AZ INTELLIGENCIA

Nagyon nehéz egyetlen mondatban visszaadni az intelligencia lényegét, talán ez az oka annak, hogy a szakirodalmakban több definícióval is találkozhatunk. Az egyik legegyszerűbb és legszellemesebb meghatározás szerint az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek. Ez a meghatározás azonban nem sokat árul el arról az intellektuális képességről, amit intelligenciának nevezünk.

Az intelligenciával foglalkozó szakemberek két csoportra oszlanak az intelligencia fogalmi megközelítését tekintve: a „szingularisták” és a pluralisták” csoportjára.

A szingularisták a vizsgálataik során kapott adatok elemzéseiből arra a következtetésre jutottak, hogy létezik egy általános intelligencia (G-faktor), amely a részképességekből felépülő hierarchia csúcsán helyezkedik el. 

A szingularisták szerint tehát az intelligencia egy egységes képesség, amely a többi intellektuális képességünket is meghatározza. Ha valaki tehát kiváló intelligenciával rendelkezik, ez általában más képességeiben is megmutatkozik. A szingulariták táborába tartozik Wechsler, akinek intelligenciatesztjét (MAWI), amelynek használata még ma is elterjedt a klinikumban. Wechsler meghatározása szerint az intelligencia „az egyénnek az az összesített, vagy globális képessége, amely lehetővé teszi a célszerű cselekvést, a racionális gondolkodást és a környezettel való eredményes bánást.” A definíció hangsúlyozza, hogy az intelligencia összetett képesség, vagyis több mentális képesség sajátos mintázata alkotja.

A szingularista felfogás másik képviselője Spearman, akinek a kétfaktoros intelligencia elmélet fűződik a nevéhez. Az elmélet elkülönít egy általános faktort (G-faktor), amely közös minden intellektuális teljesítményben és egy speciális faktort (S-faktor), amely ráépül az általános intelligenciára.

A pluralista felfogás szerint többféle, egymástól független intellektuális képességünk van. Ezt az elvet vallja Gardner, aki hétféle értelmet különböztet meg: szóbeli, logikai, térbeli, zenei, kinetikus (mozgásos), interperszonális (személyközi) és intraperszonális (személyen belüli) képességeket. Feltételezése szerint ezekben a képességekben mindenki elér egy bizonyos szintet, csak a szintek mértékét és mintázatát tekintve különbözünk egymástól.

Sternberg háromoldalú intelligenciaelmélete az intelligencia alábbi összetevőit különíti el:

• Az ismeretszerzési komponensek feladata az új információk felvétele és tárolása a memóriában.
• A teljesítménykomponensek az adott feladat végrehajtásában játszanak szerepet.
• A metakomponensek a teljesítménykomponensek működésében és szabályozásában játszanak szerepet.

Cattel kétféle intelligenciát különít el: hajlékony és rögzült intelligenciát. A hajlékony intelligencia a szokatlan helyzetekhez való rugalmas alkalmazkodást, a rögzült intelligenciával pedig a már megszerzett tudás és ismeretek alkalmazását jellemzi.

Összegezve az intelligencia legfontosabb jellegzetességei az alábbiakban mutatkozik meg:

• Az értelmi képességek rendszere, amely lehetővé teszi a sikeres megoldásokat és ezáltal a környezetünkhöz való sikeresebb alkalmazkodást.
• A megismerési folyamatok által meghatározza a képességek rendszerének belső struktúráját.
• Segítségével leküzdhetők a nehézségek, megoldhatók a problémák és feladatok.
• Meghatározza az általános és speciális képességek függvényében megjelenő teljesítményt.
• Nem azonos tények, ismeretek birtoklásával, a lexikális tudással, de mutatja, hogy milyen mértékben vagyunk képesek alkalmazni tudásunkat.
• A tevékenység gyakorlatiasságában mutatkozik meg.
• Fejleszthető.

Az intelligencia mérése

Az intelligencia mérése tesztekkel történik. Az első intelligencia tesztet 1905-ben Simon és Binet dolgozta ki Franciaországban. A teszt iskoláskorú gyermekek számára készült, azzal a céllal, hogy segítségével kiszűrjék azokat a gyerekeket, akik nem alkalmasak beiskolázásra. Egy intelligencia teszt sok különböző típusú feladatsorból áll. (analógiás gondolkodást mérő feladatok, szabályfelismerés, számolási feladtok stb.)

A tesztek értékelése révén kapjuk meg az IQ-t (intelligenciakvócienst). 

Az átlagos intelligenciával rendelkezők IQ-ja 90-110 között van. 

90 alatt az átlag alatti intelligenciáról, majd enyhe, középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékosságról beszélünk. 

A 110 től magasabb értékek átlag fölötti intelligenciát mutatnak. 

140 fölötti IQ esetén a szuperintelligensek következnek. 

A lakosság mintegy 1-2 %-a tartozik a nagyon magas és a nagyon alacsony intelligencia övezetbe.

(Forrás: ektf.hu)

LondON, avagy világvárosban élni

Élet egy londoni iskolában - magyar tanárnő szemszögéből

"That's a minute off your Golden Time!" -- avagy élet egy londoni iskolában

"That`s a minute off!" --ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat abban az általános iskolában, ahol lassan 16 hónapja tanítok, Londonban.
Ez a bejegyzes azoknak szól, akik szeretnék megfejteni, hogy ez a fenyegető mondat mit is jelent, es egyáltalán, többet megtudni arról, mi is folyik egy átlagos angol állami általános iskolában.

A tanév

Rögtön az elején egy olyan dolog, amivel bosszúságot válthatok ki otthoni tanártársaimból és diákokból. Itt ugyanis a tanév 3 harmadévből áll és összességében több a szünetünk, mivel minden harmadév (őszi, tavaszi és nyári) után tartunk egy kéthetes (!) szünetet, ami a nyári végén egyenesen 6 hetesre nyúlik. És hogy egy harmadév se legyen túl fárasztó, mindegyik közepén megpihenünk további egy hétre. Magániskolákban pedig még ennél is több a szünet.
Ez persze nagyon jól hangzik (az is :-), csakúgy, mint az otthoni fizetés kb 5-6szorosa, amit az itteni tanárok visznek haza, de az írásból az is kiderül majd, milyen nehézségekkel is találkozhat, aki angliai tanításra vállalkozik, hiszen itt szinte minden más, és ez nem mindig jelenti azt, hogy jobb is.

Az alapanyag, vagyis a gyerekek

Itt 6 vagy 7 évfolyam tartozik az általános iskolához (a 7. igazából már középsuli, de aki akar, maradhat), ehhez hozzácsapják még alulról az óvodát 2 évfolyammal (ezeket Nursery es Reception fedőnévvel látják el), vagyis nálunk a legkisebbek 4 évesek, a hetedikesek pedig átlagban 12 évesek.
A Londont egy kicsit is ismerők számára egyáltalán nem lesz meglepő: rendkívül színes a társaság! :-)
Nálunk alapvetően a munkás- és középosztály képviselteti magát, de abból aztán ezerféle nácio! A brit szülők Nagy-Britanniában született gyerekei mellett főleg indiai, szomáliai, pakisztáni es afgán diákjaink vannak, de van itt észak- és dél-amerikai, afrikai, kínai, koreai, lengyel, albán, német, sőt még egy félig magyar fiú is!

A sokszínűség itt teljesen megszokott jelenség, ritka a rasszista megjegyzés, vagy bármilyen utalás a másik származására. A szüntelen bevándorlás miatt szinte kéthetente érkezik új gyerek a suliba, gyakran nagyon kevés, vagy NULLA angollal. Néhány hete pl. felvett a suli egy 3-os kínai kisfiút, aki egész pontosan SEMMIT nem beszél, de nem is ért angolul. A vicces az, hogy ezen senki nem ütközött meg vagy kezdett miatta pánikolni, az anyukája leírta neki egy cetlire kínaiul, hogy WC, a gyerek erre mutogatott, ha ki kellett mennie, a fennmaradó időben pedig próbált felzárkózni a többiekhez, akik éppen a különböző fogtípusokat tanulták ANGOLUL. :-)
Semmi gond, gyorsan ragad rájuk a nyelv, egyébként pedig heti néhány órában külön tanár tart angol nyelvórát ezeknek a gyerekeknek.
Ami még érdekesebbé teszi ezt a multikulti helyzetet, az a diákok különböző vallása: keresztyén, hindu, zsidó, muszlim, buddhista, ésígytovább... Különösebb fennakadást ez sem okoz, csak tudni kell, melyik gyerek éppen mikor böjtöl, és akkor kicsit elnézőbbnek lenni vele, ha délután már kókadtabb :-)
Karácsonykor pedig, amikor az ünnepre készülve hetekig csak dalokat tanulunk, képeslapokat rajzolunk es írunk, Mikulást színezünk, angyalkát hajtogatunk, akkor a "Tegye fel a kezét, aki nem ünnepli a Karácsonyt!" mondattal indítunk, hogy ők más feladatot kapjanak arra az időre.

Ami még fontos: a sulinkba gyengénlátó, nagyothalló, süketnéma es enyhén autista gyerekek is járnak, nem külön osztályba, hanem szétszórva egyesével-kettesével az osztályokba, róluk általában egy külön segítő gondoskodik a tanár mellett, de mindenben ugyanúgy részt vesznek, mint az egészséges gyerekek.
Van azért valami, ami egységesebbé teszi a sokszínű társaságot: az egyenruha, amit mindenkinek mindennap viselnie kell, ezt nagyon komolyan is veszik. Nálunk fehér póló vagy ing, fekete nadrág vagy szoknya fekete cipővel (sportcipő nem lehet), es egy piros pulcsi a suli logójával az uniformis, csak évente 1-2 napot kapnak ajándékba, amikor saját ruhájukat vehetik fel, ilyenkor aztán teljes az őrület! :-)
Az egyenruhával csak annyi a gond, hogy sok szülő sajnálja rá a pénzt, így pulcsiból, nadrágból vagy cipőből tanévenként csak egy darabot vesznek, na és azt el lehet képzelni, hogy pár hónap után ezek hogy néznek ki... szakadt, koszos, büdös... de szerencsére akadnak igényesebb kivételek.

Az írás folytatását is érdemes elolvasni, itt:  http://londoners.blog.hu/2009/02/12/elet_egy_londoni_iskolaban_magyar_tanarno_szemszogebol

A szülő a gyereke cinkosa legyen és ne az iskoláé! (Feldmár András)

Magyarországon borzasztóan bánnak egymással az emberek, ráadásul vezető pozícióba teszik azokat, akik ebben élen járnak – véli Feldmár András. A Kanadában élő pszichoterapeuta úgy véli, a megszégyenítésre épülő, engedelmességre nevelő iskola börtön, a szülők pedig filmrendezőként késztetik "jó gyerek szerepre " utódjaikat. Feldmár külön kérte, hogy tegeződve beszélgessünk. 

hvg.hu: Nemrég jelent meg egy ENSZ-felmérés, amely az egyes országok boldogságszintjét vizsgálta. Ebben Magyarországot Irak és az évtizedek óta háborúval küzdő Szomália is megelőzi, az unióban pedig csak Bulgáriában boldogtalanabbak az emberek, mint nálunk. Mi lehet ennek az oka? Összefügghet mindez a mostani előadásaid egyik tárgyával, az „életunalommal”? 

Feldmár András: Az életunalom az, amikor úgy csinálok, mintha az élet nem ajánlana semmi olyat, ami érdekelne. Megsértődtem valamikor az életemre, és azt mondom: nem érdekel, mi történik körülöttem, befordulok a sarokba. Ezzel állok bosszút, mondjuk gyerekként az anyámon, mert valami igazságtalanságot tett. És elhatározom, hogy nem akarok játszani. De minél többet nem játszom, és állok a sarokba fordulva - remélve, hogy az anyám ettől rosszul érzi magát -, annál jobban unatkozom. Igen ám, de minél tovább vagyok ott, annál nehezebb kijönni, mert akkor meg kell kérdeznem magamtól, miért is nem jöttem ki előbb. Szerintem rengeteg ember van ilyen helyzetben.

hvg.hu: A kisgyerek ezzel áll bosszút az anyján. De a felnőttek? Kin állnak bosszút az ilyen magatartással?

FA: Azon, aki rosszul bánt velük.

hvg.hu: Mindebből az következik, hogy Magyarországon rengeteg emberrel bánnak rosszul.

FA: És ez neked újdonság? Magyarországon borzasztóan bánnak az emberek egymással. Ráadásul itt egyenesen vezető pozícióba rakják azokat, akik rosszul bánnak másokkal. Mintha az itt élők kifejezetten kérnék, hogy bánjanak rosszul velük.

Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: Azért, mondjuk Szomáliában valószínűleg még rosszabbul bánnak az emberekkel, nem? Mégis boldogabbak, mint a magyarok.

FA: Legalábbis az emberek itt jobban tudják, hogy rosszul bánnak velük, mint ott. Volt egy periódus, amikor úgy tűnt, változik valami e téren Magyarországon, de most legalább olyan rossz a helyzet, mint 1956 előtt volt, mielőtt én elmentem. A boldogtalanság legfőbb oka a hatalomnélküliség. Ez nem pszichológia: ez kőkemény politika. Ha elnyomnak, nem szabad beszélni, depresszionáltak lesznek az emberek.

hvg.hu: Szerinted ma nem lehet szabadon beszélni, és elnyomás van?

FA: Miért, te nem tudsz erről? Jobban tudod, mint én.

hvg.hu: Te Kanadában élsz, s onnan nyilván másképp látszanak bizonyos dolgok.

FA: Kanadában ugyanez van.

hvg.hu: Kanada mégis a 6. helyen van a boldogság-listán!

FA: Kanadának van tengere, nagy hegyei és ott gazdagabbak az emberek. Sok páciensemnek leginkább egy dolgot tudnék előírni a terápia után: sok pénzt. Terápia nem is kellene, ha megnyerné a lottóötöst.

hvg.hu: A pénz tehát mégis boldogít?

FA: A pénz nem boldogít, de megengedi, hogy azt csináld, amit akarsz, és ne csináld azt, amit nem akarsz. Az ember akkor lesz boldogtalan, ha azt kell csinálnia, amit nem akar, és nem tudja azt csinálni, amit akar. Ez a hatalomnélküliség. Nekem nem kell hatalom fölötted, vagy más fölött, ahhoz kell hatalom, hogy senki ne mondja meg, mit csináljak és mit ne.

Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: Azaz Magyarországon a szülők, az iskola, a munkahely, a társadalmi alrendszerek túlságosan szabályozzák, mit kell csinálnunk, és ez az oka a boldogtalanságunknak?

FA: Szerintem igen. Rosszul bánunk egymással, állandóan megszégyenítjük, sürgetjük a másikat, nem tudunk egymásra számítani. Az öngyilkossági kísérletet elkövetők időnként nagyon pontosan leírják, mi viszi rá őket szörnyű tettükre. Általában az, hogy nem tudják megítélni, ki fogja őket bántani és ki nem. Ha nem tudom, ki ártalmas, ki ártalmatlan, ha nem tudok senkiben megbízni, ráadásul, azoknak, akik bántottak, soha nem kell felelni a tetteikért, ha nincs igazság, akkor ki akarok szállni a „játékból”. Ez teljesen racionális.

hvg.hu: Korábbi könyveidben sokat írtál arról, hogy - akár egy 24 órás szappanopera hőseinek - egyfolytában szerepet kell játszanunk, s közben már azt sem tudjuk, kik  vagyunk valójában. Az életunalom ezzel is összefügg?

FA: Ez inkább életkeserűség. Az unalom abból ered, hogy várom, hogy valaminek vége legyen. Ha várom, hogy valaminek vége legyen, akkor megengedem, hogy valaki rosszul bánjon velem. Nagyon sok mindennek a magja a bátorság hiánya. A bátorság ahhoz kell, hogy a félelem ne játsszon szerepet az elhatározásokban.

hvg.hu: A bátorság akarat kérdése? Ha én elhatározom, hogy bátor legyek, akkor az leszek?

FA: Gyakorlás kérdése. Ha zongorázni akarsz, gyakorolnod kell. Ha bátor akarsz lenni, gyakorolnod kell. Például minden alkalommal, amikor észreveszed magadon, hogy valamit mondanál, de nem mered kimondani, csak azért is kimondod. Én 30 éves koromig mindent félelemből tettem. Menekültem. Úgy határoztam el a dolgokat, hogy csak nehogy rossz legyen. Akkor viszont váltottam: a vágyam fontosabb lett, mint a félelem. Először izzadtam, remegtem, féltem, de akkor is megtettem, amit akartam. Most már sokkal könnyebb dolgom van. Én most például pontosan meg tudom ítélni, ki a barátom, és ki nem: ha véletlenül is hazudok valakinek, akkor az nem a barátom. Ha az lenne, eszembe sem jutna hazudni.

Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: Mitől féltél konkrétan?

FA: Attól, hogy nem felelek meg a szerepnek. Hogy megbüntetnek. Hogy otthagynak. Minden gyerek attól fél, hogy ha rossz, otthagyják vagy megbüntetik. Most már, ha mondjuk, itt hagysz, akkor örülök neki. Ha próbálnál megbüntetni, akkor elszaladok vagy megverlek.

hvg.hu: Szerinted a nevelésben is azt a hibát szoktuk elkövetni, hogy megpróbáljuk a gyerekekre erőltetni az általunk elvárt szerepeket. Ezt elég nehéz megúszni…

FA: A legtöbb szülő olyan, mint egy filmrendező. Van egy film, van egy gyereksztár, és az utóbbit állandóan b*szogatni kell, hogy játssza a „jó gyereket”. A gyerek ilyenkor elég reménytelennek látja az életet, mert senkit nem érdekel, milyen is ő maga. Egy gyerek mindig örül, ha tudja, számíthat a szüleire. Vekerdy Tamás mondta nemrég egy közös nyilvános beszélgetésünkön (és mélyen egyetértettem vele): a szülő dolga az, hogy a gyerek cinkosa legyen, soha ne vegyen fel pozíciót ellene. Soha ne legyen például az iskola cinkosa. Én azt mondtam a gyerekeimnek, ha nem tetszik az iskola, találunk másikat. Ha egy másik országba kell mennünk, akkor elmegyünk. Ha magántanuló akarsz lenni, az leszel, ha az iskola és közted nem jó a kapcsolat, az nem a te hibád.

hvg.hu: Ezt azért elég nehéz megtenni egy átlagos magyar szülőnek.

FA: Szerintem rettenetes ennek az ellenkezőjét tenni.

hvg.hu: Hogy menjünk szembe az iskolával, ami ráadásul most már erősen központosított, állami fenntartású intézmény?

FA: Ha probléma van, össze kell fogni más szülőkkel. Mondjuk meg lehet nyitni egy Waldorf iskolát. Az sem a mennyország, ott is harcolni kell a gyerekért. A gyerek érzi, ha harcolnak érte a szülei, még akkor is, ha az a harc nem hatékony. Az a legrosszabb, ha azt mondjuk, azt sugalljuk: „hát fiam, ez egy szar hely, de én is szar helyen dolgozom, ez van, meg kell szokni, a szar helyzetekben neked kell alkalmazkodnod”. Ezt én nem akarom mondani a fiamnak. Engedelmességre akarjuk tanítani a gyerekeket. Én soha nem tenném.

Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: A központosított, „aki nem lép egyszerre”-elvet erőltető magyar iskolarendszer egyik kulcsfogalma ma éppen az engedelmesség.

FA: Így lesz az iskolából börtön. A szülők beadják a gyereket a börtönbe, hiszen nekik is börtön a munkahelyük. Az iskola előkészíti a mai gyerekeket, hogy majd könnyen tudjanak dolgozni az akkori börtönökben.

hvg.hu: A délszláv háború után Szarajevóban gyerekeket vizsgáltál, hogy milyen lelki sérüléseket szenvedtek a borzalmakban. Meglepő felfedezésre jutottál: különösebben nem viselte meg a őket mindaz, amit elszenvedtek. Hogy lehetséges ez?

FA: Ez engem is meglepett. Hallottam az ott élőktől, hogy bár sokáig semmi nem volt nyitva, az üzletek bezártak, nem lehetett dolgozni, a fodrászok mégsem álltak le. A nők jól öltöztek, jó frizurájuk volt, és a gyerekeket is makulátlanul öltöztették és vigyáztak rájuk. Az anyák megvédték a gyerekeket attól, hogy a háború nagyon betörjön a világukba. Amitől a gyerekek szenvedtek, az az iskolarendszer volt. Az ottani (akárcsak a magyar) iskola a megszégyenítésen alapult. Amikor álltam a kiégett szarajevói könyvtár kellős közepén, elgondolkodtam, kinek lehetett érdeke ezt felégetni, hiszen ez nem egy katonai célpont. Ez színtiszta vandalizmus volt. Azért csinálták, mert megtehették. Leromboltak valamit, ami gyönyörű volt, értékes volt. Ha engem évekig megszégyenítenek az iskolában, akkor, ha onnan kikerülök, és úgy érzem, semmit nem tudok kreálni, akkor bosszút akarok állni. A megszégyenítés reakciója a bosszú. Én azt javasoltam, hogy megszégyenítés nélkülire próbálják átállítani az iskolát. Kiröhögtek.

hvg.hu: Mit mondtak, miért?

FA: Hogy ha nem büntethetnek, nem hülyézhetik le a gyereket, ha nem állíthatják a sarokba, ha nem szégyeníthetik meg, akkor nem tudják őket kontrollálni. Pedig rossz gyerekkel én még nem találkoztam, csak olyannal, akit rosszá neveltek.

hvg.hu: Egy szülő sem akar rosszat a gyereknek. A rosszá nevelés tudatlanságból ered?

FA: Valószínűleg igen. A szülő elkezd félni a gyerektől és akkor vége a kapcsolatuknak

hvg.hu: Félni a gyerektől?

FA: Általában azok a gyerekek lopnak, akiknek a szülei féltek, hogy a gyerek lopni fog. Azok a gyerekek lesznek szexuálisan kicsapongók, akiknek a szülei ettől féltek. A gyerek megvalósítja a szülők félelmét. És egyre rosszabb lesz a helyzet, mert meg kell büntetni a gyereket a tetteiért. És ezekben a körökben elvész a valódi kapcsolat. Amíg van kapcsolatom a gyerekkel, nem kellenek a szabályok. Azt mondom neki: „ne csináld, mert ez nekem rosszul esik!”. A gyerek megérti. De hülyeség rászólni, hogy „most már menj aludni, mert holnap iskola, fáradt leszel!”. Na és? Ha azt mondom a tini gyereknek, hogy „kérlek, este 10-re legkésőbb legyél otthon, mert izgulok érted, és ha késnél, akkor telefonálj!”, akkor ez még a kapcsolaton belül van. De ahol már merev szabályok vannak, megette a fene.

hvg.hu: Azt nyilatkoztad, hogy nincs annál jobb, mint egy jó család, de nincs annál rosszabb, mint egy rossz. Ezt sokan vitatják, mondván, hogy még egy rosszul működő család is jobb, mint intézetben felnőni.

FA: Inkább az otthon a kulcskérdés. Gyerekkoromban azt szerettem volna, ha otthon azok lennének, akikkel a leginkább akarok lenni. Nagyon szerencsétlenek, akik bárhol máshol inkább lennének, mint otthon. Az, hogy biológiailag az anyám méhéből jöttem és az apám ondósejtjei szikráztatták ez életemet, nem jelenti azt, hogy tartozom nekik valamivel. Miért lenne jobb egy olyan család, amihez nem akarok hazamenni, mert olyan cirkuszt csinálnak, amiben én nem akarok részt venni, mintha találnék néhány embert, akivel kellemes élni. Nagyon sajnálom azokat az embereket - gyerekeket vagy felnőtteket – akik nem szeretnek hazamenni.

hvg.hu: A második szó az előadássorozatodban az „élettér”. Nagyon veszélyes szó, Hitler írta le a Mein Kampfban a Lebensraum kifejezést.  Erről lesz szó?
FA: Nem. Az jutott eszembe, hogy csak rajtunk múlik, milyen nagyra varázsoljuk az életterünket. Ha valakinek fontos a biztonságérzet, akkor picivé kell tennie. Egy elképzelt, jól körülhatárolt területen belül nem érheti baj, ezért nem is akarja ezt a területet elhagyni, nagyobbá tenni. Kitapasztalni, hogy milyen naggyá tehetem az életteremet, az bizony veszélyes. De ami izgalmas, az veszélyes, ami nem veszélyes, az unalmas. Én próbálom nagyítani az életterem még ilyen öregen is, mint amilyen vagyok. Nekem az a fontos, hogy a tapasztalat, élmény után megváltozzak, ne legyek ugyanaz, aki előtte voltam. Remélhetőleg az interjú után te is én is más emberek leszünk. Ha nem, akkor csak maszturbáltunk. Az igazi élmény olyan, hogy belemegyek valamibe, de nem tudom mi lesz, amikor kijövök. Veszélyes. Ilyen például a házasság.

hvg.hu: Én nem éreztem veszélyesnek belemenni a házasságba.

FA: Ugyanolyan ember vagy, mint voltál előtte?

hvg.hu: Természetesen nem.

FA: Na, ugye, akkor veszélyes. A régi éned ugyanis meghalt. Most új ember vagy. Ha valakinek gyereke lesz, az is veszélyes, mert akkor is meghal a régi énje. Ott is belemegy az ember abba, amit eddig nem tudott.

hvg.hu: Radikális véleményed van a pszichiátriáról. Mekkora támadásokat kapsz a szakmától ezért?

FA: Valószínűleg ambuláns őrültnek gondolnak. Ha a kezükbe kerülnék, kezelnének. Életveszélyes helyzet. Eddig szerencsére volt annyi hatalmam, hogy nem kerültem a karmaikba. A tanítómesterem, R.D. Laing is pszichiáter volt. De ő, mint orvos, komolyan vette azt a hipokrateszi szöveget, hogy „ne árts!”. Én viszont azt látom, hogy a pszichiáterek többsége bizony árt, és úgy csinál, mintha ezt nem látná. Az orvosságok, amit használnak, rettenetes mérgek. Nem fogsz szenvedni, de nem fogsz élni, gondolkodni sem. Ez egy tragikus helyzet.

hvg.hu: A harmadik kulcsszó a mostani előadásaidban, az életkedv.

FA: Itt arról van szó, hogy ha ma este az ágyadra ülne a halál, és azt mondaná, „no fiam, jöttem érted!”, akkor milyen lelkesen próbálnád lebeszélni, hogy elvigyen. Lehet, hogy csendben odasúgod neki, hogy „jaj, de jó, hogy jöttél, már alig vártalak, végre megszabadulok minden nyűgömtől!”. Ez a nulla életkedv. De lehet, hogy azt mondod, nagyon lelkesen, hogy nekem még ezt és ezt kell csinálni, én még ezt akarom az élettől, ezt akarom a nőktől, még meg akarom szerezni a Nobel-díjat, könyvet akarok írni, s meggyőzöd a halált, hogy még várjon egy kicsit. Ha valami olyat csinálsz, amit élvezel, akkor nem akarod, hogy vége legyen. Ha szeretkezel valakivel, és alig várod, hogy vége legyen, az nem az igazi. Ha valaki mással szeretkezel, és nem akarod, hogy vége legyen, az jó. Akkor válassz olyanokat, akikkel nem akarod, hogy vége legyen.

(Forrás: hvg)

Kiáltás a hegyek közül (Film)

Larry Sanders megígérte 10 éves fiának, Calnak, hogy csodálatos kajaktúrára viszi az alaszkai vadonba. 

Életre szóló élmény ez, élvezni a természet szépségét és egymás társaságát. De Larry csak fájó szívvel tud foglalkozni a fiával. Gyűrik a mérföldeket a vad vizeken, ám a férfi egy több száz mérfölddel távolabb lévő gond miatt emészti magát. Házassága válságba jutott, egyre reménytelenebbnek tűnik az élete. Ekkor egy szempillantás alatt izgalmas eseménysor főszereplőivé válnak. Súlyos baleset történik, ijesztő találkozás zajlik le egy furcsa hegyi emberrel, a vadon kellemetlen meglepetéseket tartogat számukra. A film fantasztikus videós élmény, szép tájakkal s közben megmutatja, mennyire magától értetődően bizakodó egy gyermek, hogy a remény gyógyírt adhat a szétszabdalt családi élet helyrehozására.

Otthon a vadonban (Természetfilm)

Miért hazudik a kisgyerek?

Hazudni nem szép dolog – ezt felnőttként tudjuk, és fontos célunk megtanítani a gyermekünknek, hogy ő se tegye. A 3-4 éves kicsik azonban meglepő történetekkel állhatnak elő. Képzeletbeli barátokról, valódi személyekről, akik különös dolgokat tettek, vagy éppen saját magukról, akik mesebeli dolgokat csináltak. És ott vannak az olyan kétségbeejtő esetek, amikor a kicsi tudja, hogy rosszat tett, de letagadja… Vagy amikor elrejti a rosszaság tárgyát. Ilyenkor hogyan kell reagálnunk?

Kisgyermekkorban még nem válik el egymástól teljesen a fantázia és a valóság. Maga a fantázia is érdekes dolog: nagyjából 2 éves korig a kicsi számára minden, amit hall, valóságos, nem kérdőjelezi meg a dolgokat. Ekkor azonban elkezd saját gondolatokat, magyarázatokat hozzátenni a tényekhez. Ez az irracionális félelmek kora, amikor olyan dolgoktól kezd el félni a kicsi, amiknek a jelenléte korábban természetes volt a számára. De nem azért, mert ezek a valóságban is veszélyesek lennének, hanem azért, mert ő maga kezd el “odaképzelni” dolgokat. Pl. a lefolyóról azt gondolja, ő maga is lefolyhat a vízzel együtt. Ezzel az időszakkal kezdődik el a nagy fantáziálások kora.

2-3 éves kor között már sok minden jár a fejében, mesebeli lényekről, képzeletbeli barátokról mesélhet, de sok kisgyerek csak 3-4 éves kor között kezdi ezt. Ez valójában nem hazugság, hanem mese, amelyben a fantázia és a valós események összemosódnak (ezt hívják konfabulációnak). Sok fontos üzenetet is hordoz magában a gyermeked lelkéről, élményeiről, a világhoz való hozzáállásáról. Nem kell mindenáron tudatosítani benne, hogy ez nem valóság és semmiképp sem szabad azt mondani neki ilyenkor, hogy hazudik. Ő most, ebben az életkorban így tapasztalja, éli meg a dolgokat, amit mond, az számára maga a valóság.

A kisgyermek erkölcsi érzéke fokozatosan fejlődik. 3-4 éves korban kezdik el érdekelni a szabályok, a szélesebb társadalmi értékek (pl. kik a betörők, miért nem szabad lopni stb.), de a hazugság fogalmát csak később érti meg. Egészen 6 éves korig nem tud tudatosan mást mondani, mint a valóság, azaz odáig az ő esetében nem beszélgetünk hazugságról. De még ezt követően sem mindig egyértelmű, mikor van szó tudatos füllentésről és mikor nem. 5 évesen a gyermek már tudja, hogy hazudni nem szép dolog, de 9 éves korig úgy gondolja, a felnőtteknek nem szabad hazudni, a gyerekeknek azonban nyugodtan lehet. Csak ezután kezdik felismerni, mi a különbség az ártatlan füllentés és a másoknak kárt okozó hazugság között.

És mi a helyzet akkor, amikor tudja, hogy rossz, és mégis csinálja, amikor a kisgyerek elhallgatja a rosszaságot? Ez is hazugság?
Igen, ez felnőtt szempontból hazugság, azonban ő még nem érzi a súlyát. Nem akar tudatosan becsapni, szimplán csak a következményeket akarja elkerülni.

A hazugság nem csak egy tünet, hanem egy jelzés is egyben. Miért hazudunk?

1) hogy jobb színben tüntessük fel magunkat,
2) hogy elkerüljük a következményeket,
3) hogy érdekesebbnek látsszunk,
4) hogy felkeltsük a másik figyelmét,
5) hogy ne kelljen találkoznunk a valósággal, valóságosnak tűnjenek olyan dolgok, amik csak az álmainkban léteznek.

Amikor a gyermek nem mond igazat, annak oka van. Például rájön, hogy ha mást mond, ha eltünteti a nyomokat, akkor nem kap büntetést. A te vágyad szülőként az, hogy el se kövesse a “rosszaságot”, vagy ha mégis, akkor őszintén bevallja. Azok a gyerekek, akik gyakran füllentenek ilyen dolgokban, túl sok tilalom között élnek. Lehet, hogy a tilalmak neked nem tűnnek túlzónak, ő viszont mégis így érzi, ezért “sumákol” néha, így védi a saját énjét.

Az is lehet, hogy a gyakori ferdítés hátterében a figyelemfelkeltés áll, azt szeretné, hogy foglalkozz vele többet, kapjon igazi figyelmet és időt, ami csak az övé. Például érdekes sztorikat talál ki, amikkel felhívja magára a figyelmedet.

Ilyenkor nem a hazugság erkölcsi oldaláról kell hegyibeszédet tartani neki, hanem azon kell elgondolkodni, miért érzi ő úgy, hogy nem kap elég figyelmet, nem elég érdekes, nem elég jó, miért akarja elkerülni a valóságot. És segíteni neki abban, hogy ne így érezze magát. Ha például arról mesél a gyerek, milyen jókat játszik a barátaival, miközben már hetek óta nem látta őket, hiszen óvodaszünet van, az a társaság iránti vágyát fejezheti ki.

A hazugság gyakran azért okoz fejtörést a szülőknek, mert úgy érzik, nem tiszteli őket eléggé a kisgyerek, ezért “veri át” őket, direkt, rosszindulatból akarja becsapni a szüleit. Ilyenkor a szülő is indulatos lesz, ugyanakkor megijed, mert nem akarja, hogy a gyereke hazudjon neki. Ilyen esetekben, amikor a gyerek valamit elhallgat, nem mond el, ferdíti az okokat, figyelembe kell venni az életkori sajátosságait is. 2-3 évesen még biztosan nem tudatosan akar becsapni, szimplán csak a következményektől fél. 5-6 évesen talán már tisztában van vele, hogy hazudni nem szép dolog, de még nem tudja megítélni, milyen érzéseket kelt benned ezzel. 9-10 évesen már reálisabban ítéli meg, hogyan érzik magukat ilyenkor a szülei.

Minden szülő azt szeretné, hogy őszinte legyen vele a gyermeke, hogy ne hallgasson el semmit, hogy merjen őszintén beszélni arról, amit tett, vállalja a felelősséget a tetteiért. Ahhoz azonban, hogy ezt elérd, nem hegyibeszédre és magyarázásra van szükség, hanem példamutatásra is:

- Ti milyen mintát mutattok a gyereknek?
- Elhallgatjátok a nagyi elől a rossz híreket?
- Megkéred, hogy ne árulja el apának, hogy játék közben sérült meg a hifi?
- A családban egymás között elhallgattok dolgokat?
- Őszintén beszéltek egymás előtt az érzéseitekről?
- Őszintén, a gyermek nyelvén elmagyarázzátok neki a nehezebb helyzeteket vagy inkább hallgattok, “kegyesen hazudtok”?
- A gyerek elől elhallgattok dolgokat, vagy megjátszátok magatokat, ne tudjon a nem neki való dolgokról?

Ha a családban ott van a félrebeszélés, a suskus, az őszintétlenség légköre, akkor bizony a gyermek is hajlamosabb lesz rá.

Miért buknak meg annyian Esztergomban?

Az általános iskolából sokan úgy érkeznek, hogy számolni egy alsós szintjén tudnak, az olvasott magyar szöveget nem értik, és több év angoltanulás után sem tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy What is your name? – írja annak az esztergomi szakközépiskolának az angoltanára, ahol kiemelkedően magas a bukások aránya. Jámbor Szilvia tanulmánya szerint a középiskolában lehetetlen bepótolni azt, amit az általános iskolában nem tanítanak meg. Ezért szerinte nyolcadikban is be kellene vezetni egy záróvizsgát.

Az általános iskola 4. osztályától kötelező az első idegen nyelv tanulása, de sok intézményben már a harmadik, sőt az első osztálytól elkezdik! Nyelvtanárként ezért különösen fájón érint, hogy minimum 6-7 évi általános iskolai angol tanulás után nem tudnak válaszolni még a „What is your name?” kérdésre sem!

Ezt írja vizsgaelnöki szakdolgozatában annak az esztergomi szakközépiskolának az angoltanára, ahol félévkor kiugróan magas volt a bukások aránya. Ahogy arról beszámoltunk, volt olyan osztály, ahol félévkor a kilencedikesek közül az egyik osztályban 28-ból 24-en megbuktak. Jámbor Szilvia szakdolgozata is megerősíti ezt. Az első (azaz a 9. évfolyamon) ijesztően magas az év végi bukások száma minden tárgyból. Az érettségi tantárgyakból sokszor az osztályok legalább fele megbukik. A 9. osztályba elvileg 25 gyereket vehetnének fel, de a sok visszabukás miatt végül majdnem negyvenfős osztályok jönnek össze. Ezeket az osztályokat persze bontani kell, de arra is volt már példa, hogy egy teljes osztályt kellett indítani csak bukott tanulókból.

Fotó: Beliczay László

A nulláról kell kezdeni mindent

A bukások magas aránya miatt sok kritika érte az iskolát és az ott tanító tanárokat is. Jámbor Szilvia tanulmánya azonban rávilágít arra, milyen súlyos gondokkal kell megküzdeniük a szakközépiskolában tanító tanároknak. Tanulmánya szerint nem lenne semmi baj azzal, ha a hozzájuk kerülő gyerekek angolból kettesek lennének. Csakhogy nemegyszer azt tapasztalta, hogy hármas, sőt négyes tanulóknak is az újdonság varázsával hatnak az elemi dolgok a középiskola elején.

Sajnos teljesen a nulláról kell kezdenünk a nyelvoktatást a 9. évfolyamon – a németet is beleértve –, mintha a megelőző általános iskolai évek nem is léteztek volna.

A tanulmány szerint ez a többi tárgyra is vonatkozik. Ez a helyzet a szakközépiskolás tanárokat szinte lehetetlen helyzetbe hozza: miközben az alapokat kell újra megtanítani a gyerekeknek, feszített tempóban kéne haladni velük az érettségiig.

Az esztergomi szakközép igazi összevont gigaiskola. Több mint ezer diák tanul ott, a tanári kar közel 70 fős. Az intézmény 2005-ben egy viszonylag jó hírű közgazdasági szakközépiskola és egy átlagos színvonalú kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola és szakiskola összevonásával keletkezett. Az összevonás inkább lefelé húzta a korábbi közgazdasági szakközepet is, így ma egyre gyengébb tanulókat tudnak beiskolázni.

5+7=?

Jámbor Szilvia arra volt kíváncsi, hogy milyen tudással érkeznek a diákok a középiskolába, ezért képességfelmérő teszteket íratott a közgazdasági szakközépbe járó kilencedikesekkel. A tesztben nemcsak angol és német, hanem elemi számolási készségeket és alapvető szövegértést mérő  feladatok is szerepeltek. Direkt úgy állította össze a feladatlapot, hogy abban kevés nyolcadikos anyag legyen, hisz arra sokszor nem marad idő az általánosban sem.

Az anyanyelvi feladatlap az iskolákba mára teljesen megszokott szövegértési teszt volt: a diákoknak el kellett olvasniuk egy kb. féloldalas szöveget, majd ebből kaptak kérdéseket. A teszt megoldásához semmilyen lexikális tudás nem kellett. Aki elolvasta a szöveget és megértette, az könnyedén meg tudta válaszolni a kérdéseket. A végeredmény: az anyanyelvi szöveget átlagosan csak 60 százalékban értették meg a diákok.

A matematikatesztben alapvető műveleteket (összeadás, kivonás, szorzás, bennfoglalás, pótlás) kellett megoldani. A feladatok nagyon könnyűek voltak (5+7=, 15-4=, 6x2= stb.), de mindegyikből 75-75-öt kellett megcsinálni, ráadásul időre. A teszt így nemcsak az elemi számolási készséget mérte, de a tanulók gondolkodási sebességét is.

Ezen minden osztály az elvárt szint alatt teljesített. Volt olyan 14 éves diák, aki összeadni harmadikos szinten tudott, kivonni első-másodikos szinten. A tanár szerint az általános iskolákban manapság az alapműveletek, de különösen a szorzótábla megtanulására és begyakoroltatására nem fektetnek akkora hangsúlyt, mint korábban. Ez pedig egyenes út a matematikai logikai-következtető képesség, gondolkodás lassulásához.

Az ő neve John Taylor

A középiskolába kerülő diákok több éve tanultak angolt, a tanár mégis megdöbbent a teszt eredményeit látva. Itt olyan alapszintű feladatok voltak, mint hogy írják be a megfelelő névmást ebbe a mondatba: We are going to the party! Come with ....!

Egy másik feladat kis gondolkodásra késztette a diákokat, és sokan ezért inkább bele sem kezdtek. Egy táblázatban egy John Taylor nevű emberről szerepeltek adatok, hol lakik, mivel foglalkozik, mi a kedvenc étele, stb. A megadott adatok alapján kellett egyszerű mondatokat írni John Taylorról. A tanár csalódottan állapította meg:

Döbbenetes volt látni, hogy akik viszont belefogtak a feladatba, azok közül is elenyészően tudták hibátlanul leírni angolul azokat az egyszerű mondatokat, hogy „Az ő neve John Taylor. Ő 56 éves.” Hasonlóan katasztrofális lett az egyik legkönnyebb, legelemibb tudást néző 2. feladat is, ahol számokat, évszámot, árat kellett leírni betűvel, illetve le kellett írni, hogy hány óra van.

Ezt az angoltesztet a tanár megíratta azokkal a kilencedikesekkel is, akik már egyszer megbuktak. Kíváncsi volt rá, hogy az egy év középiskolai tanulás után legalább fejlődtek-e valamit. Kiderült, hogy a bukottak az általános iskolából érkezettekhez képest nagyon jó eredményekkel írták meg a tesztet, azaz a középiskolában mégiscsak ragadt rájuk valami, és az iskolának mégiscsak van valamilyen pedagógiai hozzáadott értéke.

A szüleiknek tanulnak

A három teszt mellett a tanár a diákok tanuláshoz való hozzáállását is vizsgálta. A tanulóknak 1-5-ig terjedő skálán kellett megadniuk, hogy mennyire fontosak számukra a tanulásban a társadalmi motívumok, értékek, a továbbtanulás, az érdeklődés, a tudás megszerzése, a társak, a tanár vagy a szülő elismerése. 

Fotó: Koszticsák Szilárd

A válaszokból az derült ki, hogy a diákok szinte kivétel nélkül átlagon felül motiváltak a tanulásra a szakközépiskolában. Messze a legfontosabb motivációs tényező számukra az elismertség: a legtöbben azért tanulnak, hogy szüleik dicséretét kivívják, ezután következik a tanárok elismerése. A társak elismerése csak a harmadik a sorban. A tanulásban a legkisebb ösztönző erőnek az érdeklődés mutatkozott. A tanár erről ezt írja:

Nagy problémájuk a mai tinédzsereknek, hogy nincs igazán biztos jövőképük, nem találják azt a területet, ami őket érdekli, és szívesen foglalkoznának vele. E mögött az akaraterő és a kitartás hiánya, az általánosan jellemző lustaság, tespedtség is felfedezhető: nem is szeretnék felfedezni ezt magukban, nem keresik, nem próbálkoznak; félnek tőle, kinyújtják a gyerekkort, amíg lehet. Sajnos itt a szülői és a pedagógusi útmutatás is sok esetben hiányzik, tehát nem teljesen ők tehetők meg felelősnek.

A rossz középiskolai eredmények egyik fő oka a tanulmány szerint az, hogy az általános iskolai tanulmányok végén nem kell záróvizsgát tenni. Emiatt az ottani tanárokon sincs nyomás, hogy jobb eredményeket produkáljanak. A problémás gyereket ezért inkább átengedik, így hamarabb megválhatnak tőlük, a problémát viszont ezzel rázúdítják a középiskolára. A tanárokkal is baj van, ismeri el a tanulmány. A kiválasztás eleve kontraszelektív, a tanárképzés a szaktudományos képzésre koncentrál, kevés ismeretet közvetít a gyerekről és kevés a gyakorlati oktatás is.

Unatkoznak

A tanulmány még a következő problémákat sorolja fel:

• Túlméretezett a tananyag, ami ráadásul elvont és tudományoskodó.
• A tananyag mindenféle életkori sajátosságot figyelmen kívül hagy. A mai gyerekek folyamatosan új ingereket igényelnek, a frontális oktatási módszer unalmas számukra, így nem csoda, ha órán beszélgetnek, a telefonjukon játszanak vagy facebookoznak.
• Az iskolai oktatás a diákokat nem önálló gondolkodásra, kreativitásra ösztönzi, hanem bonyolult, értelmetlen és/vagy fölösleges tények, adatok, definíciók, stb. tömkelegének bemagolására.
• Az iskola a gyerekek természetes kíváncsiságát igen korán megöli. A gyerekek korán felismerik, hogy egyfajta tanulási módszerrel, a mechanikus magolással mennek a legtöbbre az iskolában.
• A diákok nem értik, nem látják az összefüggéseket, mert nem arra vannak kondicionálva, hogy ezeket felismerve tanuljanak.
• Az ismerős tantárgyi fogalomkörből a mindennapi jelenségek világába kilépve a tanulók nem képesek hatékonyan felhasználni az iskolában szerzett ismereteiket. Tudásuk erősen kontextusfüggő, lényegében csak azt tudják, amivel a tanórán adott formában már találkoztak

A tanár szerint a helyzeten az általános iskolai oktatást lezáró alapvizsga bevezetésével, a tananyag újraalkotásával, újfajta tanulásmódszertannal és a differenciálás, felzárkóztatás, korrepetálás erősítésével lehetne javítani. 

Az egyes az egy osztályzat

Egy hete megjelent cikkünkben külön hangsúlyoztuk, hogy az esztergomi szakközépiskola nem rosszabb a hazai átlagnál, a magas bukási statisztikák oka jelentős részben a rendszer problémáit jelzik. A cikk után az iskola és az iskola diákönkormányzata is közleményt adott ki. Ebben az írták, hogy az iskolában az elégtelen nem a büntetés, a fegyelmezés eszköze, hanem egy osztályzat, ami figyelemfelkeltő-figyelmeztető jelként szolgál a tanulónak és a szülőnek. Ebben az iskolában is egyre több a viselkedési problémákkal és tanulási nehézséggel küzdő diák. A tanárok is kudarcként élik meg a tanulók buktatását, miközben próbálják az esetenként motiválatlan, céltalan, közönyös tanulókat különböző módszerekkel szakmához, illetve érettségi bizonyítványhoz juttatni. Az iskolában minden évben sok diák tesz sikeres érettségit és szakmai vizsgát, ami után jogi pályára, külföldi egyetemekre, munkahelyekre jutottak el a volt tanulók.

˙(Forrás: index)

Adjon az Ég...

Adjon az Ég

sok kis dalos fészeklakót;

fűben-fában futkározót;

föld alatti lopakodót;

levelek közt hancúrozót;

napsugártól simogatott

harmatcseppben mosakodót.

(Irányi Ágota)

Így utazhatsz szinte ingyen

3 eset, amikor kifizetik helyetted

Több olyan lehetőség is adott, mikor mások fizetik helyetted az utazásod költségeit.

Legyen szó buszról, vonatról vagy személyautóról, az utazási költségek manapság igencsak borsosak, amellett azonban, hogy számos kedvezményt igénybe lehet venni, sokak számára jelenthet könnyebbséget az is, hogy bizonyos esetekben nem saját maguknak kell kifizetni az adott összegeket.

Léteznek ugyanis olyan speciális esetek, mikor mások fizetik az utazás költségeit. Ezek közé tartozik, mikor a munkáltató vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár - OEP - fizeti ki azokat, de az is, mikor az illetékes munkaügyi központ képzése miatt kap kedvezményt egy álláskereső.

1. Amikor az OEP fizet

Az ehhez szükséges utalványt a háziorvos vagy gyermekorvos állítja ki, az adott egészségügyi szolgáltatónak pedig le kell igazolnia a beteg megjelenését.Ha biztosítottként egészségügyi ellátás igénybevételének céljával utazol, illetve ezt nem helyi közlekedési eszközön teszed meg, az OEP átvállalja a költségeidet. Ráadásul nemcsak a biztosítottnak fizet, de, amennyiben 16 év alatti gyermeket kísér, vagy a beutaló orvos azt szükségesnek tartja a beutalt állapota miatt, egy kísérő személynek is.

Fontos azonban tudni, hogy hely- és pótjegyek árához nem járul hozzá az OEP, emellett nem jár költségtérítés, amennyiben más jogcímen valaki egyébként is jogosult az ingyenes utazásra, kivéve, ha egészségi állapota miatt nem tud tömegközlekedéssel utazni.

Ha valakire utóbbi egyébként is igaz, ennek orvosi igazolása mellett az OEP az autóval történő utazás költségeihez is hozzájárul, a biztosítottnak és a kísérőnek 21 forintot fizet az utazásra kilométerenként, az adott viszonylatban a legrövidebb távon közlekedő tömegközlekedési eszköz útvonalát alapul véve. További információkért kattints ide!

2. Amikor a munkáltató fizet

A 39/2010 II.26 számú kormányrendelet értelmében a munkavállaló jogosult a munkáltatói utazásiköltség-térítésre, amennyiben munkahelye és lakóhelye nem azonos településen található. Ha például vidékről jársz fel dolgozni Budapestre, a főváros közigazgatási határáig az útiköltség 86%-át kell megtérítenie a munkáltatódnak. Akkor is jár költségtérítés, ha az utazás nem a napi szintű munkába járáshoz szükséges, hanem például hétvégenként szeretnél hazalátogatni állandó lakhelyedre.

Még több utazási kedvezmény:

• Ingyenes vonatjegy: kiknek jár Magyarországon? »
• Kedvezményt ad a MÁV március végéig: a részletek »
• Egyre többen kapnak utazási kedvezményt: neked is jár! »

A költségtérítés közforgalmú vasút 2. kocsiosztályára, helyközi autóbuszjáratokra, elővárosi buszokra, HÉV-re vagy menetrend szerint közlekedő hajóra, kompra és révre érvényes, emellett fontos tudni, hogy 2013-ban a hétvégi hazautazás költségtérítésének felső határa havonta 34 600 forint volt. Kattints ide, és tudj meg többet!

Így spórolj a benzinen, a vonat- és buszjegyen!

Így spórolj a benzinen, a vonat- és buszjegyen!

3. Amikor képzés miatt kapsz kedvezményt

Ha munkakeresőként olyan támogatott képzésen veszel részt, melyet a munkaügyi központ szervez, lakóhelyed vagy tartózkodási helyed, illetve a képzés helye között 90%-os kedvezménnyel vásárolhatod meg menetjegyedet az országos közforgalmú vasutak vonalaira, a helyközi, távolsági autóbuszokra, valamint díjszabási övezetektől függően a budapesti elővárosi vasút vonalaira.

A kedvezmény a menetjegyek tekintetében korlátlan számban felhasználható az igazoláson szereplő időtartam alatt, fontos azonban tisztában lenni vele, hogy a helyi közlekedésre nem érvényes, emellett munkaviszony fennállása mellett akkor sem vehető igénybe, ha részt veszel az adott képzésen. Érdemes további információkért a helyi munkaügyi központoknál érdeklődnöd, ide kattintva pedig elolvashatod korábbi cikkünket is a témában.

(Forrás: femina)

Így élj 35 évvel tovább!

A halált elkerülni nem lehet, de elodázni igen. Itt van néhány olyan szokás, amelyek által közelebb kerülhetsz a százhoz.

Egy élet messze kevés ahhoz, hogy mindent megtapasztalhassunk. Jóllehet, nem tőlünk függ, hogy az utcán sétálva nem talál-e el egy kidobott aragázkályha vagy egy meteor. De feltételezve, hogy ezeket nem mi vonzzuk be magunknak, az, hogy meddig élünk, a legnagyobb mértékben tőlünk függ.

A Gutenbergi Egyetem egyik nemrégiben készített tanulmánya szerint, amelyet a Belgyógyászat Folyóiratában tettek közzé, az élethosszt illetően az életstílus fontosabb tényező a genetikánál. Sőt, Dr. Eudene Harry, az orlandói Oázis az Optimális Egészségért egészségközpont igazgatója és az „Élj fiatalabban – 8 egyszerű lépésben” című könyv írója szerint, ezek az életvitelbeli változások nem csak az évek számát növelik, hanem azok minőségét is javítják. Boldogabbá tesznek, formába hoznak, energizálnak. Az alábbi szokások – tanácsok segítségével még 35 évnyivel tovább tervezheted nyugdíjas éveidet.

Legyen több barátod: + 7 év

Ha barátokról van szó, minél több van belőlük, annál jobb (és egészségesebb). Egy 1477, 70 éves személyt átfogó tanulmány eredményei alapján, az ausztrál kutatók arra jöttek rá, hogy azok a személyek, akiknek több barátjuk volt, átlagosan 7 évvel éltek tovább. Dr. Harry szerint ez nem csupán annak a puszta ténynek köszönhető, hogy támaszt nyújtanak és számíthatunk rájuk a nehéz időszakokban, hanem biokémiai alapja is van. „A barátságosan való viselkedés segíti az oxitocintermelést. Az oxitocin (a ragaszkodás hormonja) nyugtató hatással van az agyra, és a barátság azon képességének hátterében állhat, hogy képes javítani a vérnyomás-értékeket, csökkenteni a túlzott étvágyat és segíteni a mielőbbi gyógyulást”.

Állj lábon: + 2 év

Szabadulj meg a hátfájástól. Egy napi széken való üldögélés 40%-al növeli a három éven belüli elhalálozás esélyét – még fizikai aktivitás mellett is. Susan Block, az ACE (American Council on Exercise) tagja és a California Health & Longevity Institute fitnessközpont igazgatója kifejtette, hogy üléskor a vérkeringés lelassul, kevesebb kalória ég el, a szénhidrátok metabolizmusa stagnál, a trigliceridek megoszlásáért felelős enzimek működése pedig leáll. Mindezek elkerülésére a lábon állás a legjobb megoldás. Egy 2012-ben végzett felmérés szerint, amelyet a BMJ Open-ben tettek közzé, a napi széken való ülés időtartamának 3 óránál kevesebbre való csökkentésével, az élethossz két évvel javítható. Block azt tanácsolja, hogy irodánkat alakítsuk lábon álló munkavégzéshez alkalmassá, Járkáljunk, miközben telefonálunk, ebédért menjünk el a büféig, üzleti megbeszéléseinket intézzük a folyosón sétálva. „Még az óránkénti 5-10 perces felállás is segít jobban érezni magunkat, és meghosszabbítani élettartamunkat:

Rendszeres fogmosás: +6 év

A nem megfelelő fog higiénia elősegíti a gyulladásos faktorok szervezetben való elterjedését, ebből kifolyólag növeli a különböző szívbetegségek, agyvérzés, cukorbetegség, sőt olyan autoimmun betegségek, mint a rheumaoid arthritis kialakulásának rizikóját. A szájhigiéné legalább annyira fontos, mint a fogmosás, ilyenformán 6 évvel hosszabbítja a várható élettartamot- támasztják alá a Dr. Michael F. Roizen által végzett felmérések, aki a Cleveland Clinic főorvosa és a Real Age társalapítója. Egy másik, az International Heart and Lung Institute által végzett kutatás szerint, a hat hónapig tartó, napi rendszerességgel végzett egyszerű fogmosás is segít csökkenteni a CRP (C reaktív protein) szintjét, ami egyes kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában szerepet játszó gyulladásos faktor.

Napi egy bögre nyers zöldség: +2 év

Édesanyáinknak igazuk volt: a tányérból minden zöldséget meg kell enni! Azok, akik naponta legalább 60 gramm (kb. egy bögrényi) zöldséget esznek, átlagosan két évvel élnek többet azoknál, akik napi 20 grammnál kevesebbet fogyasztanak. Annak ellenére, hogy mind a nyers, mind pedig a főtt zöldségek számos olyan vitamint és antioxidánst tartalmaznak, amelyek növelik az élettartamot, egy, a Cancer Epidemiology Biomarkers Preview-ban közzétett dietetikai vizsgálat kimutatta, hogy a nyers zöldségeknek sokkal erősebb hatásuk van ilyen szempontból. Egy tanulmány szerint (Journal of Food Science, 2009) a főzés során a zöldségekben található antioxidánsok mintegy 50%-a semmisül meg.

Pozitív gondolkodás: +7 év

„A kutatások bebizonyították, amit már rég sejtettem: a nevetés és a pozitív életfelfogás meghosszabbítja életünket” – mondja Dr. Harry. Például, egy Yale-en végzett tanulmány, amely idős felnőttek bevonásával készült, kimutatta, hogy a pozitív gondolkodású emberek 7 évvel t9bbet élnek a többiekhez képest, egy másik tanulmány szerint (Aging, 2012) pedig a száz évet megérő embereket általában optimizmus és jó humorérzék jellemez. A pozitív gondolkodás stimulálja az agyi neurotrófikus faktor termelődését, ami javítja a memóriát, segít a depresszió és Alzheimer-kór leküzdésében, magyarázza Dr. Harry. Sőt mi több, a szimpla nevetés csökkenti a stresszhormonnak is nevezett kortizol mennyiségét, és gyulladáscsökkentő hatású.

Optimális testsúly : +3 év

A testtömeg index (TTI) egy statikus mutató, amelyet a testtömeg (kg) és a magasság (m) négyzetének hányadosa ad meg. Az Alabamai Egyetem kutatói szerint, a 25 és 35 közti TTI 3 évvel rövidíti meg életünket. A 25-30 közti TTI túlsúlyosságot, míg a 30 feletti érték obezitást jelent. Dr. Harry magyarázata alapján, a fölösleges zsírszövet kedvez a gyulladásoknak, ami növeli a cukorbetegség, szívbetegség, agyvérzések, alvási nehézlégzés vagy vastagbélrák kialakulásának kockázatát.

Dió: +3 év

A Loma Linda Egyetem kutatói 34 ezer szombatista szokásait tanulmányozva rájöttek, hogy akik naponta 5-ször esznek mogyorót, két évvel és 9 hónappal élnek többet azoknál, akik rendszerint heti egynél kevesebb alkalommal fogyasztanak magvakat. A magvak, Dr. Harry szerint csökkentik a magas vérnyomás, inzulinrezisztencia, magas koleszterinszint, szívritmuszavarok kialakulásának kockázatát. A magas fehérje- és zsírtartalmuknak köszönhetően pedig segítenek a fogyásban.

Rendszeres testmozgás: +5 év

Függetlenül a mérleg mutatójától, a mozgás mindenképp meghosszabbítja az élettartamot. Egy nemrégiben végzett kutatás (Nemzetközi Rák Intézet) 654 827, 21 és 90 év közötti felnőttet vizsgálva kimutatta, hogy a legtöbb mozgást végzők legalább négy és fél évvel élnek többet, mint a többiek. Az egyszerű gyakorlatok – még ha nem is fogyasztanak – javítják a lelkiállapotot, kiegyensúlyozzák a hormonokat, növelik a memóriakészséget, erősítik a csontokat, csökkentik a koleszterolszintet és megelőzik a székrekedést. Dr. Harry szerint a legjobb hatást a cardio- és aerobic gyakorlatok kombinálásával érhetjük el.                                                                  Egyed Zsuzsanna                                                                                                                      (Forrás:filantropikum)

+1: Az ajándékozás is élethosszabbító!

„Soha nem lesz Kossuth-díjad, te, rohadék” (Zalán-anekdoták)

http://irodalmijelen.hu/2014-feb-28-1755/soha-nem-lesz-kossuth-dijad-te-rohadek

A római kert

Tavasz
Elroppant szájában a jég
megborzong a semmi bokra
tőled indul el majd feléd

Nyár Minden széthull darabokra
fel sem sóhajt s máris elég
rózsatűz-máglyán lobogva

Ősz 
Mézzel telnek meg a terhes lassú kasok
ködök emelik meg a fájdalmakat
múlt pereg az ágakról emlékkel telten
és füst oldja fel a kósza árnyakat

Tél Hol eddig szarvasok jártak most farkasok
hol csermely folyt most iszapos áradat
Perc sem fordult meg és már tél lett a kertben
az idő vászna hirtelen átszakadt

                                                             Megjelent a Bárka 2012 / 6-os számában.

(Forrás:Zalán Tibor Honlapja:  http://www.zalan.deltabroker.at/ikreator/zal/cms_pub/content_1-hu.html

A szülők gyámhatósági engedély nélkül vihetik külföldre gyermekeiket

 

Az új Ptk. szerint a szülők gyámhatósági engedély nélkül vihetik külföldre gyermekeiket

Az új polgári törvénykönyv 2014. március 15-i hatálybalépését követően - ha a szülők között nincs erre vonatkozóan vita - már nem lesz szükség gyámhatósági jóváhagyásra a gyermek tartós külföldre távozásához - írta szombati számában a Népszabadság.

A lap hozzátette: változás az is, hogy az új Ptk. a külföldön tartózkodás céljához kötötten írja elő a szülői engedélyt: "a gyermek huzamos időn át - így tanulmányok folytatása, munkavállalás vagy más hasonló célból - önállóan vagy egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön".

Ha a gyermek letelepedés céljából távozik külföldre, akkor a másik szülőnek kifejezetten a külföldön történő letelepedéséhez kell hozzájárulnia. Az erre vonatkozó információ másik szülőtől való visszatartása a gyermek jogellenes elvitelének megállapítását és visszavételének elrendelését vonhatja maga után - közölte a lap megkeresésére az igazságügyi tárca.

Mindez nem jelenti azt, hogy a külföldre költöző családoknak ne kellene továbbra is jelezniük a magyar hatóság felé ezt a szándékukat: gyámhivatali engedélyre ugyan nem lesz szükség, de a jegyzőnél közölni kell, hogy a gyerek máshol teljesíti a tankötelezettséget, a járási hivataloknál pedig jelezni kell a lakóhely megváltozását - írta a lap Gaál Edina családjogi ügyvédre hivatkozva.

(Forrás: NSZ)