NON SCHOLAE, SED VITAE DISCIMUS* Nem az iskolának, hanem az ÉLETNEK tanulunk! (Seneca) Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal. Az a dolgunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot. (L.R. Knost)
2013. június 30., vasárnap
2013. június 29., szombat
Lenyűgöző felfedezés a rák valódi okáról: meggyógyulhat a beteg, ha megérti betegsége okát
Dr. Hamer a 70-es években a müncheni onkológiai klinika vezető orvosa volt, ahol többi kollégájával együtt a daganatos betegeket a hagyományos módon kezelte, mely többé-kevésbé eredményesnek bizonyult.
1978-ban dr. Hamer élete radikálisan megváltozott, mikor tudomást szerzett 19 éves fia haláláról (meglőtték). Nem sokkal fia halála után felesége is távozott az élők sorából. És mindezen szörnyű eseményeket tetézte a felfedezése, miszerint heredaganata van.
Orvosként a betegek sorában találta magát, kezelnie kellett volna saját magát is a rák ellen a hagyományos módszerekkel, melyek sikertelensége szembetűnő volt. Bár úgy tűnik ijesztő, de az alábbi módszer segítette az orvost legyőzni a rákot.
Mivel soha nem volt semmilyen súlyosabb betegsége, arra gondolt, fia tragédiájával lehet összefüggésben a betegsége.
A fia halála és saját rákos megbetegedése arra ösztönözte dr. Hamert, hogy betegei családi életét kezdje el vizsgálni. Azt vette észre, hogy mindegyik betege, a daganatos elváltozás megjelenése előtt, valamilyen súlyos traumán esett át. Egyértelmű volt az elme és a betegség kapcsolata. Már sok tanulmány foglalkozott addig azzal, hogy egyes betegségek súlyos stressz hatására könnyebben kialakulnak.
Minden szerv kivetülése megtalálható az agyban, éppen ezért úgy döntött, hogy megvizsgálja betegei tomográfiáit összehasonlítva a betegség kórelőzményével.
Felfedezte, hogy minden betegség, nemcsak a rák az agy egy bizonyos területének felügyelete alatt áll és összefüggésbe hozható valamilyen előzetes pszichikai traumával.
Pontosabban, egy bizonyos koncentrikus vibrációt fedezett fel az agy adott területein, melyek azonos daganatos elváltozásoknál tökéletesen azonos helyen jönnek létre.
Más szóval, minden rákos megbetegedésnek megvolt az adott területe az agyban, mely nem működött többé jól.
Ezzel a felfedezéssel megalapozta az Új Medicinát (ezek után sarlatánnak titulálták és elvesztette praktizálási jogát, hogy a hatalmas gyógyszercégek, melyek rák elleni szereket gyártanak, ne menjenek csődbe).
Ezzel a felfedezéssel megalapozta az Új Medicinát (ezek után sarlatánnak titulálták és elvesztette praktizálási jogát, hogy a hatalmas gyógyszercégek, melyek rák elleni szereket gyártanak, ne menjenek csődbe).
1997-ben letartóztatták illegális konzultáció miatt, mert nem volt praktizálási joga, azonban a bíró azt vette észre, hogy dr. Hamer 6500 végstádiumú betege közül 6000 még mindig életben van, amely arány pont az ellentettje a hagyományos kezelés esetén.
Az új medicina a rák vas szabályából indul ki
Vas szabály: mindegyik rák, illetve súlyos betegség egy bizonyos konfliktushoz vagy emocionális sokkhoz vezethető vissza (DHS – Dirk Hamer szindróma, fia után elnevezve), mely először az egyént mentálisan betegíti meg, mikor agyi elváltozások alakulnak ki, majd szervi manifesztációi lesznek.
Ehhez a szabályhoz tartozik még két alapvető következtetés:
- az érzelmi sokk különböző típusai az agy különböző területein okoznak elváltozásokat. Az a zóna, melyben megjelennek ezek a körkörös elváltozások meghatározzák a szervet, melyet érinteni fog.
- minél hosszabb ideig fennáll a konfliktus, annál súlyosabb elváltozást okoz a szerv szintjén.
Ezeket a következtetéseket dr. Hamer állat, majd emberkísérletekkel bizonyította. Az állatok esetében is kialakul valamilyen betegség a súlyos érzelmi sokk hatására.
A betegségek eredete az agyban található
Dr. Hamer megállapította, hogy „minden betegséget egy érzelmi sokk okoz (DHS), mely az egyént felkészületlenül éri”.
Pszichológiailag: a DHS egy személyes esemény, saját élettapasztalataink által meghatározva és befolyásolva, kiszolgáltatottságunk, személyes felfogásunk, értékeink és személyes meggyőződésünk által. Mindezek mellett a DHS nem csak egy érzelmi konfliktus, hanem biológiai is, melyet személyes fejlődésünk tükrében kell vizsgálni.
Az állatok esetében biológiai sokkot okoz a fészek vagy terület hirtelen elvesztése, fiókák, kölykök elvesztése, nem várt fenyegetés, éhezés vagy halálos fenyegetés.
Egy férfi esetében konfliktuális sokkot jelent a „terület elvesztése”, mely az otthon vagy munkahely elvesztése által nyilvánul meg. A nők esetében aggodalom valamely családtag iránt, előre nem látott válás, sürgős kórházi ellátás válthat ki ilyen eseményt. Gyerekeknél a szülő, az anya visszatérése a munkába illetve egy válás súlyos érzelmi sokkot okozhat.
Több ezer tomográfia vizsgálatával dr. Hamer rájött, hogy egy DHS az agy egy specifikus, jól meghatározott területét érinti, mely körkörös elváltozásként jelenik meg a felvételen (1989-ben a Siemens igazolta, hogy nem technikai hiba okozza a köröket).
A történés után az agysejtek továbbítják a sokk impulzusait a megfelelő szerv fele, ami jellegzetes elváltozással reagál erre. Ennek az az oka, hogy agyunk úgy fejlődött, hogy azonnal reagálni tudjon a hirtelen fellépő konfliktusokra és veszélyekre.
Míg a kisagyunk és a mandulamag területe az alapvető dolgokra van programozva, mint légzés, táplálkozás és fajfenntartás, addig a nagyagy bonyolultabb funkciók ellátására képes, mint területi, szétválasztási, identitásbeli konfliktusok illetve önértékelés, önbizalom és önbecsülés.
Dr. Hamer kutatásai szoros összefüggésben állnak az egyedfejlődéssel vagy embriológiával, mert attól függetlenül, hogy egy szerv miként válaszol a konfliktusra (daganatképződéssel, szöveti elváltozással vagy funkció zavarral), mindezt a csíraréteg, melyből a szerv és agyszövet alakul ki, határozza meg.
A GNM (Ortogenetikai tumor rendszer) azt mutatja, hogy az endodermális ősagy vagy a mesodermális ősagy által szabályozott szervekben, mint tüdő, máj, vastagbél, prosztata, méh, bőr és függelékei, mellhártya, hashártya, szívburok, emlőmirigyek azonnal sejtburjánzás alakul ki, mihelyt a megfelelő konfliktus létrejön az agy adott területén. Ezen szervek daganatai a konfliktus aktív fázisa alatt is proliferálnak, vagyis burjánzanak (DHS miatt).
Példák:
Tüdőrák
A tüdőrák kialakulásához egy „halálfélelem” típusú konfliktust kötnek, mivel a halál pánik megbénítja a tüdőt. A sokkal egyidőben a tüdőszövet alveoláris sejtjei elkezdenek burjánzani és daganatos elváltozást hoznak létre.
A hagyományos véleménnyel ellentétben a sejtburjánzás nem ok nélkül történik, ugyanis ez által megnő a tüdő kapacitása így nő a túlélés esélye.
A tüdőrák kialakulásához egy „halálfélelem” típusú konfliktust kötnek, mivel a halál pánik megbénítja a tüdőt. A sokkal egyidőben a tüdőszövet alveoláris sejtjei elkezdenek burjánzani és daganatos elváltozást hoznak létre.
A hagyományos véleménnyel ellentétben a sejtburjánzás nem ok nélkül történik, ugyanis ez által megnő a tüdő kapacitása így nő a túlélés esélye.
Dr. Hamer vizsgálatai alapján minden egyes betegnél megfigyelhető volt az agy adott területén a körkörös elváltozás. Minden betegnél a kórelőzményben szerepelt halálfélelem, melyet a daganat biztos diagnózisa váltott ki, a daganatot pedig egy a halálos ítélettől való félelem okozta.
MellrákA mellrákot az anya-gyermek típusú illetve a partner-konfliktussal hozták összefüggésbe. Ez a fajta összetűzés mindig az agy tejtermeléséért felelős részén okoz elváltozást. Az anya-gyerek konfliktus létrejön, ha az anya túl sokat aggodalmaskodik gyereke iránt, vagy azt súlyos betegség miatt kórházba szállítják. Ezen idő alatt a tejtermelő sejtek kezdenek el burjánzani tumort hozva létre. Ennek oka, hogy nagy mennyiségű tejet tudjon az anya termelni, amivel segítheti gyereke gyógyulását.
Mi történik az újagy által vezérelt szervekkel?
Míg az ősagy a sokk aktív fázisa alatt okoz daganatos elváltozást, addig az új agykéreg ellenkezőleg. Ezen területben létrejött elváltozások degenerációval járnak a megfelelő szervek szintjén (petefészek, herék, csontok, nyirokcsomók, a bőr, méhnyak-nyálkahártya, hörgők, koszorúér).
A petefészkek vagy herék nekrózisa, osteoporosis, csontrák, gyomorfekély csak akkor alakul ki, ha egy személy érzelmi stressz helyzetben található, ami a sokk-konfliktus helyzethez hasonló.
Vegyük a mell tejcsatornáit példának. Ezek sokkal később fejlődnek ki, mint maga a mellszövet, mert az agy egy magasabb szintje irányítja fejlődését. Az a konfliktus, ami e szerv elváltozását okozza nem más, mint egy elválasztásos konfliktus, mikor a gyereket vagy a párját elválasztják az illető nőtől. Az állatvilágban akkor alakul ki ilyen betegség, mikor az anya kölyke elveszik vagy megölik. Természetes reflexként a tejcsatornák kifekélyesednek. Ennek oka, hogy nőjön a tejcsatornák átmérője, ami könnyebbé teszi azok ürülését.
Megbetegedés fázisa (konfliktus) és gyógyulás fázisa (posztkonfliktus)
Ahogy minden konfliktusra van megoldás úgy a betegségekre is van – állítja dr. Hamer.
Az első fázisban, az aktív konfliktus ideje alatt, az egész szervezet azzal van elfoglalva, hogy szembenézzen az adott helyzettel. Ez fizikai szinten a sejtek elváltozásával, az autonóm vegetatív idegrendszer túlzott ingerlésével jár.
Átlépve a stressz-fázisba az elme teljesen el van foglalva a konfliktus tartalmával. Az alvászavar, étvágy hiánya jellegzetes tünetek lehetnek.
Az aktív fázist hideg fázisnak is hívják, mert a stressz ideje alatt az erek összehúzódnak és hideg végtagok, hideg verejtékezés figyelhető meg. Az egész jelenség intenzitása a sokk intenzitásától függ. Ha egy egyén túl hosszú ideig van ebben az állapotban, halálos következményekkel járhat.
Dr. Hamer bebizonyította, hogy a szervezet magába a rákba nem képes belehalni. A szervezet elpusztulhat a tumor által okozott szövődményekbe, egy életfontosságú szerv leállása miatt, de magába a rákos sejtekbe nem.
Ha valaki meghal az aktív fázis ideje alatt, akkor azt általában a hatalmas energia veszteség, súlyvesztés, alvászavar, mentális és szellemi kimerülés okozza.
Ha valaki meghal az aktív fázis ideje alatt, akkor azt általában a hatalmas energia veszteség, súlyvesztés, alvászavar, mentális és szellemi kimerülés okozza.
A legtöbb alkalommal a legnagyobb problémát a negatív diagnózis vagy prognózis érzelmi pusztító hatása jelenti („még hat hónapja van hátra”). A beteget és hozzátartozóit a kétségbeesésbe kergetik az ehhez hasonló kijelentésekkel, melynek egyenes következménye lesz a beteg általános állapotának romlása, amire a hagyományos kezelés nem hat, csak súlyosbítja azt, majd bekövetkezik a halál.
Amennyiben a beteg nem kapott semmilyen kezelést (kemoterápia vagy sugárterápia), akkor a GNM-nek a sikeressége eléri a 95-98%-ot, ami egyszerűen lenyűgöző. Mindezen statisztikai eredményeket hivatalos szervek közöltek dr. Hamer adatai alapján.
Dr. Ulrich Abel epidemiológus és biostatisztikus véleménye szerint elkeserítő az eredménytelensége a kemoterápiáknak. Semmilyen statisztikai bizonyíték nincs arra, hogy a végstádiumú betegek esetében, kiket már műteni sem lehet, bármennyivel meghosszabbítaná azok életét. A rosszindulatú daganatos elváltozások kemoterápiája, mikor már műtét nem lehetséges, ami a daganatok 80%-át teszi ki, tudományos kátyú.
A test önmagát gyógyítja
A konfliktus rendezése a biológiai program második fázisát jelenti. A javító mechanizmusokat a vegetatív idegrendszer segíti. A lábadozás fázisában visszajön az étvágy, azonban valószínű a gyengeség oly mértékű jelenléte, hogy a betege alig képes lábra állni. A pihenés és a megfelelő tápanyag bevitel elengedhetetlen a felépüléshez. A második fázist meleg fázisnak is nevezik, az erek kitágulnak és a végtagok újra melegek lesznek.
A konfliktus egyidejű rendezésével a szervekben változás figyelhető meg, leáll a sejtburjánzás és a sejtelhalás illetve elkezdődnek a specifikus javítási folyamatok.
A gyógyulás egyéb tünetei lehetnek: túlérzékenység, viszketés, görcsök és gyulladás. Betegségek, melyek a gyógyulási fázisban jelenhetnek meg: különböző bőrproblémák, aranyér, gégegyulladás, hörgőgyulladás, ízületi gyulladás, érelmeszesedés, a vese és a húgyhólyag rendellenességei, bizonyos májbetegségek és fertőzések.
A GNM szerint is kétféle daganatot különítenek el, azonban nem az alapján, hogy az rossz- vagy jóindulatú. Vannak tumorok, melyek a konfliktus aktív fázisában (tüdő, vastagbél, máj, méh, prosztata daganatok, stb.) mások a gyógyulási fázisban jelennek meg.
A gyógyulás alapelvei:
Először is a beteg a maga ura. Ura betegségének, nem kell bízzon semmilyen más gyógymódban, csak a saját szervezetében.
A betegnek dolgoznia kell, hogy megértse betegségének okát.
A beteg együtt kell működjön az orvossal, hogy kidolgozhassanak egy olyan programot, ami által a konfliktus megoldódik mentálisan és gyakorlati szinten is.
Megjegyzés:
Dr. Hamer bármely érzelmi konfliktus empirikus megoldására teszi a hangsúlyt, azonban hatásos lehet még a pszichoterápia, hipno – illetve regressziós terápia.
A ráktól vagy haláltól való félelem más konfliktusokat szülhet, a meglévők mellé. Fontos, hogy a beteg teljesen elutasítsa az ehhez hasonló gondolatokat a gyógyulás érdekében.
Egy egészséges ember, aki jól táplált, rendszeresen pihen és mozog, sokkal könnyebben tud szembe nézni az ehhez hasonló konfliktusokkal, illetve kevesebb éri őt.
Az anyagi biztonságban levő embereknek sokkal kisebb az esélye, hogy megbetegedjenek, ellentétben a rossz anyagi körülmények közt élőkkel.
A terhes nők daganatos elváltozásai nyomtalanul gyógyulnak a terhesség harmadik hónapjától kezdődően, mivel a terhesség prioritást élvez. - állítja dr. Hamer.
(Forrás: http://filantropikum.com )
A fotó, amely összetörte egy anya szívét
Amikor Anne Belanger megkapta második osztályos fiának osztályképét, undorral tette vissza a borítékba.
A képen a tanárok és a diákok három sorba sorakoztak fel. Egy diák azonban hiányzik a sorból.
A jobb szélső sarokban azonban ott van fia, Miles Ambridge, kerekesszékben, elszigetelve az osztálytársaktól. Annak ellenére, hogy a sarokban ült, a 7 éves kisfiút vonzza a kamera, mindent bevet, hogy közelebb kerüljön a barátaihoz, a mosolyt sem lehet letörölni az arcáról.
Az anya alig tud ránézni a fényképre, amikor megteszi harag és szomorúság önti el.
“Nézd milyen angyal rajta.” – mondja a New Westminster-i anyuka, alig tudja visszatartani könnyeit. “Kiközösítik. Pedig annyira részese akart lenni a csapatnak.”
Miles gerinc izomsorvadással küzd, ami egy genetikai betegség, és amely a gerincvelő idegsejtjeit támadja meg, ennek következtében a test, különösen a karok és lábak izmai elgyengülnek. A betegség nem befolyásolja a kognitív képességeket.
Miles betegségét 13 hónapos korában fedezték fel, az orvosok akkor azt mondták a szülőknek, fiúk sosem fog járni.
A kerekesszék miatt Miles már rengeteg kihíváson ment át, többen, mint a hasonló korú gyerekek, nyilatkozta édesapja, Don Ambridge. Éppen ezért volt szívszorító őt a csoporton kívül látni.
Don Ambridge, aki elsőként látta a fotót, úgy érezte ez a kép megalázó fiára nézve.
“Valamilyen oknál fogva még rosszabbul érzem magam, amikor látom milyen boldog a képen.” – nyilatkozta az apuka. “Azt hiszem ez azért van mert még ártatlan… Naiv még, és nem tudja milyenek az emberek.”
Miles szülei úgy döntöttek, nem mutatják meg a fotót fiuknak. Belanger elmondta, a kisfiú “mélységesen tudatában van annak, hogy más mint a társai”. Ha látná, bizonyára mélységesen fájna neki.
Ennek ellenére szülei mégis a nyilvánosság elé tárták a képet, hogy felhívják a figyelmet a sérült emberek felé irányuló diszkriminációra.
A szülők a képet készítő cég Facebook oldalára töltötték fel a fotót, ahonnan a cég letörölte, személyiségi jogok sértése miatt. A szülők nem elégedtek meg a reakcióval, ismét feltöltötték a fotót, de ezúttal a többi iskolás arcát kitakarták. Idő közben a családapa az iskolába is elküldte a képet, ahol az igazgató azonnal felvette a kapcsolatot a készítővel.
Az iskola igazgatója elmondta, kellett egy kis idő, amíg a fényképes cég belátta a hibát, és elismerte a tévedést.
“Szeretnénk azt hinni, hogy csak tévedtek.” – mondta az igazgató, aki hozzátette: “De idő közben a szülőket igen megbántották.”
Miles édesanyja az iskolát és a képkészítő céget is hibáztatja. A fotót idő közben ismét elkészítették, ezúttal a kis Milest kivették a kerekesszékből és átültették barátai közé.
A cég menedzsere elismerte a hibát, és bevallotta, a fényképésznek tanulnia kell a hibáiból.
Belanger szerint a kép diszkriminatív és a társadalmi megbélyegzést tükrözi a fogyatékos emberekkel szemben.
“A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, de ha ez a felnőttektől jön az még rosszabb.” – nyilatkozta az anya.
(Forrás: http://filantropikum.com )
2013. június 28., péntek
Egy anya egy napja
Légy szíves, vidd ki a tányérodat a konyhába!
Vidd magaddal, ha elmész!
Ne hagyd itt, vidd el!
Ez a tied?
Ne bántsd az öcsédet!
Hozzád beszélek!
Várj egy percet, nem látod, hogy telefonálok?
Mondtam már, hogy ne szakíts félbe!
Megmostad a fogad?
Miért nem vagy még ágyban?
Mars vissza az ágyba!
Délután nem tévézhetsz!
Hogyhogy nincs leckéd?
Menj ki!
Fogj egy könyvet!
Teszed le!
Ne lógj a telefonon!
Mondd meg a barátnődnek, hogy visszahívod! Na, mi lesz?
Halló, nem nincs otthon.
Majd felhív, ha hazajött.
Vegyél kabátot! Vegyél pulóvert!
Azért csak vedd fel!
Ki hagyta a tévé előtt a cipőjét?
Tüntesd el a játékaidat az előszobából! Tüntesd el a játékaidat a fürdőkádból! Tüntesd el a játékaidat a lépcsőről!
Felfogtad, hogy meg is ölhettél volna valakit?
Siess már!
Siess már, mindenki rád vár!
Tízig számolok, és itt hagyunk.
Voltál vécén?
Ha nem mész ki, nem mehetsz el!
Komolyan beszélek.
Miért nem intézed el otthon?
Nem tudod visszatartani?
Mit csináltok a hátsó ülésen?
Hagyjátok abba!
Azonnal hagyjátok abba!
Erről hallani sem akarok!
Hagyd abba vagy most rögtön hazaviszlek.
Megmondtam. Indulás haza!
Adj egy puszit!
Gyere anyucihoz!
Ágyazz meg!
Rakj rendet a szobádban!
Teríts meg!
Tessék megteríteni!
Mi az, hogy már megint te?
Rendesen ülj a széken!
Ne könyökölj!
Legalább egy kicsit! Nem kell az egészet megenned!
Fejezd be a játékot, és egyél!
Arra figyelj, amit csinálsz!
Told beljebb a poharat, mindjárt leesik!
Vigyázz!
Mi az, hogy még?
Talán kérek szépen még. Így jobban hangzik.
Hiszen meg se kóstoltad.
Ne válogass! Mit ennél, mannát?
Ne vitatkozz! Elegem van ebből.
Menj a szobádba!
Tíz percről szó sem lehet.
Még egy perc.
Hányszor mondtam, hogy ne csináld!
A csoki bezzeg eltűnt!
Előbb a tegnapit tessék megenni!
Nem is tömlek gombával. A tiedből egy szemig kiszedtem, nézd csak meg!
Kész a leckéd?
NE KURJONGASS! HA KÉRDEZNI AKARSZ VALAMIT, GYERE IDE!
Még nem tudom.
Most nem.
Kérdezd meg apádtól!
Majd meglátjuk.
Ne mássz rá a tévére, tönkreteszed a szemedet!
Csillapodj!
Szedd össze magad, és kezdd előröl!
Biztos?
Csatold be az övet!
Mindenki becsatolta magát?
Sajnálom, ez a szabály. Sajnálom, ez a szabály. Sajnálom, ez a szabály.
(Delia Ephron)
Félünk a változástól?
Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elengedni a régit.
Félünk
váltani, búcsúzni, továbbmenni. Félünk az újtól.
Biztos
megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk,
pedig
muszáj lesz.
'Inkább
tűrni a jelen gonoszt,
mint ismeretlen veszélyek elé sietni!' - mondja
Shakespeare.
Elmondom
neked, mit tanultam az anyámtól.
Ő
nagy átváltozó művész volt.
A
titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét.
Vagyis
nemcsak élt, de játszotta is az életét,
mint
egy színész a sok-sok szerepét.
Amikor
már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta:
'Sokféle
szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb.
Megcsinálom
ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen.
Mert
mindenem fáj.'
Mindezt
vidáman mondta. Nyögve, de nevetve.
Nevetett
a vénség nyomorán, mert tudta, hogy ez is csak egy szerep,
és
nem végleges.
Most
már odaát van a Drága, és onnan segít.
Ahányszor
vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét.
S
tanulom tőle az átváltozás művészetét.
Ajánlom,
te is tanuld meg.
Könnyebb
lesz az életed, és lényegesen vidámabb.
(Müller
Péter)
Légy te a változás, amit a világban látni akarsz.
(Mahatma Gandhi)
A digitális nemzedéknek megfelelő tanulási környezetre van szüksége
(Beszélgetés Bedő Ferenc közoktatási szakértővel)
Viszonylag kevés olyan pedagógus van az országban, aki néhány évtizede nem csak tanúja, hanem aktív szereplője is volt a számítástechnika iskolai megjelenésének. S még kevesebb az olyan, aki rögtön a folyamat kezdetén felismerte, hogy ez az új elem nem csupán technikai téren rejt lehetőségeket, hanem a gyerekek személyiségformálásában, a tanulás iránti pozitív attitűdjük, szociális kompetenciáik kialakításában is szerepet játszhat. Bedő Ferenc azóta is következetesen képviseli azt a szemléletet, hogy az infokommunikációs eszközök iskolai életbe történő bevitele segíthet utat találni a megváltozott szocializációs környezetben nevelődő gyerekekhez, fiatalokhoz. Érdemes vele együtt gondolkodni azon is, hogy a digitális környezet milyen módon hat az iskolai nevelésre, hogyan teheti tartalmasabbá és hatékonyabbá – többek között – az osztályfőnök munkáját. is.
Úgy tudom, hogy Ön nagyon korán elköteleződött az informatika mellett, a Logo pedagógiát szakmai pályafutása döntő élményeként tartja számon. Hogyan került egyáltalán kapcsolatba az informatikával, és megragadható-e az a mozzanat a pályáján, amikor ez a terület érdeklődése középpontjába került?
Amikor 1984-ben elkezdtem a pedagógusként dolgozni, voltak már elképzeléseim az informatika tanítására vonatkozóan. Ehhez persze kellettek a szerencsés előzmények. Előző munkahelyemen már kipróbálhattam szinte minden akkori mikroszámítógépet. Katonai szolgálatom alatt nagygépen futtattunk BASIC fordítót. Ez időben már rendszereztem a BASIC parancsokat és összeraktam egy tematikát előbb gyerekeknek, majd egyet a felnőtteknek is. A tervekhez persze már akkor is kellett egy elkötelezett intézményvezető, aki mindenben segített és egy falusi kisiskolában egy tanév alatt három gépünk is lett. Persze mindegyik más típusú volt, de BASIC szakkört már tudtunk indítani. Néha így visszatekintve már sokan lenézik a BASIC-et, de ha jól csinálták és nem rögtön a kódolással kezdték, akkor segített a gyerekeknek gondolkodni, algoritmust alkotni. A Logoról akkor még csak mint alternatív programnyelv lehetőségről olvastam, de miután az akkori gépeken kipróbálni nem volt mód, nem ismertem fel, milyen módszertani lehetőség rejlik benne. A Logo pedagógiát Farkas Károly és Kőrösné Mikis Márta könyvéből sejtettem meg először. Aztán lett egy Commodore 64 gépem. Erre már készítettem egy Logo fordítót, ami BASIC nyelven íródott és az alap parancsokat tudta már szimulálni. Ezzel kezdtem el a kísérleteimet és nagyon tetszett, amit tapasztaltam. Érdekes, hogy Papert könyvét, az Észrengést csak később ismertem meg, viszont abból értettem meg a lényeget.
A Logo pedagógia az elméletnek a megalkotója, Seymour Papert gondolatait Ön még napjainkban is figyelemreméltónak tartja. Melyek ezek a mai is időszerű felvetések?
Papert nézetei leginkább talán a Gyermektanulmány reformpedagógiai irányból eredeztethetőek. Én úgy érzem, hogy a Claparėde-Piaget vonal az, ami meghatározó benne. Nem akarnám belemagyarázni, de erősen belelátom Maria Montessori, eszközökkel kapcsolatos nézeteit. Viszont fontos, hogy Papert még ma is a gyerekeket vizsgálja és a gyerekek tanulmányozásából indul ki, illetve ehhez készíti zseniális eszközeit és mikrovilágait, azért, hogy újra és újra bizonyítsa a spontán gyermeki, öntevékeny tanulás, a tudásépítés fontosságát. A The connected family című könyvében is visszatér ehhez a témához és bizonyítja, hogy ugyan lehetséges, hogy a család, illetve később az iskola eltávolíthatja a gyereket az önmaga által irányított, öntevékeny, tapasztalati tanulási formától, viszont amikor a gyereknek megfelelő eszköz kerül a kezébe, lehetősége van rá, hogy újra visszatérjen a függetlenebb tanulási formához. A technikai eszközök és napjainkban az infokommunikációs eszközök, az internetes technológia kimondottan ilyen hatásúak, de ez a hatás sokakat meg is rémít.
Létezik-e Ön szerint digitális szakadék a generációk között? Érvényesnek véli-e napjainkban a Prensky-féle, közel 15 éves „digitális bennszülöttek”-„digitális bevándorlók” fogalompárost?
Ahhoz, hogy a generációk közti szakadékot meghatározzuk, meg kellene határoznunk a generációkat. Digitális eszközök használata szempontjából, már mindenféle betűjellel illetjük a különböző nemzedékeket, és nyilván vannak is köztük különbségek. Az egyes generációk szokásrendszeréről kutatásokat lehet végezni, és ezek tapasztalataival azután meg lehet ijesztgetni az arra hajlamos szülőket. Viszont minden generáció viselkedésében felfedezhetők azok a pozitív elemek is, amelyeket szívesen alkalmaznának egy öntevékeny tanulási folyamatban. Nagyon fontos lenne, hogy az infokommunikációs eszközökben rejlő, öntevékenységet segítő módszertani lehetőségeket kihasználja az iskola, ezek megjelenjenek a a tanulási tevékenység során.
Ma már tudjuk, hogy Prensky kategóriái, valamint Tapscott hurráoptimizmusa a maguk korában is sántított, viszont akkor erre senki nem figyelt, hiszen írásaik rendkívül nagy szerepet játszottak: ráirányították a figyelmet magára a jelenségre. Azóta sok-sok nemzedékelmélet született. Ollé János már a nemzedékelméletek egész generációját említi blogjában, s úgy véli, hogy nem ezek jelentik a kutatás fő irányát.
Az új technológia, a digitális világ gyerekekre, fiatalokra gyakorolt hatása a pedagógusok jelentős részében okozott morális pánikot. Hogyan látja: történt-e ezen a téren számottevő változás? Csitult-e ez a pánik egyáltalán, vagy még mindig erősen konganak a vészharangok a felnövekvő nemzedéket fenyegető „veszélyek” miatt?
A pánikot az okozta, hogy kiderült:, a gyerekek rengeteg olyan interaktív eszközt használnak, amelyeket tanáraik nem ismernek, nem értenek, nem tudnak használni. A kollégák egyrészt félteni kezdték a gyerekeket a számukra ismeretlen dolgoktól, másrészt tartottak attól, hogy az iskola zárt világát megbontja a világháló nyitottsága. A megoldást jelentő változások nagyon lassan mennek végbe, de érzékelhetően elindultak. Sajnos sok iskola még ma sem tudja kezelni a saját tulajdonában lévő infokommunikációs eszközöket. Számos pedagógus tart ezektől, a mobiltelefonokat például igen sok esetben egyenesen kitiltják az iskolából. Holott az „okostelefonok” ma már telefonálásra is alkalmas számítógépek, s mint ilyenek kiválóan bevonhatók lennének az oktatásba. A gyerekek nagy része azonban még mindig úgy használja ezeket az eszközöket, ahogy jónak látja, és az iskolának erre semmi hatása sincs. Ez pedig nem csupán egy elvesztegetett lehetőséget jelent, hanem a kontrollról való lemondás következtében számos valós veszéllyel is jár.
„Amennyiben az iskola nem lesz képes már rövid távon is befolyást gyakorolni a digitális nemzedékre, akkor e jelenség egyszerűen átlép az iskolarendszeren és az eddigi negatív módon gyakorol végleges és visszafordíthatatlan hatást az érintett korosztályra.”1 – írja egy tanulmányában. Hogyan látja a jelenlegi tendenciát? Milyen problémákat és milyen biztató jeleket lát ezen a területen?
Kapcsolódva az előző kérdéshez, nem mondhatjuk, hogy semmi sem változik, hiszen akadnak lelkes kollégák. Az viszont általában megfigyelhető, hogy ők saját iskolájukban inkább magányos harcosok. De már az is valami. Azt persze el kell fogadni, hogy az iskolákban nem lesz egykettőre változás. Ezért tartottam hasznosnak az eLemér projektet, ami önértékelés alkalmazásával mérte fel a "hol tartunk?" állapotot, és erre alapozva ösztönözte a tervezést. Bíztató az is, hogy néhány pedagógusképző intézmény súlyt helyez hallgatóinak az infokommunikációs eszközök használatára történő módszertani felkészítésére.
Egy blogbejegyzéséből idézek: „A kérdés számomra az, hogy képesek leszünk-e közös tevékenységgel, a digitális generáció számára olyan, megfelelő tanulási környezeteket megalkotni, amelyben az aktív tudásépítő folyamat megvalósulhat.” Mi az aktuális válasz erre a kérdésre?
Itt újra arra gondoltam, amit Papert már kifejtett. A gyerekek azért, hogy valamennyire visszatérhessenek a maguk által irányított, aktív cselekvés során megvalósuló tudásépítő jellegű tanuláshoz, szívesen használnak infokommunikációs eszközöket. Ilyenek lehetnek a Web 2.0 eszközök jól kiválasztott csoportja, amit néhány lelkes kolléga már használ is. Olyan megoldás is elképzelhető, hogy egy iskola a saját diákjai számára hoz létre virtuális tanulási környezetet, és az az egyes tanulók számára egyéni tanulási környezetként jelenik meg. Ez a környezet a legegyszerűbb formájában lehet pusztán digitális tananyagmegosztó oldal, de ne csak az legyen! Ilyen környezetben elindulhat a kommunikáció gyerek és tanár, azután gyerek és gyerek közt. A virtuális tanulási környezet teret adhat a kollektív tudásépítésnek, a kollaboratív tevékenységnek.
Én magam mostanában éppen egy nagyon hatékony kommunikációra és együttműködésre tervezett keretrendszer ilyen irányú adaptációján dolgozom.
Sok sikert kívánok a munkájához! Nagyon köszönöm a beszélgetést.
(Az interjút Szekszárdi Júlia készítette.)
2013. június 26., szerda
Gyűlölt másság (Teljes film)
Igaz történet Gwen Araujo (1985-2002) életéről.
A kismadár (Teljes film)
Helen Keller, halmozottan hátrányos lány, akit kezelhetetlen állapota miatt szülei
teljesen elzárnak a külvilágtól.
Helen csupán dührohamaival képes kommunikálni
és ezért szülei már az intézeti elhelyezésén gondolkoznak.
Ekkor lép be az életükbe Anne Sullivan, a gyengén látó tanárnő,
akiben megvan a beleérző képesség és a türelem kellő elegye,
hogy Helent visszahozza ebbe a világba.
A szülők eleinte ellenzik a tanárnő módszereit,
ám hamarosan meglepve tapasztalják a bámulatos eredményt.
A párkapcsolat próbája, a távkapcsolat
A legtöbbször zátonyra fut, de talán pont mi leszünk az a kevés kivétel, aki erősíti a szabályt – motoszkálhat a fejünkben, ha belevágunk egy távkapcsolatba. Nem tudhatjuk, mit hoz az élet: nem utazik-e el kedvesünk, vagy mi magunk egy több hónapos, akár éves megbízás, ösztöndíj miatt, hátrahagyni kényszerülve a másikat, vagy nem szeretünk-e meg valakit, akit otthona egy távoli városba vagy országba köt. De mit érdemes számba venni, mielőtt igent mondunk az élet eme újabb kihívására?
Ami nem gyűr le, az megerősít
Sok mindenre igaz, nemcsak a megrázkódtatásokra, de kötődéseinkre is, hogy a nehézségek sorvaszthatnak vagy építhetnek. A távkapcsolat veszélye, hogy az érzelmek könnyebben elfonnyadnak, ha távol van a másik, ha nem érezzük őt magunk mellett, miközben annyi izgalmas újdonság (ismeretség…) kúszik be az életünkbe. Éppen ezért ne feledkezzünk el kedvesünkről, még ha magával is ragad egy új helyzet, helyszín, tartsuk őt gondolatainkban, és figyeljünk, hogy ne essen vissza a levélírással, telefonálással, skype-olással töltött órák száma! Különösen, ha mi utaztunk el hosszabb időre, és ő maradt otthon.
A távkapcsolat a bizalom próbája. Aki féltékeny, nem bízik partnerében, folytonos megerősítést vár, annak könnyen pokollá válhat az egymástól távol töltött idő. Meg kell tanulni elhinni, hogy a másik szeret, akkor is, ha ezt nincs módja kimutatni a nap huszonnégy órájában, és nem kacsint félre, amint hátat fordítunk (ha mégis, lehet, jobb nekünk nélküle…). A távkapcsolatban felértékelődik az idő, amit fizikailag párunkkal tölthetünk, de még a napi skype is jelentőséggel bír – ne rontsuk el féltékenységi jelenetekkel! A korlátozott együttlét miatt duplán számít minden öröm és fájdalom, amit a másiknak okozunk.
Féltékenységre azok hajlamosak, akik tudat alatt nem érzik magukat szerethetőnek, ezért bizalom helyett az érzelmek bizonygatását várják a másiktól. Nem elsősorban a párjukkal, inkább önmagukkal kapcsolatban mardossák őket kétségek. A féltékenység, érzelmi zsarolás a másikba való túlzott csimpaszkodás tünete is lehet, az ilyen személyiség ellenőrzéssel próbálja elejét venni, hogy elveszítse kapaszkodása tárgyát. A távkapcsolat nemcsak a másik, hanem az önnön értékeinkbe vetett hit próbája is.
Fektessük le a kereteket!
Sok párkapcsolatban a távkapcsolat csak ideiglenes, egy bizonyos élethelyzethez kötött. Ilyen esetekben hasznos lehet, ha közösen lefektetünk bizonyos szabályokat arról, megengedhető-e több „lazaság”, mint alapesetben. Hogy ez vállalható-e, a pártól, a felektől függ: hogyan gondolkodnak a hűségről, mi számít megcsalásnak, mennyit bírhat ki a szerelmük. Bármilyen meglepő, ezekről a kérdésekről más-más elképzeléseink lehetnek, nem árt ezeket tisztázni! E sorok írója változatos megoldásokat látott már: flörtölni megengedett, de ennél továbbmenni nem, az országhatáron kívül szabad a vásár, de ha landol a gép, visszaáll a régi kerékvágás, egyéjszakás kaland még belefér, de másnap tilos a randevú stb. A felek úgy is dönthetnek, tegyen ki-ki saját belátása szerint, amennyit a lelkiismerete elbír…
Előfordulhat, hogy a távkapcsolat szakítópróbának bizonyul. Lehet, a lecke, amit meg kell tanulnunk, nem a bizalom és a ragaszkodás, hanem épp az elengedés, a szabadság visszaadása. Fogadjuk el, ha így történt, ne gyűlöljük se a másikat, se magunkat, se az életet! Ahány szerelem, annyi történet, és lehet, a sors legközelebbre tartogatja a happy endet.
Szabó Elvira
(Forrás: lelkizona.hu)
Drogmegelőzés a családban - mi az, ami tényleg működik?
Sok éves munkám során számtalanszor tartottam prevenciós előadást szülőknek, pedagógusoknak. Mindannyiukban volt egy közös elvárás a drogmegelőzéssel kapcsolatban, mégpedig az, hogy nagyon konkrét és kézzelfogható ismereteket szerettek volna arról, hogyan ismerjék fel, ha valaki "be van állva" vagy drogot használ. Általában mindig csalódtak, láttam a szemükben, mert nem kaptak ilyen receptet. Valójában minden más szülőt is csalódás fog érni, ha hasonlóra vágyik, ugyanis erre nincs olyan recept, mint egy jó sütemény esetén.
Emlékszem, hogy fiatal drogsegítőként sok elméleti tudással a fejemben egy borús, esős vasárnapon én voltam a segítő a drogrehabilitációs otthonban és mindenki levert volt velem együtt. Bejöttek a terápiások a szobámba, jót beszélgettek velem, én pedig nagyon boldog voltam, milyen empatikus vagyok és milyen jó segítő. Aztán a váltó kollégám, akinek hozzám képest körülbelül 5 év előnye volt, gyanút fogott és kiderült, hogy a terápia előtt mindannyian kimentek a közeli mákföldekre és jól beállva jöttek vissza, így beszélgettek velem, és közben én ebből semmit sem vettem észre.
Ez egy jó lecke volt számomra, és azóta természetesen 90 %-ban felismerem, ha valaki fogyasztott valamilyen drogot, de nem feltétlenül veszem észre azt, ha csak kevés mennyiségű kábítószer, mondjuk marihuána van a kliens szervezetében. Hiszen ilyen kis mennyiség neki maximum kellemes érzést ad, de nem lesz tőle zavart, agresszív vagy pszichotikus. Éppen ezért a közkedvelt elképzelések, mint például hogy ha partizenét hallgat, akkor biztosan amfetamint is használ, vagy ha lóg a fenekén a nadrágja és marihuánás kendője van, akkor biztosan füvezik, ha pedig szögecses a kabátja, akkor alkoholista a gyerek – egyértelműen tévhitek (mint ahogy az is, hogy a pupilla milyenségéből próbáljuk megállapítani, ha valaki drogot használt).
Természetesen lehetne még folytatni ezeket a sztereotípiákat, hiszen talán valóban van közös vonása azoknak, akik bizonyos típusú szereket használnak, ugyanis mindez természetesen az adott szubkultúra része is, de hiba lenne ebből általános következtetéseket levonni.
Ehelyett a legfontosabb kérdés: Mi a célja a szülőnek? Miért szeretné ezeket tudni? Miben segítenek ezek az információk a szülőknek?
Szerény véleményem szerint: semmiben. Maximum: elterelik a figyelmet a lényegről, ami nem más, mint hogy miért használja a gyerek rendszeresen a kábítószert? Mi az, amit mi szülők, nem a legjobban csinálunk, csináltunk vele kapcsolatban? Mi az, amiben segíthetnénk neki, hogy más alternatívát adjunk számára? És legfőképpen, hogyan tehetjük meg ezt?
Tévhitek mindig is voltak, lesznek is, de egy tény biztosan igaz: a drog jó. Ha nem lenne jó, soha senki nem akarná kipróbálni és nem lenne ilyen mértékű társadalmi probléma. A drog az elején valóban ad valami pluszt a kamasznak, valamit, amit eddig máshol, máshogyan nem tudott megélni, de igaz a régi mondás: nem minden arany, ami fénylik. Vagyis: a kezdeti jó érzés, az eufórikus állapot, amit a drog ad, a későbbiekben szépen lassan elmúlik, és ehelyett már csak szenvedést és függőséget okoz a használójának. Átveszi az irányítást és a kontrollt a használójától.
Az is tény, hogy ma már egyre jobban kitolódik lefelé a drogot kipróbálók korosztálya, azaz már 12-13 éves korban előfordulhat. És tény az is, hogy ha egy fiatal elmegy szórakozni, akkor szinte biztosra vehető, hogy valamit ki fog próbálni, legyen az alkohol vagy bármilyen más drog. A leggyakoribb a marihuána, alkholol és a gyógyszerek együttes használata, valamint a dizájner drogok, mivel ezek nagyon könnyen elérhetőek és beszerezhetőek bárki számára.
Tehát: egy szülő azon felül, hogy egészséges, normális családi életet biztosít a gyermekének, azt tudja még megtenni, hogy megtanítja a mértékletességre, mert ez lehet a kulcsa bármilyen szer fogyasztásának. Ez lehet egy reális cél a szülő-gyerek kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni, hogy az alkalmi fogyasztás vagy rekreációs használat (ezek nem napi vagy hetente háromnál többszöri használatot jelentenek, és nem feltétlenül járnak függőség kialakulásával) szinte elkerülhetetlen a mai kamaszok életéből.
Hogyan lehet megtanítani a gyermeket a mértékletességre?
1. Szülőként tanúsítsunk mi is mértékletességet!
2. Meséljünk a túlkapásainkról és azok következményeiről!
3. A gyerekkel közösen: egy 0-10-ig terjedő skála segítségével (ahol a 0=absztinencia, 10=függőség) meghatározzuk, mi az elfogadott mennyiség, gyakoriság. Ki hogy látja a másikat és önmagát, melyiktől lenne elégedett, majd közös nevezőt próbálunk keresni. Ezt szinte mindenre lehet alkalmazni, nemcsak szerfogyasztásra, hanem különféle viselkedésbeli függőségekre is (monitorfüggőség, vásárlás, munka stb). Ha mondjuk a megegyezés a 4-es volt, akkor figyelni kell azokat a napokat, amikor 4-est és 5-öst adtak, hogy az miben volt más, jobb, és megbeszélni ezeket.
4. Tanítsuk meg nemet mondani!
A következő dolog, ami minden kortársképzés alapját képezi, de családban is nagyon jól lehet használni, mivel segítséget, útmutatást adhat a gyereknek, az a 'nemet-mondás' készsége, a megkínálás visszautasítása. A következő néhány példa ötletet, segítséget ad arra nézve, hogyan lehet visszautasítani az invitálást.
Mit mondj?
Tisztán mondd: Nem!
Ne érezd, hogy magyarázkodnod kell! Mondj bármit, amit csak szeretnél, például: Nem, kösz, kávézom! De ha ezek után is kitartó a másik, akkor folytathatod így: Abbahagynád, kérlek?! Majd válts témát, ha szükségszerű!
Hogyan mondd, hogy ’NEM’?
Válaszolj gyorsan! Jelentőségteljesen nézz a szemébe! Beszélj tisztán, érthetően, a hangod legyen magabiztos!
Sokat segíthet, ha felkészülsz a kérdésre. Magadban elképzelhetsz különböző helyzeteket, majd hangosan mondd ki: NEM!
Gyakorolhatsz magadban is vagy valamelyik barátoddal, hozzátartozóddal, aki segít neked a csökkentésben vagy leállásban.
(Forrás: harmonet.hu)
Gelsei Bernadett
addiktológus
Falfirka:
A serdülőkor akkor kezdődik, amikor a szülők kezdenek nehezen kezelhetők lenni.
2013. június 25., kedd
Az idegméreg, amitől minden finom
A kínai konyha európai és amerikai területen való elterjedésével együtt egy új "betegség" is megjelent, mégpedig a kínai étterem szindróma. "A tünetek hagyományos allergiás reakcióra utalnak, piros foltok a mellkason, fejfájás, hányinger, a vizsgált betegek pedig kivétel nélkül mindig kínai ételt fogyasztottak korábban…”
(E-621) hatása az idegrendszerre
A nátrium-glutamát széles körben elterjedt ízfokozó adalékanyag, érdekessége, hogy teljesen íztelen. Ízfokozó hatását úgy éri el, hogy stimulálja az ízlelőbimbókat. Nem az ételre, hanem az agyra hat, de az intenzív íz mellé fizikai tüneteket is kap a gyanútlan fogyasztó.
A Na-glutamát felhasználásának gyökerei egészen Japánig nyúlnak vissza. A japánok évezredek óta a tápanyagban gazdag tengeri hínárt használták ízfokozónak, egészen addig, amíg 1908-ban Dr. Kikunae Ikeda sikeresen izolálta a tengeri hínárban lévő ízfokozó anyagot. Ez volt a glutamát. Ezután Dr Ikeda céget alapított az anyag Na-glutamátként való forgalmazására. Idővel a nyugati világba is eljutott ez a színtelen, szagtalan, gyorsan oldódó kristályos por, ami az íztelen ételek „feljavítására” volt hivatott. Az élelmiszeripar kihasználta a nagy lehetőséget és a jelentős költségcsökkentés reményében minden komolyabb vizsgálat nélkül használni kezdte.
Az 1970-es években, amikor a gyorsétkeztetés megkezdte piaci növekedését, a Na-glutamát használata óriási növekedésnek indult az élelmiszerekben. Ma már szinte mindenben megtalálható. A feldolgozott ételek többségében, valamint a gyorséttermi ételek több mint 90%-ban nagy mennyiségben jelenlévő anyaggá vált, levesporok, leveskockák, mártások, konzervek, fűszerkeverékek, fűszer sók, fagyasztott készételek, virslik, felvágottak, szójatermékek, üdítőitalok, burgonya szirmok, snack-ek, stb. elengedhetetlen alkotóeleme lett. ez az anyag ráadásul függővé tesz bizonyos ételek fogyasztására.
Nem véletlen hogy a természetes ízű zöldségek, gyümölcsök nem ízlenek sok gyereknek, annyira hozzászoktak ennek az ízfokozónak az ételekben való jelenlétéhez. A média által közvetített reklámok ínycsiklandó ételei a „gondosan válogatott összetevőivel, íz varázslataival, íz rafinériájával”, szintén ezt függőséget erősítik.
Az 1970-es években, amikor a gyorsétkeztetés megkezdte piaci növekedését, a Na-glutamát használata óriási növekedésnek indult az élelmiszerekben. Ma már szinte mindenben megtalálható. A feldolgozott ételek többségében, valamint a gyorséttermi ételek több mint 90%-ban nagy mennyiségben jelenlévő anyaggá vált, levesporok, leveskockák, mártások, konzervek, fűszerkeverékek, fűszer sók, fagyasztott készételek, virslik, felvágottak, szójatermékek, üdítőitalok, burgonya szirmok, snack-ek, stb. elengedhetetlen alkotóeleme lett. ez az anyag ráadásul függővé tesz bizonyos ételek fogyasztására.
Nem véletlen hogy a természetes ízű zöldségek, gyümölcsök nem ízlenek sok gyereknek, annyira hozzászoktak ennek az ízfokozónak az ételekben való jelenlétéhez. A média által közvetített reklámok ínycsiklandó ételei a „gondosan válogatott összetevőivel, íz varázslataival, íz rafinériájával”, szintén ezt függőséget erősítik.
Mi a gond vele?
A Na-glutamát egy neurotoxin, vagyis idegméreg. Tönkre teszi az agysejteket és többek között az agyalapi mirigy által irányított funkciókat. A következő tüneteket okozhatja: migrénes fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés, asztmás rohamok, egyensúlyzavarok, mellkasi fájdalmak, erős szívdobogás, gyerekeknél viselkedési zavarok. Jelentkezhetnek allergiás tünetek is: bőrpír, orrfolyás, kiütések. Egyéni érzékenységnek megfelelően van, akinél a legkisebb mennyiség is azonnali reakciót vált ki van, akinél csendesen a felszín alatt munkálkodik. A gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, mert náluk a vér-agy gát fejletlenebb állapota miatt a mérgező anyagok könnyebben találnak utat az agyba. A legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, hanem idegi elváltozásokat is pl. Parkinson-, vagy Alzheimer -kór. Káros hatásáról már 1968-ban lehetett cikket olvasni egy neves amerikai orvosi lapban, azóta számos kísérlet bizonyította sejtméreg mivoltát.
A glutamát ingerületátvivő aminosav, az agyi neuronok közötti információ átvitelben játszik szerepet. Ma már ismert, hogy a leggyakoribb daganatfajtáknak: mell, prosztata, bőr, vastagbél, tüdő, petefészekrák, valamint a fej és nyaki tumoroknak vannak glutamát receptoraik. Ha ezek a daganatok sok glutamátot választanak ki, sokkal gyorsabban nőnek és terjednek, valamint a szokásos kezelési eljárást is megzavarják.
Mégis minek köszönhető töretlen lendülete?
Ahol csillapíthatatlan a profitéhség, ott könnyen eltűnnek a tömeges fogyasztói panaszok és könnyű szőnyeg alá söpörni a kutatási eredményeket. Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A nyugati orvosi modell nem veszi figyelembe az élelmiszer bevitelt és az élelmiszereken keresztül felhalmozódott kémiai anyagok hatását, ezért sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget mondván, nincs tudományos bizonyíték a glutamát egészségügyi kockázatára.
A vitatott ízfokozók legújabb megítélése már sokkal szigorúbb. A Független Egészségtanács Fórumában megjelent cikk szerint a glutamát kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Addig is, amíg eltűnik az élelmiszerekből - erre sok esélyt nem látok- , figyeljünk az összetevőkre! Ma már sokan tisztában vannak az anyag káros hatásával, ezért a glutamátot cselesen különböző nevek alatt rejtik el az ételek összetevőiben.
A vitatott ízfokozók legújabb megítélése már sokkal szigorúbb. A Független Egészségtanács Fórumában megjelent cikk szerint a glutamát kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Addig is, amíg eltűnik az élelmiszerekből - erre sok esélyt nem látok- , figyeljünk az összetevőkre! Ma már sokan tisztában vannak az anyag káros hatásával, ezért a glutamátot cselesen különböző nevek alatt rejtik el az ételek összetevőiben.
Ha ezekkel találkozol, ne vedd meg!!!!
E-621, hidrolizált növényi fehérje, élesztő kivonat, autogénezett élesztő, ízfokozók, kalcium kazein, nátrium kazein, texturált fehérje. Ha ezeket látod az élelmiszer címkén, akkor biztos, hogy glutamáttal akarnak megetetni.
Az egészség nagyon fontos, ezért figyelni kell arra, hogyan táplálkozol, mit teszel kosaradba, mit adsz tovább gyermekednek.
(Forrás: utajovobe.eu)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)