni.

Azt írja, akár többször is meg kell bocsátani ugyanazért a sérelemért. Nem elég egyszer dönteni?

– Vannak olyan bűnök, melyeknek hosszú távúak és szerteágazóak a következményei, és minden alkalommal, amikor szembesülünk valamilyen hatásával, újra és újra meg kell bocsátanunk. Az én esetemben például az unokámnak az édesapja nélkül kellett felnőnie, a lányom pánikbeteg lett, mi ezeknek a következményeknek a sorát hosszú éveken át viseltük, mégis egyre könnyebb lett a megbocsátás, és a feltörő emlékek is egyre kevésbé kavartak fel.

A családtagjai is hasonló utat jártak be, mint Ön?

– Végeredményben igen, de a megbocsátás folyamata, akárcsak a gyász, nagyon egyéni, az időtartama is eltérő lehet. Nem az a célom, hogy az emberek úgy csinálják, ahogy én, csak segítséget szeretnék nyújtani ahhoz, hogy megértsék, hogy mi a megbocsátás módja Isten szerint. Nekem 4-5 évig tartott, hogy a döntésemtől eljussak az érzelmi szabadságig, amikor már jót is tudtam kívánni az elkövetőnek. Mély szomorúsággal küzdöttem, míg a férjemet inkább düh, bosszúvágy, harag motiválta, mert ő csinálni akart valamit. Aztán rájött, hogy a harag tönkreteszi meglévő kapcsolatait, nem lesz képes családfőként sem helytállni, ha nem bocsát meg. Lényegében magunkkal teszünk jót, amikor megbocsátunk. Megbocsátani annyit tesz, hogy felismerjük a meg nem bocsátás romboló következményeit, és lemondunk az elégtétel kereséséről, megértve, hogy voltaképpen mindenki áldozat. Ez a hozzáállás szabadít meg a nehezteléstől, keserűségtől, betegségektől, sorstalanságtól.

Mi a helyzet az elkövetőkkel?

– Önmagunknak megbocsátani szintén azt tükrözi, hogy megértjük és elfogadjuk Isten teljes, feltétel nélküli megbocsátását. Gyakran láttam elkövetőket nehéz időszakokon átmenni, akik megnehezteltek magukra is, az áldozatokra is. Nekik is szükségük van a megbocsátásra éppúgy, mint azoknak, akiket megsértettek, hogy szabadokká váljanak.

Tud valamit arról, hogy mi van a fia gyilkosával?

– Rendszeresen tartjuk vele a kapcsolatot, életfogytiglani börtönbüntetést kapott, de férjemmel azon dolgozunk, hogy kiengedjék. Azon gondolkodunk, hogy a következő könyvet együtt írnánk vele, vagy együtt tartanánk előadásokat, mivel az élete teljesen megváltozott, más ember lett. Nemrég kaptam tőle levelet, fölolvasnék egy részt belőle: „Csak Isten csodálatos kegyelme az, ami miatt itt tartok. Önnek köszönhetem, hogy józan tudok maradni, hogy egyáltalán még normális vagyok, Önök az igazi családom. Tudom, hogy valami olyat vettem el Önöktől, amit nem tudok helyreállítani, de mégis így érzek. Nehéz magamnak is megértenem, de tudom, hogy Önnek még nehezebb. Köszönöm.”

Nemzetközi missziójuk során mit tapasztalnak a témával kapcsolatban?

– Ez kétségtelenül egy hiánytéma. Sajnos az egyházon belül és kívül is ugyanazokkal a félreértésekkel találkozunk a megbocsátást illetően, és ezt mutatják a Barna Group kutatásai is. Az egyházban talán tudják, hogy meg kell bocsátani, de arról nem hallottam tanítást, hogy miként bocsássunk meg. A különböző kultúrák is eltérően állnak hozzá a megbocsátáshoz, van, ahol ez a gyengeség jele, de minél többet beszélnek róla egyéni szinten, annál jobban fog hatni a kultú-rára is. A könyvet tizenhat nyelven adták ki eddig, még Pakisztánba, Ruandába, Etiópiába is eljutott, sőt, az arab országokban is terjesztik arabul.

A magyarokról milyen benyomásai voltak?

– Kevés időt töltöttem Magyarországon, de óriási nyitottságot tapasztaltam a témával kapcsolatban. A beszélgetésekből leszűrődött, hogy itt talán évszázadok óta nem értik az emberek, hogy milyen erő van a megbocsátásban. Úgy gondolom, hogy a különböző vezetőknek, mindenekelőtt az egyházaknak óriási felelősségük van abban, hogy példát mutassanak a megbocsátásra.

(Közreműködött: Pataki Ildikó, Rimaszombati Andrea)

Névjegy

Dr. Dianne B. Collard huszon­nyolc éve dolgozik misszionáriusként és interkulturális trénerként az Egyesült Államokban és Európa számos országában. Férjével Észak-Karolinában élnek, és öt unokájuk van.

(Forrás: hetek.hu)

Mindenki lehet nyertes. A befogadó iskolától a társadalmi integrációig

Képzeljünk el egy olyan iskolát, ahol öröm tanulni és tanítani, ahol minden gyerek minden területen az egyéni képességeinek megfelelően haladhat, mindeközben élményszerűen szerezhet ismereteket, és a különböző adottságú társaival való együttműködés mikéntjét is megtanulhatja. Mindez nem csupán álom, hanem hétköznapi valóság Pesthidegkúton, a Gyermekek Házában, ahol nem indítanak első osztályt anélkül, hogy a 25 fős létszámban ne lenne 3 sajátos nevelési igényű (látássérült, hallássérült, mozgássérült, autista, értelmi sérült) gyerek, aki együtt tanul ép társaival teljes, azaz minden tanórára és iskolai tevékenységre kiterjedő integrációban. A módszer nemcsak a fogyatékkal élők optimális fejlődését és társadalmi beilleszkedését segíti, hanem a befogadó környezetet is megtanítja a fogyatékkal élőkhöz és általában az egymáshoz való helyes viszonyulásra. Kérdéseinkre Lányi Marietta, a Gyermekek Háza néven ismert általános iskola igazgatónője válaszolt.

Milyen megfontolásból indították el annak idején különleges iskolájukat, és miért ezt a nevet választották?

– Amikor 1991-ben megnyitottuk a Gyermekek Házát, az vezérelt, hogy minden egyes gyerekben meglássuk az értéket, és minden egyes gyereket a saját útján vezessünk. Tananyag és ismeret helyett a gyerekeket helyeztük a középpontba, ezzel minden addig tanult pedagógiával szakítottunk. A névválasztás tükrözi idealizmusunkat: az iskolát egy nagy havas puszta közepén álló mézeskalács házikónak képzeltük el, amelynek minden ablaka hívogatón világít, ahol nemcsak az értelmiségi családok jól szocializált, nyugodt kislányai, hanem minden gyerek melegséget és elfogadást talál. Akkor még szó nem volt sérült gyerekekről, sem tehetséggondozásról.

Hogyan kezdtek hozzá az integrációhoz?

– 1993-ban a közoktatási törvény lehetővé tette az együttnevelést. Egyszer csak megkeresett minket egy komoly szakmai csapat: dr. Csányi Yvonne (a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára) és Kereszty Zsuzsa (a Budai Tanítóképző Főiskola tanára), azzal az ötlettel, hogy induljon el Magyarországon is az integráció. Addig nem találtak befogadó iskolát, mert mindenki félt tőle. Erre a felvetésre először mi is olyan bárgyú dolgokat mondtunk, mint amilyeneket mindenki mond az élete során:  „Mi erre nem vagyunk felkészülve…” „Mi ezt nem tudjuk, hogy is kell csinálni…” „Jó ez így, ahogy van…” stb. A velünk dolgozó gyógypedagógusok úgy vélték, az a szemlélet, tanulás-szervezés, amit mi kidolgoztunk, tökéletesen megfelel az integrációnak is. Nagy szerencsénk volt, tanácskozhattunk, tanulmányutakon vehettünk részt, megnézhettük működés közben, így váltunk az integráció elkötelezett híveivé. Rá kellett jönnünk, hogy ezzel mi legalább annyit nyerünk, mint a sérült gyerekek, csak meg kellett teremteni az együtt tanulás feltételeit.

Hogyan zajlanak a mindennapok?

– Egész másképp, mint a hagyományos iskolákban. A nap beszélgető körrel kezdődik, mivel meggyőződésünk, hogy a gyerekeket be kell vonni az integrációba. Az ő szintjüknek és életkoruknak megfelelően beszélünk és beszélgetünk velük magukról, egymásról, a sokféleségről, a sérülésekről is. Megbeszéljük, kinek mi az erőssége, miben tudunk egymásnak segíteni, hogyan felelősek ők egymás tanulásáért, hogyan tudnak helyzeteket együtt megoldani.

A legszemléletesebb integráció egy teljes felsővégtag-hiányos kislány kapcsán történt, akinek a kedvéért a többiek maguktól levették a cipőjüket és megpróbáltak lábbal rajzolni. Mi még a lapon sem tudtunk rajta maradni, a kislány pedig szerkesztett és gyöngyöt fűzött. Sajnált is minket egy picit, hogy ennyi ügyetlen lábú embert még az életben nem látott. Ezután a hatévesek úgy szaladtak ki a szüleikhez, hogy senki nem azt újságolta, hogy az osztályban van egy kar nélküli gyerek, hanem hogy van egy kislány, aki a lábával fest, meg Túró Rudit csomagol ki. A kislány irodát kapott a sarokban, klaviatúrával a földön, hogy gerinckímélő módon dolgozhasson. A többiek irigyelték. Aztán elfogadták, de ragaszkodtak ahhoz, hogy a gépén kapcsolják ki a helyesírás-ellenőrző programot. Nem estek abba a hibába, hogy szegénynek nincs karja, hadd legyen helyesírás-ellenőrző programja. A gyerekekben megvan az elfogadás és a józan gondolkodás is, még ha ezekről le is lehet szoktatni őket.

Hogyan valósítja meg az egyéni bánásmódot egyetlen tanító egy 20-30 fős osztályban, ahol kimagaslóan tehetséges és fogyatékkal élő gyermek is tanul?

– Amikor a módszereinket kidolgoztuk, újragondoltuk, hogy mi a gyerek, az iskola, a tanár feladata.

A gyerek a tanulási útja elején jár, mindenféle szinten lehet az ismeret, készség, adottság, képesség, szociális helyzet tekintetében. Nincs két egyforma gyerek, nemhogy egy osztálynyi. Különbözik az érdeklődésük, a szemléletük, a tanulási módjuk is. Szerintünk az általános iskola feladata mindenfajta integráció nélkül is az egyéni sajátosságokhoz igazodó oktatás. Azt valljuk, hogy a tanár a kiművelt emberfő, nekünk kell tudni úgy tanítani, hogy mindenkit elérjünk. Ennek érdekében tanulásszervezési módokat tanítunk és alkalmazunk. Így tanulnak meg egymással is együtt élni, bánni, dolgozni. Ma már nem kérdés, hogy együtt tanulnak az értelmi fogyatékosnak mondott és a kiemelkedően tehetséges gyerekek, sőt, vannak kiugróan tehetséges értelmi sérült gyerekek is. De ha az iskola egysíkú marad, ez nem fog kiderülni.

Milyen pedagógiai fogásokat alkalmaznak?

– A Gyermekek Házában hospitáló főiskolai hallgatók még mindig meglepődnek a nálunk látott tanulás-szervezésen. A tanár mondja, mutatja, a gyerek meg önállóan csinálja, mert megtanítjuk önállóan tanulni. A tanár sokszor nem is látszik, mert épp ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá. Két alapvető módszerünk van. Az egyik a differenciált rétegmunka, ami tulajdonképpen a régi osztatlan falusi iskolák gyakorlata: mini frontális óra egy kicsi, homogén csoportnak, közben a többiek a helyükön egyéni munkában a szintjükhöz igazított feladattal foglalkoznak. Például olvasástanulásban integráció nélkül is legalább 4-5 szinten vannak a gyerekek. Van, aki folyékonyan olvas, van, akit még nem érdekelnek a betűk sem, esetleg keveri az oldalakat, pontatlan a vizuális észlelése. Frontálisan nem lehet ezt jól kezelni. Ám mivel én vagyok a kiművelt emberfő, ez az én munkám. Leülök néhány szivacsra 5-6 gyerekkel mesét olvasni, örülök velük, hogy ezt már tudják, aztán visszaküldöm őket, hogy foglalkozzanak a tudásukkal: oldjanak meg feladatokat, olvassanak önállóan. Utána állítok egyet magamon, és leülök a szótagolva olvasó gyerekekkel. Aztán foglalkozom a betűt tanuló gyerekekkel. Csak akkor tanulunk új betűt, ha a gyerek az addigit már tudja. A differenciált rétegmunka teszi lehetővé, hogy egyszerre tudunk tehetséget gondozni és integrálni. Nincs unatkozó, alul- vagy felülterhelt gyerek.

Másik fontos módszerünk a kooperatív tanulás. A magyar pedagógia gyakran versenyezteti a gyerekeket. A verseny jó, de semmi keresnivalója az osztályteremben, ahol inkább az együttműködő, egymást segítő tanulási helyzeteket támogatjuk. Páros munka során kicsit átadjuk a tanárszerepet. Csoportmunkában mindenki megtalálja a maga részfeladatát. Amikor ezeket összerakják, abban a sikerben mindenki osztozik.

Nem jelent többletterhet, többlet-frusztrációt egy tanár számára, hogy folyton megosztja a figyelmét?

– Mi másfél órás blokkokban, normál hangerővel tanítunk kisiskolásokat és örömmel megyünk dolgozni minden nap. Boldog tanítók vagyunk. A világ nagyon sokat változott Klebelsberg kora óta. Utópia azt gondolni, hogy a hagyományos iskolarendszer a frontális módszereivel sokáig fenntartható a 21. században. Ha mi nem változtatunk rajta, a gyerekek fogják szétfeszíteni. Elavult az az álláspont, hogy a tudás csak a tanártól származik. Ha mondjuk egy nyolcadikos megkérdezi, hogy a pun háborúban hány elefánt vett részt, mire én ennek utánanézek... Míg ha egy okostelefon van az osztályban, két másodperc alatt megmondja, hogy 46. Azok az iskolák rekednek meg, ahol az „Én is kibírtam az iskolát” szemlélet uralkodik. Ha az iskola jobban épít egymás segítésére, a közös munkára, és el tudja engedni a klasszikus tanárszerepet, természetes lesz az integráció. Akkor lesz együttműködő a gyerek, ha köze van ahhoz, ami történik.

Az integrációtól sokan azért zárkóznak el, mert attól tartanak, a testi és értelmi fogyatékkal élő osztálytársak béklyóként fogják vissza az ép gyerekek haladását. Tapasztalatai alapján megalapozott ez a félelem?

– Álságos dolog, hogy egyformának kell lenni az iskolában. Nem kell. A különbségek nem tűnnek el a felnőtt világban sem. A világ így kerek. A tehetséges gyerekeket hagyjuk a maguk tempójában szárnyalni, a nehézséggel küzdőknek meg biztosítunk elég időt. Ha minden tanár minden osztályban minden órán így tanít, akkor mindenki tehetséges lesz valamilyen helyzetben, és lesz, ahol segítségre lesz szüksége. Szeretnénk meggyőzni a világot arról, hogy ezzel a differenciált, egyénre szabott bánásmóddal minden gyerek megtalálja a boldogulását. Ez az ép kategória nagyon illuzórikus és borulékony fogalom, ezért ne legyünk oly mértékben büszkék rá. Sokat tanulhatunk a sérült emberektől. Mi évfolyamonként egy osztályt indítunk, osztályonként 3 sajátos nevelési igényű gyerekkel. Erre a 3 helyre évente 25-30 jelentkező van. A fennmaradó 22 helyre azonban mintegy ötszörös a túljelentkezés, tehát nem igaz, hogy a szülők félnek az integrációtól, sőt, van olyan szülő, aki pont emiatt keres fel minket az ép gyerekével.

Hogyan tudják fenntartani a működésüket a hatályos törvényi keretek között?

– Van törvényi háttere az integrációnak, ami EU-s szinten is megállja a helyét, és emellett van egy egységes köznevelési törvény, órákra lebontott kerettantervvel, 2. osztálytól kötelező osztályzás előírásával. A Gyermekek Házának komoly akkreditációs eljárást kellett végigjárnia a tanterve elfogadtatására. Szakmai megítélésünk nagyon jó, munkánkat sokan támogatják, a fenntartó akkreditáltatta, a miniszter jóváhagyta alternatív tantervünket. Használhatjuk a saját tankönyveinket, melyeket egy kis kiadó ad ki, így nem kell választanunk abból az egyből vagy kettőből, amit az oktatáspolitika akkreditált.

Mi az oka annak, hogy Magyarországon eleddig nem terjedt el nagyobb mértékben az integráció?

– Valószínűleg a félelem. Van egy összhiedelem a magyarországi tanítók körében, miszerint bemegyek az osztályba, becsukom az ajtót és bent azt csinálok, amit akarok. Mi arra biztatjuk őket, hogy inkább nyissák ki az ajtót, engedjék be a segítő szakembereket, a szülőket, mert akkor ők is természetes szövetségeseik lesznek. A Gyermekek Háza tényleg szélesre tárta az ajtóit. Kimondottan hív pedagógus közösségeket, iskolákat. Minden csütörtökön nyílt napokat tartunk kollégáknak, szakmai szervezeteknek, mesélünk, bemutatóórákat tartunk. Igény esetén házhoz megyünk és 30 órás akkreditált tantestületi továbbképzést nyújtunk. Segítünk, hátha több olyan iskola lesz, mint a miénk. A tantervünk fenn van a honlapunkon. Mindenünk vihető, egyedül a nevünk nem. Ennek ellenére 22 év alatt senki nem kopogtatott, hogy szeretné átvenni a tantervünket. Sokan jönnek, értékelik, de nagyon nehéz iskola szinten átállni. Ki merem mondani, hogy mi olyasmit találtunk az integrációban, amitől emberileg és szakmailag lényegesen jobbak és többek lettünk.

Dr. Tóth Ágnes

(Forrás: hetek)

Antilop kell a gyereknek, hogy zseni lehessen (Ranschburg Jenő)

Szerencsém volt látni, hallani három éve Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus utolsó előadását halála előtt egy hónappal. Azóta is bennem vannak a szavai: a különleges képességű gyerek olyan, mint a gepárd. Ha nyuszikat adunk neki, akkor csak 30-40 km/óra sebességgel fut, mert így is elkapja őket. Ha azt akarjuk, hogy 120 kilométeres sebességgel fusson, akkor antilopot kell adni neki!

Hogyan kell érteni mindezt?

 Korunk egyik legismertebb gyermekpszichológusa azt mondta, hogy az elmúlt években különösen érzékelte azt a szülői vágyakozást, hogy a gyerekük tehetséges legyen valamiben - ám nem tudják, nem érzékelik, hogy ez mekkora terhet jelent a gyereknek, és milyen göröngyös a valóban tehetséges gyerek útja.

Ranschburg Jenőt különösen erősen foglalkoztatták a zseni gyerekek

Forrás: MTI/Beliczay László

Dr. Ranschburg Jenőt évtizedeken át foglalkoztatta a kérdés, hogy miként lehet legkorábban észrevenni azokat a jeleket, melyek nyomán azt mondhatjuk, hogy ez a gyerek majd egyszer, tíz, húsz vagy harminc év múlva valamit odatesz az emberiség asztalára. Ahogy mondta magáról,ő már csak ilyen patetikusan szerette kifejezte magát ezzel kapcsolatban.

 És akkor fejtsük meg az antilopos címet!

 A világ leggyorsabb állata a gepárd, mert 110-120 km-es sebességgel képes futni. Ám amikor a kis gepárd megszületik, akkor természetesen még nem tud ilyen gyorsan szaladni, csak a lehetőség adott benne. Ahogy nő, nődögél, a gepárd csak akkor kezd százhúsz kilométeres sebességgel futni, hogyha előtte ott szalad az antilop, amit kergetni kell.

Ha a gepárdot nyulakkal együtt nevelik fel, sohasem válik sebességbajnokká

Forrás: wikimedia.org

Ha azonban állatkertben nevelik és nyuszikkal etetik, akkor maximum 30 kilométeres sebességgel fut, mert már ennyivel is kényelmesen utoléri a nyuszit, amit a szavannák antilopjai helyett adnak neki. És - mondta Dr. Ranschburg Jenő - máris ott vagyunk a nevelésnél, a pedagógiai problémánál, hogy ha mondjuk, egy nyolcesztendős gyerek 12 éves szinten tudja matematikát, akkor a legnagyobb vétek második osztályba járatni matekból! A negyedikesekkel, ötödikesekkel kell járnia matekozni, mert számára, a kisgepárd számára az lesz az antilop, ami miatt futni akar, hogy majd nagyon gyors, ügyes gepárd legyen belőle.

Nem a jó tanuló gyerek a zseni!

 A csodagyerekek nagy részénél nem azon ámulunk el, hogy mit csinálnak (több nyelven beszélnek, festenek, zenélnek, szónokolnak) hanem azon, hogy mikorteszik mindezt! Ők messze a szokásos életkor előtt, néha megdöbbentően kis korukban képesek olyan dolgokat véghezvinni, amit általában csak felnőttként vagyunk képesek megtenni. A szülők egy részében (én magam is tapasztalom) egyszerre él a vágy arra, hogy a gyerek valamilyen területen váljon zsenivé, másrészt legyen kitűnő tanuló az iskolában. Csakhogy ez így nem megy.

A szülők felelőssége, hogy hagyják érvényesülni a különleges gyermeki tehetséget

Forrás: MTI/Bugány János

Ranschburg Jenő tapasztalata az volt, hogy az igazán tehetséges gyerek egyik legjellemzőbb vonása az, hogy a személyiségfejlődése szinte kivétel nélkül aszinkron, vagyis egyenetlen. A szülő, amikor azt kívánja, tehetséges gyereke legyen, akkor azt úgy képzeli el, hogy a tehetséges gyerek előtt kiterítik a bársonyszőnyeget, ezen ő szépen végigvonul, mindenki meghajol előtte, és így sétál előre a pályáján, akár a Nobel-díjig is.

A világhírű Nobel-díjas feltaláló-fizikust, Thomas Edisont is gyermekként eltanácsolták az iskolából

Forrás: wikimedia.org

Ám ez nem így van. A tanár úr tapasztalata szerint a tehetségesek élete tele van akadályokkal, és hozott is egy példát erre. Volt egyszer egy kilencesztendős kisfiú, akinek az édesanyját behívatta a tanító. Elmondta neki, hogy a gyerek bizony gyenge átlagú, talán végezzen el még egy osztályt, utána pedig tanuljon valami szakmát, mert nem érdemes tovább foglalkozni vele. Ezt a gyereket később Edison néven ismerte meg a világ.

Az intelligencia egyenlő a zsenialitással?

 Nem feltétlenül. Van olyan Nobel-díjas, Richard Feynman (megosztott fizikai Nobel-díjat kapott Julian Schwingerrel és Sin-Tiro Tomonagával 1965-ben), aki például csak éppen 120 feletti IQ-t ért el.

Egy másik Nobel-díjas, Richard Feynman elméleti-fizikus, akinek intelligencia-hányadosa nem sokkal haladta meg az átlagot

Forrás: wikimedia.org

Noha az intelligenciahányadosa az átlagnak tekintett 100 feletti, de nem volt kiemelkedőnek tekinthető. Úgy tűnik tehát, hogy az intelligencia szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele a zsenialitásnak. Az intelligencia lehetőséget ad a képességek kibontakoztatására, de nem minden magas intelligenciájú embernek van zseniális érzéke valamihez.

A zsenialitás jelei

 Dr. Ranschburg Jenő öt "érzékenységet" talált, ahol felismerhető, ha egy gyermeknek kiemelkedő képességei vannak valamiben. Ezek:

-  a szenzoros érzékenység (művészetek)

-  a motoros érzékenység (mozgás)

-  a fantázia érzékenység (irodalmi)

- a  kognitív, intellektuális érzékenység (a tudomány világa)

- és az érzelmi érzékenység.

 Szenzoros érzékenység

A szenzoros érzékenységű gyereknek szokatlanul kifinomultak az érzékszervei, már két-három éves korában "megőrül", hisztizik például, mert a pólója nyakában ott van a címke. Ki kell vágni, mert idegesíti. Vannak bizonyos szövetek is, amelyeket nem tud hordani, mert az őt szúrja! És akkor a dühös szülő azt mondja: most vettem neked 15 ezer forintért, ne szórakozz, vedd fel, dehogy szúr!

A nemzetközi hírű pszichológus szerint öt típusa lehet a gyermeki zsenialitásnak

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Az ilyen gyerek azt sem bírja elviselni, hogy olyan holmiban járjon, ami tapad a testéhez. De ő tud belefeledkezni a naplemente látványába, és már pár hónapos korában mosolyogva hallgat el, ha zenét hall. Dr. Ranschburg Jenő azt tapasztalta, hogy az ilyen gyerekek havas tájon nem tudnak nyitott szemmel végigmenni, mert a visszaverődő fény zavarja a szemüket, ugyanígy fotózáskor a vaku is. Őket érdemes kicsi koruktól kezdve zenére tanítani, hagyni rajzolgatni, és figyelni, hogy kibomlik-e valami ebből a kifinomult érzékszervi érzékenységből.

 A fantázia világa iránti érzékenység

A pszichológus szerint Micimackó is rendelkezett ezzel az érzékenységgel, az ilyen gyerekek mindig otthon felejtenek, vagy épp az iskolában hagynak benn valamit, lehet, hogy felemás zoknit húznak fel, mert a fél zokni felhúzása után ábrándozni kezdenek. A külvilág őket szórakozottnak, esetleg lustának tartja. Valószínű, hogy ők a tudat mélyebb rétegeiből áramló információkra nyitottak, náluk előfordul, hogy akár álmukban is születnek jó gondolataik.

Az atipikus gyermeki viselkedés sokszor a gyerekben szunnyadó különleges képességekre utal

Forrás: MTI/Nagy Lajos

Dr. Ranschburg Jenő azt tapasztalta, hogy ez a típus elsősorban az irodalomban tehetséges. Ezek a gyerekek gyakran 8-10 hónapos korukban kezdenek beszélni, és az átlagnál hamarabb olvasnak is. A szakember praxisában több olyan gyermek volt, aki már 3 évesen folyékonyan olvasott és írt,  nem kényszerből, hanem mert imádta.

 Motorikus érzékenység

Az ilyen jellegű tehetséggel rendelkezőket nagyon gyakran a hiperaktív gyerekek között találta meg a pszichológus, nekik állandóan jár a kezük-lábuk, mindig történik velük valami, és bár ártatlanok, mégis szinte vonzzák a "bajt"; sokat beszélnek, ám legtöbbször akkor, amikor bölcsebb lenne hallgatni. Jellemző rájuk, hogy nagyon kulturáltan mozognak, a pszichológus ezeket a gyerekeket sejtette tehetséges sportolónak.

 Kognitív érzékenység

Az intellektuálisan érdeklődő gyerekek már kicsi korukban sokat kérdeznek, és valódi, értelmes válaszokat várnak. Néha egészen különleges érdeklődési körül van: őslények, csillagászat. Muszáj lépést tartani velük, és bátorítani őket.

Ranschburg Jenő szerint a gyermek különleges érdeklődését hagyni kell érvényesülni

Forrás: MTI/Beliczay László

Imádják a rejtvényeket, az összerakós játékokat, néha rendkívüli a memóriájuk - ez utóbbi mondjuk az iskolában roppant hasznos, ettől könnyebben kap jobb jegyet a gyerek - mutatott rá Dr. Ranschburg Jenő.

 Érzelmi érzékenység

Ez nem önálló jegy, hanem vagy követi az előbbieket, vagy hiányzik. Ha kíséri, akkor az átlagosnál sebezhetőbb a gyermek. Ha megbántjuk őket akár valami számunkra apróságnak tűnő dologgal, akkor dacosak lesznek, és ez a perifériára lökheti, zárkózottá teheti őket. Mimóza típusok, akiket óvni kell, és ennek ismeretében kell ápolni tehetségüket. És ez óriási teher lehet.

Mit tehet a szülő?

 Ha az eredeti hasonlatnál maradunk, akkor ahhoz, hogy a gepárd szaladhasson, térre és motivációra van szükség. A szülő feladata, hogy ezt biztosítsa. A tehetség igenis el tud kallódni - jelentette ki a pszichológus - nem igaz, hogy mindig utat tör magának. Ahol például nem adottak a feltételek a zenélésre, ott a zenei tehetséggel rendelkező gyerek képességeire nem derül fény. Ha valahol nincs engedélyezve a vélemény kifejtése, a kérdezés, ott a kognitív képességekkel rendelkező gyermek számára nincs terep, amiben kibontakozhat. Ha a folyton mozgó gyereket csak korlátozzák ahelyett, hogy lehetőséget kapna kimozognia magát, akkor hiperaktívnak lesz kikiáltva, és nem veszik észre benne a jó sportolót. Csíkszentmihályi Mihály írta, hogy az egyén akkor lehet tehetséges, ha egy sor, az egyén sajátosságainak megfelelő tényező is jelen van a tehetsége kibontakozásához.

A szülők felelőssége, hogy hagyják szárnyalni gyermekük tehetségét

Forrás: MTI/Varga György

 A csodagyereket, az átlagosnál ügyesebbeket igen korán támogatni kell fejlődésükben. A szülőknek bátorítaniuk kell őket, és gyakorlási lehetőséget biztosítani a számukra, valamint megértő közeget teremteni részükre. Ők ugyanis mások, és a másság gyakran hátrány. Más világ tárul egy gyerek elé, ha korán, 3-4 éves korában már olvas, mert megváltozik a világról alkotott képe. Az ilyen diákok nagyképűsködnek a tudásukkal, később néha leégetik a tanárt is, mert többet tudnak nála egy-egy kérdésben, és ezzel még az utolsó szövetségest is elveszítik maguk mellől. Ekkor gyakran visszavonulót fújnak és elkezdenek alulteljesíteni valamiben, mert nem merik felvállalni magukat, a tehetségüket. Azt veszik észre ugyanis, hogy a tehetségük elszigeteli őket, irigységet, és gúnyolódást vált ki. Nekünk, különleges tehetséggel sokszor meg nem áldott középszerű felnőtteknek kell tehát segítenünk őket a kibontakozásukban.

Kéky Kira

(Forrás: Origo)