Egy szomorú és megható történet az emberségről

Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.

Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem,
hogy megvegyem ezt a babát?"

Az idős hölgy ezt felelte:
" Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském."

Aztán megkérte a fiút, hogy várjon még itt öt percet,
amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment.

A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.

Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle:
"Kinek szeretnéd adni ezt a babát? "

"Ezt a babát szerette a húgom leginkább, és ezt akarta a legjobban, most Karácsonyra.
Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó elhozza neki."

Azt válaszoltam, hogy talán a Télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt:

"Nem, a Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van.
Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy."

 A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta:
"A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.

Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."

Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: "És még azt is akarom, hogy
Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni.

Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen."

 Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen.

Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"

"Oké!" - mondta. "Remélem, van elég!" 

Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz anélkül, hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást.
Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.

A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette:
"Megkértem tegnap Istent, mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen. Legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott!

Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.

De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát.
Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát."

Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.  

Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem.

Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal
ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt.

A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az
életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy sohasem tudna felkelni a kómából, amibe esett.

Ez a család lenne a kisfiú családja?

Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.

Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.

Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva, a kezében a fotóval. A baba a mellkasára volt helyezve. 

Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.

Azt a szeretetet, amit ez a kisfiú érzett az anyukája és a húga iránt, még a mai napig is nehéz elképzelnem.

És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle...

(Forrás: MindenegybenBlog)

A lelki megkűzdés útjai

Amikor mélyponton vagyunk, nehezünkre esik kihúzni magunkat a gödörből. Ám ha tudjuk, milyen pozitív megküzdési stratégiák segítenek minket ebben, könnyebb feldolgozni a traumát és új életet kezdeni.

Minden olyan fájdalmas helyzet, veszteség, ahol az ember nem tud mit tenni, és visszafordíthatatlan a folyamat, pszichológiai szempontból a súlyos traumák közé sorolható. 
Mivel pedig előbb-utóbb mindannyiunknak szembesülnünk kell ilyen helyzetekkel és veszteségekkel, nagy szükségünk van pszichológiai műveltségre és tudatosságra, hogy tisztában legyünk azzal, mi a teendő, hogy ne betegedjünk meg.

Amikor az ember átélte az akut érzelmi sokk állapotát, akkor elindulnak benne azok a megküzdési folyamatok, amelyeket az angol nyelvű szakirodalom coping mechanizmusoknak nevez. 

Egyénfüggő, hogy valaki a belső próbálkozások során milyen eszközöket vesz igénybe, egy a fontos: tegyen valamit, induljon el a megküzdés!

Társas támasz

Akármilyen kis veszteségről van is szó, a lényeg: ne maradj vele egyedül! 

Mi, emberek veleszületetten társas lények vagyunk, ezért a másoktól kapott lelki segítség hatalmas erőforrást jelent számunkra. 

Nem minden helyzetben lehet okosakat mondani, de már az is felbecsülhetetlen értékű, ha valakit csendben körülvesznek, együtt vannak vele, gondozzák a bánatát, ha vallásosak, imádkoznak érte. 

Mindebben az fejeződik ki, hogy nem vagy egyedül! 

Ha megértettük, milyen szörnyű az a lelkiállapot, amikor valaki egy trauma utáni első időszakban átéli a jeges magányt, akkor tudjuk, hogy ennél fontosabb, építőbb üzenet nincs! 
Hiszen máris ott vannak körülötte mindazok, akik szeretik, és szelíden, okosan segítik őt. 

Remélem, mindenki tudja, hogy a bajban felelősek vagyunk azért, hogy gondozzuk egymás bánatát!

Hogyan gondozhatjuk a saját bánatunkat? 

A pszichológia erre ma már nagyszerű, hatékony eljárásokat, utakat, módokat kínál. 
Ott van például a pszichodráma, amely a lelki folyamatokat játékban jeleníti meg. 

Viszel az életedből egy fájdalmas helyzetet: például nem értél oda időben haldokló szerettedhez, így anélkül hunyt el, hogy elbúcsúzhattál volna tőle. Mindez dramatikusan eljátszható. 

Te vagy a főhős, a csoport tagjai pedig a többi szereplő bőrébe bújva segítik a folyamatot. 
A játék a betokosodott, beragadt fájdalmat átteszi a mintha- realitás szintjére. 
Az egyik csoporttag egy képzeletbeli helyzetben megszemélyesíti azt, akit elveszítettél, így el tudsz búcsúzni tőle. 

Bár az események nem a valóságban zajlanak, a lélek a szimbolikus aktusban fel tudja szabadítani a traumatikus feszültséget, és átélheti a megváltó megkönnyebbülést. 
Az a feszültség, amit magadba temettél, ki tud annyira szellőzni, hogy már nem pusztítja a szervezetedet, nem okoz betegségeket. 

A pszichodráma lehetővé teszi, hogy bármelyik szereplő bőrébe belebújj, te legyél a sértő, támadó, az ellenséged maga, miközben saját egykori helyzetedet is újraélheted. 
Jelenkori okos, tapasztalt éned pedig melletted tud állni, hogy segítsen.

Felülemelkedés

Ha a pozitív megküzdés módjait vizsgáljuk, akkor ki kell térnem egy nagyon különleges lehetőségre is: ez a felülemelkedés copingja. 

Tegyük fel, hogy harmincéves korodban ért egy trauma. 
Ezt valahogy túlélted, de nem dolgoztad fel, tehát ketyeg a szervezetedben az időzített bomba. 
Ilyenkor azzal az éneddel, amely akkor átélte azt a bizonyos helyzetet, dialógust kezdeményezel, és megbeszéled vele, ami ott és akkor történt - de már a mostani szemeddel, tudásoddal, rálátásoddal.

Például a megbocsátás lelkigyakorlat során a belső érzelemkereső munka rávezet egy olyan helyzetre, amellyel dolgunk van: mondjuk, tizenöt éves korunkban szakítottunk életünk első nagy szerelmével, és ebben nagyon megsérültünk. 
Egyszer csak újra átéljük az akkori érzéseket, és rádöbbenünk, hogy még mindig van bennünk fájdalom és harag. 
Ilyenkor a tizenöt éves kori énünket kell megidéznünk, és vele kell olyan kapcsolatba kerülnie a jelenlegi énünknek, hogy a szükséges békítő és védő lelki munkát elvégezhessük.

A megbocsátás lelkigyakorlat során titokzatos ösvényeken keresztül mindig a legintenzívebb sérelemhez jutunk vissza. 

Egy pszichológusnő például egyszer csak úgy érezte, mintha a két karja iszonyatos erővel oda lenne préselve a testéhez, és ennek kapcsán felidéződött benne egy csecsemőkori emlék, amint fekszik a kiságyában, kikötözve. 
Az anyukájának ugyanis rögtön a szülést követően vissza kellett mennie dolgozni, és mivel a kisbabára nem volt ki vigyázzon, arra kényszerült, hogy egyedül hagyja otthon. 
Időnként hazarohant a munkából megszoptatni, és hogy a távollétében meg ne fulladjon, ha bukik, biztonságos pózba helyezte, és kikötözte a kezét. 

A pszichológusnőben a felidézett emlék hatására rettenetes harag szakadt fel az édesanyja iránt, és a virtuális térben kérdőre vonta, hogy amikor pici baba voltam, mit tettél velem?! 
Hogyan tehetted ezt velem?! 
Hát nem tudtad, hogy ez nekem mennyire fájt?! 

Csupán ezután volt képes eljutni addig a felismerésig, hogy az édesanyja csak azt tette, szegény, amire képes volt abban a helyzetben.

Átkeretezés

A te jelenkori éned a maga bölcsességével, a traumából kiszabadult ember józan eszével már képes távolságot teremteni, és kívülről rátekinteni egykori önmagadra és a fájdalmas eseményre. 

Ilyenkor szempontváltás történik, amelyet a pszichológia átkeretezésnek nevez. 

Amikor megtörtént veled az adott esemény, egy bizonyos pozícióban voltál, és annak megfelelően láttad a valóságot. 

Az átkeretezés során megpróbálsz más szemszögből is rátekinteni. Mindenféle optikából megnézed a történteket, nemcsak a magad, de a szeretteid, környezeted nézőpontjából is. 

Azáltal, hogy elkezdesz mozogni a saját beszorult lelki helyzetedben, életbe lép a kaleidoszkópeffektus: ha csak egy pici részletet is elmozdítasz, a teljes kép megváltozik. 
Ez pedig óriási megkönnyebbülést hozhat magával, egy csodálatos feloldó folyamat első lépése lehet, amelynek keretében a beszorult, betokosodott lelki tartalmak utat találhatnak kifelé.

Stresszoldó humor

Nagyon veszedelmes, amikor a traumát a jobb agyféltekénk időtlen világába temetjük, és ott alattomosan kifejti a maga pusztító hatását. 

Hogyan tudjuk onnan kiszabadítani? 
Például az istenáldotta humor segítségével! 

Mi történik velünk, amikor kibuggyan belőlünk a nevetés? 
Bekapcsolódik az agyunkban található örömközpont, ami endorfin (,,örömhormon") felszabaduláshoz és az immunrendszer erősödéséhez vezet.

Bizonyított tény, hogy nagyon romos állapotban lévő immunrendszerünket már húsz - perces közös nevetéssel is felerősíthetjük kissé! 

Egyes-egyedül az emberi elme képes arra, hogy a katasztrófából münchauseni módra, a saját hajánál fogva húzza ki magát! 

Ahogy a felülemelkedés, úgy a humor által is távolságot teremthetünk a sebesült énünktől, a fájdalmas eseményektől. 
A nevetés képes az immunrendszerünket ostromló stressz biológiai visszafordítására, így legalább nem betegszünk bele, hiszen egy csomó feszültségtől megszabadulhatunk.

Spiritualitás

A spiritualitásnak köszönhetően nem maradsz meg abban a zárt világeszmében, amelyben az ember a saját élete foglya, hanem a világmindenség határtalan egészébe helyezed bele parányi emberi létedet. 

Nagy traumákat követően néha ez a lelki megküzdés egyedüli, valóban hatékony lehetősége. 

Egy katasztrófa után tudomásul kell venned valamit, ami ellen érzelmileg kétségbeesetten tiltakozol, amit egyszerűen nem akarsz elfogadni. 
A spiritualitás megváltó fordulatának köszönhetően azonban képessé válsz arra, hogy egy nálad hatalmasabb erőre bízd az irányítást (ami egyébként amúgy sincs már a kezedben). 
Hogy kire, mire bízod, az a te egyéni hitrendszerednek a specifikuma, amit nagy, egymás iránti tisztelettel kell elfogadnunk. 

Tudományos kutatások igazolják, hogy abban a pillanatban, amint képes vagy átadni a kontrollt, a lelki rendszerben döbbenetes erejű föloldó, stresszcsökkentő folyamatok indulnak meg.

A lelki megküzdés pozitív eszközei között meg kell még említenem a meditációt és az imát is. 
A mi elhanyagolt, nyugati kultúránkban semmibe vett, nem tréningezett és nem kiművelt jobb agyféltekénkre mindkettő csodálatos hatással van. 

Mindenkit arra biztatok: tanuljuk meg a pozitív megküzdési módokat! 

Ha valamelyikünket súlyos trauma érné, szívből azt kívánom magunknak, hogy képesek legyünk kimozdulni beszorult állapotunkból és átélni a poszttraumás személyiségfejlődés csodáját, ami által új és jobb ember válhat belőlünk.

(A részletet a Veszteségből nyereség, vereségből győzelem - A lelki megküzdés útjai című könyvből válogattuk. A Nyitott Akadémia sorozat legújabb kötetében Bagdy Emőke, Böjte Csaba, Almási Kitti és Szendi Gábor kitűnő írásait találod erről az izgalmas témáról. (Kulcslyuk Kiadó))

forrás:http://www.nlcafe.hu/eletmod/20131015/bagdy-emoke-veszteseg rol/ 

A sérültek is Emberek!

Marjorie Chappel:

Sérült emberek boldogsága

Áldott, aki türelmesen

Meghallgatja nehézkes szavunkat,

Mert így rájövünk, hogy

Ha kitartóak vagyunk,

Meg tudjuk értetni magunkat.

Áldott, aki nem szégyell

Nyilvánosan mutatkozni velünk,

És nem törődik a ránk bámuló Idegenekkel,

Mert társaságban

Mennyei megkönnyebbülés az

Életünk.

Áldott, aki soha sem siettet,

És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a

Munkát kezünkből, hogy megcsinálja /helyettünk,

Mert sokszor csak időre van szükségünk

Nem segítségre.

Áldott, aki mellettünk áll,

Amikor valami újba kezdünk,

Mert számára a hibáink eltörpülnek

Az eredményeink mellett.

Áldott, aki a segítségünket kéri,

Mert a legnagyobb szükségünk arra van,

Hogy szükség legyen ránk.

Áldott, aki mindezen cselekedeteivel

Bizonyítja számunkra,Hogy nem sorvadt izomzatunk,

Nem a sérült idegrendszerünk tesz

Minket egyénivé,

Hanem énünk, melyet Isten adott,

És amelyből semmi gyöngeség

Nem von le semmit.

Áldottak mindazok, akik tudják,

Hogy én is ember vagyok,

És nem várják el tőlem, hogy szentként

Viselkedjem,

Csak azért, mert sérültnek születtem.

Áldottak mindazok,

Akik kérés nélkül is megértenek minket.

Áldottak mindazok, akik elfelejtik

Testem tökéletlenségét,

És csak a lelkemet látják.

Áldottak mindazok, akik teljes

Embernek látnak,

Egyedülinek és egésznek

És nem csak egy roncsnak,

A Teremtő tévedésének.

Áldottak mindazok, akik olyannak

Szeretnek,

Amilyen vagyok,

És nem gondolnak arra,

Hogy milyen lehettem volna.

És áldottak az én barátaim,

Akiktől függök,

Mert ők az én életem tartalma

És öröme.

8 figyelmeztető jel, hogy a kutyádat orvoshoz kell vinni

Kutyánk sajnos nem tud beszélni hozzánk, így a szó klasszikus értelmében nem tudja elmondani nekünk, ha valami baj van. Vannak viszont olyan jelek, amikre ha figyelsz, rögtön tudni fogod, hogy bizony jobb, ha minél előbb elviszed az állatorvoshoz. Gyakorlott gazdiként is nehéz megállapítani , hogy egy kis rosszullét mikor lehet krónikus betegség jele és mi az a pont, amikor már nem szabad várni arra, hogy magától jobban lesz.  Sok olyan betegség van, amikor az idő nagyon fontos tényező a gyógyításban. Ezért is fontos, hogy 

figyelj a kutya jelzéseire 

és tedd meg a szükséges lépéseket, ha arra kerül a sor.

Olvasd el ezt a 8 jelet, amik arra utalnak, hogy kutyusodnak orvosra van szüksége.

1. Hirtelen megváltozott étkezési szokások.  Előfordulhat, hogy kutyusod kihagy egy-két étkezést pl. ha nagy hőség van. De a legfeltűnőbb jelzés lehet egy betegségre, ha étvágytalan a kutya, pláne akkor, ha egyébként meg egy bélpoklos. Ha a kutyád 2 napig nem eszik semmit, az már nem csak egy múló rosszullét, vidd el kivizsgálásra.

2. Nagyon sokat iszik.  A túlságosan sok vízfogyasztás utalhat egy kezdődő vesebetegségre, vagy cukorbetegségre. Honnan tudod, hogy sokat iszik? Magához képest sokkal többet pisil, többször kell kimennie, esetleg be is pisil és a vizes tálat sokkal gyakrabban kell töltened.

3.Durva, száraz szőrzet.  Az egészséges kutya szőre vastag, puha és fényes. Ha drasztikusan elkezd hullani a kutya bundája, esetleg foltokban kopasz lesz, magához képest durva, száraz lesz a szőre, az azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Elképzelhető, hogy valamilyen allergia vagy bőrbetegség áll a háttérben.

4. Levert, lassú és fáradt

Ha azt látod, hogy kutyusod letargikus, nem örül a sétának, nem játszik, semmivel nem tudod lázba hozni amit egyébként imád, akkor valószínűleg rosszul érzi magát. Normál fáradság lehet egy kimerítő nap után maximum 1-2 napig. Ha ennél tovább állnak fent a tünetek, irány az orvos.

5. Hányás.  A kutyák általában gyakrabban hánynak mint az emberek, ez egy természetesnek mondható dolog náluk. Viszont ha többször egymás után csinálja, ha esetleg vért hány vagy láza van, azonnal hívni kell az orvost. A súlyos hányás kiszáradást is okozhat ezért minél hamarabb el kell kezdeni kezelni. Fontos tudni, hogy az öklendezés és hányás lehet jele pl. bélcsavarodásnak, gyomorcsavarodásnak is.

6. Hirtelen súlyvesztés.  A gyors és hirtelen fogyás is jelezhet betegséget. Ha kutyusodnál hirtelen a testtömegéhez képest 10%-os fogyást észlelsz, vidd orvoshoz.

7. Könnyes, piros szemek.  Ha kutyusod szeme láthatóan piros lesz, váladékozni kezd elképzelhető hogy allergiás vagy valamilyen fertőzése van. Egy gyors szűréssel hamar gyógyítható.

8. Megváltozott széklet.  Az egészséges kutya széklete nedves, nem túl nagy és viszonylag kemény. A száraz, túl kemény széklet, vagy a hasmenéses széklet egy-két napig előfordulhat bizonyos ételektől, de ha sokáig fennáll, ha nagyon nyálkás, az minden bizonnyal valamilyen fertőzésre utal. Érdemes székletmintával menni az orvoshoz, hogy lerövidítsd a kivizsgálási folyamatot.

Szakértő : Dr Bendzsel Dániel a Hungarovet Állatkórház kórházvezető állatorvosa. Magyarország első amerikai rendszerű állatorvosi praxisa

Fotók: Pinterest

(Forrás: http://kutyadolog.joy.hu)

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

Mátraalján, falu szélén

lakik az én öreg néném,

melegszívű, dolgos, derék,

tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,

rátévedt az országútra,

megbotlott egy kidőlt fába,

eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,

arra ballag öreg néne.

Ölbe veszi, megsajnálja,

hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,

friss szénával megeteti,

forrásvízzel megitatja,

mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya

mellé búvik a zugolyba,

tanultak ők emberséget,

nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,

elmehetne az őzbálba,

vidám táncot ellejthetne,

de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún

csüng a távol hegykoszorún.

Reggel bíbor napsugarak

játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,

dombok, lankák üzengetnek:

"Vár a sarjú, gyenge hajtás,

gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,

hej, nagyon is visszamenne,

csak az anyja úgy ne várná,

csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,

hol selyem fű, puha pázsit,

tarka mező száz virága

őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,

kopácsol a tarka harkály,

vígan szól a kakukk hangja,

bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,

kék ég alján futó felhő,

harmatgyöngyös harangvirág,

vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,

vissza - dehogy - mégse tartja,

ki-ki lakjék hazájában,

őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,

visszatipeg öreg néni,

és integet, amíg látja:

"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,

kattan ajtó, zörren ablak,

onnan lesi öreg néne,

kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,

egyre jobban szaporázza,

s olyan gyorsan, mint a villám,

fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen

megfordul, hogy búcsút intsen:

"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -

s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,

lepereg a vén bükkfárul,

hó borul már házra, rétre,

egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,

nem felejti a kisgidát,

fordul a föld egyszer-kétszer,

zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:

ki kopogtat vajon éjjel?

Hold ragyogja be a falut,

kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:

kis gidácska meg az anyja

álldogál ott; beereszti,

szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,

az meg ott a gida fia.

Eltörött a mellső lába,

elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:

gyógyítsa meg öreg néne,

puha gyolcsba bugyolálja,

ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,

belevész az éjszakába.

Gida lábát két kezébe

veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,

felbiceg a dombtetőre,

s mire tölgyről lehull a makk,

a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,

kapuban ül öreg néne,

nincs egyedül, mért is volna?

Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,

látogatni el-eljőnek,

télen-nyáron, évről évre,

fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,

kedves szóval becézgeti

öreg nénét, és azóta

így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya

virít háza ablakába,

nagy köcsögben, kis csuporban

szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,

másikat meg Kovács Julcsa,

harmadikat Horváth Erzsi,

úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,

énekszótól zeng a háza,

oly vidám a gyereknóta,

nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén

lakik az én öreg néném,

melegszívű, dolgos, derék

mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,

kalácscipó aprónépre;

egyszer te is légy vendége,

itt a vége, fuss el véle!

Kevés a nevelőszülő, nem jut család a gyerekeknek

A  gyermekvédelmi törvény értelmében a gyermekotthonokban élő gyermekeknek fokozatosan nevelőszülőhöz kellene kerülniük, ám a folyamat nem halad a megfelelő ütemben...

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nyilvántartása szerint tavaly év végén, amikor a sz gyermekvédelmi törvény értelmében a gyermekotthonokban élő gyermekeknek fokozatosan nevelőszülőhöz kellene kerülniük, ám a folyamat nem halad a megfelelő ütemben...a számnak csökkennie kellet volna, hiszen a 3 évesnél kisebb gyerekeknek szülőkhöz kellett volna kerülniük, a 22 524 gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyerekből 14 ezren éltek nevelőszülőnél, 8168-an pedig gyermekotthonban. Ez visszaesés, hiszen 2013-ban még csak 7770 gyerek lakott otthonban. A probléma oka a nevelőszülő-hiány lehet, hiszen, amíg 2013-ban 5753 fő nevelőszülőt tartottak nyilván, tavaly év végén már ennél több mint háromszázzal kevesebbet.

Tavaly év végén a 3 évesnél fiatalabb gyerekek 13 százaléka még mindig nem élt családban. A tárca ezt az érintettek betegségével, fogyatékosságával indokolja, ám egy jelentés szerint több olyan gyerek is otthonban él, akik esetében ez nem indokolt – írja az mno.hu

(Forrás:nlcafe.hu)

Örömteli tanévet kívánok!

(Forrás: fb)

Einstein megrendítő levele kislányához

A Jeruzsálemi Héber Egyetem birtokában levő Albert Einstein Archívum körülbelül 55.000 dokumentumot tartalmaz, melynek teljes egészéről – emellett a szerzői jogról és képének használatáról – Einstein végrendeletében úgy rendelkezett, hogy az egyetem tulajdonába bocsájtja. 2012 márciusában az egyetem bejelentette, hogy az archívum teljes egészét digitalizálták és online elérhetővé tették mindenki számára – írja a Charon Institute honlapja.

A gyűjtemény tartalmazza több személyes jegyzetét, kutatási eredményeit, szerelmes leveleit, és általa soha nem látott lányának, Lieserlnek írt leveleit is. Az 1901-ben született Lieserl teljes neve és későbbi sorsa homályos, egyesek szerint korán meghalt, mások szerint pedig rokonai nevelték.

A LEVÉL:

“Amikor a relativitás elméletét indítványoztam, nagyon kevesen értettek csak meg, amit pedig most felfedek az emberiség előtt, az ugyancsak a világ félreértéseibe és előítéleteibe fog ütközni.

Kérlek, addig őrizd meg ezeket a leveleket, ameddig csak szükséges, évekig, évtizedekig, ameddig a társadalom eléggé fejlett nem lesz ahhoz, hogy el tudja fogadni azt, amit alább kifejtek.

Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az Univerzális erő a szeretet.

Amikor a tudósok az Univerzum egyesítő elméletét megfogalmazták, megfeledkeztek a legerősebb láthatatlan erőről. A szeretet a fény, amely bevilágítja azokat, akik adják, és azokat, akik kapják. A szeretet gravitáció, mert az embereket egymáshoz vonzza. A szeretet erő, mert megsokszorozza a jót, és esélyt ad az emberiségnek arra, hogy ne pusztuljon bele saját vak önzőségébe. A szeretet kibontakozik és megnyilvánul. A szeretetért élünk és halunk meg. A szeretet Isten és Isten a szeretet.

Ez az erő mindent megmagyaráz és értelmet ad az életnek. Ez az a változó, amelyet túl sok ideje megtagadtunk, lehet, hogy azért, mert félünk a szeretettől, mert ez az Univerzum egyetlen energiája, amelyet az emberi lény még nem tanult meg kénye kedve szerint irányítani.

A szeretet leírására egy egyszerű helyettesítést alkottam meg, az egyik leghíresebb egyenletemben. Ha az helyett elfogadjuk azt, hogy a világot meggyógyító energia kifejezhető a szeretet és fénysebesség négyzetének szorzatával, akkor arra következtethetünk, hogy a szeretet a létező legerősebb erő, mert nincsenek határai.

Az emberiség azon kudarca után, hogy irányította és felhasználta az Univerzum többi forrásait, amelyek végül ellene fordultak, igen sürgető lenne egy másfajta energiaforrásból töltekezni…

Ha azt akarjuk, hogy fajunk túléljen, ha fel akarjuk fedezni az élet értelmét, ha meg akarjuk menteni a világot annak minden tudatos élőlényével, akkor a szeretet az egyetlen válasz.

Talán nem vagyunk még készek szeretetbombát létrehozni, egy elég erős szerkezetet, ami elpusztíthatná a bolygót romboló gyűlöletet, hiúságot és kapzsiságot.

Mindezek ellenére, minden egyén magában hordoz egy kicsi, de erős szeretetgenerátort, amely energiája arra vár, hogy kiszabadítsák.

Amikor megtanuljuk felajánlani és elfogadni ezt az Univerzális energiát, drága Lieselr, akkor ki fogjuk tudni jelenteni, hogy a szeretet mindent legyőz, hogy bármit túlél, mert a szeretet az élet esszenciája.

Mélységesen bánom, hogy nem tudtam kifejezni mindazt, ami a szívemben van, ami egész életemben csendesen dobogott érted. Talán túl késő bocsánatot kérni, de mivel az idő relatív, szükségét érzem elmondani neked, hogy Szeretlek, és te juttattál el a végső válaszhoz!”

Édesapád; Albert Einstein.

(Forrás: librarius.hu)

A vidéki élet felszabadult mosollyal ajándékozza meg gyermekeinket

Ha igazán meg szeretnénk ismerni gyermekünket, akkor engedjük, hogy elvárások nélkül megfürdőzzenek a vidék nagyszerűségében! Nézzük meg akkor, milyen is a mai gyerek?  A szülők többsége mindent megenged, és közben dühös, mert a gyerek futkározik, felmászik és megfogdos, összetör és visszaél a szülő a türelmével, és sokszor előjogokat követel magának. Az elvárás az lenne, hogy a gyerek csendben üljön, s olyan frusztrált zombivá váljon, aki csak a könyvekből és az internetes világból informálódik és mind e közben saját gondolatai ne is nagyon legyenek. Ha belegondolunk, ilyen nevelési folyamatban jó eséllyel ilyen is lesz.  Kezdetben azonban rohangál, hangoskodik, kérdez: érdekli a világ. De mi köze van mindennek a vidékhez? Csupán annyi, hogy ha lehetőséget adunk, és kiszabadítjuk időnként gyermekeinket a "falanszterből" és megmutatjuk a vidéki élet nagyszerűségeit, akkor megláthatjuk, hogy mi csal igazi mosolyt az arcára, mitől lesz sugárzóan boldog és felszabadult.  Ha a túlfegyelmezett, antiallergén csúcskozmetikumokkal ápolt, márkás ruhákban sétáltatott gyereket kiengednénk a természetbe, ha újra megérinthetné az ott lévő kincseket, növényeket és állatokat, akkor újra megláthatnánk szemében a rácsodálkozás örömét. Ha tudtok a környezetetekben olyan farmot, tanyát, városi kertet, kezdeményezést, ahol lehetőség van arra, hogy a gyerekek részt vegyenek állatgondozásban, kertművelésben, akkor azt jelezzétek felénk! Az alábbi képek talán segítenek megértetni mindannyiunkkal, hogy mit jelent egy gyermeknek, ha kiszabadul az Életbe. Írta: Fekécs Edit  Fotók:bariatravel.com, doctorbulldog.blogspot.com, dailymail.co.uk Forrás: sokszinuvidek.hu