"Kathleen, keményen dolgozó, egyedülálló anya, aki saját házra gyűjt, ahova a kislányával, Zoe-val beköltözhetnének. Sam, üzletember, akinek úgy kell tennie, mintha családos lenne, hogy nyélbe üssön egy üzletet a titokzatos Javier Del Campo-val. Sam, a tulajdonosa, annak a cégnek, ahol Kathleen dolgozik, és a főnökeként sikerül meggyőznie, hogy játssza el a feleségét. Azonban Del Campo nem az, akinek látszik, és lehet, hogy végül Zoe lesz az, aki a legjobb üzletet hozza össze: egy új otthont magának, Kathleen-nek és Sam-nek..."
NON SCHOLAE, SED VITAE DISCIMUS* Nem az iskolának, hanem az ÉLETNEK tanulunk! (Seneca) Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal. Az a dolgunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot. (L.R. Knost)
2015. november 30., hétfő
2015. november 22., vasárnap
Minden iskolai napot 10 perc dicsérettel kezd ez a különleges tanár!
A pozitív dolgok hangsúlyozására az iskolákban is szükség van, hiszen hiába színjeles egy tanuló, az még egyáltalán nem garancia arra, hogy felnőtt életében is színjelesen boldog lesz. Mindenkiben ott rejtőznek a jó tulajdonságok, az erősségek, és ezeket kell fejleszteni, kiemelni. Na és persze minél korábban kezdjük, annál nagyobb az esélye annak, hogy életünk további szakaszában magabiztosabbak, elégedettebbek leszünk saját életünkkel.
A videóban szereplő tanár, Chris Ulmer a Mainspring Academy tanintézetben tanít, ahová olyan gyerekek járnak, akik különleges odafigyelést, sajátos oktatási módszereket igényelnek, mert tanulási nehézségeik vannak, nem képesek összpontosítani a feladataikra.
A Floridai államban található Jacksonville-i tanodában Chris Ulmer minden egyes napot úgy indít, hogy a kis neveltjei megállnak előtte, és végighallgatják, hogy milyen ügyesek, mennyire értékes, jó gyerekek, és miben erősek.
Ennek a speciális módszernek köszönhetően a „problémás” diákok önbizalma, magabiztossága olyannyira megnőtt, hogy egyre jobban teljesítenek az órákon, már egymást és még Chris-t is megdicsérik. Alig van konfliktus a gyerkőcök között, és amióta tanáruk a pozitív tulajdonságaikra fekteti a hangsúlyt, sokkal együttműködőbbek, barátságosabbak egymással.
Chris elmondása szerint ez neki is erőt ad, és ékes bizonyítéka annak, hogy a szeretetnek és a pozitív töltetű dolgoknak, foglalkozásoknak mekkora ereje van.
2015. november 21., szombat
8 dolog, amit még idén pucolj ki az életedből!
Év végi agytakarítás
Az utóbbi időben többször is felvetődött, hogy az emberek miért tesznek különös dolgokat akkor is, ha attól cseppet sem lesznek sem boldogabbak, sem elégedettebbek, sőt egyenesen károsan hatnak rájuk ezek a szokások.
Amit más gondol rólad, az nem a te dolgod! :)
7. Perfekcionizmus és önbizalomhiány
A tökéletesség bűvöletében élni valójában állandó félelmet jelent. Ha maximalista vagy, akkor szinte állandóan kétségbe vagy esve, és mindent és mindenkit meg akarsz javítani. Ha mindig a hibákat keresed, majd javítasz rajtuk, aztán megint hibát keresel, amit javítani lehet, akkor romboló és szükségtelen ciklusokba kergeted magadat. Ha a hiányosságokat keresed, az elméd is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni. Megoldás: próbálj meg a pozitív dolgokra fókuszálni: nem kell mindent tökéletessé tenni! (Nem is lehet.)
8. Rágódni a múlton, aggódni a jövőn
Ó, igen, ezek a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elmédben. Rettegsz, hogy a jövőben megismételed a múlt hibáit. Ha a múlt és a jövő között őrlődsz, soha nem leszel a jelenben. Márpedig mindened, amid van, az csak a jelen pillanatában van. Hogy szeretnéd a jelent tölteni? Megoldás: a múlt hibáira úgy tekints, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatsz a jelenben.
(Forrás: pozitívnap)
Mindenkinek vannak olyan szokásai, amik nem kedveznek különösebben a békés, nyugodt életnek. Minél több rossz szokást tart meg egy ember, és gyakorolja azt, annál inkább a rabjukká válik, mígnem a végén azonosul velük, és a kritikákra már csak a vállát rángatja, hogy persze, "de én ilyen vagyok".
Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami kifejezetten erősen hat, és az a félelem. A félelem az, ami olyan szokásokra veszi rá az embert, amelyek teljesen idegenek tőlük. A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.
Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami kifejezetten erősen hat, és az a félelem. A félelem az, ami olyan szokásokra veszi rá az embert, amelyek teljesen idegenek tőlük. A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől.
Íme 8 olyan szokás, amit ha hanyagol az ember, boldogabban fogja élni az életét.
1. Panaszkodás
Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Te szívesen vagy a körülményeid áldozata? Megoldás: szívd fel magadat, és vedd a kezedbe a sorsod irányítását!
1. Panaszkodás
Ez az egyik legelterjedtebb emberi szokás. És egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Te szívesen vagy a körülményeid áldozata? Megoldás: szívd fel magadat, és vedd a kezedbe a sorsod irányítását!
2. Pletykálkodás
Egy másik szintén gyakori rossz szokás. Mit jelent a számodra a pletyka? Miért pletykálkodsz? Nem azért, hogy ezzel tereld el saját magadról a figyelmet? Megoldás: másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keress. Baj esetén kibeszélés helyett mutass együttérzést.
3. Halogatás
A fontos dolgok halogatása végül mindig intenzív szorongáshoz vezet (pl. nem veszed fel a telefont). Ha tudod, hogy meg kellene csinálni egy feladatot, de eddig még nem vágtál bele, akkor csináld meg most. Miért tologatnád magad előtt? Megoldás: Vegyél egy mély lélegzetet, és tedd, amit tenned kell!
4. Szüntelenül csak a munka
Akár a te munkád a legfontosabb a világon, akár nem, mindenkinek szüksége van pihenésre. A hivatás az élet része, de pihenj néha, ne félj attól, hogy ha nem dolgozol, nem fogják látni, hogy létezel! Keresd meg a benned szunnyadó taoistát és adj választ erre a kérdésre: "Az életem végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében?" Megoldás: Lazíts, iktass be heti egy pihenőnapot, amikor csak a családoddal foglalkozol.
5. Felesleges kiadások
Ehhez nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására (vagy vásárlásra szükséges pénz előteremtésére) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Ne feledd, hogy mindenféle plusz tárgyak nélkül is teljes személyiség és egyéniség vagy, nincs szükséged felesleges kiegészítőkre. Megoldás: fogadd el, hogy nem a tárgyak tesznek azzá, aki vagy.
6. Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások
Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólad. Ezt most ne vedd rossz néven, egyszerűen csak a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy te éppen mit gondolsz róluk. "Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról." Megoldás: vonatkoztass el attól, hogy éppen mások mit is gondolnak rólad. Ez egy csomó mentális energiát megspórol.
Egy másik szintén gyakori rossz szokás. Mit jelent a számodra a pletyka? Miért pletykálkodsz? Nem azért, hogy ezzel tereld el saját magadról a figyelmet? Megoldás: másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keress. Baj esetén kibeszélés helyett mutass együttérzést.
3. Halogatás
A fontos dolgok halogatása végül mindig intenzív szorongáshoz vezet (pl. nem veszed fel a telefont). Ha tudod, hogy meg kellene csinálni egy feladatot, de eddig még nem vágtál bele, akkor csináld meg most. Miért tologatnád magad előtt? Megoldás: Vegyél egy mély lélegzetet, és tedd, amit tenned kell!
4. Szüntelenül csak a munka
Akár a te munkád a legfontosabb a világon, akár nem, mindenkinek szüksége van pihenésre. A hivatás az élet része, de pihenj néha, ne félj attól, hogy ha nem dolgozol, nem fogják látni, hogy létezel! Keresd meg a benned szunnyadó taoistát és adj választ erre a kérdésre: "Az életem végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében?" Megoldás: Lazíts, iktass be heti egy pihenőnapot, amikor csak a családoddal foglalkozol.
5. Felesleges kiadások
Ehhez nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására (vagy vásárlásra szükséges pénz előteremtésére) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Ne feledd, hogy mindenféle plusz tárgyak nélkül is teljes személyiség és egyéniség vagy, nincs szükséged felesleges kiegészítőkre. Megoldás: fogadd el, hogy nem a tárgyak tesznek azzá, aki vagy.
6. Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások
Talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólad. Ezt most ne vedd rossz néven, egyszerűen csak a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy te éppen mit gondolsz róluk. "Amit szerinted mások gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról." Megoldás: vonatkoztass el attól, hogy éppen mások mit is gondolnak rólad. Ez egy csomó mentális energiát megspórol.
7. Perfekcionizmus és önbizalomhiány
A tökéletesség bűvöletében élni valójában állandó félelmet jelent. Ha maximalista vagy, akkor szinte állandóan kétségbe vagy esve, és mindent és mindenkit meg akarsz javítani. Ha mindig a hibákat keresed, majd javítasz rajtuk, aztán megint hibát keresel, amit javítani lehet, akkor romboló és szükségtelen ciklusokba kergeted magadat. Ha a hiányosságokat keresed, az elméd is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni. Megoldás: próbálj meg a pozitív dolgokra fókuszálni: nem kell mindent tökéletessé tenni! (Nem is lehet.)
8. Rágódni a múlton, aggódni a jövőn
Ó, igen, ezek a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elmédben. Rettegsz, hogy a jövőben megismételed a múlt hibáit. Ha a múlt és a jövő között őrlődsz, soha nem leszel a jelenben. Márpedig mindened, amid van, az csak a jelen pillanatában van. Hogy szeretnéd a jelent tölteni? Megoldás: a múlt hibáira úgy tekints, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatsz a jelenben.
(Forrás: pozitívnap)
2015. november 19., csütörtök
"Ahol szabad hibázni" - új világra készít fel a Prezi-közeli iskola-óvoda
Budapest School néven, két helyszínnel kezdte meg működését a Prezi-alapítók és társaik által létrehozott magánóvoda és -iskola Budapesten, ahol vegyes életkorú és különböző társadalmi környezetből érkező gyerekek tanulnak együtt speciális módszerekkel. Az alapítók - köztük a nemzetközi szinten is jegyzett magyar cég - ezzel a kísérlettel arra keresi a választ, hogyan lehet a másfél évszázada megtervezett iskolamodellt a 21. századhoz adaptálni. Interjú Halácsy Péter alapítóval.
Amikor megérkezem az interjúra a Prezi irodájába, egy tableten kell bejelentkezni. Ettől a stressz-szintem rögtön megemelkedik, mert milyen kínos, ha nem tudom megfelelően használni a kütyüt. Halácsy Péterrel innét kezdjük a beszélgetést, hisz ez is egy tünet: kíváncsi is lehetnék, de nem, én stresszelek.
Halácsy Péter: Ez a reakció – a megfelelési kényszer és a hibázástól való görcsös félelem – szoros összefüggésben van azzal, hogyan szocializálódik valaki az iskolában, hogy mennyit szabad hibáznia. Olyan környezetet szeretnénk megteremteni a gyerekeknek, ahol szabad hibázni, biztonságosan lehet próbálkozni, nem baj, ha az ember nem tud valamit. Van egy tanulságos kísérlet, amelyet egy stanfordi professzor, Carol S. Dweck írt le Szemléletváltás című könyvében. Nem értette, miért van az, hogy annyira fél a kudarctól, hiszen eminens tanulóként nem voltak rossz emlékei. Ezért csinált egy kísérletet, amelyben a gyerekeknek egy puzzle-t kellett kirakniuk. Amikor sikeresen befejezték, az egyik csoportnak azt mondta, hogy ők nagyon jók ebben, a személyiségüket dicsérte, a másik csoportnak pedig azt hangsúlyozta, hogy milyen sokat és kitartóan dolgoztak, a munkájukat ismerte el. Az első csoport tagjai később egyre gyengébb teljesítményt értek el, mert féltek attól, hogy ha nem tudják megoldani a feladatot, akkor kiderül, hogy mégsem jók. A másik csoport tagjai viszont a dicséreten felbátorodva lelkesen próbálkoztak, és ezért előbb-utóbb sikerrel jártak.
hvg.hu: A Budapest School alapításáról korábban a hvg.hu-n is beszámoltunk. Hogyan jött létre ez a kezdeményezés? Kicsi gyerekei vannak, kézenfekvő ötlet az iskolaalapítás, de a honlapot tanulmányozva egyértelmű, hogy nagyobb terveik vannak...
H. P.: A gyerekeim most öt- és kétévesek, a nagyobb eddig a Prezi családi napközijébe járt. Az elmúlt időszakban nagyon sokat beszélgettünk családi és baráti körben arról, hogy milyen egy jó iskola. És bár vannak jó kezdeményezések Magyarországon, de több kellene belőlük. Három másik családdal együtt elkezdtünk gondolkodni azon, hogy csinálni kellene egy iskolát, illetve létrehozni egy követhető modellt, amelynek segítségével minél több hasonló iskola születhet. A fő célunk, hogy egy egész generáció kapjon modern oktatást. Azt szeretnénk, hogy minél többen felismerjék, ez egy össztársadalmi ügy, és valós diskurzus kezdődjön a témáról.
Halácsy Péter
Nem magyar, hanem globális probléma, hogy az oktatási rendszert kb. 150 évvel ezelőtt tervezték meg, és nagy kérdés, hogyan kellene adaptálni ezt a hatalmas monstrumot a 21. századhoz. A Budapest School egy kísérlet, most még nem lehet látni, hova fejlődik.
hvg.hu: Megnézték a Nyugat-Európában, Amerikában működő modelleket?
H. P.: Nagyon sokat olvastunk, rengeteg emberrel beszéltünk. Számos jó gyakorlat van szerte a világban, nekünk csak össze kell szednünk ezeket, és a magunk arcára formálnunk. Ez pont olyan, mint a cégépítés: sok ember tudásának az „újragyúrása”. A szakmai program kidolgozását egy hatfős tanárteam végzi.
hvg.hu: Esetleg az országhatáron is átnyúlhat ez a kezdeményezés?
H. P.: Igen, abszolút. Globális térben élünk, de az nagyon fontos, hogy milyen kulturális környezetben születik meg valami, ezért is neveztük el Budapestről az iskolát, de nagyon szeretnénk bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. Ha mi itt kitalálunk valamit, azt bárhol, bárki tudja használni.
hvg.hu: Jelenleg két óvoda-iskola működik 3-6 éveseknek, de jövő szeptemberben elindul egy 6-8 éveseknek szánt intézmény is, amelyet a hagyományos fogalmaink szerint is iskolának lehet nevezni. Melyek a pedagógiai program legfontosabb elemei?
H. P.: Vegyes életkorú gyerekekkel egy osztályban, tantárgyak nélkül, projektalapon dolgozik egy tanárcsapat. Nem véletlen az elnevezés sem. A mi gyerekünk most ötéves, a magyar rendszer szerint másfél év múlva lesz iskolás. Biztos, hogy más kell neki majd akkor, mint most? Azért hívjuk iskolának a most működő csoportot, mert hiszünk abban, hogy a 3-5 éves gyerekeknek is ugyanarra van szükségük, mint a nagyobbaknak. A struktúra nem fog hirtelen megváltozni, mert egy nyár eltelt. A fiam azt szokta mondani erre, hogy „majd komolyabban csináljuk a dolgokat”. És tizenkét éves gyerekekre is igaz, hogy az a jó, ha kiscsoportban, kevert korosztályban, projektalapon dolgoznak. A kicsiknél és a nagyobbaknál is az együttműködés a legfontosabb, és az, hogy együtt alkossanak valamit: most levelekből csinálnak képeket, akkor meg majd motort építenek.
hvg.hu: De ovis korban, ha nincs kedve, nem száll be a képkészítésbe, iskolásként meg muszáj elvégezni bizonyos dolgokat...
H. P.: Ez fontos kérdés. A mai iskolák nagyon erősen a tudástranszferről szólnak, pedig pontosan tudjuk, hogy ahhoz, hogy sikeres legyen valaki, nem elsősorban memorizálható tudásra, hanem szociális és érzelmi intelligenciára, kitartásra, rizikóvállalásra, mások meghallgatására, a perspektívaváltás és a csapatban való dolgozás képességére van szüksége. És ha valaki kíváncsi és ambiciózus, kreatív – márpedig a gyerek ilyen –, akkor ha érdekes feladatokat, kérdéseket kap, biztos részt akar majd venni a munkában, függetlenül az életkorától.
Nekem az egyik kedvenc kérdésem, hogy a mobiltelefon honnan tudja, hogy én hol vagyok. Az erről való beszélgetés el tud vinni a csillagászattól (ld. műholdak) a trigonometriáig, és a rádióhálózatokig, nyilván életkortól függően különböző szinteken. Jó esetben a gyerekek öt- és tizenhárom évesen is azzal foglalkoznak, ami érdekli őket. A mi feladatunk, hogy izgalmassá tegyük nekik a dolgokat.
hvg.hu: Hogyan lehet meghatározni, hogy mi az az alaptudás, amire mindenképpen meg kell tanítanunk őket? Van egyáltalán ilyen?
H. P.: Az alap állandóan változik, szerintem nincs értelme ezzel foglalkozni.
"Amire biztos szükség lesz, a legfontosabb kompetencia: a változás képessége. A világ nagyon át fog alakulni 2040-re, el se tudjuk képzelni, hogy fog kinézni."
Tehát akkor járunk jó úton, ha arra készítjük fel a gyerekeket, hogy akármik is legyenek azok a kihívások, meg tudjanak felelni nekik.
hvg.hu: A vegyes életkorú csoportok nem terjedtek el Magyarországon még az óvodákban sem, nemhogy az iskolában. Miért tartja fontosnak, hogy 2-3 év különbség legyen a gyerekek életkorában a közösségen belül?
H. P.: Különbözőek vagyunk. Van, aki négyévesen ebben ügyesebb, van, aki másban, a gyerekek kiegészítik egymást. Az a tapasztalat, hogy nagyon erős az egymástól való tanulás. Sőt egyes irányzatok szerint nagyobb gyerekek esetében a tanárnak kifejezetten háttérben kellene maradnia, mert a gyerekek egymástól sokkal jobban tudnak tanulni. A nagyok ráadásul ösztönösen segítik a kisebbeket, sokkal természetesebb az együttműködés.
hvg.hu: A nagyobbaknak sem lassul a fejlődése ezáltal?
H. P.: Az én fiam most a legidősebb a csoportban, és a szociális képességei például rengeteget fejlődnek a kicsik segítése révén. Sokkal jobban oda tud figyelni a környezetére. Az a kérdés, hogy 2040-ben mi lesz fontos? Én már most is azt látom a cégnél, hogy nem érdekes, én mit tudok, az a fontos, hogy csoportként mire vagyunk képesek.
Az is lényeges, hogy társadalmilag diverz legyen a csoport, különböző hátterű gyerekek tanuljanak együtt. Minél sokszínűbb társaságba kerül valaki, annál többféle információ, tudás jut el hozzá. Olyan dolgok, amiket én nem tudok neki megmutatni, mert eszembe se jut.
hvg.hu: Hogyan lehet ezt megteremteni egy magániskola esetében, ahol a tandíj havonta 110 000 forint?
H. P.: Ezt az iskolát a szülők tartják fenn: egy gyereknek a költsége ma ebben a rendszerben ennyi. De vannak, akik többet fizetnek, ezért van egy ingyenes helyünk, amit kisorsolunk a jelentkezők között, és olyanok is vannak, akiknek alacsonyabb a tandíja. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy ezt az összeget csökkentsük, mondjuk 20 000 forintra.
hvg.hu: Ez nagyon jelentős különbség. Vannak ötleteik, merre kellene elindulni?
H. P.: Állandóan ötletelünk. Az oktatásban történő tudásátadás mintegy 70 százalékára, amikor a tanár frontálisan előad valamit, igazából nincs szükség, mert a YouTube segítségével egy csapatnyi ambiciózus gyerek maga is megoldja.
hvg.hu: Tehát egy bizonyos életkor felett kiiktatná az emberi jelenlétet?
H. P.: Ez így túlzás, de azt például el tudom képzelni, hogy felhasználjuk azt a tényt, hogy egy tizenhat éves remekül tud tanítani egy nyolcévest. Jól ismert, milyen eredményes a tanítva tanulás, mennyire fontos a prezentációs képességek fejlesztése. Mellesleg nagyon sok család él ezzel a lehetőséggel, amikor középiskolást vesz fel babysitternek. Én nem mondom azt, hogy ez a megoldás, de ez is lehet egy út.
Nagy kedvencem az az ötlet, amikor egy idősek otthonát és egy óvodát helyeznek egymás mellé. Mindenki jól jár. Hiszek abban, hogy rendszeroptimalizálással sokat el lehetne érni. Ha innovációval állunk neki az átalakításnak, talán sikerül teljesen újraértelmezni az egész oktatási rendszert.
hvg.hu: Jól gondolom, hogy nagyon foglalkoztatja ez az egész problémakör?
H. P.: A világon rengeteg ember gondolkozik ugyanezeken a kérdéseken. Lehet, hogy csak le kell emelni a polcról egy már megírt könyvet, és azt kombinálni egy másikkal. Egyébként az a szerencsém, hogy az oktatásról való gondolkodás gyakran inspirál a cégvezetés területén, és ez fordítva is igaz. Ez az egész nem elviszi az energiát, hanem hozza.
Szerző: Gócza Anita
(Forrás: hvg.hu)
2015. november 18., szerda
Egy édesanya levele a fiához: 25 dolog, amit a nőkkel kapcsolatban tudnia kell egy férfinak
Tudom, hogy egy tisztességes és becsületes fiam van, aki remélhetőleg a nőkkel szemben is egy úriember lesz.
Úgy becsüld a nőket, ahogy engem is becsülnél!
Ne bántsd, ne sebezd meg a szívüket, hanem szeresd és tedd boldoggá őket!
Fogadd meg, fiam a tanácsaimat!
Úgy becsüld a nőket, ahogy engem is becsülnél!
Ne bántsd, ne sebezd meg a szívüket, hanem szeresd és tedd boldoggá őket!
Fogadd meg, fiam a tanácsaimat!
1. Én adtam neked életet, a feleséged pedig a te gyerekednek fog életet adni, ami egyben a legnagyobb ajándék egy nőtől.
Úgy nézz a feleségedre, mintha engem néznél! Törődj vele úgy, mintha énrám vigyáznál, mintha engem gondoznál!
2. A férfi nem tud szülni, ezt a szentséget, adottságot Isten ránk, nőkre ruházta. A női test nemcsak a férfiak igényeinek kielégítésére szolgál.
3. Egy nő nagyon sok áldozatot hoz a családjáért. Elég egy apró gesztus, ami a nő számára óriási erőt képes adni.
4. Egy nőnek ugyan magasabb a fájdalomküszöbe, de nagyon jól fog esni a feleségednek, ha a nehéz időkben mellette állsz.
5. A szülés a nő újjászületését is jelenti. Te sosem fogod átérezni azt a fájdalmat, amit egy nő szülés közben érez. Mi ezt a fájdalmat nem egy rossz érzésként éljük meg, hanem tudjuk, hogy ez annak az ára, hogy megpillanthassuk kisbabánkat, aki 9 hónapig a pocakunkban lakott.
6. Ne hidd azt, hogy egy nő nem képes bosszút állni! A nők néma gyilkosok tudnak lenni. Azt tanácsolom, hogy ne húzz ujjat egy dühős nővel, ne akard az ellenséged között tudni!
7. Egy férfi többféleképpen is meg tud bántani egy nőt. Egy nő, akit nem tisztelnek, akit nem ismer el a társadalom, egész civilizációkat dönthet romba. Példa erre van bőven a történelemben.
8. A nők természetüknél fogva türelmesek, gondoskodóak és hatalmas szívük van. Egy férfi képes meghódítani egy női szívet is.
9. A nők képesek bármi olyant megcsinálni, amit a férfiak nem tudnak. Ne nyomd el a nőt, tekintsd egyenlő félnek!
10. A szexuális zaklatás és erőszak teljesen elfogadhatatlan és törvényellenes. Ha tanúja vagy egy ehhez hasonló bűncselekménynek, tégy ellene! Gondolj bele, hogy mi lenne, ha én esnék áldozatul!
11. Szégyen szexuális tárgyként kezelni egy nőt.
12. A prostitúció erkölcstelen bűntett. Ne keveredj bele, tartsd magad távol ettől a világtól! A nők, akik benne vannak, rengeteget szenvednek.
13. Bátorítsd a nőket, hogy álljanak a saját lábukra, legyenek függetlenek és valósítsák meg az álmaikat!
14. A pénzügyi szabadsághoz, függetlenséghez a nőknek is joguk van. Ezt ne feledd!
15. Vállald a felelősséget, ha hibát követtél el!
16. A férfiakat is nők szülik és nevelik fel. Egy asszony támogatására szorulnak, hogy megerősödjenek és férfivá váljanak. Egy férfi élete egy nőétől függ.
17. A nők néha érzékenyen reagálnak különböző dolgokra, helyzetekre. A férfiak dolga, hogy megértsék, megnyugtassák őket.
18. A nőknek több intimitásra van szükségük, mint a férfiaknak.
19. A fiad a te példamutatásodat fogja követni. Ahhoz, hogy jó apa légy, tisztelned kell a feleségedet.
20. Ismerkedj meg a mosógéppel, a mosogatószivaccsal, a mikróval, a sütővel! A legtöbb párkapcsolati probléma a konyhában kezdődik.
21. Tanulj meg főzni! A feleséged nagyon fog őrülni.
22. Ne csald meg a párodat! Nem tudod, hogy mekkora fájdalmat okozhatsz neki.
23. Tanuld meg kifejezni az érzéseidet, mondd ki, ha valami nyomja a szívedet a párkapcsolatodban!
24. Havonta egy romantikus vacsora jót tesz minden kapcsolatnak.
25. Gondolkozz, mielőtt beszélnél! Sok férfi mély sebeket képes a feleségének okozni, pusztán a szavaival.
(Forrás: filantropikum.com)
(Forrás: filantropikum.com)
Tanácsok egy nagymamától: Ha valaha szerelmes leszel…
Egy nagymama őszinte levele kis unokájához. Ezt az összes nőnek el kell olvasnia!
“Édes Unokám!
Ha majd szerelmes leszel, figyelj arra, hogy a választottad tisztában legyen azzal, hogy melyik a kedvenc színed, és hogy hogyan szereted reggelente elfogyasztani a kávédat. Olyan valakibe legyél szerelmes, aki úgy imád téged, amilyen vagy, mosolyog, amikor te is mosolyogsz, és együttérez, amikor arra van szükséged.
Egyszóval: mindent megtesz, hogy boldog légy!
Légy egy olyan férfiba szerelmes, aki a szívedre hajtja a fejét, hogy érezze, miként „dobog” a szerelme, aki képes mindenki előtt megcsókolni, és mérhetetlenül büszke arra, hogy a te kezedet foghatja.
Légy egy olyan férfi mellett, aki bármijét képes feláldozni érted, és szándékosan sosem okozna bánatot neked.
Válassz egy olyan párt, aki a hibáiddal együtt fogad el, akinek te vagy a tökéletes.
Egy olyan férfit mellett horgonyozz le, aki minden egyes reggel melletted szeretne felébredni, és minden este téged szeretne a karjába zárni.
A szerető Nagyid!”
(Forrás: filantropikum.com)
2015. november 8., vasárnap
A szeretet hagyatéka (Bobbie Gee)
Egyik éjszaka a nagyobbik fiának hirtelen rettenetesen fájni kezdett a hasa.
A szülők nem vették komolyan a dolgot, közönséges gyomorrontásnak vélték.
Valójában azonban vakbélgyulladás okozta a bajt, és a gyerek nem érte meg a reggelt.
Al tudta, hogy megelőzhette volna a fiú halálát, ha képes felmérni a helyzet súlyosságát, s a szörnyű lelkiismeretfurdalás teljesen búskomorrá tette.
Ráadásul rövidesen elhagyta a felesége, egyedül maradt hatéves kisebbik fiával.
A kettős csapás fájdalma több volt, mint amit el tudott viselni, s az ivásban keresett vigaszt. Lassanként az alkohol rabja lett.
Ahogy elhatalmasodott rajta a szenvedély, elveszítette mindenét otthonát, nyaralóját, műgyűjteményét, végül nem maradt semmije.
Magányosan halt meg egy San Franciscó-i motelszobában.
Amikor haláláról értesültem, egyáltalán nem rázott meg. Azt éreztem, amit a világ érez azok iránt, akik ilyen értelmetlen életet élnek.
Micsoda kudarc! Micsoda hiába elvesztegetett élet!
Ahogy telt az idő, kezdtem átértékelni első szigorú ítéletemet.
Megismertem ugyanis Al immár felnőtt fiát.
Érnie az egyik leggyengédebb, legfigyelmesebb, legszeretetreméltóbb férfi, akivel valaha találkoztam.
Megfigyeltem, hogy bánik a gyerekeivel, és tapasztalhattam a kapcsolatukból áradó szeretetet. Tudtam, hogy ezt a jóságot és törődést kapnia kellett valahonnét.
Az apjáról nem nagyon beszélt.
Nem sokat lehet felhozni egy alkoholista védelmére.
Egyszer aztán összeszedtem a bátorságomat.
-Valamit sehogy sem értek. Tudtommal, végeredményben egyedül az apád nevelt fel.
Hogy a csudába volt képes ilyen különleges egyéniséget faragni belőled?
Érnie elgondolkozott.
-Amennyire csak vissza tudok emlékezni, pici koromtól fogva egészen addig, míg tizennyolc évesen el nem költöztem otthonról, apa minden este bejött a szobámba, megcsókolt, és azt mondta: „Szeretlek, kisfiam."
Könnybe lábadt a szemem.Milyen ostoba voltam, hogy elfecséreltnek hittem Al életét!
Igaz, anyagi javak nem maradtak utána, de szerető édesapa volt, s hátrahagyta az egyik legjobb, legtisztább szívű embert, akit valaha ismertem.
(Bobbie Gee)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)