Éld jól az életed MOST! (Louise L. Hay)

„A megerősítések olyanok, mint amikor magot vetünk a földbe. 
Először kicsíráznak, majd gyökeret eresztenek, 
és csak utána növesztenek hajtást -- átdöfve a talajt. 
Beletelik bizonyos időbe, amíg egy mag teljesen kifejlett növénnyé érik. 
Így van ez a megerősítésekkel is -- 
az első kijelentéstől a végső beigazolódásig bizony várni kell. 
Légy hát türelmes!"

(Louise L. Hay)

Beszélgetések Istennel (Teljes film)

"Hamarosan meghökkentő élményben lesz részed, kedves Barátom: 
tanúja lehetsz a párbeszédnek, 

amelyet Istennel folytattam. Igen, igen, tudom... 
Ez képtelenség. 

Az ember beszélhet Istenhez, de egész biztosan nem beszélgethet vele. 

Úgy értem, Istennek esze ágában sincs válaszolni. 

Legalábbis nem a szokásos, mindennapi formában.
Pontosan így gondoltam én is. Aztán... megtörtént. 

Ezt "Szó" szerint értem..."

(Neale Donald Walsch)

Emlékezzünk 1848. március 15-re és magyarságunkra!

Konfliktuskezelés a Gordon-féle kommunikációval

     A GORDON-FÉLE KOMMUNIKÁCIÓ: Thomas Gordon (1918 – 2002) pszichológus az empátiára, a szeretetre, valamint a gondolat és a közlés közötti összhangra építve alakította ki a Gordon-módszerként ismert, a mindennapi helyzetekben jól használható technikákat.  Az egyik legismertebb kommunikációs technika, amely - többek között - a felnőtt (szülő)-gyerek kapcsolatban felmerülő problémák felismerésére, illetve a konfliktus eredményes kezelésére szolgál.  

A Gordon-féle filozófia szerint 3 alaphelyzet lehetséges:

1./ Problémám van

2./ A másik személynek van gondja

3./ Gondtalan időszakot élünk

Hagyományos megoldásaink problémahelyzetekben általában a probléma elmélyítése felé sodornak. Tanácsokat osztogatunk, kritizálunk, s ezzel elvesszük a lehetőségét annak, hogy az a személy találja meg a megoldást, akinek nehézsége akadt.

Ha nekünk van problémánk, akkor pedig általában a másik hibáztatásával kezdjük, vagy őt utasítgatjuk.

Gordon szerint épp fordítva működne jól.

A másik problémájában éppen akkor segíthetek jól, ha nem a saját gondolataimmal próbálom befolyásolni. Azzal, hogy meghallgatom, segítek neki, hogy szembenézzen a nehézségeivel, s a megoldáson dolgozzon.

Ha nekem van problémám, úgy nyerhetem meg a legkönnyebben a másik fél együttműködését, ha ítélkezés nélkül elmondom, miért rossz számomra az, amit csinál. Fontos, hogy tudjak beszélni az érzéseimről, és arról hogy milyen következményei lehetnek számomra a cselekedetének.

ÉN-ÜZENETEK

Nagyon fontos felismerni saját érzéseinket, határainkat. Ha ez megvan, akkor használjuk is tudatosan!  Gordon szerint képesek vagyunk „én üzenetek” küldésére.

Ez úgy tanítható a gyerekeknek, hogy sokat beszélek magamról, cselekedeteim okáról. 

Pl: „sajnálom, hogy nem tudtam befejezni a mesét a zaj miatt”,  vagy: „szomorú vagyok, mert tönkretették ezt a játékot”, „rosszul esett, hogy ilyet csináltál” …

Ilyenkor érzésekről beszélek a gyerekeknek, kiszámíthatóvá válik számukra a világ, bensőséges, őszinte kapcsolat alakul ki köztünk. Ha hiteles vagyok, nem mondok mást, mint amit érzek, ők is ezt sajátítják el.

KIÉ A PROBLÉMA?

Fontos, hogy minden helyzetben felismerjük, hogy kié a probléma.

Ha a felnőttnek nem elfogadható a gyerek viselkedése, övé a probléma. Ha a gyereknek van problémája, akkor őt kell segítenünk a megoldáshoz.

 A gyerekek meglepően könnyen elfogadják és tiszteletben tartják a felnőttek igényeit, ha a felnőtt nem prédikál, nem hibáztat, nem kritizál, hanem érthetően közli, hogy mit szeretne.

A szülőknek gyakran okoz problémát, hogy amíg a gyermek megköveteli önmaga számára a figyelmet, és hogy a kívánságai teljesüljenek, addig megfeledkezik róla, hogy a felnőttnek is lehetnek igényei.  Általában paranccsal, figyelmeztetéssel, „prédikálással” próbáljuk megoldani a helyzetet. „Te-üzeneteket” küldünk: „ne csináld!”, „hagyd abba!”, „szégyelld magadat!” stb. De ezek csak fokozzák a gyermek ellenállását, rombolják az „énképét”.

A gyerekeknek néha fogalmuk sincs (sőt gyakran a felnőtteknek sem), hogyan érinti a másik felet a viselkedésük, nem tudják, hogy a másik fél számára milyen következményekkel jár cselekedetük.  De ha ezt számukra érthetően elmondjuk, akkor ők is igyekezni fognak tekintettel lenni a másik kérésére. Ez az „én-üzenet”. Például közölhetem így is a tényeket: „Sajnálom, hogy összeverekedtetek a testvéretekkel. Azt gondoltam, hogy már olyan nagyok vagytok, s meg tudjátok beszélni egymással, ha valami gond van.”   Vagy: „Örülök, hogy észrevetted, hogy a tesódnak segítségre van szüksége.  Jó érzés tudni, hogy számíthatok rád!” vagy:  „Fáradt vagyok, s ebben a zajban nem tudok pihenni, megtennéd, hogy most csendesen elfoglalod magad?”

Ezekben az esetekben elmondtam az érzéseimet, anélkül, hogy utasítottam, tanácsoltam, vagy kritizáltam volna bármit is.

FIGYELEM

Elfogadásunkat kifejezhetjük oly módon is, ha nem avatkozunk bele a gyermek által végzett tevékenységbe, hanem hagyjuk, hogy megélje a hibázás lehetőségét, vagy az önálló alkotás örömét. Támogathatjuk passzív figyelemmel hallgatva őt, és természetesen szavakkal is megerősíthetjük, hogy kíváncsiak vagyunk arra, amit mond.

Gordon „hívogatóknak” nevezi ezeket a szavakat, mondatokat, amelyek közlésre serkentik a gyermeket: pl.: „Értem.”, „Tényleg?”, „Ne mondd!”.

Ha a gyermeknek van problémája, akkor az aktív, értő figyelem alkalmazása a megfelelő segítség.

Meg kell hallgatni, és el kell fogadni a gyerek érzését olyannak, amilyen. Az elfogadást pedig tudatni kell vele!  Így érzi magát biztonságban, hiszen tudja, hogy megértik őt.

Ez azt kívánja tőlünk, hogy próbáljunk meg belehelyezkedni gyermekünk helyzetébe, hogy pontosan megértsük, mit érez és gondol. Nem adunk tanácsokat problémái megoldására, nem akarjuk valami felé terelni, nem vesszük magunkra a gondjait, csak értő figyelemmel segítjük, hogy problémáira saját megoldást találjon. Ennek érdekében közléseit dekódoljuk, szinte megfogalmazva a mögötte megjelenő érzelmeket. Pl: „Ma felhívott a mama, furcsa volt a hangja, nem ilyen szokott lenni.” – „Úgy érzed, valami történt, nem?”

TÖREKVÉS A MEGEGYEZÉSRE

A szülő és a gyermek igényeinek ütközése a „vereségmentes” módszer segítségével oldható fel. 

A gyakorlatban hat lépésben valósítható meg a konfliktuskezelésnek ez a módja:

1./  A probléma feltárása és megfogalmazása

2./  Ötletek, javaslatok gyűjtése (kritika, értékelés nélkül!), melyek elvezethetnek a megoldáshoz

3./  Javaslatok közös mérlegelése

4./  Döntés a mindenki számára leginkább elfogadható javaslat mellett

5./  Előkészületek a gyakorlati megvalósításra, a részletek kidolgozása, a feladatok tisztázása

6./  Utólagos kiértékelés: hogyan sikerült a megvalósítás, helyes volt-e a döntés?

(Forrás: gyerek-portal.hu)

"Hamarabb néznek a szemünkbe, gyorsabban elfogadnak embernek"

Trabant-balesetnek mondja, ma diszkóbalesetnek neveznénk. Négy fiatal ült a Trabantban, amikor valami történt. Ketten az ajtón estek ki, Mányik Richárd a kocsi tetejét szakította át.

Richárd nem érzett különösebb sérülést, kicsit fájt a nyaktájéka, a fűben ájultan heverő barátját ő húzta ki az árokból, autót is stoppolt, hogy kórházba menjenek. Utólag tudta meg, az lett volna jó, ha nem csinál semmit, de ő segíteni akart.

Ami a baleset utáni percekben alig fájt, az az ötödik és a hatodik csigolya roppanása volt, s mivel erőltette a mozgást, a gerincvelő is sérült. Alig 17 évesen, 1989-ben Richárd lebénult, kerekes székbe került, majd műtétek sorozata után egy évvel újra megtanult járni. Pár boldog év telt el két lábon – akik nem tudták mi történt vele, észre sem vették, hogy bármi gondja lenne – majd újra elkezdett romlani az állapota. – A gerincvelősérültek öt százalékánál fordul ez elő, én beleestem ebbe a csoportba – mondja a jelenleg a Pest megyei Vasadon élő Richárd.

A két lábon járást felváltotta a botladozós, mankózós közlekedés, majd újra eljött a kerekes székes stádium. Immáron másodszor. 1995-től ez az állapota. És örül, hogy csak ennyi, mert bármikor folytatódhat a visszaesés, a kezei is lebénulhatnak, légzési nehézségei lehetnek. Megelőzésképpen orvosi vizsgálatok, műtétek, gyógytornák szorgalmas résztvevője volt, az utolsó operációja után azonban úgy érezte, minek strapálja magát, ha úgysincs semmi értelme. Akkor egy söntöt ültettek be, amire azt mondták, lehet, hogy egy napig jó, lehet, hogy tíz évig. Úgy döntött, nem keres több megoldást, ha akar, majd a segítség talál rá.

Ekkor jött Filip az életébe, utána Bence, majd a Tánccsoport.

A sorsfordító mozzanat németországi operációja alatt érkezett – ekkor látott először mozgássérültet segítő kutyát. Tudta, neki is kell egy kutya. Keresett és talált. Amióta kutyázik, nem romlik az állapota. Nem azt mondja, hogy jól van, de megelégszik a nem romlással. Aki ilyen helyzetbe kerül, az két irányba indulhat el. Az egyik, hogy elfogadja az állapotát, és abból hozza ki a legtöbbet. A másik: tétlenül várja, hogy az orvostudomány megoldást talál a problémájára. Ő az első mellett döntött.

Előtte is szerette az ebeket, de nem úgy, ahogy azóta. Felvette a kapcsolatot a mozgássérült-segítő kutyákat kiképző „Kutyával az Emberért” Alapítvánnyal. Tőlük kapta Filipet, a belga juhászkutyát, aki csendesen átformálta az életét. A többi között elhitette vele, hogy „ért” a kutyakiképzéshez, tud írni, egy kutyás magazinban Filip naplóját több éven át publikálta. És még arra is rábírta, hogy beálljon táncolni. Olyan kalandokba sodródtak, amiket korábban elképzelni sem tudott.

Egymásból hozták ki a maximumot. Például a paragilityben. Ez olyan mint a lovas akadályverseny, csak éppen kutyáknak – szlalom, hinta, kúszás, ugrás, palánk leküzdése a feladat. A gazda irányítja, vezeti a négylábút. Nagyjából ugyanazok az akadályok várnak rájuk minden versenyen, csak éppen különböző módon elhelyezve.

Jól csinálták. 2004 óta négyszer nyert kerekes székes kategóriában paragility világbajnokságot Richárd és Filip – az ötödik címet az időközben eltávozott Filip utódjával, Cooperrel szerezte meg. Ehhez a vonulathoz tartozik a kutyafrizbi – idén hazánk rendezi az Európa-bajnokságot – és a terelőverseny is. Versenyek, ahol bizonyítani lehet. S ha ennyi nem lenne elég: kiegészítőként ott a kerekes székes tánc. Eleinte csak két dolog zavarta, a zene és a ritmus, de idővel ezekhez is hozzászokott a Paradance tánccsoportban. Ma már élvezi a fellépéseket. Hamarosan a dog dancinggel, a kutyás kerekes székes tánccal is fellépnek. Az állapota miatt nagyon nagy célokat nem tűz maga elé.

Három évvel ezelőtt többedmagával alapította meg a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületet. Céljuk a fogyatékossággal élők érdekképviselete, társadalmi beilleszkedésének elősegítése speciálisan képzett segítőkutyákkal. A munkatársak nagy része sérült, de négylábú segítőtárssal rendelkező szakember, akik a saját példáikon keresztül tudják, hogy egy adott típusú sérült embernek mire van szüksége.

A hallássérülteket segítő kutyák például maguktól jelzik, ha csörög a telefon, bekapcsol a riasztó, kopogtatnak az ajtón. Mozgássérültet segítő kutyának ilyet nem kell tudni, neki a gazda szavára kell hallgatni – odavinni valamit például. Jelenleg egy autista kislány életét segítő négylábút tanítanak be. Minden feladat eltérő habitusú kutyát igényel, de fegyelmezettebbnek kell lenniük, mint a családi kutyáknak. Eddig húsz kutyát képeztek ki. Húsz embernek biztosítottak új életminőséget.

Egy kutya kiképzése egy-két évig tart. A képzés végén egy életmódot is átadnak. A kutyát ugyanis ki kell vinni a szabadba, ezzel a gazdi is többet lesz kint. A kutyás kerekes székes könnyebben létesít másokkal kapcsolatot – „hamarabb néznek a szemünkbe, gyorsabban elfogadnak embernek” –, mint aki eb nélkül megy ki az utcára. Azt mondja, hogy minden mozgássérültnek fel kellene írni egy kutyát, neki pedig le kell beszélnie az embereket a kutyákról. Mert egy kutya gonddal jár. Sokba kerül az etetés, az orvosi ellátás és sok időt igényel a kutya tartása. Ezért csak az kapjon kutyát, aki nem csak magára gondol. Aki ezt bevállalja, megérdemli a kutyust.

Örök gond, hogy hova mehetnek be és hova nem ezek a szigorú képzésen betanított kutyák. – Magyarországon rendelet szabályozza ezt a kérdést, gyakorlatilag a biztonsági őrön múlik, hogy a fényképes személyi azonosítóval is rendelkező eb hova kísérheti el a gazdáját. Németországban nincs rendelet, de ott mindenhova mehetnek a kutyák – jelzi a 42 éves, életvidám férfi, hogy nem a törvény a lényeg, hanem az emberség.

Életének az igazi nagy adománya azonban a most tizenkét éves Bence fia. Nem volt egyszerű a gyermekáldás, orvostudományi bravúr kellett, de sikerült. Richárd mindent megtesz azért, hogy kerekes székesként is teljes értékű apa legyen. Hiteles és teljes értékű. Csak ez számít. És persze a kutyák, akikből három is van. (Forrás: terapiasallatok.hu)

(Forrás: rehabportal.hu )

A 10 legnagyobb tévhit a táplálkozásról

A tojás nem halálos ítélet, a telített zsírok valójában hasznosak, a magvak pedig a madaraknak valók.

Rengeteg félreértés és téves információ kering a táplálkozással kapcsolatban. Itt van belőlük 10, amire a Business Insider cikke hívja fel a figyelmet, s jó ha figyelünk rájuk a mindennapokban.

1. A tojás egészségtelen

Az egyik dolog, ahol a dietetikusok nagy sikereket értek el az, hogy rossz fiúnak állítottak be teljesen egészséges ételeket. Erre a legjobb (vagyis inkább legrosszabb) példa a tojás, ami nagy mennyiségű koleszterint tartalmaz, ezért ráfogták, hogy növeli a szívbetegségek kialakulásának esélyét.

Azonban kutatások bebizonyították, hogy ez egyáltalán nem igaz, sőt. Az ételben található koleszterin egyáltalán nem emeli meg a vérkoleszterin szintjét. Valójában a tojás csupa „jó” koleszterint tartalmaz, és köze sincs a szívbetegséghez.

A tojás igazából az egyik legtáplálóbb étel a világon – nem csak hogy tele van hasznos tápanyagokkal, hanem egy olyan egyedi antioxidáns is található benne, ami védi a szemet. És még az is bebizonyosodott az évek folyamán, hogy azok a diétázók, akik tojást esznek reggelire, sokkal több súlyt tudnak leadni.

A tojás egyáltalán nem egészségtelen!

2. A telített zsír rossz

Néhány évtizeddel ezelőtt, mikor a szívbetegségek száma sosem látott mértéket öltött, született az az ítélet, hogy ezeket mind a túl sok zsír fogyasztása okozza – pontosabban a túl sok telített zsíré. Ezt a döntést egy sor pontatlan tanulmányra alapozták, amikről azóta mind bebizonyosodott, hogy hibás.

Egy nagy lélegzetvételű stúdium 2010-ben, amiben 347 747 tesztalany vett részt, bebizonyította, hogy a szívbetegség és a telített zsírok között nincs abszolút semmi összefüggés. A telített zsír igazából a „jó” koleszterin (HDL, magas sűrűségű lipoprotein, ami visszaszállítja az erekben lerakódott koleszterint a májba, ahol az lebontódik) szintjét növeli a vérünkben. Tehát semmi okunk kerülni a húst, sajtot vagy vajat.

3. Mindenkinek magvakat kéne ennie

Ha jobban utánajárunk, az az elgondolás, hogy mindenki egyen magvakat teljesen értelmetlen. A mezőgazdasági evolúció az emberi történelemben viszonylag nem olyan régen történt, tehát a génjeinknek még esélyük sem volt adaptálódni a változásokhoz. A magokban ráadásul jóval alacsonyabb a tápanyag mennyiség, mint mondjuk a zöldségekben. Ráadásul tele vannak fitinsavval, ami kötéseket alakít ki az ásványi anyagokkal, és megakadályozza azok felszívódását a szervezetben.

Vegyük például a búzát, ami szinte minden ember étrendjében megtalálható. A búza napjainkban jókora adag glutént tartalmaz, és a modern társadalom jó része érzékeny rá. A glutén fogyasztása hosszú távon akár a bélfalat is károsíthatja valamint fájdalmat, puffadást és fáradságot is okozhat.

A sok mag inkább árt, semmint használ

4. A sok protein árt a csontoknak és a vesének

A magas proteintartalmú étrend állítólag csontritkulást és vesebetegséget okoz. Az igaz, hogy a protein bevitele rövid távon gyorsítja a kalcium kiválasztódását a csontokból, de hosszú távon éppen ellenkező hatása van. Hosszú távon a protein nem csak egészségesebbé teszi a csontokat, de csökkentik a csonttörések számát is.

Továbbá soha semmilyen tudományos bizonyíték nincsen arra, hogy a magas proteintartalmú ételek fogyasztásának bármiféle köze lenne a vesebetegségekhez. A vesebaj két legfőbb rizikófaktora a cukorbetegség és a magas vérnyomás, a magas proteintartalmú étrend pedig mindkét esetben segít.

5. Az alacsony zsírtartalmú ételek jót tesznek

Ha minden zsírt kivonnánk az élelmiszerekből, akár kartonpapírt is rágicsálhatnánk, olyan ízük lenne, és biztos, hogy nem enné meg őket senki. Az élelmiszergyártók tudják ezt, és éppen azért adnak hozzá mindenféle adalékanyagot a termékeikhez, hogy azok ízesebbek legyenek. Ezek legtöbbször édesítőszerek, mint mondjuk a fruktózszirup vagy az aszpartám. Ezek a mesterséges édesítőszerek pedig jóval egészségtelenebbek, mint a cukor, és akár depressziót is okozhatnak.

Lehet, alacsony a zsírtartalma, de mi van benne helyette?

6. A nap folyamán sokszor kell keveset enni

Az a tévhit, hogy a nap folyamán sokszor kell keveset enni, hogy „magasan tartsuk a metabolizmust” egy nagyon kitartó mítosz, aminek valójában nincsen értelme. Az igaz, hogy az evés valamennyire gyorsítja az anyagcserét, míg emészt a szervezet, de az elhasznált energiát a bevitt táplálék mennyisége határozza meg, nem az étkezések száma.

Ezt az elméletet egyébként többször is letesztelték, és mindig megcáfolták. Egy vizsgálat folyamán például, mikor két kontrollcsoport közül az egyik tagjai naponta többször ettek kis adag ételeket, és a másik csoport pedig ugyanakkora mennyiségű ételt fogyasztott napi háromszori étkezés során kiderült, hogy gyakorlatilag semmi különbség nem volt a kettő között. Sőt, egy a kövérséget kutató tanulmány kimutatta, hogy a napi hatszori kicsi étkezés után sokkal kisebb a telítettségérzet, mint napi háromszori normális étkezés után.

Szóval nem csak gyakorlatilag haszontalan, ha sokszor eszünk keveset, de akár veszélyes is lehet: az emberi test nincsen hozzászokva, hogy folyamatosan jóllakott állapotban legyen. Ha nem eszünk egy darabig, akkor egy autofágia nevű celluláris folyamat kitakarítja a hulladékot a sejtjeinkből. Tehát az időnkénti böjtölés valójában jót tesz a szervezetünknek. Tanulmányok szerint drasztikusan megnövekszik a végbélrák kockázata azoknál, akik naponta négyszer étkeznek kettő helyett.

7. A legnagyobb kalóriaforrásnak a szénhidrátoknak kéne lenniük

Az általános vélemény az, hogy mindenkinek alacsony zsírtartalmú dolgokat kéne ennie, és a bevitt kalóriák 50-60%-át szénhidrátoknak kellene kitennie. Ez a fajta étrend rengeteg magot és cukrot tartalmaz, és nagyon kevés magas zsírtartalmú ételt, mint amilyen mondjuk a tojás vagy a húsfélék.

Ez az étrend lehet, hogy működik néhány embernél, leginkább azoknál, akik alkatuknál fogva soványak. De azok, akik elhízottak, metabolikus szindrómájuk van vagy cukorbetegek, ekkora mennyiségű szénhidrát veszélyes. Ezt kiterjedt kutatások igazolják. Az alacsony zsír- és magas szénhidráttartalmú étrendek magas zsír- és alacsony szénhidráttartalmú étrenddel történő összehasonlításakor mindig az utóbbi kerül ki „győztesen”.

8. A magas omega-6 tartalmú növényi olajok egészségesek

A többszörösen telítetlen zsírsavakat azért tartják egészségesnek, mert néhány kutatás kimutatta, hogy csökkentik a szívbetegség kialakulásának kockázatát. De rengeteg többszörösen telítetlen zsírsav létezik, és nem mind egyformák. Vegyük például a leggyakoribb omega-3 zsírsavat és omega-6 zsírsavat.

Az omega-3 gyulladáscsökkentő hatással bír, és sok gyulladásos betegség kockázatát csökkenti. Az emberi testnek megfelelő arányban van szüksége omega-3 és omega-6 zsírsavakra. Ha ez túlságosan is eltolódik az omega-6 irányába, az komoly gondokat okozhat. Napjaink legnagyobb omega-6 forrása olyan olajokból származik, mint a szója, kukorica, napraforgó.

Az emberiségnek még sosem volt dolga olyan omega-6 bőséggel, mint most. Az emberi szervezet egyszerűen nincsen hozzászokva. A túlzott omega-6 bevitel valójában növeli a szívbetegség esélyét. Inkább együk meg szépen az omega-3-unkat, és pótoljuk ki tőkehalmáj-olajjal, de hanyagoljuk a növényi olajokat.

9. Az alacsony szénhidrát diéta veszélyes

A sok dietetikus által egyszerűen az ördögnek kikiáltott alacsony szénhidráttartalmú étrend valójában rengeteg problémára megoldás. Csak néhány ezek közül: csökkenti a vérnyomást; csökkenti a vércukorszintet és segít a diabétesz más tünetein; jobban csökkenti a testzsírszázalékot, mint az alacsony zsírtartalmú diéták; emeli a HDL (a jó koleszterin) szintjét; és mivel sokkal könnyebb betartani, mint a legtöbb megvonásos diétát, sokkal többen fejezik be sikeresen. És ez csak egy hosszú felsorolás eleje.

Ha tehetjük, kerüljük el a növényi olajokat!

10. A magas zsírtartalmú ételektől elhízunk

Eléggé egyértelműnek tűnik, hogy ha magas zsírtartalmú ételeket eszünk, elhízunk. Az a réteg, ami összegyűlik a bőrünk alatt, és amitől úgy nézünk ki, mint egy túltömött télikabát, az zsír. Tehát ha többet eszünk belőle, még vastagabbak leszünk. De ez nem ilyen egyszerű. Annak ellenére, hogy a zsírban több a kalória grammonként, mint a proteinben vagy a szénhidrátban, a magas zsírtartalmú ételtől nem feltétlenül lesz valaki kövér.

Mint máshol, itt is minden a kontextuson múlik: ha a magas zsírtartalmú mellett magas szénhidráttartalmú ételeket eszünk, akkor elhízunk. De ez alapvetően a túl nagy kalóriamennyiség és nem a zsír miatt van. Valójában a magas zsír-és alacsony szénhidráttartalmú diétákkal hamarabb megszabadulhatunk a kilóktól.

A tízmillió dietetikus országa

És ezek csupán a legkirívóbb példái azoknak a félrevezető tévhiteknek, amikkel a mindennapokban találkozhatunk a táplálkozás kapcsán. Tudjuk: Magyarország a tízmillió dietetikus országa, rendkívül határozott véleménnyel a táplálkozásról. A nagybetűs igazság azonban nem létezik. Viszont működik itt is a hittérítés, valamiért szeretik azt érezni az emberek, hogy ha többen követnek egy irányt, akkor olyan nagy hibát nem követnek el.

De ha valaki elmélyedt már a táplálkozástudományi kutatások tengerében, akkor tudja, hogy minden állítással szembe lehet állítani egy másik, tudományosan igazolt állítást. Talán csak a metaanalízisek eredményezhetnek némileg tisztább képet. Vagy a józan ész. Úgyhogy mi csak azt tanácsolhatjuk: figyeljen mindenki oda, hogy mit hisz el, és kinek! Még mindig sokkal könnyebb rendesen utánanézni a dolgoknak, mint esetleg később viselni a következményeket!

(Forrás: nyugat.hu)

Az eredeti cikk az authoritynutrition.com-on jelent meg, ahol a címe: "Top 11 Biggest Lies of Mainstream Nutrition".

Mi jellemzi a kivándorló generációt?

Egy felmérés szerint a magyar 16–33 évesek nagy hajlandóságot mutatnak a kivándorlásra, de a célország értékrendjével nem mindig tudnak azonosulni.

A European Social Survey (Európai Társadalmi Felmérés) nemrégiben nyilvánosságra hozott adatai alapján egy, az ELTE Társadalomtudományi Karának Módszertani Kutatóközpontjában végzett vizsgálat azt vizsgálta, hogy a Magyarországon legnagyobb kivándorlási hajlandóságot mutató Y generáció (azaz az 1981 és 1998 között születettek) értékrendje mennyire tér el a kivándorlás főbb európai célországaiban élők értékrendjétől –olvasható az elte.hu-n.

A ma 16–33 évesek csoportjára vonatkozó adatok szerint az ország elhagyása mellett döntő fiatalok – egyéb nehézségek mellett –, a magyartól esetenként jelentősen eltérő értékrenddel szembesülhetnek, ami nemcsak a beilleszkedést, hanem az ottani életüket is megnehezítheti. A célországokra jellemző újítókedv vonzó a magyar fiatalok számára, mivel az újdonságra való nyitottság tekintetében nem térnek el az ott élőktől. Úgy tűnik, hogy a magyar fiatalok összességében Hollandiában érzik magukat a legjobban és Spanyolország értékrendje áll a legtávolabb tőlük. Az értékrend alapján a kortársak körében egy átlagos magyar Y generációba tartozó fiatal Nagy-Britanniában érezheti magát a legotthonosabban.

A célországok Y generációjával összevetve viszont a magyar fiatalok sokkal fontosabbnak tartják az egyéni ambíciókat, mint a szolidaritást, és külföldi kortársaikkal összevetve már újítókedvben is lemaradnak mögöttük. Ebben sokkal jobban hasonlítanak a többi volt szocialista ország Y generációjába tartozókhoz.

A kutatók úgynevezett Schwartz-értékskálát használtak, amely két fő szempontrendszer mentén méri az emberekre jellemző alapértékeket: az egyik az egyéni ambíció és az szolidaritás skálája, amelyben az egyéni ambícióhoz kapcsolódó értékek, mint például a hatalom és a teljesítmény fontosságát nézik a szolidaritáshoz kapcsolódó értékekhez képest, mint amilyen a jóindulat vagy az univerzalizmus. A másik értékcsoport az újítókedv és az értékőrzés közötti tengely, amelynél az újítással kapcsolatos értékeket, mint például az önállóság vagy a kockázatvállalás, hasonlították az értékőrzéshez kapcsolódó jellegzetes értékekhez. A kutatáshoz kapcsolódó infografikák megtalálhatók a Kar Facebook-oldalán.

(Forrás: nyest.hu)

A tíz leggyakoribb helyesírási hiba

A  magyar helyesírásnak is megvannak a maga nehézségei. Az eduline oktatási hírportál tanárok segítségével összegyűjtötte a tíz leggyakoribb helyesírási hibát. Mi pedig megkíséreljük elmagyarázni, hogy a szabályzatból hogyan következik a helyes írásmód.

Magyar helyesírási nehézségekről már többször írtunk olvasóinknak. Legutóbb például arról értekeztünk, hogyan befolyásolja az angol helyesírás a magyart – az angol nyelvre optimalizált helyesírás-ellenőrzők, a gyakran angolosan leírt szavak révén. És ugyan tudjuk, hogy nincs olyan nehéz dolgunk a helyesírás terén, mint például pont az angoloknak, azért a magyar helyesírásnak is megvannak a maga mumusai.

Az eduline nemrégiben magyartanárok segítségével összeállított a leggyakoribb helyesírási hibák tízes listáját. Az általuk megkérdezett középiskolai tanárok szerint az összetett szavak, a dátumok és a földrajzi nevek helyesírása tartozik a legnehezebbek közé, a listában azonban nemcsak ezekhez a típusokhoz tartozó alakok vannak, hanem magánhangzó-hosszúság, összeolvadás és j–ly kérdés is. Az alábbiakban a tíz leggyakoribb hibát, illetve a helyes alak írásmódját magyarázzuk el. (Mindig megadjuk hivatkozásként A magyar helyesírás szabályaiban (AkH.) szereplő szabály számát.)

1. helyes: Árpád híd – helytelen: Árpád-híd

A problémakör a földrajzi nevek helyesírása; a helyzetet megnehezíti, ha több tagból áll a földrajzi név. Ebben az esetben általában csak két lehetőség van: a különírás és a kötőjeles írásmód. Az akadémiai helyesírási szabályzat szerint a természetes földrajzi képződmények neveit (tó, folyó, hegység stb.) kötőjellel, a közterületek neveit pedig külön írjuk. Így ahíd utótag ugyanabba a típusba tartozik, mint az utca, a tér és a megye. A hidak között kivételt képez a Lánchíd, amit egybeírunk, mert – szól a magyarázat – ez a hídnak a típusára utal, és az vált önállóan tulajdonévvé, a híd teljes neve: Széchenyi lánchíd. (L. Akh. 182.)

Árpád híd
(Forrás: Wikimedia Commons / Christo / CC BY-SA 3.0)

2. helyes: április 1-jén – helytelen: április 1-én

Klasszikus probléma a dátumok helyesírása is; különösen gyakori azelsejével kapcsolatos bonyodalom. Két buktatója van a dolognak. Az egyik az, hogy a dátumok esetében nem teszünk pontot a toldalékolt sorszámnév után, tehát:

2012. április 2.

de:

2012. április 2-án és nem 2012. április 2.-án

A másik, hogy az elseje alak rendhagyó: nem azt mondjuk, hogy egyedike(ahogyan van másodika, harmadika, negyedike stb.), hanem azt mondjuk:elseje. Ezért kell másképp toldalékolni a számos alakban is, így kerül bele az elseje -j-je, ami az -én toldalékkal együtt: -jén-ként kapcsolódik a számhoz. (L. AkH. 296.)

3. helyes: időjárás-jelentés – helytelen: időjárásjelentés

Az időjárás-jelentés szó tipikus példája annak, amikor könnyű eldönteni, hogy ez összetétel egybe- vagy különírandó. A hat szótagos szabály érvényesül itt: a hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket kötőjellel írjuk a két fő összetételi tag határán. Ennek is van azonban több buktatója. Az egyik az, hogy mit jelent a hat szótagnál hosszabb? – Azt, hogy hat szótagúig egybe lehet írni, hét szótagtól kötőjellel. A második buktató az, hogy ez kizárólag a kettőnél több tagból álló összetételekre vonatkozik; a kéttagúak lehetnek akármilyen hosszúak, egybeírjuk őket. A harmadik buktató pedig a tagolás. Szerencsére az idő + járás + jelentésösszetételben ez nem kérdéses, biztosan nem idő-járásjelentés, hanemidőjárás-jelentés. (L. AkH. 138.)

4. helyes: higgy – helytelen: higyj

Ennek a szóalaknak a helyesírásában a kiejtés és a szóelemzés elve jöhet szóba mint vezérlő fáklya. Lássuk a szóelemzést! A hisz igének sokféle tőváltozata van: hit, hiszem, hittem, hinni fogom, hinném, higgyem. Már ebből a sorból is látható, hogy nincs gy-re végződő alak, csak a felszólító módban; a tövekben közös a hi- alak. A hisz nem olyan tehát, mint a hagyige, amelynek esetében több alakban is megjelenik: hagyom, hagytam, hagyni fogom, hagynám, hagyjam. Tehát valójában a szóelemzés ugyanúgy segít, ahogyan a kiejtés. (Ld. AkH. 43.)

5. helyes: húsvét – helytelen: Húsvét

Külön szabály szerint az ünnepeket és a nevezetes napokat kisbetűvel kezdjük. Így a karácsony, a húsvét, az anyák napja stb. mind-mind kisbetűvel kezdődnek. Megtévesztő lehet, hogy a különböző köszöntésekben, üdvözlő kártyákon sokszor nagybetűvel szerepelnek ezek a szavak. (L. AkH. 145.)

6. helyes: nyitva tartás – helytelen: nyitvatartás

Az egybe-különírásnak ez már egy nehezebb esete. Itt ugyanis arról van szó, hogy a szerkezet szinte állandósult ebben a formájában, a két tagja nem visel külön hangsúlyt, tehát ez az alak fonológiailag összetételként viselkedik. Azonban a szerkezetnek nincs speciális jelentése, mint pl. atűzrőlpattant szó esetében, ahol az összetétel jelentése más, mint a tűzről pattant szószerkezet jelentése. (L. AkH. 95.)

7. helyes: kulturális – helytelen: kultúrális

A hiba forrása könnyen megtalálható: a kultúra hosszú ú, a kulturálisalakban azonban az ú lerövidül. Kiejtés alapján nehéz eldönti: hosszan és röviden ejtve is hallható. Így nincs jobb ötletünk: meg kell jegyezni.

8. helyes: muszáj – helytelen: muszály

Az ly és a j helyesírási megkülönböztetésen nincs sok magyaráznivaló: jobb híján ezt is meg kell jegyeznünk, hogy melyik szót milyen j-vel írjuk, ugyanis a hangzásuk alapján – a köznyelvben – nem tudunk különbséget tenni. Amuszáj esete azért kritikus, mert különösen gyakori az ly-os írásmód. A Google keresőjébe  ly-nal gépelve a szót, 607 ezer találatot kapunk, ami jóllehet jóval kevesebb, mint a közel négymillió találatot adó helyes alak, mégis rengeteg.

9. helyes: New York-i – helytelen: new yorki

Szintén a földrajzi nevek témaköréhez kapcsolódó, igen nehéz példa. Ebben az esetben a tulajdonnév több tagból áll, és ezeket az alapformában külön írjuk: New York. A helyesírási probléma az, hogy az -i melléknévképző megváltoztatja-e a nagy kezdőbetűt. Ebben az esetben, amikor az alapalak is kéttagú és a magyarban is megtartjuk az idegen nyelvű írásformát: nem, és ilyenkor kötőjellel kapcsoljuk hozzá a képzőt. (L. AkH. 217.)

New York-i látkép
(Forrás: Wikimedia Commons / AngMoKio / CC BY-SA 2.5)

10. helyes: összevissza – helytelen: össze-vissza

Ezekkel az úgynevezett mellérendelő szókapcsolatokkal kapcsolatosan egy fő szabályt érdemes megjegyezni. Ha az összetételi tagokat külön toldalékoljuk, akkor kötőjellel írjuk a kapcsolatot: süt-főz, sütöttem-főztem. Ha azonban a tagokat csak az összetétel végén toldalékoljuk, akkor egybeírjuk: búbánat, búbánatot. Az összevissza alakot persze nehezen tudjuk toldalékolni, de azért lehet ilyen mondatot alkotni:

Kérek egy önéletrajzot, de egy rendeset küldj, ne egy olyan összevisszát!

Mindezek alapján tehát az összevissza szoros összetételnek minősül, és egybeírjuk. (L. AkH. 100.)

(Forrás: nyest.hu)

5 dolog, ami elavult a mai oktatásban

Nemcsak az elavult számítógépek és a mobiltelefonok elkobzása nem 21. századi egy iskolában. A zárt tantermek és az egységes, központi tantervek ugyanilyen problémák okoznak.

Sokszor mondják, hogy az iskolának haladnia kell a korral, hogy a digitális korban egészen más jelentést és új formákat kap a tanulás és a tanítás. Az online tanulás különböző formáinak megjelenésével nemcsak a tankönyvekre, de magukra az iskolákra is másképp kell tekintenünk. MostIngvi Hrannar oktatási blogján olvashatunk egy összeállítást arról, hogy mi az a 14 dolog, ami igazán elavultnak számít ma egy iskolában. Mi ebből ötöt választottunk.

1. A számítógépterem

Talán meglepő, de első helyen az izolált számítógéptermek szerepelnek az elavult dolgok listáján. Ezek azok a frontális oktatási formára berendezett termek, amelyekben a diákok hatalmas monitorok mögött ülnek egy valószínűleg már régen elavult számítógépen gyakorolják a szövegszerkesztő használatát.

Mára az ilyen termek és ezek a tevékenységek teljesen fölöslegessé váltak: a számítógép-használat integráns részét kell, hogy képezze minden egyes tantárgynak. Tehát nincs szükség külön számítógépes teremre, hanem minden teremnek olyannak kell lenni, hogy lehetőség legyen a számítógépek használatára.

Forrás: Wikimedia Commons / Darklanlan / CC BY-SA 3.0

2. Zárt tantermek

A tantermek hagyományosan kétféle értelemben is zártak. Egyrészt zártak olyan értelemben, hogy a tanáron és az éppen órán ülő gyerekeken kívül más normál esetben nincs a tanteremben. Amikor az óra elkezdődik, a tanterem ajtaja bezáródik, és ami bent történik, ahhoz senkinek semmi köze: se a kollégáknak, se a szülőknek. Van ennek a zártságnak egy szimbolikusabb értelme is: a tanterem négy fala az iskolai tudás zártságát is jelképezi.

A zártság azonban mind a két értelmében idejétmúlt. Le kell bontani a tantermek és az iskolai tudás falait – csak így lehetséges bármiféle innováció. A nyitott tanterembe bejárásuk van a kollégáknak, így az órákon egymástól is tanulhatnak, de bemehetnek a szülők is. Az iskola világa és a való világ nem válnának el így egymástól.

Forrás: Wikimedia Commons / Onderwijsgek / CC BY-SA 3.0

3. Tanárok, akiknek a munkája nem nyilvános

Még ma is sok tanár „csöndben” dolgozik olyan értelemben, hogy az anyagaik, az órájuk nem nyilvánosak, nem osztják meg őket a nyilvánossággal. Ma már egy tanár nem lokálisan, egy adott iskolában, egyes osztályokban dolgozik, egyre inkább globálisnak kell lennie. Ehhez pedig elengedhetetlen a tanári tudásának a széles körű elérhetővé tétele.

A nyilvánosság pedig azt is jelenti, hogy a tanároknak nemcsak tanítaniuk, de tanulniuk is kell állandóan. Blogoljanak, tweeteljenek – osszák meg egymással a jó és a rossz tapasztalataikat is. Ezáltal folyamatosan reflektálnak a munkájukra, és tanulhatnak egymástól.

Forrás: ingvihrannar.com

4. A 8 órai iskolakezdés kamaszoknak

Ma már kutatások sora bizonyítja: a kamaszok jobban teljesítenek és jobban érzik magukat, ha később kezdődik a tanítás. Kár lenne tagadni, hogy ha 50 perccel később kezdődik a tanítás, és csak 30 perccel tart tovább, az hatékonyabb – ahogyan azt a felmérések is megerősítik. A későbbi kezdés a tanároknak is jó lehet: kényelmesen elő tudják készíteni a reggeli első órájukat...

Forrás: Wikimedia Commons / Albert Jankowski

5. Minden diák ugyanazt tanulja

A diákokat ma aszerint tanítják, hogy ki melyik évben született. Az azonos évben születettek kerülnek egy osztályba. Holott elég régen tudvalevő, hogy az egyidős diákok fejlettségi szintje között akár több évnyi különbség is lehet. Ha a diákok szükségleteit figyelembe akarjuk venni – márpedig egy 21. századi iskola nem tehet mást –, akkor nem taníthatjuk mindannyiuknak ugyanazt.

Akár egyénre is szabott differenciálásra van szükség ahhoz, hogy minden diák magához képest fejlődhessen. Ehhez pedig a tanmenetek, a helyi programok szabadságára van szükség, nem pedig egy központosított, egységesítő és előíró tantervre.

Minden egyforma
(Forrás: ingvihrannar.com)

Aki kíváncsi, hogy mi mindent tart még elavultnak Ingvi Hrannar,megtalálhatja a szerző blogbejegyzésében. Az azonban az idézettekből is jól látható, hogy a magyar oktatásügy igen messze van még attól, hogy 21. századinak lehessen nevezni, és úgy tűnik, az utóbbi időben még egy kicsit távolabb került tőle.

(Forrás: nyest.hu)

"Az önismeret növelése a századunkban misszió" (Interjú Bagdy Emőkével)

"Népszerűsítem a pszichológiát, hogy legyen rá lelki fogadókészség" - mondta dr. Bagdy Emőke, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, aki 2013 decemberében elnyerte a Prima Primissima Díjat magyar oktatás és köznevelés kategóriában. A díj küldetése, hogy példaképet állítson a társadalom elé. Nem kérdés, Bagdy Emőke teljesítménye követendő példa, hiszen a magyar pszichológus képzés kialakításában és alakításában kulcsfontosságú szerep jut neki a mai napig. Többek között a kezdetekről, kutatásairól, jövőbeni terveiről is mesélt a pszichológusnő az Edupressnek.

Hogyan, mikor kezdődött a pszichológia iránti „szerelem”?
Érettségi után gyógytornászképzőbe kerültem, mert származási okból nem vettek fel az egyetemre. Tüdőgyógyintézetben dolgoztam, tüdőműtétek előkészítését és posztoperatív rehabilitációs légzőtornáját vezettem. Egyes betegeknél igen nagy csonkoló műtétek (például fél tüdő eltávolítása) után is rövid idő alatt igen jó eredményeket lehetett elérni, másoknál pedig csekély beavatkozás nyomán is gyenge eredmények mutatkoztak, amelyek lassan szerveződtek. Nem értettem, mi lehet az oka, noha a betegek eltérő viszonyulását felismertem. Kíváncsivá tett a valódi ok, amelyet a karakterrel összefüggésben állónak véltem. 1963-ban a VII. pártkongresszuson Kádár János megszüntette a származási szegregációt, ez évben már jelentkezhettem is pszichológia szakra. Éppen ekkor indult az önálló, alkalmazott, nem tanári pszichológusképzés. Estire vettek fel, onnan másodévben dékáni engedéllyel a nappalira kerültem, így teljes jogú egyetemi hallgatóként készülhettem a szakmára.

Mit gondol, hol volt a fordulópont? Mikor vált igazi szakemberré?
1965-ben Mérei Ferenc „Lipótmezei” szabadegyetemére kerültem, ez volt sorsom és pályám szerencséje. A Lipót szellemi fellegvár volt, a börtönviselt „ötvenhatosok” csendes menedéke, itt született a magyar klinikai pszichológia. Itt nőttem fel hetedmagammal, az első klinikus pszichológus csapat tagjaként. Megtanultam a szakmát, a pszichodiagnosztikát, a pszichoterápiát, a kutatás mikéntjét, a publikálás gyakorlatát. Ez volt a minta később is, amikor már magam is iskolát alapítottam és a Károli Gáspár Református Egyetemen 2000-ben pszichológusképzést akkreditáltattam. Inspirációt, szemléletet, etikát, a betegekhez való viszony empátiás kezelését és a kollegialitást a Lipóton tanultam és gyakoroltam be, a pályaimágót pedig Mérei Ferencnek köszönhetem. A Lipótmezőn nőttem fel pszichológussá, majd itt lettem vezető, 12 éven át szakigazgató is a pszichoterápia és klinikai pszichológia terén, és itt végeztem el azokat a kutatásokat, melyek alapján bölcsészdoktor és kandidátus lettem.

Melyek lettek a főbb kutatási területei?
Mindig alkalmazott pszichológiai területen végeztem kutató munkát. Abból merítettem tudományos kérdéseket, amit a szakma művelése állított elém. Kezdetben vizsgáló eszközök (például intelligenciateszt, projektív tesztek) standardizálását folytattam csapatmunkában, mert ezek nagy volumenű, sok ezer emberre kiterjedő kutatások. A máig használatos egyik intelligenciatesztnek, a „Wechslernek” az adaptációját négyen végeztük el, ebből született az első magyar intelligenciateszt-könyv. A bölcsészdoktori disszertációmat is tesztkutatásból írtam, a paranoid tünetekkel élő betegek állapot-súlyossági fokának diagnosztikai skáláját dolgoztam ki. Ezt követően az egyetemi munkába bekapcsolódva elkezdtem azt a kutatást, amely végigkísérte életemet minden egyetemen: a pályaszocializációs és hivatásgondozó tevékenység módszertanát dolgoztam ki és hatékonyságának mérését végeztem.

Hittem benne és már a debreceni tanszékvezetői szakaszban bizonyíthattam, milyen szerepe van a szupervíziónak, a hivatásszemélyiséget védő-támogató munkának egy tanár, egy pszichológus, orvos vagy más segítő foglalkozású személy esetében.

Mikor kapta munkájáért az első elismeréseket? 
A nyolcvanas években a hatékonyságot bizonyító kísérleteimmel oktatási miniszteri kitüntetést értem el. A kilencvenes években a rendszerváltozást követően a mentálhigiéné eszméjének, az egészségmegőrzésnek, primer prevenciónak és egészség promóciónak lettem a híve. Köteteket szerkesztettem, tanulmányokat írtam azokról a munkákról, melyeket az Országos Pszichiátriai Intézetben folytattunk. Emellett a tesztpszichológiai fejlesztő kutatás is virágzott, kidolgoztam egy ismert projektív tesztnek (a Rorschach-próbának) a párban alkalmazható „kapcsolatmérő” módszerét, amely mindmáig a pár- és családterápia diagnosztikai eszköze. Több könyvet szerkesztettem ezekről a tudományos munkákról, miközben aktív pszichoterápiás munkát is folytattam páciensekkel. Kutató munkám kincse a hivatásgondozás modellje, amely lassacskán áthatja a magyar gyakorlatot is. Megalapíthattam többedmagammal a szupervizor képzést is, amellyel az európai hivatásgondozási képzésben alapító tagok lettünk.

Több ezer pszichológiai előadáson van túl. Ezek elsősorban a szakma iránt érdeklődőknek szólnak, vagy bárki részt vehet rajtuk, aki szeretne? Túlnyomó többségben milyen témákat érintenek a beszélgetései?
Előadásaim sokfélék. Vannak tudományos kutatásokon alapuló kongresszusi és szűken, szorosan szakmaiak. Ezek a kollégáknak szólnak. Sokkal több van azonban olyan, amely népszerűsíti a pszichológiát.
Volt az elmúlt évben Szülők Iskolája, Pedagógus Akadémia, de 111 ismeretterjesztő előadást és 16 tréninget is tartottam stressz kezelés és megbocsátás lelki gyakorlat formájában, továbbá 18 TV szereplésem volt, 19 interjút közöltek velem, és tízszer voltam rádióadásban. Onnan van ilyen pontos statisztika, mert ezt nálunk az egyetemen jegyzik, és évente összesítik. Arra rávilágít, hogy szinte minden időm a pszichológiáé, meg persze az unokámé. A legkisebb most hét éves, első osztályos, Gergőnek hívják. Hasznos és értelmes életet élek, sokat tudok adni másoknak, ez éltető erő is a számomra!

Mit tart a legnagyobb eredményének? Mire a legbüszkébb?
Néha eszembe jut, vajon hogyan is sikerült a hivatás és a család iránti szerelem-szeretet konfliktusában mindkettőt megőrizni súlyosabb károk nélkül, sőt eredményesen. Legnagyobb büszkeségem a két saját és egy nevelt gyermekem. Női küldetésemet teljesítettem, továbbvittem az életet, a génjeimben már halhatatlan vagyok. Lányom klinikai szakpszichológusként doktorált, nagyobb fiam belgyógyász főorvos, a tudományok doktora, kisebbik iker fiam Amerikában él, pincérként dolgozik, boldog ember. Ez a fontos az életben, legyünk a helyünkön, ahol a legjobbat tudjuk magunkból kihozni. Mindenki másban tehetséges, és abban vagyunk boldogok, amiben ki tudjuk magunkból hozni a legjobbat, amire képesek vagyunk. Büszke vagyok rájuk, életem maradandó kincsei. A siker mulandó, a népszerűség napjai is leáldoznak, de az fontos, hogy a tőlem telhetőt megteszem a pszichológiában is. Ezt is eredménynek tartom, mert sokan hasznosítják az előadásaimat. Népszerűsítem a pszichológiát, hogy legyen rá lelki fogadókészség. Az önismeret növelése a századunkban misszió, megvéd a fogyasztói világ manipulációitól, és segít megőrizni az autonómiát.

Milyen jövőbeli tervei vannak? Milyen célokat tűzött ki maga elé?
Szeretném, ha sokáig maradnék ilyen egészséges, amilyen vagyok. Teszek is érte, heti háromszor másfél órát tornázom, kardiózom. Szeretnék sokat dolgozni, azaz kutatást folytatni, előadásokat tartani, mások hasznára, ezen át a magam örömére is élni. Szeretnék egy könyvet legalább elkezdeni, hogy hosszasan írhassam, a címét nem árulom el, de talán ez lesz életem fő műve. Arra szeretnék rávilágítani életünk minden területét áttekintve, hogyan születnek sorra tudományos bizonyítékok arról, amit a Biblia, főként az Újtestamentum üzen: hogyan kell ember módra élni. Áprily Lajos költő szavaival szólva: „Fenn, az Ember magasán”.
(Fotó: http://bagdyemoke.hu/)
(Forrás: www.edupress.hu)

6 hatásos módszer hiszti ellen szülőknek

1. A figyelem elterelése. 

Hirtelen találjunk valami érdekes dolgot, és vigyük oda a gyereket, meséljünk neki róla. Még az sem baj ilyenkor, ha nem túl elmés dolog, a lényeg, hogy a figyelme elterelődjék a hiszti tárgyától.

2. Alku, egyesség, kompromisszum. 

Ha a gyerek hisztijének tárgya nem ütközik valamilyen el nem hárítható akadályba, akkor akár engedhetünk is egy kicsit. Például ha a boltba megyünk, választhat, hogy túrórudit, vagy a kedvenc csokiját kéri, és előre tisztázzuk, hogy más nem megengedett. Ha következetesek vagyunk, akkor néhány alkalom után a gyerek abba fogja hagyni a hisztiket.

3. Értő figyelem; - megértelek, sajnálom! 

A módszert T. Gordon nevéhez kötik, - a szülői eredményességről írott könyvét érdemes minden gyakorló szülőnek elolvasni! – és igen sikeres. A gyermeknek jogot ad arra, hogy átélje, és kifejezze érzelmeit. A módszer lényege frappánsan egyszerű. Egyszerűen visszatükrözi a gyerek számára azt, hogy értjük a problémáját és így ki sem alakul a hiszti. 

4. A meglepetés ereje. 

Sok könyv ajánlja ezt a módszert, ám az a tapasztalat, hogy csak nagyon ritkán hat, akkor azonban elemi erővel. Ha a gyerek már annyira belelovallta magát a hisztijébe, hogy egyszerűen nem is hallja, ha beszélünk hozzá, hatásos lehet, ha például hirtelen fejjel lefelé fordítjuk, vagy hideg vizet fröccsentünk az arcába. Nem leöntésről, vagy megrázásról van szó, egyszerűen csak annyit kell tennünk, hogy a gyermek tudatát kimozdítsuk a hiszti tudatállapotából, s újra kommunikáció képessé tegyük. Csak az extrém hisztirohamoknál válhat be, ha valamiért igen sürgős a gyermeket lecsillapítani. Egyébként nyugodtan hagyhatjuk, hogy kiengedje a fáradt gőzt, ha ennyire túlhergelte magát.

5. Ölelésterápia. 

A hiszti másik ellenszere, ha a gyereket a szülő finom erővel szorosan átöleli, és addig tartja ölében, míg a gyermek meg nem nyugszik. A gyermek eleinte kapálódzik, ellenáll, néha még a szülő felé is üt; ám ilyenkor szelíden lefogjuk a csapkodó kezet, és addig öleljük, míg le nem higgad. Lehet hozzá nyugtató szavakat is mondani, de nem lényeges. A gyermek általában könnyen átáll arra, hogy a hiszti helyett ölelést kapjon, és megnyugodhasson.

6. Figyelemmegvonás. 

A szülő ilyenkor egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy a gyermek létezik. Annyit mond neki, hogy szívesen megbeszéli vele, mit szeretne, ha már kisírta magát. Ilyenkor nem vígasztal, nem beszél, egyszerűen csak engedi, hogy a gyerek hisztizzen és kész. Akkor válhat be, ha a hisztivel másokat nem zavar a gyerek és saját épségét nem teszi kockára a hisztijével.

Szép szóval oktasd!

A fenti módszerek mindegyike akár kombinálva is működhet. A gyermeket a hisztis állapotában IS tilos megütni – csak még nagyobb dacot, vagy súlyos törést okozunk vele, a meg nem értettség érzetét fokozzuk benne a veréssel – ugyanígy tilos megrázni, leönteni, vagy más módon bántalmazni, megalázni. 

A gyermek hisztije egy szerinte jogos reagálás valamire, és nincs jobb megoldás a kicsinyünk tarsolyában arra, hogy ezt a helyzetet megoldja, mint a hiszti. A szülő dolga, hogy a gyermek érzelmeit megértse, felmérje és segítsen neki az érzelmek kezelésében, s megtanítsa arra, hogy más megoldási módok is vannak a világon, amikkel többre megy, mint a hisztivel.

Pofon, ordítás, zsarolás - Bocsáss meg magadnak is! 
Nincs olyan szülő – hidd el, tényleg nincs! – aki még soha nem lett végtelenül ideges egy masszív hisztirohamtól, aki nem ordított még soha a gyerekére, ha az éppen rosszkor és rossz helyen kezdett raplizni. A szülők többsége – bár ezt félve merik bevallani – néha még meg is legyinti, vagy akár meg is üti a gyereket ilyenkor. A szülő maga is frusztráltnak, tehetetlennek érzi magát ezekben a helyzetetekben, és neki sincs jobb megoldása annál, mint amit ő elszenvedett a szüleitől. Pofon, ordítás vagy zsarolás.

A legtöbb szülő viszont utálja ezt! 

A lelkiismeret-furdalás azonban csak addig elfogadható, míg meg nem tanulja minden szülő, hogyan kezelje másként a helyzeteket. Ha mégis elszakadnak a szülő kötélidegei, bizony az érzelmek lecsillapodtával bátran bocsánatot kérhet a gyerektől, és elmondhatja neki, hogy saját maga is örülne egy bocsánatkérésnek, és nyugodtan kifejezheti, mi bántja. (Ne haragudj, hogy annyira rád kiabáltam a vidámparknál. Megbocsátasz? Rettentően bántott, hogy az egyességünk ellenére hisztibe kezdtél, és dühös voltam, mert lekéstük a buszt. Utálok kapkodni és szaladni, és az is rossz nekem, hogy nem tehetek a kedvedre. Jól esne, ha bocsánatot kérnél tőlem te is, mert nem tartottad meg az egyességet. Az egyességeket illik megtartani.)

A gyermekbántalmazást a törvény bünteti. Ha olyan szülővel találkozunk, aki bántalmazza gyermekét, próbáljuk őt is megtanítani arra, hogyan tehet másként. Ne feledjük, a legtöbb szülő jót akar a gyermekének, csak nem ismeri a módot, ahogyan megteheti! A legjobb tanítás a jó példa, s ezzel járjunk elöl!

(Forrás: harmonet)