Amikor mélyponton vagyunk, nehezünkre esik kihúzni magunkat a gödörből. Ám ha tudjuk, milyen pozitív megküzdési stratégiák segítenek minket ebben, könnyebb feldolgozni a traumát és új életet kezdeni.
Minden olyan fájdalmas helyzet, veszteség, ahol az ember nem tud mit tenni, és visszafordíthatatlan a folyamat, pszichológiai szempontból a súlyos traumák közé sorolható.
Mivel pedig előbb-utóbb mindannyiunknak szembesülnünk kell ilyen helyzetekkel és veszteségekkel, nagy szükségünk van pszichológiai műveltségre és tudatosságra, hogy tisztában legyünk azzal, mi a teendő, hogy ne betegedjünk meg.
Amikor az ember átélte az akut érzelmi sokk állapotát, akkor elindulnak benne azok a megküzdési folyamatok, amelyeket az angol nyelvű szakirodalom coping mechanizmusoknak nevez.
Egyénfüggő, hogy valaki a belső próbálkozások során milyen eszközöket vesz igénybe, egy a fontos: tegyen valamit, induljon el a megküzdés!
Társas támasz
Akármilyen kis veszteségről van is szó, a lényeg: ne maradj vele egyedül!
Mi, emberek veleszületetten társas lények vagyunk, ezért a másoktól kapott lelki segítség hatalmas erőforrást jelent számunkra.
Nem minden helyzetben lehet okosakat mondani, de már az is felbecsülhetetlen értékű, ha valakit csendben körülvesznek, együtt vannak vele, gondozzák a bánatát, ha vallásosak, imádkoznak érte.
Mindebben az fejeződik ki, hogy nem vagy egyedül!
Ha megértettük, milyen szörnyű az a lelkiállapot, amikor valaki egy trauma utáni első időszakban átéli a jeges magányt, akkor tudjuk, hogy ennél fontosabb, építőbb üzenet nincs!
Hiszen máris ott vannak körülötte mindazok, akik szeretik, és szelíden, okosan segítik őt.
Remélem, mindenki tudja, hogy a bajban felelősek vagyunk azért, hogy gondozzuk egymás bánatát!
Hogyan gondozhatjuk a saját bánatunkat?
A pszichológia erre ma már nagyszerű, hatékony eljárásokat, utakat, módokat kínál.
Ott van például a pszichodráma, amely a lelki folyamatokat játékban jeleníti meg.
Viszel az életedből egy fájdalmas helyzetet: például nem értél oda időben haldokló szerettedhez, így anélkül hunyt el, hogy elbúcsúzhattál volna tőle. Mindez dramatikusan eljátszható.
Te vagy a főhős, a csoport tagjai pedig a többi szereplő bőrébe bújva segítik a folyamatot.
A játék a betokosodott, beragadt fájdalmat átteszi a mintha- realitás szintjére.
Az egyik csoporttag egy képzeletbeli helyzetben megszemélyesíti azt, akit elveszítettél, így el tudsz búcsúzni tőle.
Bár az események nem a valóságban zajlanak, a lélek a szimbolikus aktusban fel tudja szabadítani a traumatikus feszültséget, és átélheti a megváltó megkönnyebbülést.
Az a feszültség, amit magadba temettél, ki tud annyira szellőzni, hogy már nem pusztítja a szervezetedet, nem okoz betegségeket.
A pszichodráma lehetővé teszi, hogy bármelyik szereplő bőrébe belebújj, te legyél a sértő, támadó, az ellenséged maga, miközben saját egykori helyzetedet is újraélheted.
Jelenkori okos, tapasztalt éned pedig melletted tud állni, hogy segítsen.
Felülemelkedés
Ha a pozitív megküzdés módjait vizsgáljuk, akkor ki kell térnem egy nagyon különleges lehetőségre is: ez a felülemelkedés copingja.
Tegyük fel, hogy harmincéves korodban ért egy trauma.
Ezt valahogy túlélted, de nem dolgoztad fel, tehát ketyeg a szervezetedben az időzített bomba.
Ilyenkor azzal az éneddel, amely akkor átélte azt a bizonyos helyzetet, dialógust kezdeményezel, és megbeszéled vele, ami ott és akkor történt - de már a mostani szemeddel, tudásoddal, rálátásoddal.
Például a megbocsátás lelkigyakorlat során a belső érzelemkereső munka rávezet egy olyan helyzetre, amellyel dolgunk van: mondjuk, tizenöt éves korunkban szakítottunk életünk első nagy szerelmével, és ebben nagyon megsérültünk.
Egyszer csak újra átéljük az akkori érzéseket, és rádöbbenünk, hogy még mindig van bennünk fájdalom és harag.
Ilyenkor a tizenöt éves kori énünket kell megidéznünk, és vele kell olyan kapcsolatba kerülnie a jelenlegi énünknek, hogy a szükséges békítő és védő lelki munkát elvégezhessük.
A megbocsátás lelkigyakorlat során titokzatos ösvényeken keresztül mindig a legintenzívebb sérelemhez jutunk vissza.
Egy pszichológusnő például egyszer csak úgy érezte, mintha a két karja iszonyatos erővel oda lenne préselve a testéhez, és ennek kapcsán felidéződött benne egy csecsemőkori emlék, amint fekszik a kiságyában, kikötözve.
Az anyukájának ugyanis rögtön a szülést követően vissza kellett mennie dolgozni, és mivel a kisbabára nem volt ki vigyázzon, arra kényszerült, hogy egyedül hagyja otthon.
Időnként hazarohant a munkából megszoptatni, és hogy a távollétében meg ne fulladjon, ha bukik, biztonságos pózba helyezte, és kikötözte a kezét.
A pszichológusnőben a felidézett emlék hatására rettenetes harag szakadt fel az édesanyja iránt, és a virtuális térben kérdőre vonta, hogy amikor pici baba voltam, mit tettél velem?!
Hogyan tehetted ezt velem?!
Hát nem tudtad, hogy ez nekem mennyire fájt?!
Csupán ezután volt képes eljutni addig a felismerésig, hogy az édesanyja csak azt tette, szegény, amire képes volt abban a helyzetben.
Átkeretezés
A te jelenkori éned a maga bölcsességével, a traumából kiszabadult ember józan eszével már képes távolságot teremteni, és kívülről rátekinteni egykori önmagadra és a fájdalmas eseményre.
Ilyenkor szempontváltás történik, amelyet a pszichológia átkeretezésnek nevez.
Amikor megtörtént veled az adott esemény, egy bizonyos pozícióban voltál, és annak megfelelően láttad a valóságot.
Az átkeretezés során megpróbálsz más szemszögből is rátekinteni. Mindenféle optikából megnézed a történteket, nemcsak a magad, de a szeretteid, környezeted nézőpontjából is.
Azáltal, hogy elkezdesz mozogni a saját beszorult lelki helyzetedben, életbe lép a kaleidoszkópeffektus: ha csak egy pici részletet is elmozdítasz, a teljes kép megváltozik.
Ez pedig óriási megkönnyebbülést hozhat magával, egy csodálatos feloldó folyamat első lépése lehet, amelynek keretében a beszorult, betokosodott lelki tartalmak utat találhatnak kifelé.
Stresszoldó humor
Nagyon veszedelmes, amikor a traumát a jobb agyféltekénk időtlen világába temetjük, és ott alattomosan kifejti a maga pusztító hatását.
Hogyan tudjuk onnan kiszabadítani?
Például az istenáldotta humor segítségével!
Mi történik velünk, amikor kibuggyan belőlünk a nevetés?
Bekapcsolódik az agyunkban található örömközpont, ami endorfin (,,örömhormon") felszabaduláshoz és az immunrendszer erősödéséhez vezet.
Bizonyított tény, hogy nagyon romos állapotban lévő immunrendszerünket már húsz - perces közös nevetéssel is felerősíthetjük kissé!
Egyes-egyedül az emberi elme képes arra, hogy a katasztrófából münchauseni módra, a saját hajánál fogva húzza ki magát!
Ahogy a felülemelkedés, úgy a humor által is távolságot teremthetünk a sebesült énünktől, a fájdalmas eseményektől.
A nevetés képes az immunrendszerünket ostromló stressz biológiai visszafordítására, így legalább nem betegszünk bele, hiszen egy csomó feszültségtől megszabadulhatunk.
Spiritualitás
A spiritualitásnak köszönhetően nem maradsz meg abban a zárt világeszmében, amelyben az ember a saját élete foglya, hanem a világmindenség határtalan egészébe helyezed bele parányi emberi létedet.
Nagy traumákat követően néha ez a lelki megküzdés egyedüli, valóban hatékony lehetősége.
Egy katasztrófa után tudomásul kell venned valamit, ami ellen érzelmileg kétségbeesetten tiltakozol, amit egyszerűen nem akarsz elfogadni.
A spiritualitás megváltó fordulatának köszönhetően azonban képessé válsz arra, hogy egy nálad hatalmasabb erőre bízd az irányítást (ami egyébként amúgy sincs már a kezedben).
Hogy kire, mire bízod, az a te egyéni hitrendszerednek a specifikuma, amit nagy, egymás iránti tisztelettel kell elfogadnunk.
Tudományos kutatások igazolják, hogy abban a pillanatban, amint képes vagy átadni a kontrollt, a lelki rendszerben döbbenetes erejű föloldó, stresszcsökkentő folyamatok indulnak meg.
A lelki megküzdés pozitív eszközei között meg kell még említenem a meditációt és az imát is.
A mi elhanyagolt, nyugati kultúránkban semmibe vett, nem tréningezett és nem kiművelt jobb agyféltekénkre mindkettő csodálatos hatással van.
Mindenkit arra biztatok: tanuljuk meg a pozitív megküzdési módokat!
Ha valamelyikünket súlyos trauma érné, szívből azt kívánom magunknak, hogy képesek legyünk kimozdulni beszorult állapotunkból és átélni a poszttraumás személyiségfejlődés csodáját, ami által új és jobb ember válhat belőlünk.
(A részletet a Veszteségből nyereség, vereségből győzelem - A lelki megküzdés útjai című könyvből válogattuk. A Nyitott Akadémia sorozat legújabb kötetében Bagdy Emőke, Böjte Csaba, Almási Kitti és Szendi Gábor kitűnő írásait találod erről az izgalmas témáról. (Kulcslyuk Kiadó))
forrás:http://www.nlcafe.hu/eletmod/20131015/bagdy-emoke-veszteseg rol/
